Alapfogalmak az LCD TV-kkel kapcsolat

Miután sokszor ismételtük már az LCD TV-s topicban az alapdolgokat, ezért gondoltam egy kis FAQ szerűséget összeütök, hogy elég legyen erre hivatkozni a jövőben. Várom az esetleges észrevételeket, kommentek, bővítési javaslatokat.

Kérek mindenkit, hogy a vásárlással kapcsolatos, vagy egyébb, technikai jellegű kérdésekkel a topicba forduljon! Köszönöm!

Frissitve: 2008. Augusztus 1. (Olimpiai kiadás ^^)

Felbontás: van a HD, vagyis a 720p (1280x720), és a FullHD, az az 1080p (1920x1080), gyorsan egy fontos részlet: az 1080i annyit tesz, hogy váltotsoros, vagyis Interlaced felbontás, ennél egyszerre csak vagy a páratlan, vagy a páros sorokat rajzolja ki (tehát a való felbontás 1920x540 pixel, és két menetben fogja kirakni a valós kép egészét), ha valami valóban FullHD, akkor tudnia kell az 1080p felbontást!

A HD felbontású z LCD TV-k esetén ez legtöbbször 1366x768-es natív felbontást jelent (vagyis a panel fizikai felbontása ennyi), a Plazma TV-k esetén 42" (és alatt) találkozhatunk 1024x768-as felbontással, noha 16:9-es a képarány, ez esetben a pixelek nem egyenlő oldalú négyszög, hanem téglalap alakúak. 42" feletti HD plazma TV-k szintén 1366x768-as natív felbontással rendelkeznek. A FullHD felbontású TV-k mindegyike 1920x1080 pixel.

Felmerül a kérdés, hogy miért 1366x768 a natív felbontása a HD LCD TV-nek. A pontos választ ugyan én sem tudom, de több lehetséges magyarázat közül a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az általánosan elterjedt 1024x768-as felbontást oldalirányban kibővítették a 16:9-es képaránynak megfelelően.

A FullHD-nél annyit kell tudni, hogy egy 40'' vagy 42''-os képátló mellett olyan 2-2.5 méternél messzebbről nézve már nem igazán látható a nagyobb felbontásból adódó előny, tehát ha távolról, fotelből elterpeszkedve akarod nézni, akkor ezt illik figyelembe venni. Ugyanakkor a FullHD kétségkívűl előnyösebb, ha számítógépet is rá akarsz kötni, továbbá a képminősége is jobb még kisebb felbontású adásnál is, hiszen a kisebb pixelméret miatt finomabb az átmenet.

Kontraszt arány: A kontraszt arány annyit tesz, hogy mekkora a kép sötét és világos pontja között a maximális fényerőeltérés. A valós kontraszt arány a legtöbb hagyományos CCFL háttérvilágítású panelek esetén általában 1000:1 és 2000:1-es érték között van, bár egyes felső kategóriás modelleknél elérheti a 3000:1-et. Az 5000:1, 10000:1, sőt 30000:1 értékek már dinamikus kontraszt arányt takarnak, ami annyit tesz, hogy a háttérvilágítás fényerejét csökkentik ha sötét tónusú a kép egésze, illetve növelik, ha világosabb. Emiatt a 15000:1 kontrasztarány gyakorlatilag annyit tesz, hogy fogtak egy sötét képet (ahol a háttérvilágítás fényereje minimális) és egy világos képet (ahol meg maximális), és az e kettő közötti értéket adták meg. A dinamikus kontraszt hátránya, hogy ahogy a egy filmben a fényerő változik (például egy alagútból kiér a kamera), a TV igyekszik majd a neki megfelelő fényerőre állítani a háttérvilágítást, ami észrevehető lesz (függően a TV típusától és technikai megoldásától, elképzelhető, hogy az egész kép fényereje ''ugrálni'' fog, például egy felirat kirakása pillanatában). A dinamikus kontraszt egyes TV-k esetén amúgy kikapcsolható. Az LCD TV-k esetén ezt a LED háttérvilágítással lehet valamennyire kiküszöbölni, ahol nem fény csövek, hanem sok-sok kis LED adja a háttérvilágítást, és ezek fény ereje külön-külön is szabályozhatóak, ilyen például a Samsung LE-52F96-os modellje. A legjobb megoldás pedig majd az OLED lesz, ha egyszer az életben tényleg eljut a valós, teljes értékű sorozatgyártásra.

Szeretném leszögezni, hogy a kontrasztarány nem azt jelenti, hogy mennyire mély a feketéje egy TV-nek. Ez a világos és a sötét régiók közötti maximális eltérést mutatja csak meg, és könnyedén kibővíthető úgy is, hogy egyszerűen nagyobb fényerejűre gyártják a készüléket.

A fekete nem igazán fekete: Az LCD TV-k esetén a háttérvilágítás fényét nehéz teljesen elzárni a kijelzőtől, ezért annak egy része ''átszivárog''. Emiatt a fekete inkább csak sötétszürke jó esetben, és a dinamikus kontraszt miatt ugye a túlnyomórészt világos kép esetén a fekete részek már inkább világos szürkébe hajlanak. Ezt a CCFL háttérvilágítású LCD TV-k esetén el kell fogadni, a technológia velejárója, bár egyes típusoknál, elég jól sikerült kiküszöbölniük.

Clouding: Mindenki találkozott már a csodás adatokkal rendelkező TFT monitorok esetével, amelynél csúnya beszűrődések vannak a háttérvilágításból a széleken. Nesze neked jó kontrasztarány, ha nem homogén a fényerő...
Cloudingnak, vagyis felhősödésnek nevezzük azt, amikor a TV képernyőjének egyes részei világosabbak, mások sötétebbek. Normális esetben a TV-nek azonos fényerővel kellene rendelkeznie mindenhol, de a legtöbb LCD TV esetén több-kevesebb felhősödést meg lehet figyelni.

Jól látható clouding effekt a hátsó TV-n, egyenletes homogén fényerő az elülsőn (a kép az amerikai AVForum-ról származik)

Fényerő: ez annyira ne zavarjon, hogy most 450 vagy 600cd/m2, az különösebben nem fog befolyásolni semmit, a nagy fényerejű készülékek esetén ráadásul inkább zavaró lesz, így amúgy is lejjebb fogjuk venni a fényerőt. Amúgy azt jelenti, hogy a kijelző képe mekkora fényerővel képes világítani maximum.

Betekintési szög: Az LCD technológia egyik velejárója, hogy ha nem merőlegesen nézünk rá, hanem bizonyos szögben, akkor elkezd a kép fény ereje, színei, kontrasztja változni. Ez a szög az adott technológiától függ, TN+Film paneles technológia esetén akár már 25-30°-ról ránézve is jól láthatóan romlik a kép minősége. A megadott érték a teljes frontoldalra, vagyis 180°-ra vonatkozik, általános értékek a 170, 176, 178°. Ez persze nem valós, hanem bizonyos kontrasztarányra adják meg, még a jobb minőségű TV-ken is általában 60-65°-os szögben már észlelhetőek a változások (vagy reálisan 120-130° körüli értékről beszélhetünk).

TV adás képe az LCD TV-n: Sokan panaszkodnak új LCD TV-jük esetén arra, hogy a hagyományos TV adások képe bizony meglehetősen kiábrándító. Az egyik gond a nagyobb képátló, sokan a viszonylag kisebb méretű CRT-kről térnek át a nagy képátlójú LCD TV-kre, és azonos távolságból nézve a nagyobb képátlóból következően jobban kiütközik a kis felbontású adás minősége. A másik fő probléma az analóg forrásból (TV antenna, analóg KábelTV) származó adás jelének gyengesége vagy éppen túl erős mivolta, ami miatt a kép kásás, zavaros lesz. Ezt sokszor egy hagyományos CRT TV még elfedte, ám itt látványosan előjöhet. Megoldás a digitális adás (legyen antennával fogott, kábelTV-ről vagy műholdról jövő), aminél persze ott van az a jelenség, hogy a kis sávszélességre letömörített adók blokkosodhatnak. Hozzá kell tennie, hogy a TV kép minőségét erősen befolyásolja, hogy az adott típusú LCD TV-ben milyen minőségű tuner található, és milyen képjavító technológiákkal van felvértezve. Lehet, hogy ugyanarról a forrásról egy olcsóbb LCD TV gyengébb elektronikája pocsék képet fog nyújtani, míg egy jobb elektronikával rendelkező típus képe egész élvezhető.

Még egy probléma szokott akadni: a TV-k adása ugyebár jelenleg kis hazánkban főleg 4:3 képarányú még. A 16:9-es képarányú TV-n ezt vagy úgy lehet nézni, hogy kétoldalt fekete vagy szürke sáv van (4:3-as üzemmód), széthúzva a TV képarányára, de így torz lesz egy kicsit (16:9-es üzemmód), illetve az adott TV típusától függően lehetnek alternatív megoldások, például a kép két oldala érinti a TV kép szélét, így a kép tetejét és alját viszont nem látjuk.

Digi tuner (DVB-T): A digitális adás vételéhez szükséges tuner, egyes gyártók azonos szériájú TV-iket árulják beépített digi tunerrel, és valamivel olcsóbban a nélkül is. Jelenleg itthon csak kísérleti jelleggel fut DVB-T sugárzás, három csatornával, korlátozott vételi körzettel. 2012-re viszont az analóg adást be kell szüntetni, és utána kizárólag ilyen digitális műsorszórás lesz fogható antennával. Lehetséges így akár HD, sőt FullHD felbontású TV adást is szolgáltatni, 5.1-es digitális hanggal, de ez összetettebb kérdés, hiszen az adott sugárzási sávszélességből ekkor többre van szükség, amiért ugye a szolgáltató többet fog kérni a TV adótól. Annyit mellékágként, hogy a DVB-S a digitális műholdas szórást jelenti (mint a DigiTV és az UPC Direct), a DVB-C pedig a digitális kábelTV szolgáltatás, ez már elindult egy-két kábelTV szolgáltatónál, de ezek esetében sem számít, hogy a TV-dben van-e DVB-T tuner, avagy nincs, hiszen mindenképpen kell a kábelszolgáltató set top box-a. A DVB-T-ről bővebben az Antenna Hungária oldalán informálódhatsz: [link]

FIGYELEM, AZ OLIMPIAI DVB-T SZOLGÁLTATÁSSAL KAPCSOLATOS!

A következő három esetben nézheti az ember HD felbontásban az M1/M2 csatornát az Olimpiai közvetítés alatt:

1.: DVB-T szolgáltatási területen élnek (lásd kicsit felljebb a linket), és MPEG-4 DVB-T tuneres TV-jük van, vagy MPEG-4-es külső tunerjük. Ez esetben Antennával fogja az ember az adást!
2.: Olyan kábelszolgáltatójuk van, aki HD-ben fogja adni az M1/M2-őt, ehhez digitális szolgáltatás, ergo beltéri egység kell, amelyik legalább komponens és/vagy HDMI kimenettel bír.
3.: Olyan DVB-S műholdszolgálatása van, amelyik HD-ben adja az M1/M2-őt, ez esetben ismét beltéri kell, a TV tunerje nem dolgozik.

A legtöbb, hazai piacon digitális tunerrel eladott LCD TV csak MPEG-2 tuneres, vagyis külső tuner nélkül nem tudja a DVB-T szolgáltatást igénybe venni!

Megjegyzés: A Digitális műsorszórás nem jelenti egyből azt, hogy nagy felbontású (HD) adást is sugároznak. Tehát önmagában a DVB-T/-C/-S csak a digitális szolgáltatást takarja, a felbontás egy másik kérdés...

Csatlakozás: A legáltalánosabb a SCART csatlakozó, ezt aligha kell bemutatni. A legtöbb LCD TV-n 2 vagy néha három SCART csatlakozó van, de illik figyelembe venni, hogy legtöbbször csak az első SCART teljes értékű (full RGB). A kompozit esetén egy RCA csatin (Video) keresztül megy a videojel, és két további RCA csati van a sztereo hanghoz (Sound L és Sound R). A másik ismert csatlakozó a komponens, aminél a videójel 3 RCA csatin megy be, és mellette általában vagy még két RCA csati a sztereo hangbemenetnek. A komponens csatlakozók adják a legjobb képminőséget az analóg jelforrások esetén, általában a második legjobb minőséget a SCART adja, és a kompozit van a másik végen, tehát ha lehet, célszerű az asztali lejátszót, műhold vagy kábelTV set top box-ot komponens kábelel összekötni a TV-ve. A HDMI csati az új megválasztott király, ez például beépített másolásvédelmet is támogat, valamint képes egyszerre a kép és a hang továbbítására is. A legújabb HDMI szabvány az 1.3a, ez nagyobb sávszélességet biztosít, jobb képminőséget a jövőbeni TV-knek (akár 48bites színmélységet), jobb hangzást (Dolby HD és DTS HD), valamint azt, hogy szinkronban tartja a képet és a hangot (a tömörített kép és hang a feldolgozás folyamán néhány század, vagy néhány tized másodpercet csúszhat egymáshoz képest, emiatt sok kritikát fogalmaztak már meg korábban). Az LCD TV-ken szokott lenni még két RCA vagy egy optikai hangkimenet, ezen keresztül, 2xRCA-2xRCA vagy egy TOSLINK kábel segítségével a házimozierősítőnek, vagy optikai bemenettel rendelkező hangszórószetnek lehetkiküldeni a hangot.

Számítógéppel való összekötés: Két fő megoldás van, a VGA kábelel való összekötés (D-Sub), illetve a DVI-HDMI kábel. Az elöbbi esetén a TV-n kell lennie VGA bemenetnek (általában egy jack bemenet is van rajta, amin keresztül a számítógép hangkeltőjéből sztereo jelet tudunk a TV-re küldeni). A DVI-HDMI esetén jobb minőséget kaphatunk, mivel végig digitális jel fut, ami kevésbé érzékeny a külső zavaró jelekre, ez különösen nagyobb távolságoknál (5m+) jelentkezik. Amire illik figyelni, az az 1:1 pixel mapping (1:1PM), vagyis hogy a TV-det natív felbontásban (1360x768 vagy 1920x1080) pixelhelyesen tud használni, vagyis minden torzítás nélkül. Ezt sajnos sok neves gyártó nem teszi lehetővé, ezért csak a szabvány felbontások (általában 1280x720, 1024x768, stb.) elérhetőek. Az 1:1 PM esetén az overscan-t ki kell kapcsolni (különben a kép szélei lelógnak a TV-ről), ezt Samsung esetén a "Csak Pásztázás" képaránnyal, LG esetében az 1:1 Pixel Mapping opcióval lehet elérni. Több gyártó TV-je alapból megcsinálja ezt, ha a HDMI bemenetet elnevezed PC bemenetnek a TV menüjében.

Megjegyzés: A VGA kimenetről csak analóg jelet tudsz kiküldeni, tehát ha neked VGA kimeneted van, csak a TV-d VGA bemenetére tudod rákötni, a HDMI-re nem, mivel az csak digitális jelet fogad. A VGA-DVI átalakító esetén csak analóg DVI-A jelet kapsz, tehát nem működik a VGA-DVI (-A) -> DVI-HDMI kettős átalakítás, ehhez nem sima VGA-DVI átalakító kell, hanem egy A/D koverter, mint például ez itt. Ha csak VGA kimeneted van, akkor olyan TV-t nézz ki, amelyiken van VGA bemenet!

Célszerű a TV kézikönyvét átlapozni, hogy melyik HDMI portba kell dugni a kábelt PC-vel való összekötés esetén, az LG-knél jellemzően az 1.-es HDMI port, Samsungoknál a 2.-es HDMI port a prefeált például. Amennyiben először kötjük rá a számítógépet a TV-re, célszerű újratelepíteni a videókártya driverét, ez sok esetben megoldja a kép lelógását vagy éppen fekete keretben való megjelenítését.

Az S-Video / SCART / Kompozit bemeneten csak SD felbontást (480i/p ill. 576i/p) elérhető, a Komponens bemeneten viszont egyes videókártyákkal elérhető a 720p-s, sőt, az 1080p-s felbontás is (S-Video -> Komponens átalakítóval, ha videókártya támogatja).

[center]
A DVI-HDMI összekötés előnye, hogy a videókártya drivere alapból tudni fogja a TV által ismert felbontásokat és képfrissitéseket[/center]

PIP, PAP, POP, PAT.: PiP: Picture in Picture, vagyis kép a képben, ha 1 tuneres a TV (a legtöbb esetben ilyen), akkor a TV adást ki ablakban lehet nézni, miközben a háttérben például a számítógépről vagy egy játékkonzolról jövő kép marad. 2 Tuneres TV-k esetén lehetséges, hogy két külön TV csatornát lehessen nézni e módszerrel. A PaP: Picture and Picture, a két kép egymás mellett jelenik meg. PaT: Picture and Text, bal oldalon a TV adás, mellette a teletext jelenik meg. POP: Picture out of Picture, hasonló a PiP-hez, de a kis képernyő nem fedi az elsődleges adást, hanem az is valamivel kisebb lesz, és mellette, valamelyik sarokba kerül a kis kép.

Megjegyzés: Sajnos sok esetben hibásan tüntetik fel a boltok és a webáruházak azt, hogy az egyes TV-k milyen tulajdonságokkal bírnak, általános hiba, hogy például az LG LC41 és LC51 családjánál feltüntetik azt, hogy rendelkezik PiP-el, miközben valójában az új LG LCD TV modellek egyike sem rendelkezik ezzel a képességel. Vásárlás előtt nem árt a gyártó weboldalán informálódni, nehogy otthon szembesülj azzal, hogy félrevezettek.

HD Ready: A HD Ready logót akkor lehet kiragasztani elvileg egy TV-re, ha képes fizikailag legalább 720 sort megjeleníteni, továbbá képes fogadni a 720p és az 1080i szabványú videojelet. A HD Ready logót így rá lehet rakni például egy olyan plazmaTV-re, ami csak 1024x768-as felbontással rendelkezik, de egy olyan régebbi LCD TV-re (elvileg) nem, amely ugyan 1366x768-as felbontással rendelkezik, de nem tudja feldolgozni az 1080i jelet. Két-három éve boldog-boldogtalan kirakta minden plazma és LCD TV-re a HD Ready logót, függetlenül attól, hogy a készülék például csak 480 függőleges sort volt képes megjeleníteni, vagy nem ismerte az 1080i felbontást.

Az egyes logók jelentése (2007 után):

HD Ready:

-Minimum függőleges natív felbontása a kijelzőnek 720 pixel.
-Analóg YPbPr és digitális DVI vagy HDMI bemenet
-720p@50 és 60Hz illetve 1080i@50 és 60Hz videojelek fogadásának képessége.
-A DVI vagy HDMI bemeneteknek támogatniuk kell a HDCP védelmet.

HDTV:

Olyan kijelző, lejátszó/felvevő vagy beltéri egység, amely képes a 720p@50 és 60Hz illetve az 1080i@50 és 60Hz felbontású DVB-T és/vagy DVB-C és/vagy DVB-S jelek fogadására és kitömörítésére (megj.: nincs rögzítve, de gyakorlatilag MPEG-2 tömörítéssel). Ha egy TV-ben nincs DVB-T tuner, akkor csak HD-Ready logó lehet rajta, ha van benne DVB-T tuner, akkor máris rajta lehet a HDTV logó is.

HD ready 1080p:

-A kijelző minimum natív felbontása 1920x1080 pixel.
-1080p@24, 50 és 60Hz-es videojelek kezelése és valós (1:1 Pixel mapping) megjelenítése (ie.: a 24p támogatása is)

HDTV 1080p:

-Az 1080p@24, 50 és 60Hz-es digitális TV adás (DVB-T és/vagy DVB-S és/vagy DVB-C) feldolgozására alkalmas TV-k, beltéri egységek ill. lejátszó/felvevő egységek részére kialakított szabvány. (megj.: nincs rögzítve, hogy támogassa az MPEG-4-es tömörítést, de elvárható ennek támogatása).

100/120Hz vs. 50Hz/60Hz: A 100Hz a CRT-k esetén azért volt létfontosságú, mivel ott a fénypontok csak felvillantak, nem világítottak folyamatosan, ezért vibrált a kép. A 100Hz-es CRT esetén a vibrálás hatását úgy csökkentették, hogy sűrűbben villannak fel a képpontok, így már nem fárasztják annyira a szemek (ismét: monitorok esetén ezerszer tapasztalt eset, 60Hz vs. 75Hz vs. 100Hz-es képfrissités). LCD TV-k esetén a 100Hz-es technológia szinte mindig a mozgás-interpolálással párosul, hogy két valós képkocka "közé" újabb képkockákat rak be, így a mozgás kevésbé lesz elmosódott, élesebb lesz elvileg a végeredmény, persze ez erősen függ attól is, mennyire áll a képjavító technika a TV-ben a helyzet magaslatán. A 2008-as modellekben (pl. Samsung A656) ez már elég jól teljesít, így viszonylag ritkán hibázik a mozgás kiszámításakor az elektronika. Az eredmény pedig egy folyamatosabb, kellemesebb mozgást prezentáló kép. .

1080p@24Hz: A Blu-Ray és a HD-DVD szabvány szerint a FullHD videók így, vagyis 1080p felbontásban, és másodpercenként 24 képkockával vannak rögzítve, amennyiben a TV nem ismeri a 24Hz-et, és csak 25, 30, 50 vagy 60Hz-en tudnak csak megjeleníteni, ekkor általában a 3:2-es megoldáshoz folyamodnak, vagyis a páratlan képkockákat 60Hz-en 3 fázison keresztül mutatja, majd a páros képkockát két fázison kerestül (tehát a másodpercenkénti 24 képkocka váltogatása 3:2 arányú lesz a 60Hz-es megjelenítésnél), így a mozgás némileg szaggatni fog. A 2007 végén megjelent új készülékekre jellemző, hogy már támogatják ezt a felbontást és képfrissitést.

A TV-k általában háromféle képpen reagálnak a 24p-s jelekre, vagy egyáltalán nem támogatják, és fekete képel tiltakoznak a nem támogatott videojel ellen, ez főleg a régebbi LCD és Plazma TV típusoknál fordulhat elő.

A másik lehetőség az, hogy ugyan fogadja a jelet, de megjeleníteni csak 60Hz-en fogja, úgy, hogy a páratlan képkockákat 3 képfrissités erejéig, a párosakat 2 képfrissités erejéig mutatja, így lesz a másodpercekénti 24 képkockából 60 (12x3 + 12x2). Sajnos ennél a megoldásnál nem lesz tökéletes a 24p-s filmek megjelenítése. Ezt a megoldást egyes gyártóknál Movie 3:2 Mode (Mozi 3:2 módnak) jelölik.

Ahol külön jelölik, hogy 1080/24p támogatás van, ott általában a TV már valódi 24Hz-en fogja szép símán a filmet megjeleníteni.

DVD, Blu-Ray vagy HD-DVD filmeknél miért van alul-felül fekete csík?: A jelenleg általános képarányok:

4:3 avagy 1.33:1 - Az "ősi" TV képarány, jellemzően az összes 1990 évek második fele elötti TV sorozat és műsor ebben a képarányban készült.

1.85:1, 2.35:1, 2.40:1, és a többi mozi képarány - A mozifilmek többféle képaránnyal készülhetnek, jellemző a 2.40:1 és az 1.85:1. Ha megnézed a moziban a bemutatók alatt előfordul, hogy többször is változik a használt képarány, az 1.85-ösöknél a két szélen függöny takarja a vásznat, amit a 2.40-es trailerek/filmek esetén felhúznak, és a teljes vásznat kihasználják. Megj.: A 2.40:1-es képarány (ami valójában 2.39:1) az 1970-es években terjedt el, korábban a 2.35:1 volt használatban.

16:9 avagy 1.78:1 - Az új HDTV szabvány. A szabvány megalkotásakor egy átmenetet kerestek a mozi és a hagyományos TV képarány között. Egyből átálni a 2.40-re nem lehet, mert gyakorlatilag a teljes képarányú 4:3-as TV adások esetén a készülékek két szélén olyan vastag lett volna a fekete csík, hogy az már erős fejvakarásra késztettne mindenkit. A 16:9 esetén még viszonylag keskeny az oldalsó fekete sáv 4:3-as képaránynál, és alul-felül keskeny fekete sáv van 2.40-es képaránynál. A mai TV sorozatok elsöprő többsége, és a jobb helyen készülő TV műsorok már 16:9-es képaránnyal készülnek.