NVIDIA - GeForce 200 széria
GeForce 200 széria
A tizedik GeForce generációnál megváltoztatták a 8-9-es szériánál amúgy is eléggé összekuszált nevezéktant. A kártyák nevében innentől kezdve elöl szerepel a teljesítményszintre utaló jelölés (GT, GTS, GTX...), és mögötte a generációra utaló számsor. Az új termékpalettára először jó szokás szerint a csúcsmodell érkezett, a GTX 280 személyében. Ez a termék a 240 Stream processzorral rendelkező GT200-as kódnevű GPU-ra épült. 1024 MB memóriája az ekkor már kissé elavult GDDR3 típusú modulokból állt, de kellően széles, 512 bites memóriabuszra csatlakozott, így a sávszélességgel nem volt gond. Az olcsóbb változat az eleinte 192, majd később 216 db aktív Stream processzorral, valamint 448 bites memóriabusszal és 896 MB memóriával szerelt GTX 260 volt, ami kedvező ár/teljesítmény mutatói miatt elég nagy népszerűségre tett szert.
Később kiadtak egy hibrid megoldást is (280-as GPU mellé 260-as memóriabusz), mely a GTX 275 nevet kapta. A GT200-as GPU idővel átesett a szokásos csíkszélcsökkentésen, az immár kicsit kevesebbet fogyasztó, és nagyobb órajelek elérésére képes GT200b GPU-ra az új egymagos csúcskártya, a GTX 285, valamint a kétmagos GTX 295 épült. Utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy bár teljes értékű (240 Stream processzoros) GPU-kat használt, de a GTX 260-asokra jellemző csonkolt memóriabuszt kapott, így összesen 1792 MB memóriával rendelkezett. Lényegében egy GTX 275 SLI-ről beszélhetünk tehát.
A középkategóriában a jól bevált G92-est versenyeztette az NVIDIA, immár harmadszor átnevezve: 8800 GTS-512, és 9800 GTX után GTS 250 néven hozták forgalomba gyakorlatilag ugyanazt a kártyát. Az alsóbb kategóriákba érkeztek még innovatívabb, ám teljesítmény szempontjából nem túl acélos fejlesztések a 96 Stream processzoros GT 240, és a 48 Stream processzoros GT 220 személyében. Ezek a kártyák DirectX 10.1 támogatással rendelkeztek, valamint a GT 240 elérhető volt GDDR5 memóriákkal is, ami a 128 bites memóriabusz ellenére is kellemes sávszélt biztosított neki. A "mindegy, csak képet adjon" kategóriába a 16 Stream processzoros G 210 készült. Fontos még kiemelni ennél a három alsóbb kategóriás modellnél, hogy natív HDMI kimenetet, valamint saját hangkodeket kaptak, így nincs szükség átkötőkábelre ahhoz, hogy HDMI-n keresztül digitális hangot lehessen továbbítani velük.
GeForce G 210 (ASUS)
GPU: 40 nm GT218 (16 SP, 8 TMU, 4 ROP) @ 589 MHz (SP: 1402 MHz)
MEM: 512 MB 64-bit GDDR3 @ 1580 MHz
Megjelenés: 2009. okt. 12.
A GeForce 200-as széria alján a GT218-as kódnevű GPU-ra épülő 210-es modell állt. Megnevezésileg érdekes, hiszen simán GeForce 210 mellett találkoztam már G 210 és GT 210 elnevezésekkel is. Bárhogy is hívjuk, a 16 Stream processzoros GPU-val, és 64 bites memóriabusszal szerelt kártya nem lesz a játékosok kedvence, bár már GDDR3 memóriamodulokkal is forgalomba került, ezért a teszthez egy ilyen példányt szereztem be.
Az ASUS GeForce 210-es kártyája low profile-os nyákra épül, és méretes passzív hűtőbordát kapott, melynek igencsak furcsa alakja van. A kusza lamellák talán a légáramlást segítik elő, vagy egyszerűen csak fel akarták dobni az egyébként unalmas kártya kinézetét. Bár a borda csaknem az egész kártyát beborítja, sőt még a nyák szélén is túlnyúlik, és a szomszédos bővítőhelyet is elfoglalja, mégis eléggé átforrósodik üzem közben, vagyis az aprócska GPU elég forrófejű. A hűtőbordát eltávolítva látható, hogy az 512 MB memória 4 db GDDR3-as modulból áll. A kártyán natív HDMI kimenetet is találunk, és saját hangkodekkel rendelkezik.
GeForce GT 220 (Gigabyte)
GPU: 40 nm GT216 (48 SP, 16 TMU, 8 ROP) @ 625 MHz (SP: 1360 MHz)
MEM: 1024 MB 128-bit GDDR3 @ 1600 MHz
Megjelenés: 2009. okt. 12.
A középkategória aljára, úgymond belépő szintű gamer kártyának pozícionált GT 220 48 Stream processzorral gazdálkodhat, memóriabusza pedig 128 bites, és a legtöbb esetben GDDR3 modulokkal szerelték.
A Gigabyte GT 220-as kártyája gyári tuningos példány, ám természetesen referencia órajeleken teszteltem. A nem túl nagy méterű nyákon hatalmas hűtés terpeszkedik, mely egészen csendben teszi a dolgát. Az egyszerű felépítésű alumínium bordán egy 9 cm-es átmérőjű, fordulatszámvezérelt ventilátor dolgozik. Az 1 GB memória kissé túlzásnak tűnik egy ilyen kaliberű kártyára, ám szerencsére GDDR3-as modulokból áll, így a teljesítményt nem áldozták fel a jól csengő érték miatt. A natív HDMI kimenet itt is adott, ahogy a saját hangkodek is.
GeForce GT 230 (Pegatron)
GPU: 55 nm G92b (96 SP, 48 TMU, 12 ROP) @ 500 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 1536 MB 192-bit DDR2 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2009.
A GT 230 néven futó kártya az egyik legellentmondásosabb darab a cikkben. A 96 Stream processzoros (tehát a 8800 GS és a 9600 GSO alapját képező) G92b GPU mellé döbbenetes mennyiségű, másfél gigabyte-nyi memóriát társítottak, de lassú DDR2-es modulokból. Ha van értelmetlen összeállítás, akkor ez az, így nem csoda, hogy a kártya csak az OEM piacon mutatkozott be.
A Pegatron gyártmányú, és főleg HP számítógépekben fellelhető GT 230 alsókategóriás felépítését elnézve nem is gondolná az ember, hogy egy G92-es GPU dolgozik rajta. Az 1536 MB fedélzeti memóriát 12 db DDR2-es memóriamodul alkotja, melyek 192 bites memóriabuszra kapcsolódnak. Látszik, hogy a nyákot eleve ilyen memóriarendszerhez tervezték, hiszen nincsenek rajta üresen álló memóriahelyek.
A hűtés a GPU hőtermeléséhez viszonyítva igencsak alulméretezettnek tűnik, így gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy éktelen sivítás mellett teszi a dolgát. A nyákot szemlélve feltűnhet a kiegészítő tápcsatlakozó hiánya is, emiatt a kártya kizárólag PCIE 2.0 kompatibilis alaplapokban működik, ugyanis a régebbi revíziójú foglalatok nem képesek elegendő energiát biztosítani a számára. A kimenetek között a HDMI csatlakozót üdvözölhetjük, ám a G92-es GPU nem rendelkezik beépített hangkodekkel, ezért csak SPDIF átkötés segítségével képes hang továbbítására a kártya.
GeForce GT 240 (Gainward)
GPU: 40 nm GT215 (96 SP, 32 TMU, 8 ROP) @ 550 MHz (SP: 1340 MHz)
MEM: 512 MB 128-bit GDDR5 @ 3400 MHz
Megjelenés: 2009. Q4
Kellemes középkategóriás modell volt a GT 240, melynek 96 Stream processzoros GPU-ja mellé GDDR5-ös memóriamodulok is társulhattak. A teljesítményt főleg a kevés ROP egység fogja vissza, ezért érdekes lesz megfigyelni a sebességét a többi 96 SP-s kártyához (például a G80-as 8800 GTS-ek, vagy a 9600 GSO) viszonyítva.
A Gainward GT 240-ese egészen kis méretű nyákra épül, és a hűtése sem túl nagy. Ennek ellenére dicséretes halksággal üzemel, hiszen a GPU nem egy vészesen melegedő fajta. Az egyszerű alumínium hűtőbordára egy piros színű ventilátor fújja a levegőt. A hűtést eltávolítva láthatjuk, hogy a GDDR5-ös memóriamodulokkal nem érintkezik, így azok hűtetlenek maradtak. A dupla bővítőhelyet elfoglaló kártya HDMI kimenetet is kapott, és saját hangkodekkel rendelkezik.
GeForce GTS 250 (Gigabyte)
GPU: 55 nm G92b (128 SP, 64 TMU, 16 ROP) @ 738 MHz (SP: 1836 MHz)
MEM: 1024 MB 256-bit GDDR3 @ 2200 MHz
Megjelenés: 2009. márc. 3.
Az "örökéletű" G92-es GPU-t immár harmadszor nevezte át az NVIDIA: 8800 GTS és 9800 GTX után a 200-as sorozat középkategóriájába is benevezték GTS 250 néven. Természetesen ezekre a kártyákra már kizárólag a kisebb csíkszéllel gyártott G92b GPU-k kerültek. Specifikációit és órajeleit tekintve teljes mértékben megegyezik a 9800 GTX+ modellel, az egyetlen különbség, hogy a GTS 250-esre már hivatalosan is kerülhetett 1 GB memória. Hogy ez jelent-e valamennyi előnyt a kártyának, az a tesztből kiderül.
A Gigabyte GTS 250-es modelljét méretes Zalman hűtővel szerelte fel. A hatalmas nikkelezett, és heatpipe-okkal támogatott hűtőbordára egy csendesnek éppen nem nevezhető, ráadásul fix fordulatszámon járó ventilátor fújja a levegőt. A memóriamodulok nem kaptak hűtőbordákat, viszont jelentős légáramlatot kapnak, ezért túlmelegedésüktől nem kell tartani.
A kék színű nyák a 9800 GTX modellekhez képest sokkal egyszerűbb felépítésű, ami jól mutatja azt, hogy teljesen fölösleges volt anno méregdrága nyákot tervezni a 9800 GTX-ek alá. Tápcsatlakozóból csak 1 db-ot találunk a kártyán, tehát a 9800 GTX-ek dupla tápcsatlakozója szintén túlzás volt. A kimenetek terén a natív HDMI csatlakozót üdvözölhetjük, de a G92-es GPU nem tartalmaz beépített hangkodeket, ezért hangot csak SPDIF átkötéssel tudunk kiküldeni rajta.
GeForce GTX 260 (EVGA / referencia)
GPU: 65 nm GT200 (192 SP, 64 TMU, 28 ROP) @ 576 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 896 MB 448-bit GDDR3 @ 1998 MHz
Megjelenés: 2008. jún. 16.
A legkisebb GT200-as GPU-ra épülő kártya a GTX 260 volt. 192 aktív Stream processzora mellé 448 bites memóriabuszon 896 MB memória társult. Teljesítményéhez képest barátságosnak mondható árcédulája miatt meglehetősen népszerű volt a játékosok körében.
Az EVGA készítette az egyik legszebb hűtésburkolat díszítést a GTX 260-as referenciakártyára. Látható, hogy a kártya szinte teljes egészében burkolt, aminek az az oka, hogy a hátoldalon is vannak memóriamodulok, ezért ott is található egy hűtést segítő fémlemez. A referencia hűtőblokk méretes, rézmagos, és heatpipe-okkal támogatott lamellasort kapott. Érdekessége, hogy az egyik heatpipe az oldalburkolatba van vezetve, így ez a rácsos rész is hőátadó felületként funkcionál.
A ventilátor PWM szabályzású, és dicséretes halksággal végzi a feladatát. A nyákon látszik, hogy csúcskártyához méltó, nagy igénybevételre tervezett darab. A hiányzó memóriamodul a 260-as csonkolt memóriabuszára utal. A GT200-as GPU a G80-ashoz hasonlóan hatalmas fémsapkát kapott, valamint itt is találunk egy NVIO chipet, mely a kimenetek vezérléséért felelős. A dupla tápcsatlakozó mellett az SPDIF hang átkötéshez szolgáló aljzatot találjuk, ugyanis a GT200-as GPU-ban nincs beépített hangkodek.
GeForce GTX 260 Core 216 (ASUS)
GPU: 55 nm GT200b (216 SP, 72 TMU, 28 ROP) @ 576 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 896 MB 448-bit GDDR3 @ 1998 MHz
Megjelenés: 2008. szept. 16.
A GTX 260-as ráncfelvarrott változata 192 helyett 216 aktív stream processzorral készült, és általában már a kisebb csíkszéllel gyártott GT200b GPU-kat szerelték rá. Órajelek tekintetében megegyezik az eredeti változattal, így érdekes lesz összehasonlítani a teljesítményüket.
Erre az ASUS kártyára, mint a legundorítóbb GTX 260-asra hivatkoztam a cikket megelőző postokban, és ezt a véleményemet továbbra is fenntartom. Az egész kártyáról süt az olcsóságra való törekvés, amit elsősorban a hűtés drasztikus minőségromlása árán értek el. A memóriamodulok és a VRM áramkörök egyáltalán nem kaptak semmilyen hűtést, emiatt jócskán átforrósodnak, csökkentve ezzel a kártya élettartamát. A GPU-n egy Glaciator névre hallgató, rézbetétes alumínium borda trónol, mérsékelt sikerrel hűtve a szerencsére már alacsonyabb csíkszélességű GT200b magot.
Szerencsére a ventilátor fordulatszámvezérelt, így nem vészesen hangos. Az NVIO chip is kapott egy kisebb passzív hűtőbordát. Normális hűtő hiányában a nyák merevségét egy oldalt végigfutó fémlemezzel próbálták növelni. A spórolásra jellemző, hogy még a TV-Out csatlakozót is lehagyták a nyákról, ami nehezen indokolható döntés, hiszen pár cent nyereségért cserébe egy értékes funkciót veszít így a kártya.
GeForce GTX 275 (XFX)
GPU: 55 nm GT200b (240 SP, 80 TMU, 28 ROP) @ 633 MHz (SP: 1404 MHz)
MEM: 896 MB 448-bit GDDR3 @ 2268 MHz
Megjelenés: 2009. ápr. 9.
A GT200b GPU-ra készült egy "hybrid" kártya, mely teljes értékű (240 Stream processzoros) GPU mellé a 260-asokra jellemző csonkolt memóriabuszt kapta. A megemelt órajelek hatása miatt azonban könnyű látni, hogy akár a 280-asnál is gyorsabb lehet, ezért érdekes lesz megfigyelni a teljesítményét a tesztben.
Az XFX-et VGA-s körökben prémium kategóriás márkaként szokás számon tartani, mely kiváló minőségű kártyákat gyárt. Ennek ellenére ez a GTX 275-ös már nem az első kártyájuk, ahol ez a sokat emlegetett minőség valahogy nem érhető tetten. Kívülről még minden rendben: a kártya visszafogott és dekoratív hűtésborítást kapott, melyen szerencsére nem jelenik meg a manapság divatos triumvirátus (angyalka/szörny/katona) figurák egyike sem, csupán néhány díszcsík és egy XFX felirat. Eddig tehát minden elismerésem a gyártóé. A burkolatot lebontva azonban már korántsem ennyire meggyőző a helyzet.
Az még csak hagyján, hogy a kártya egyedi nyákra épül, márpedig egy ilyen kaliberű kártyánál a nyák áttervezésének általában a spórolás az oka. Az igazi gagyi hatást azonban a hűtőborda kelti, mely nem más, mint egy durván megmunkált, egyetlen alumínium tömbből álló, kusza lamellás borzalom, ami fényévekre van minőségben a rézbetétes-heatpipe-os referenciahűtőtől. A ventilátor is hangosabb az átlagosnál, és hangját a kongó burkolat csak felerősíti. Egyéb tekintetben a kártya teljesítményére nem lehet panasz, hiszen hozza a referencia értékeket.
GeForce GTX 280 (XFX / referencia)
GPU: 65 nm GT200 (240 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 602 MHz (SP: 1296 MHz)
MEM: 1024 MB 512-bit GDDR3 @ 2214 MHz
Megjelenés: 2008. jún. 16.
A 65 nm-es GT200 GPU-ra épülő csúcskártya a GTX 280 volt, mely 240 Stream processzoros GPU-ja mellé 512 bites memóriabuszon 1 GB memóriát kapott.
Ismét egy referenciakártyát láthatunk, ezúttal az XFX díszítésével, mely meglehetősen dekoratívra sikerült. A kártya hátoldalán lévő csavarokat is leragasztották, és mivel nem akartam megbontani a szép matricázást, ezért inkább nem szedtem szét a kártyát a fotózáshoz. Aki szeretne képet látni a nyákról, az nézze meg a korabeli PROHARDVER-es tesztet, de összességében nem sok különbség van a 260-ashoz képest. Természetesen a hiányzó memóriahelyet betöltötték, és a VRM rész is más egy kicsit, de egetverő különbségek nincsenek.
GeForce GTX 285 (Gainward)
GPU: 55 nm GT200b (240 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 648 MHz (SP: 1476 MHz)
MEM: 1024 MB 512-bit GDDR3 @ 2484 MHz
Megjelenés: 2009. jan. 15.
A 200-as GeForce széria egymagos csúcskártyája a 285-ös volt, mely lényegében egy emelt órajelű 280-asnak felel meg. Ezt természetesen a kisebb csíkszélen gyártott GT200b GPU segítségével érték el, ezért a 285-ös magasabb órajelei ellenére kicsit kevesebbet fogyaszt és kevésbé is melegszik a 280-asnál.
A Gainward márka neve egykor egyet jelentett a minőségi kivitelezésű, gyárilag csúcsra hajtott kártyákkal. Sajnos amióta a Palit felvásárolta a céget, az általuk készített kártyák minősége jelentősen csökkent. Egy low-end és egy prémium márka házasságából ritkán jön ki az utóbbi jól, így inkább az volt a jellemző, hogy a Gainward kártyák a Palit termékeinek szintjére süllyedtek. A szebb napokat látott gyártó Golden Sample sorozatába mindig is a csúcsmodellek tartoztak, így van ez a képen látható GTX 285-ös kártyával is.
A nyákra pillantva feltűnhet, hogy az összes memóriamodul a GPU oldalára került, így nem kevesebb, mint 16 db GDDR3-as modul sorakozik körülötte, ami impozáns látványt nyújt. Ezzel elhagyhatták a kártya hátoldaláról a burkolatot. A brutális méretű, dupla ventilátorral és 4 heatpipe-pal szerelt hűtőre nem lehet panasz, a nyák viszont egyedi tervezésű, ami spórolást sejtet. Ennek ellenére elmondható, hogy ezen a kártyán még nyomokban érződik, mit is jelentett régen a Gainward márkanév.
GeForce GTX 295 (ASUS / referencia)
GPU: 2x 55 nm GT200b (240 SP, 80 TMU, 28 ROP) @ 576 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 2x 896 MB 448-bit GDDR3 @ 1998 MHz
Megjelenés: 2009. jan. 8.
A 200-as GeForce széria csúcsán egy kétmagos kártya állt, a GTX 295 személyében. Felépítésileg leginkább egy GTX 275 SLI-nek tekinthető, vagyis 240 Stream processzoros GPU-k mellé 448 bites memóriabuszon 896 MB memóriát kapott. Órajeleit tekintve viszont csak a GTX 260 szintjén van, ami nem meglepő, hiszen két kártyát egy helyére bezsúfolni még így is hatalmas feladat volt.
Bár a csíkszél csökkentett GT200b GPU-k fogyasztása és melegedése kis mértékben csökkent, azért még így is nagyságrendekkel rosszabb értékekkel rendelkeznek ezen a fronton, mint a 9800 GX2-re szerelt G92b, így nem kis mérnöki kihívás volt összeházasítani őket egyetlen kártyára. Ezt a feladatot először, a 9800 GX2-höz hasonló kétnyákos felépítéssel oldotta meg az NVIDIA, később azonban gazdaságossági okokból készült egy "jóárasított" egynyákos változat is, mely specifikációit tekintve megegyezik az itt látható kártyával.
A rev. 1-es modell technikailag sokkal érdekesebb utódjánál. Kívülről ránézve az a benyomásunk támadhat, hogy nem túl sokat törődtek a tervezésével. Eltűnt a 9800 GX2-t beborító masszív fémház, csak egy lukacsos, gumírozott felületű lemez maradt a helyén. Hátoldalára (mármint arra az oldalra, amit egy hagyományos kártya esetén értünk annak, hiszen ha jobban belegondolunk, ennek a kártyának két hátulja van) nem került burkolat, így szabadon maradt a sérülékeny nyákfelület. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy ez a hűtésre is negatív hatással van, de ezek a lemezek a 9800 GX2 esetében, és itt is, csak védelmi és dekorációs célokat szolgálnak, a hőátadásban nincs szerepük. A hűtőblokk felépítése nagyon hasonlít a 9800 GX2-n látott megoldáshoz. Természetesen a GPU-kkal érintkező rézbetét megnőtt, és mintha a lamellák is nagyobbak lennének, de az alapelv ugyanaz: a GPU-k a blokk két oldalát melegítik, a hőátadó felület pedig középen található. Sajnos itt is a gépházon belülre távozik a forró levegő nagy része.
A nyáklapokon sokkal nagyobb zsúfoltsággal találkozunk, mint a 9800 GX2 esetében.
Kár, hogy a GTX 295 nem kapta meg a 280-as és 285-ös 512 bites memóriabuszát, mert így kicsit olyan érzése van az embernek, hogy egy selejtes termékért adta ki a pénzét. Márpedig a GTX 295 a maga idejében minden volt, csak olcsó nem. Kimenetek tekintetében két DVI és egy HDMI csatlakozó áll rendelkezésre. A felhasznált LED-ek számán csökkentettek a 9800 GX2 óta, így már csak két fényforrást találunk a hátlapi lemezen: az egyik a bekapcsolt állapotot, a másik pedig a monitor csatlakoztatását jelzi. Tápcsatlakozóból egy 6 és egy 8 tűs található a kártyán, valamint megmaradt az SLI híd csatlakozója is, hiszen ez a monstrum továbbra is Quad-SLI képes.
GeForce GTX 295 rev. 2. (ASUS / referencia)
GPU: 2x 55 nm GT200b (240 SP, 80 TMU, 28 ROP) @ 576 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 2x 896 MB 448-bit GDDR3 @ 1998 MHz
Megjelenés: 2009.
A dupla nyákos GTX 295 előállítása meglehetősen drága volt, így nem csak, hogy hasznot nem hozott, hanem egyenesen veszteséget termelt minden egyes legyártott példány. A piaci igény azonban megvolt erre a dupla GPU-s monstrumra, ezért az NVIDIA mérnökei később előálltak az áttervezett, egyetlen nyákra épülő rev. 2-es változattal, mely specifikációit tekintve megegyezik elődjével, ám sokkal halkabban és hűvösebben üzemel.
Első pillantásra is látszik a különbség a régi és az új GTX 295-ös között, az optimalizált változaton ugyanis egy hatalmas, hagyományos felépítésű ventilátort találunk, méghozzá a kártya közepén. A GPU-k a nyák két szélére költöztek, és egymástól elszeparált hűtőblokkokat kaptak. Ezek mérete nem túl nagy, ám két heatpipe is található bennük. Ez egyben azt is jelenti, hogy a második GPU hője teljes egészében a gépházon belülre távozik, ám az első generációs 295-ös sem vezette ki az összes meleg levegőt a szabadba.
A hűtést eltávolítva megszemlélhetjük a hatalmas méretű nyákot, mely roskadásig van rakva alkatrészekkel. Jobb és bal szélen látható a két GT200b GPU, és a memóriamodulok fele, középen pedig a GPU-khoz tartozó NVIO chipek, és a PCIE sávok elosztásáért felelős NF200-as lapka. A memóriamodulok fele a hátoldalra került, így ott is találunk két hűtést segítő fémlemezt. Az áttervezésnek áldozatul esett a HDMI csatlakozó, sőt még hagyományos TV kimenetet sem kapunk, a helyén ugyanis egy visszajelző LED található, mely a kártya állapotáról tájékoztat. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a második generációs GTX 295-ös sokkal élhetőbb kártya elődjénél, ugyanis halkabb hűtése ellenére jóval alacsonyabb hőfokok mellett üzemel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
