Kezdetek:

Szeretek zenét hallgatni.
Szeretek az ágyon, vagy a fotelben hátradőlni, és csak élvezni a zenét, figyelni apró finomságait, dinamikáját...
Ennek a vágynak a kielégítése céljából vettem meg AKG K514-es fejhallgatómat, amiről az alábbi teszt fog szólni.

Aki keres talál!:

Jó pár napnyi fórumozgatás, és teszt-olvasgatás után két, a költségvetésembe beleférő fejhallgatóra sikerült redukálnom a jelentkezők számát.
Nevezetesen:

Sennheiser HD 555

AKG K514

Mivel már csak a személyes meghallgatás volt hátra, felkerekedtem, és talp véreztető 30 perces út után elérkeztem a Fukar Nő majdhogynem (hm!jó bőr!) meztelen képével fémjelzett nagy áruházlánc Duna Plázai boltjához.

A keresett fejhallgatókat elsősorban rock, és klasszikus zenével próbálgattam végig, az ottani erősítőn, ami mind a két kiválasztott terméket elégségesen szólaltatta meg.

Nagyon tetszett a HD 555 hangja, szép volt a mélye, élénk a közepe, és tiszta a magasa (bár egy kicsit életlen) ráadásul mindezeket egy eléggé széles, levegős és dinamikus térben hozta, azonban utcára van egy eléggé dübörgő Koss Porta Pro-m, ezért nap végére elegem van a basszusból, és a színezett hangokból, ilyenkor bizony inkább valami szárazabb, természetesebb hangzásra vágyom...
Emiatt a Sennheiser erősen színezett mélye és magasa nem lett volna egy jó választás...

Az AKG rögtön elnyerte a tetszésemet, nemcsak azért, mert a tere ennek is rendkívűl szellős és dinamikus volt, hanem azért is, mert sokkal természetesebbnek hatott a hangja, a basszusa nem állította fel a szőröket a kezemen, de az a mély, ami volt neki, erősen mély tónusú és feszes, a közepe kicsivel erősebb mint az 555-nek, a magasa pedig jóval élesebb, egyszóval egy letisztultabb hangképe volt...

Hazavisz, tipiz-tapiz!:

Az elegáns fekete, visszafogott dobozából kikerülve a fejhallgatóval, és egy 6,3mm-es csatlakozóval találja szemben magát az ember, előbbit lehúzva kerül elő a 3,5-ös szabvány jack dugó.

A minőségéről nem nagyon lehet rosszat mondani, a fejhallgató maga nagyon jó minőségű műanyagból van összerakva, egyedül az "AKG" emblémát viselő rács és az azt körülölelő ezüst színű keret fém (mágnessel tesztelve) .
Az a nyúlós dolog, aminek a segítségével a fejen ül (nem jutott jobb szó eszembe...) egy eléggé érdekes gumi keverék, mivel az ember először szövetnek nézi, majd alapos huzigálás, szagolgatás tapogatás után jön a felismerés, hogy ez bizony nem az aminek tűnik.
A kábel egy réz csatlakozóval ellátott 3m hosszú és 4mm vastag nem túl hajlékony OFC kábel (Oxygen Free Cabel).

A fejhallgató a fejre fekszik, nem a fülre.Ez és a tény, hogy egy eléggé könnyű szerkezetről van szó (210 gramm tokkal vonóval-kábellel együtt) meglehetősen kényelmessé teszi, még egész napos hallgatás után sem fáj semmi, nem nagyon akaródzik lekerülni a fejről (tesztelve) .
Kialakítását tekintve fél-nyitott, ami annyit tesz,hogy se kifele-se befele nem szigetel valami jól, hozadéka azonban az is, hogy a hangképe jóval nyitottabb levegősebb és dinamikusabb mint zárt társaié, emellett a basszus nem olyan erős, cserébe mélyebbről indul.

Szemet lehunyni, fejhallgatót fejre tenni!:

Puding próbája az evés, fejhallgatóé a meghallgatás!

A fejhallgatót egy Sharp XL-UR 230H music center 3,5-ös fejhallgató kimenetéről hajtom meg-ami a várakozásaimat jócskán felülmúlva-nagyon dinamikusan,és szépen szólaltatja meg a ketyerét.Természetesen lesz majd hozzá egy jobb fejhallgató erősítő...De addig is jó lesz ez.

A teszttel-a teljesség igénye nélkül-megpróbálom a teljes zenei műfaj-struktúrát lefedni, ami nyilvánvalón halva született ötlet, de azért a számok valamennyire belefolynak majd mindegyikbe.

Az összes zene számot FLAT equalizer mellett, mindenféle X-bass és egyéb kiemelés nélkül .CDA formátumban hallgatom, azonos hangerőn.

1.Rock: Back in Black/Shoot to Thrill:

A hangszerek nagyon szépen, és pontosan ki vannak dolgozva. A cintányér legkisebb rezonanciáját lehetett hallani,a "stúdió-hangok" mellet (sóhaj, pengetések,bár ez inkább a formátum érdeme) .
Térben a gitárokat különválasztja a jobb és a bal oldalra, közel a fülhöz, az énekes pedig előttük a fülön szól. A dob a jobb oldalra van pozicionálva.
A legérdekesebb a számban a dob-gitár szóló.
Itt ugyanis a gitárt kitolja a jobb oldal legszélére, szinte a hátam mögé, míg a dob mögötte szól... Amolyan üres színpadot kapunk, mintha csak ők ketten maradtak volna, pont ezért jó érzés hallgatni, amikor szép lassan a második gitár és az énekes megint betöltik a teret,és minden visszaáll.
Hangokról annyit hogy a cin élesen és magasan, a közép erőteljesen és tisztán (simán külön lehetett választani a különböző gitár szólamokat) a mély pedig nem túl erősen, de dinamikusan, feszesen,és mélyről jövően szólt.
Nekem nagyon tetszett...

2.Klasszikus: The Lord of The Ring/The Fellowship of The Ring/The concerning hobbits:

Csodálatos...
Az ember szinte sétálni tud a hangszerek között. Nagyon jól el vannak különítve a szólamok, azonban amikor jön a zene tetőpontja fantasztikus módon eggyé állnak össze, és törtető vehemenciával emelkednek ki, hogy aztán újra visszasüllyedjenek szólamonként külön-külön, és jöhet megint a főszólam...
Azokat a hangszereket, amik nincsenek csoportokban, amikből csak egy van (hárfa és társai) egészen a tér széléig kitolja, az ember szinte látja, hogy külön ülnek a többitől.
A rendezettségről ennyit. Itt nincsen kijelölt helyük a hangszereknek, az összes többi (hegedűk,nagybőgők) áramlik, kavarog, hol a jobb hol a bal oldalon bukkannak fel.
A magas megint nagyon szépen vizsgázott, nyitott volt, nem fojtotta le a hegedűket, és itt lehetett először hasznát venni annak, hogy nyitott kialakítása miatt mélyebbre megy le frekvencia ügyileg, mivel a nagybőgők így sokkal teltebbek, testesebbek voltak.

3.Elektronikus: The Prodigy/Breath:

Hát...Nem is tudom mit mondjak.
Erősen érezhető, hogy nem erre a műfajra találták ki. A basszusa annyira nem volt kevés, mint vártam, de egy 6.000 Ft-os Sennheiser HD 202 jobban teljesített volna nála.
Talán a magas itt túl agresszív is volt, a basszus pedig nem volt túl szép, nem volt telt...közép pedig szinte nincs is, bár az "énekes" eléggé jól ki volt dolgozva.
Aki ilyen zenét szeretne hallgatni rajta, az szerintem inkább vegye meg a 202-est, sokkal jobban fog ebben a stílusban szólni.

4.Reggae: Ziggy Marley/Love is My Religion/Love is My Religion:

A szám nagyon dinamikusan kezdődik, mindenféle be-vagy átvezetés nélkül.
Ziggy Marley a képzeletbeli színpad közepén, szinte az orrunk előtt énekel, míg a szóló gitáros mögötte, nekünk a bal oldalon, majd vele átellenben a bassz-gitáros muzsikál.
A dobos kicsit külön van választva, mert a lábdob Ziggy alatt szól, nagyon kellemesen, dinamikusan, de a cin teljesen a tér szélére van pozicionálva.
A vokálisták pedig jobbra balra ugráltak, nem nagyon maradtak a fenekükön...

5. Elektronikus: Mike Oldfield:Light and Shade/Angelique:

Minden nagyon szépen szól, ebben a nagyon szép dalban.
Itt nincs semmi oldalra pozicionálás, inkább minden úgy szól, mintha egy ovális csarnokban lennének elhelyezve a hangszerek, mintha egy koncerten lennék nagyjából a csarnok közepén.
Mindazonáltal a magasak megint az AKG-ra jellemző minőséget hozzák, a közép telt és tiszta, a hangszerek külön-külön is követhetőek, a basszus-bár lehetne erősebb-de összességében azért nagyon kellemes.

Tehát...:

Bár ez a fejhallgató csak egy belépő szintű termék, de már tisztán kivehetőek benne a nagyobb testvérekre jellemző tulajdonságok, úgymint a szeles és precíz tér-valamint hangleképezés, illetve az enyhe magas tónusúság.
A tesztet közel két óra alatt írtam meg, előtte szinte egész nap a fejemen volt, egyáltalán nem szorítja a fejemet most sem, a fülemet sem nyomta el, és nem is pállott be annyira, mint egy zárt típusnál.
Ami nagyon tetszett benne, az a sztereo-színpad, nagyon jól dolgozik a térrel, jól kombinálja. Az oldalsó kiterjedése is nagyon kellemes, eléggé széles ahhoz, hogy érdekességet, teret adjon a zenéhez, de annyira nincs kitolva, hogy ne érezhessük egynek a muzsikát.
Néha lehetett volna több a mély, de pont ezért szeressük az AKG-at, mert nincsen a hangképükben benne az a kiemelés, hang-színezés, ami a nagy márkákra mostanában olyannyira jellemző...

Egyszóval tetszett...
AKG-Sounds Better!