Előzmények
Az ihlet
Régi-új nintendószamuráj létemre soha nem voltam nagy zeldás, a Cég egyéb játékai kerültek inkább a látóterembe. Gyerekkoromban volt NES és SNES konzolom is, de Zeldával mindig sikerült valahogy elkerülnünk egymást. Egy rövid időre futottunk csak össze GameBoy-on, de zéró angoltudásom és egyéb okok miatt idő előtt megváltunk egymástól. Felnőtt fejjel játszottam végig az Ocarinát 3DS kézi konzolon, ez volt az első Zelda-játék, amit végig is vittem. Különösebben nem fordult meg velem a világ, jó játék volt, de aztán játszottam mással.
Két évvel később, több hónapnyi stratégiázás után támadt egy olyan hirtelen gondolatom, hogy nekem most zeldáznom kéne. Hogy ez isteni sugallat volt vagy simán csak ráléptem a megvilágosodás ösvényére, talán sosem fog már kiderülni, mindenesetre úgy döntöttem, hogy ha már úgyis nekigyürkőzöm, az elejéről fogom kezdeni a történetet. Kíváncsi voltam, honnét is indult el napjaink egyik legrégebbi videojáték-sorozata.
Virtual Console
Még mielőtt Hyrule földjére lépnénk, hadd tegyek egy kis kitérőt. A Nintendo bevezette a Virtual Console nevű on-line szolgáltatását, mely külön-külön létezik Wii(U) és 3DS gépekre is, részben azonos, részben eltérő tartalommal. A szolgáltatás elérhetővé teszi a Cég néhány régebbi konzoljára megjelent játékait, melyek listája folyamatosan bővül és tipikusan 5-8 angol fontért tölthetőek le.
Technikailag úgy néz ki, hogy egy saját emulátorral gyúrják egybe az egyes játékokat, tehát nem kell külön emu és külön ROM, hanem magában futtathatóak letöltést követően. Ez a megoldás néhány megabájttal megnöveli a játékok méretét, cserébe nyújt viszont egy nagy előnyt a játék eredeti formájával szemben: a játék bármely pillanatában a külön elérhető Virtual Console menüben elmenthető a teljes játékállás, tehát a szoftver kvázi kifényképez minden szükséges adatot. Ez 3DS gépen az alsó képernyőn történik, míg a felső képernyőn fut maga a játék, tehát kimondottan praktikusan oldották meg.
Szerencsére az összes NES/GameBoy Zelda elérhető a kézi konzolra (összesen öten vannak), én is innét töltöttem le. Sajnos japán barátaink ceruzája hagyományosan vastagon fog, vita tárgyát képezheti, mennyire helyénvaló közel kétezer magyar forintot elkérni egy ősrégi 8 bites játékért. Én mindenesetre túllendültem ezen és letöltöttem, a játék mérete egyébként 54 blokk, ami közel 7 megabájtnak felel meg.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
