Hogy milyen képfeldolgozó programokat szeretek? A jó képfeldolgozó programokat szeretem. átgondoltas, jól elrendezettes, batch processzálós, fájl átnevezéses. Ügyes, kényelmes. Az Adobe Lightroom ilyen program.

Annyira ilyen, hogy kukázok is minden mást (capture nx, studio master, sok dologban photoshop), és inkább ezt tanulom ki. A lightroom célszoftver, raw fájlok minél kényelmesebb kötegelt és egyéni feldolgozását teszi lehetővé. Ugyanazt az Adobe Camera Raw engine-t használja, mint a photoshop. Eddig egyébként hadilábon állt Nikon nef (raw) fájlokkal, de a legújabb verzió sokat lépett előre. Remélem Olympus téren is minden oké lesz.

Miért raw, miért nem jpg?

Egy tegnapi random élményem vele: tologattam az expozíció-korrekció csúszkát egy amúgy másfél fényértékkel föléexponált képemnél (raw fájl), és azt hittem, leszakad az arcom: a tök fehér, kiégett égbolt szép lassan elkékült, előkerültek a fátyolfelhők, gyakorlatilag 100%-osan menthető lett. Hoppá!

Hogy miért? A digitális fényképezőgép szenzora igazából nagyon sok adatot elment, nagyon érzékeny, nagyon sokat "lát". sokkal többet, mint amit aztán egy jpg képes megjeleníteni. Sőt, többet, mint amit az sRGB vagy Adobe RGB színtér képes. Épp ezért, ha egy rosszul exponált képből születik meg a jpg, akkor bizony olyan adatot vesztünk, amit nem feltétlen lett volna muszáj.

Mindezt azért, mert a jpg színcsatornánként (G-R-G-B) 8 biten tárolja az adatokat (* ez így pongyola és pontatlan, akit mélyebben érdekel a téma, nézzen bele az íráshoz tartozó fórumtémába), holott a gépünk ennek sokszorosát látja. De hiába, ha a végén a "nagyon világos kék" és a "fehér" ugyanazt az értéket kapja. Hiába no, 8 bit az 256 variáció, míg 16 bit már 65536. a raw fájl olyasmi, mint a filmes érában a negatív volt: sok tekintetben még rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle.

...de a végén úgy is jpg lesz a kép, nem?

De. Csak nem mindegy, hogy egy tökéletesen exponált képet mentünk el jpg-be, vagy mondjuk egy olyat, ahol nagyon-nagyon sok árnyalat van a nagyon sötét (vagy nagyon világos) régióban. Ez utóbbiaknál ugyanis extrém esetben egy nagy fekete (vagy fehér) pacát kapunk, ha kevés bit (8) áll rendelkezésre az adatok tárolásához.

Nos, a Lightroom nem viccel, végig csatornánkénti 16 bites ProPhotoRGB színteret használ. Ezért is jobb, ha nem bízzuk a fényképezőgépünkre a jpg legyártását, hacsak nem vagyunk már annyira profik, hogy pontosan tudjuk, hogy miért lesz jó a jpg, amit lőttünk. Igényes amatőröknek és középhaladóknak viszont ott a lehetőség egy raw fájlra, ahol még nagyon-nagyon sok dolgot lehet javítani. És csak utána jöjjön belőle a jpg.

(A fenti két kép csak példa és béna... de, lehetne például HDR technikával a két képből egyet csinálni, vagy akár csak az eredeti raw képet alapul véve egy korrekt végeredményt szülni jpg-ben. Minkét esetben jobban járunk.)