ATI - Radeon HD 2000 széria
Radeon HD 2000 széria
A HD 2000-es szériát, vagyis az ATI első DirectX 10-es generációját, illetve ezen belül a 2900 XT modellt sokan emlegetik az ATI GeForce FX-eként, hiszen hasonló problémákkal küszködött: jóval később jelent meg, mint az NVIDIA 8800 GTX kártyája, ennek ellenére lassabb volt annál, ráadásul jobban is melegedett. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy bár maga a kártya nem volt sikeres, az architektúra, amit ezzel a szériával alapoztak meg, hosszú ideig kitartott.
A csúcskategóriában tehát a 2900 XT-t találjuk, mely legjobb esetben is csak a GeForce 8800 GTS-sel tudta felvenni a küzdelmet. A monumentális méretű R600-as GPU-ban a dx10 követelményeinek megfelelően általános Shaderek, úgynevezett Stream processzorok dolgoznak. Fontos kiemelni, hogy ezek darabszáma nem hasonlítható össze az NVIDIA megoldásával.
Míg a G80-as GeForce-ban 128 db egyenértékű Stream processzort találunk, addig az ATI fejlesztése 64 komplex és 256 egyszerű stream processzort tartalmazott, ezen kívül órajelük is megegyezik a GPU többi részével, míg az NVIDIA magasabb (általában dupla akkora) sebességen járatja a Stream processzorokat. A példátlanul széles, 512 bites memóriabuszra GDDR3-as memóriamodulok csatlakoztak, vagyis elméletileg minden adott volt ahhoz, hogy a kártya teljesítménye jó legyen, mégsem váltotta meg a világot, két butított modellváltozata, a Pro és a GT pedig nyilvánvalóan még kisebb teljesítményt nyújtott.
A középkategóriában sem volt sokkal jobb a helyzet, hiszen bár az NVIDIA sem készített ide túlságosan acélos modelleket, de a HD 2600-as kártyák még a 8600-as GeForce-oknál is gyengébben szerepeltek. Nem véletlen tehát, hogy a HD 2000-es generáció életciklusa mindössze fél év volt, mielőtt kiadták a ráncfelvarrott szériát, mely már a HD 3000-es családot alkotta. Fontos megjegyezni, hogy az ATI készített AGP-s változatokat is ezekből a kártyákból, míg az NVIDIA a GF7 szériával befejezte az AGP támogatását, így a korosodó csatlakozóval csak a Radeonok kínáltak dx10 támogatást. További lényeges szempont, hogy a HD 2000-es szériától kezdve az összes ATI kártya tartalmaz beépített hangkodeket, melynek segítségével HDMI-n keresztüli hangátvitelre is képesek. Ezt az NVIDIA csak generációkkal később valósította meg.
Radeon HD 2400 Pro (Sapphire)
GPU: 65 nm RV610 (40 SP, 4 TMU, 4 ROP) @ 525 MHz
MEM: 256 MB 64-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 28.
A HD 2000-es széria AGP-s kínálatának alján a 2400 Pro modell foglalt helyet, mely játékos szempontból nem túl erőteljes megoldás. A 40 Stream processzoros RV610 GPU sebességét a 64 bites memóriabusz is visszafogja, így érdekes lesz látni, hogy az AGP-s tesztben hogyan teljesít régebbi riválisaival szemben.
A Sapphire AGP-s 2400 Pro kártyája teljes méretű nyákra épül, de a felépítése igencsak egyszerű, olcsó hatást kelt. A hűtés a régi Inno 3D GeForce 3-as kártyákról lehet ismerős, ám szerencsére itt még nem szorult meg. A kis hőtermelésű GPU nem is igazán igényelne aktív hűtést, ám valószínűleg ez olcsóbb megoldás volt, mint egy nagyobb méretű passzív borda használata. A hátoldalon az AGP-s ATI kártyáknál megszokott módon egy Rialto fordítóchipet találunk. Ezen kívül csak a legszükségesebb funkciókat és alapvető kimeneteket szerelték fel a kártyára, mely olyan kis fogyasztású, hogy kiegészítő tápcsatlakozót sem igényel.
Radeon HD 2600 Pro (Sapphire)
GPU: 65 nm RV630 (120 SP, 8 TMU, 4 ROP) @ 600 MHz
MEM: 512 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 28.
AGP fronton tisztességes teljesítményű kártyának számít a HD 2600 Pro, melyet elsősorban a DDR2-es memóriák fognak vissza. A dx10 támogatás előnyeit egy AGP-s rendszerben nem igazán tudjuk kihasználni, ám mégis megfontolandó választásnak minősül a modernebb felépítés miatt.
Igazi kis izomgolyó benyomását kelti a Sapphire AGP-s 2600 Pro kártyája, melynek kis méretű nyákján jól mutat az átlátszó kék műanyag burkolatú hűtés. A ventilátor hőmérsékletfüggő vezérlést kapott, és bár alapesetben viszonylag halkan teszi a dolgát, de terhelés hatására rendesen megjön a hangja. Az 512 MB memória egy ilyen kaliberű kártyára feleslegesnek tűnhet, de az AGP platformon ragadt vásárlóközönség szemében komoly vevőcsalogató hatása volt akkoriban. Természetesen ez a kártya már extra tápcsatlakozóval is rendelkezik, melyet floppy aljzattal oldottak meg. A kimenetek terén az analóg D-Sub és DVI mellett hagyományos TV-Out csatlakozót találunk.
Radeon HD 2600 XT (Sapphire)
GPU: 65 nm RV630 (120 SP, 8 TMU, 4 ROP) @ 800 MHz
MEM: 256 MB 128-bit GDDR3 @ 1400 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 28.
A HD 2000-es széria rövid AGP-s modellpalettáját a 2600 XT zárja, mely értelemszerűen a 2600 Pro erőteljesebb változata volt. jócskán megemelt GPU órajelével, és GDDR3-as memóriájával az AGP-s kártyák között kimagasló teljesítményűnek számított.
Ismét a Sapphire műhelyéből származó kártyát köszönthetünk az AGP-s 2600 XT személyében, vagyis megfigyelhetjük a különbségeket a kisebb testvéréhez képest. Rögtön szembetűnik, hogy a nyák mérete megnőtt, és ezzel együtt a hűtő is hosszabb lett, valamint most már a memóriamodulokra is kiterjed.
A ventilátor megegyezik a 2600 Pro-n használt példánnyal, ám valószínűleg a nagyobb bordafelület miatt mégis halkabb működésre képes. A floppy tápcsatlakozót egy 6 tűs PCIE aljzat váltotta, erre egyértelműen a megnövekedett fogyasztás miatt volt szükség. Vajon mire lesz képes az első dx10-es generáció középkategóriás csúcsmodellje a régebbi dx9-es kártyákhoz képest? A tesztből kiderül.
Radeon HD 2350 (Sapphire)
GPU: 65 nm RV610 (40 SP, 4 TMU, 4 ROP) @ 400 MHz
MEM: 64 MB 32-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 28.
Kevesen tudnak erről az agyonbutított low-end modellről, mely elsősorban OEM gépekben tűnhetett fel. A csökkentett órajelű RV610-es GPU, és a 32 bitesre csonkolt memóriabusz nem sok jót jelent a teljesítményre nézve, de ennek a kártyának nem is az volt a célja, hogy 3DMark rekordokat döntögessenek vele. Képet ad, és videólejátszást gyorsít - nagyjából ennyi az, amit elvárható tőle, és a célközönségnek ennél többre nem is volt igénye.
A Sapphire követte el ezt a rettenetes low-end butítást, mely alacsony profilú nyákra épül, és az AGP-s 2400 Pro-ról már ismerős aktív hűtést szerelték rá. A mindössze 64 MB memóriát 2 db DDR2-es modul alkotja, amit a kártya szükség esetén a HyperMemory technológia segítségével kiegészíthet a rendszermemóriából. A low profile kártyákra hagyományosan szalagkábellel csatlakozó D-Sub kimenetet elhagyták, így csak egy DVI aljzat áll rendelkezésre, vagyis a dupla monitor kezelésről le kell mondanunk.
Radeon HD 2400 Pro (Sapphire)
GPU: 65 nm RV610 (40 SP, 4 TMU, 4 ROP) @ 525 MHz
MEM: 256 MB 64-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 28.
A butított 2350-nél erősebb, de korántsem játékos célokra szánt belépőszintű modell volt a HD 2400 Pro, mely irodai, vagy otthoni multimédiás gépekbe lehetett jó választás.
A Sapphire HD 2400 Pro kártyája hiába épül alacsony profilú nyákra, mert a passzív hűtőborda túllóg a nyák síkján, ezzel növelve a hőátadó felületet. A megoldás hátránya, hogy kisebb méretű házakba így nem szerelhető be, márpedig egy ilyen alsókategóriás típus esetében ez nagy veszteség. Cserébe egy némán üzemelő, és nem túlmelegedő kártyát kapunk, mely a szokásos kimenetekkel és alapfunkcionalitással rendelkezik.
Radeon HD 2400 XT (Sapphire)
GPU: 65 nm RV610 (40 SP, 4 TMU, 4 ROP) @ 700 MHz
MEM: 256 MB 64-bit GDDR3 @ 1400 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 28.
Nehéz értelmét találni a HD 2400 XT létezésének, mellyel az utolsó morzsányi teljesítményt is kipréselték az alsókategóriás RV610-es GPU-ból. Az órajeleket magasra húzták, a 64 bites memóriabuszra pedig (melynél szélesebbet ez a GPU nem képes kezelni) GDDR3-as modulokat aggattak. Az eredmény egy belépő szintű gamer kártyának szánt termék lett, melynek teljesítményét érdemes lesz megfigyelni a tesztben.
Már első ránézésre is döbbenetes látvány a Sapphire HD 2400 XT, melynek teljes magasságú nyákját egy hatalmas, ritkán lamellázott passzív hűtőborda fedi be. A Fueled by Sapphire felirat OEM termékre utal, de 2400 XT-ket kiskereskedelmi forgalomban is lehetett kapni. A bordázatot eltávolítva láthatóvá válik az aprócska GPU, és a 64 bites memóriabuszra ültetett GDDR3-as memóriamodulok, melyek egy része a hátoldalra került.
A méretes nyákon hatalmas üres felületeket láthatunk, és némi döbbenettel nyugtázhatjuk, hogy a kártya Crossfire csatlakozókat is kapott, vagyis igenis komolyan gondolták, hogy ebből a modellből akár több példányt is összeköt majd valaki, játékos célokkal. Vajon a Damoklész kardjaként lebegő 64 bites memóriabusz ellenére képes lesz a kártya értékelhető teljesítményt felmutatni? A tesztekből kiderül.
Radeon HD 2600 Pro (MSI)
GPU: 65 nm RV630 (120 SP, 8 TMU, 4 ROP) @ 600 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 28.
A középkategória alján foglalt helyet a HD 2600 Pro jelzésű modell, melynek gyenge pontját a DDR2-es memóriamodulok által generált alacsony memória sávszélesség jelentette.
A HD 2000-es szériában eddig még csak Sapphire kártyákat láthattunk, ezért üdítő színfolt az MSI HD 2600 Pro modellje. A méretes passzív hűtéssel ellátott kártya a halk gépet építők körében lehetett népszerű. A GPU által termelt hőt 3 db réz heatpipe szállítja a hátoldalon elhelyezett sűrű lamellázatra, mely a processzorhűtő által generált légáramlatot igyekszik kihasználni. Ebből következően, az alaplappal párhuzamosan fújó processzorhűtő esetén a kártya igencsak át tud forrósodni. Az extra tápcsatlakozó bekötését nem igénylő modell dupla DVI aljzatot és analóg TV kimenetet kínál.
Radeon HD 2600 XT (ASUS)
GPU: 65 nm RV630 (120 SP, 8 TMU, 4 ROP) @ 800 MHz
MEM: 256 MB 128-bit GDDR3 @ 1400 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 28.
A középkategória erősebb típusát a HD 2600 XT modell képviselte, mely már GDDR3-as memóriamodulokat használt, emellett pedig a GPU órajelét is jelentősen megemelték a Pro változathoz képest, vagyis minden adott volt ahhoz, hogy az RV630-as kódnevű fejlesztés meg tudja mutatni valós képességeit.
Az ASUS korai játékos szériájának képviselője ez a 2600 XT modell. Erre utal a ventilátoron olvasható felirat, valamint a ROG (Republic Of Gamers) logó. Hogy rászolgált-e ez a típus a gamer kártya megnevezésre, arra a tesztek fognak választ adni. Maga a hűtés dicséretet érdemlően halk, és a borda is igényes kidolgozottságú, és kellemesen nagy méretű. A nyák felépítése átlagos, és jóval rövidebb a referencia 2600 XT nyáknál, ám mégsem láthatóak rajta a spórolás jelei. Bár a kártya rögzítőlemeze csak 1 slot magas, a hűtés átlóg a szomszédos bővítőhelyre is, így ide nem szerelhetünk be másik kártyát.
Radeon HD 2900 GT (Sapphire / referencia)
GPU: 80 nm R600 (240 SP, 12 TMU, 12 ROP) @ 600 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1600 MHz
Megjelenés: 2007. nov. 6.
A legkisebb, R600-as magra épülő modell a HD 2900 GT volt, melyet jelentősen lebutítottak nagyobb testvéreihez képest. A GPU-ban csak 240 Stream processzor és 12 TMU egység volt aktív, és a fedélzeti memória mennyiségét is 256 MB-ra csökkentették.
Ránézésre nem sokan mondanák meg, hogy a legjobban lebutított HD 2900-as modell látható a képeken, hiszen ugyanazt a büszke lángnyelves referenciahűtést kapta, mint nagyobb teljesítményű társai. A butítás kellemes mellékhatása, hogy a hőtermelés drasztikusan csökkent, így az egyébként nem a halkságáról híres hűtés csak egészen ritka alkalmakkor, nagy terhelés esetén kényszerül a ventilátor fordulatszámának megemelésére, vagyis a legtöbbször halkan teszi a dolgát. A nyák felépítése a 2900 Pro változatéval egyezik meg, a GPU butításai természetesen kívülről láthatatlanok, és a felezett memóriamennyiségre sem utal semmi, hiszen nem hagytak üresen egyetlen memóriahelyet sem, csupán kisebb kapacitású modulokat használtak.
Radeon HD 2900 Pro (Sapphire)
GPU: 80 nm R600 (320 SP, 16 TMU, 16 ROP) @ 600 MHz
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1600 MHz
Megjelenés: 2007. szept. 25.
A Radeon HD 2900 XT butított változata a Pro jelölést kapta. Teljesítményét az órajelek csökkentése mellett elsősorban a memóriabusz 256 bitesre szűkítése korlátozza.
Impozáns látvány a Sapphire HD 2900 Pro kártyája, mely füstszínű hűtésburkolata remekül mutat az ezüst színű lángnyelvekkel. Külsőre ennél több változtatást nem is igazán látunk, de a hűtést eltávolítva komoly változtatások fedezhetőek fel a nyákon az XT-hez képest. A legfontosabb, hogy a 256 bites memóriabusz miatt minden RAM modul a kártya GPU felőli oldalán foglal helyet, vagyis a hátoldalról eltűnt a memóriahűtő fémlemez is. A modulok elhelyezkedése is másmilyen, és a tápellátó részleg is sokkal szerényebb méretű.
A jobb felső sarokban most csak 1 db tápcsatlakozót találunk, igaz ez 8 tűs, vagyis komolyabb energiafelvételre van tervezve. Búcsút kell mondanunk az ATI Theater chipnek is, vagyis VIVO funkciót sem kapunk. A hűtés felépítése alapvetően megegyezik a nagyobb változattal, ám a borda lamellái nem rézből, hanem alumíniumból készültek. A szerkezet hangereje nagyjából félúton van a kellemesen halk 2900 GT és az állandóan ordító 2900 XT között.
Radeon HD 2900 XT (ASUS / referencia)
GPU: 80 nm R600 (320 SP, 16 TMU, 16 ROP) @ 743 MHz
MEM: 512 MB 512-bit GDDR3 @ 1650 MHz
Megjelenés: 2007. máj. 14.
Elérkeztünk a HD 2000-es sorozat csúcsához, a döbbenetes specifikációkkal rendelkező, iszonyatosan melegedő és rengeteget fogyasztó HD 2900 XT modellhez. Magas órajelek, 320 Stream processzor, és 512 bites memóriabusz... vajon mire lesz elég mindez? A tesztekből kiderül.
Döbbenetes és gyönyörű. Ezek a szavak jutnak először az eszembe, ha jellemezni kell a HD 2900 XT-t, mely nem titkoltan a kedvenc ATI típusom. Szeretem, ha egy kártya már első pillantásra erőt sugároz, és erre nagyszerűen rájátszottak a csúcsmodell lángnyelves díszítésével, mely ennek ellenére nem kelt bazári hatást. A hatalmas, az egész kártyát befedő burkolat alatt egy teljes egészében rézből készült bordázat lakik, mely 2 db heatpipe-ot is alkalmaz.
A memóriamodulok fele a hátoldalra került, így itt is találunk egy hűtést segítő fémlemezt. A blower felépítésű ventilátor hőmérsékletfüggő vezérlést kapott, de ezzel nem sokra megyünk, hiszen a monstrum olyan hatalmas mennyiségű hőt termel, hogy röviddel a bekapcsolás után már 2D alatt is zavaró hangerőre kapcsol a légkavaró. A hűtés eltávolítása után megszemlélhetjük a hatalmas R600-as GPU-t, mely 45 fokkal elforgatva áll a tokozásában.
Mivel az ATI mérnökei (ellentétben az NVIDIA G80-nal) nem alkalmaztak fémsapkát, ezért láthatóvá válik a minden eddiginél nagyobb méretű szilíciumlapka. Körülötte sorakoznak a memóriamodulok, a jobb oldalon pedig a masszív tápellátó részleget figyelhetjük meg. Tápcsatlakozóból rögtön 2 db-ra is szüksége van a kártyának, melyek közül az egyik ráadásul 8 pines, vagyis a HD 2900 XT többet fogyaszt a konkurens GeForce 8800 GTX-nél. Megemlítendő még, hogy a nyák bal alsó sarkában egy ATI Theater (most már Rage nélkül) chip is helyet kapott, vagyis VIVO funkciót is kapunk, de ez egy ilyen kaliberű kártya esetében aligha meglepetés.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
