Történt, hogy karácsony előtt két héttel feltörték a melléképületemet (régi istállóépület, de műhelynek/raktárnak használom), és eltulajdonították szeretett láncfűrészemet.

Az épület biztosítva van, de mivel csak lakattal volt védve az ajtó, a biztosító nem fizet. Buktam tehát a 60.000 Ft-os fűrészt, és még szerencsém is volt, hogy a kutya megzavarta a betörőt, és a többi szerszámot meghagyta.

Észhez térítéshez kiváló volt az eset, meg is volt a program a téli szünetre: olyan ajtót kell készítenem, ami passzol az épület stílusához, mégis védve vannak mögötte az értékeim (legalábbis a biztosító fizet legközelebb esetleges feltörés esetén).

Tervezés

A régi ajtó kétszárnyú faajtó volt, melyből az egyik folyamatosan zárva volt, a másikon közlekedtem csak. Ez viszonylag kényelmetlen volt, főleg ha fűnyírót, kerékpárt kellett mozgatni. Ezen kívül sötét is volt a műhelyben, mert csak két kis vas ablaka van az épületnek. A fentiek miatt mindenképpen egyszárnyú, üvegezett ajtóban gondolkoztam. Ezen kívül szerettem volna kívülről egy régi stílusú 2/3-os istállóajtó motívumát is viszont látni. Pár órát elrajzolgattam, mire összeállt a kép, de szeretek mindent előre lerajzolni, kimérni, mielőtt nekiállok dolgozni.

Anyagok

Volt otthon még kb. 9 méternyi 40-es zártszelvényem, ebből hegesztettem pár éve az utcai kapunkat is, és nagyon masszív lett. Ezt gondoltam felhasználni külső és belső ajtókeretnek. Mivel a jelenlegi nyílás csak 192 cm magas, ezért végül a teljes keretet elvetettem, és csak két oldalra terveztem be egy-egy ajtófélfát. Ezen kívül akadt egy tábla 1 m x 2 m-es, 2,5 mm-es vaslemez is a kertben.

Faanyag volt bőven, nyáron cseréltük le a házunkon a teljes tetőszerkezetet, ezekből gondoltam elkészíteni a fabetéteket.

Az istállóban találtam egy régi, rozsdás patkót, amit nagyjából megpucoltam anno és felszögeltem a falra, ez most pont kapóra jött a díszítéshez.

Az üvegtáblákat pedig be kell vallanom, hogy pár hónapja úgy kukáztam össze az utcából. Nem bírtam otthagyni a szemetes mellett a teljesen ép 4 mm-es üveglapot, gondoltam jó lesz majd valamire. Hát jó lett.

Kivitelezés

Miután megvásároltam a maradék vasakat, zsanérokat a vaskereskedésben, el is kezdődhetett a munka a hegesztéssel. A szomszéd Árpi bá' annyira sajnálta ami történt velem, hogy felajánlotta segítségét és eszközparkját a cél érdekében. A régi Tetra trafóm így pihenhetett tovább, helyette védőgázos trafóval, és fém gérvágó géppel felvértezve két délelőtt alatt összeállt a fémszerkezet.

A legrosszabb része ennek a műveletnek egyértelműen a rozsdás vastábla fazékkefével történő pucolása, és rozsdamaróval történő kezelgetése volt :)

TIPP: ajánlatos a vadi új vasakat is lerozsdamarózni, és lekefélni, hogy megszabaduljon a zsírtól és készen álljon a festésre.

Hegesztés után jöhetett a fémszerkezetek festése. Épp bővítjük a házat, és az új rész össze van már nyitva a régivel. Kb. 20 fok van az új részen, kiváló helyszín lett a festegetéshez.

Egy réteg rozsdagátló alapozót és két réteg matt fekete zománcfestéket használtam. Mindegyik réteg között hagytam egy nap száradási időt.

Közben persze nem unatkoztam, hanem elkezdtem összeállítani a fabetéteket. Az ajtó függőlegesen 3 részre van osztva, a felső egyharmadban van az üvegezés, az alsó kétharmadban pedig a fabetétek. Utóbbiaknál félbe vannak vágva a deszkák, mert köztük fut végig egy vízszintes fém merevítő, de ez a végeredményben nem látszik.

Sajnos azokat a deszkákat, melyek vastagságukban és szélességükben is alkalmasak voltak a feladatra, kint találtam meg az udvaron. Így miután leszabtam őket, végigmentem rajtuk disznóperzselővel. Ez egyrészt a felszíni nedvességet elpárologtatja, másrészt megöli a gombákat. Ezután már neki tudtam állni a szőrtelenítésnek (mármint a deszkákat kellett szőrteleníteni). Gyalum sajnos nincsen, de jó szolgálatot tett a kisflexre helyezhető csiszolótárcsa.

TIPP: érdemes legalább kétfajta tárcsát használni, először egy durvábbat (pl. 40-es), végül egy finomabbal (pl. 80-as) újra átmenni.

Miután megvolt a csiszolás, egy éjszakára felraktam a léceket a kandalló tetejére, hogy teljesen kiszáradjanak festés előtt.

A festést két réteg lazúrral végeztem. Elméletileg vörösfenyő színű, de nem sok köze van a vörösfenyőhöz. Ezzel festettük a lambériát és a szarufákat az új tetőnél. Elég pepecselős munka, mert a lazúrnál nem egyszerű kijavítani a megfolyást, vigyázni kell végig munka közben. Ráadásul jóval lassabban száradt, mint a zománcfesték. Egy napot hagytam itt is a rétegek között.

Közben lemértem milyen vastag távtartó kell ahhoz, hogy a fabetétek külső síkja passzoljon a 40-es zártszelvény külső síkjához. Ezeket a léceket is levágtam, és lefestettem őket a fekete zománcfestékkel.

Amíg száradt a többi alkatrész, addig vettem 18 db kapupánt csavart és a fejüket lefestettem feketére. A patkót teljesen rendbe hoztam, és ez is kapott egy réteg alapozót és a festékből két réteget.

Ezután jöhetett az üvegbetétek kivágása, beragasztása. Ez hamarabb meg volt mint gondoltam, pedig utoljára gyerekkoromban vágtam üveget. A WD-40 itt is bebizonyította mennyire sokoldalúan használható (elméletileg petróleumba kellene mártogatni az üvegvágót, de melyik háztartásban van petróleum?). Elnézést a homályos képért, lekapcsoltam a vakut, hogy elkerüljem a tükröződést.

TIPP: az üvegvágót csak egyszer szabad végighúzni egy barázdán, különben károsodhat a vágófej.

A kivágott üveglapokat sima univerzális szilikonnal ragasztottam be a keretekbe.

Amíg száradt a szilikon, kimentem felfúrni az ajtófélfákat. Három-három fül lett rájuk hegesztve, ezeknél fogva lett hozzárögzítve a falhoz. Szokták úgy is rögzíteni a keretet, hogy átfúrják a szelvényt az ajtó felőli oldalon nagyobbra, a fal felőli oldalon kisebbre, és a nagyobb lyukon keresztül behajtják a csavart a falba. Én teljesen a nyílás szélére szerettem volna tenni az ajtót, hogy minél jobban ki lehessen tárni, ne ütközzön bele a kávába. Ezért döntöttem a felfogatófülek mellett.

Az ajtó majdnem kész volt, már csak a távtartókat kellett felszögelni a lécekre, betenni a két betétet a nyílásokba, és eléjük felrögzíteni a három vízszintes falécet. Na itt volt egy jó pár órás szívásom, mire sikerült elvégezni ezt a végső műveletet.
Ezt balga módon úgy gondoltam, hogy elkészítem a 6 db furatot a deszkán, odatartom a helyére, és szeggel és kalapáccsal megjelölöm a zártszelvényen a furatok helyét, majd azt is átfúrom. Mivel nincs állványos fúrógépem, ezért ez nem volt a legjobb ötlet. Kb. 3cm-es fát és 4cm-es zártszelvényt kellett volna hajszál pontosan ugyanolyan szögben átfúrni, hogy minden egyből klappoljon. Ez nem jött össze, a közbenső lyukakat ki kellett tágítani, hogy teljesen át tudjam döfni a kapupánt csavarokat.

TIPP: ilyent ne csinálj! Oda kell fogatni a fát az ajtóhoz, az egészet ráfektetni a földön két talpfára, és az egészet egyben átnyomni a fémfúróval.

Szerencsére apósom megvárta a művelet végét, és ketten kicipeltük az ajtót az istállóhoz és felakasztottuk a zsanérokra. Elég szép súlya lett a végére.

Természetesen itt sem klappolt minden elsőre, mert annyira meg volt süllyedve a régi áthidaló, hogy az egyik oldalon nem lehetett tőle becsukni az ajtót. Köszönő viszonyban nem volt a vízszinttel.

Ezt másnap reggel orvosoltam kisflex és kőcsiszoló korong segítségével. A képen a bal oldalon látszik, ahogy szűkül fent a nyílás.

Az utolsó lépés volt hátra, a zár behelyezése és a lyukak kimarása a zár számára.

A lyukak helyét csukott állapotban nagyjából felkarcoltam az oldalfalra, ezután megrajzoltam a teljes téglalapokat, és az alsó/felső szárukat átfúrtam fúróval. Vékony, 1 mm-es acélvágó koronggal kötöttem össze a lyukakat. Végül csiszolókoronggal megcsiszoltam, majd újrafestettem azt a részt.

TIPP: Érdemes egy hajszálnyival beljebb bevágni a lyukat mint ahogy kívánná. Igaz ilyenkor elő kell venni a kézi reszelőt és utána reszelni, cserébe nagyon precízen fog záródni az ajtó (nem fog lötyögni a túl nagy lyuk miatt).

A zárhoz találtam a műhelyben egy régi ELZETT mágneses zárbetétet, így azt sem kellett venni.

Vaterán vettem 2500 Ft-ért egy pár kovácsoltvas kilincset, így elnyerte végre a végleges formáját az ajtó.

Nekem nagyon tetszik a végeredmény. Teljesen máshogy megy el az ember olyan dolog mellett amit ő maga készített. Ezen kívül rengeteg XP-t lehet gyűjteni az ilyen projektek alatt.

Remélem találtál hasznos információt, köszönöm, hogy elolvastad.