Pár éve, egy kisebb haveri összejövetel során ismerkedtem meg a vízipipával, első látásra (vagyis kóstolásra) beleszerettem. Akkor még nem tudtam, hogy pontosan mi is ez, olyan mint a cigi? Füst-füst. Soha nem dohányoztam, néha megkóstoltam egy-két bulin, de összesen még mindig 10 szál alatt vagyok. De, ez! Ez merőben más volt, finom, jó, kicsit bódító.. Nem kaparta a torkom, nem volt keserű, és nem fuldokolt tőle az ember. Pár éve pipázok, régebben szinte csak az említett haveroknál, vagy a törzshelyünkön egy indiai étteremben. Ám nyáron születésnapomra barátnőm meglepett egy duplacsöves pipával... Azóta sűrűbben, minden buliba viszem, vagy itthon kettesben, kellemes zene mellett, élvezve egymás társaságát. :)

x

A kicsit hosszúra sikerült bevezető után, szeretnélek titeket megismertetni magával a vízipipával, a kultúrájával, hangulatával, világával.

Egy kis történeti/történelmi áttekintés:

Az arab világ egyik legrégebbi tradíciója a férfiak körében a vízipipázás. Ez a kikapcsolódást, relaxációt jelenti számukra, de alkalmanként tartalmasabbá teszik különféle társasjátékokkal is. Szinte minden keleti kávézóban van lehetőség vízipipázásra. Használata nem egyszerűen dohányzás, inkább szertartás, a dohányzás művészete. A nargile (vízipipa) használatakor a különleges gyümölcs ízesítésű dohány a pipa tetején lévő tölcsérben van elhelyezve. A dohány tetején faszén izzik. A keletkező füst a tartályban lévő vízen keresztül áramlik. A dohány aromája akár egy - másfél óráig is élvezhető. A szertartás után jóleső, ellazult érzés uralkodik az emberen. A nargile a dohányzás legjobb alternatívája, mivel a vízen átáramló füst szinte teljesen mentes lesz a káros anyagoktól mire a tüdőbe jut. A nargile dohány nem tartalmaz kátrányt és nikotintartalma is alacsony. A vízipipa okozta tüdőrák kivételesen ritka.
Az első vízipipákat kókuszdió héjából készítették Indiában. Természetesen azóta sokat változott és különösen népszerűvé vált a Közel-Keleten. Az arab világban szinte elképzelhetetlen nélküle az élet. A Nargile fénykora a XVII. századi Törökországban volt, akkoriban szigorú szabályok alakultak ki használatával kapcsolatban.

Felépítése:

A nargile hőskorában, amikor a kézművesség még jóval elterjedtebb volt, a négy fő alkotórészt külön mesterek készítették. Mesterségük neve a készített alkatrész nevéből alakult ki. A részekről az alábbi linken találhatsz leírást. [link] (sajnos flasht nem lehet beszúrni, ezért így linkelem)

Azokban az országokban, ahol elterjedt a vízipipázás, különböző típusai alakultak ki. Itt láthatunk párat közülük:

A képeken: Az egyiptomi, a libanoni és a török vízipipa.

A dohányról.

Nem minden dohány alkalmas vízipipázásra, egyedül a kifejezetten erős, sötét színű iráni dohány. A vízipipadohány elkészítési módja, hogy az iráni dohányt első lépésben többször átöblítik vízben, hogy veszítsen erejéből, majd datolya lével itatják át. Az igényesebb dohányokat végül gyümölccsel ízesítik. Az ínyencek ezt azzal fokozzák, hogy friss gyümölcsdarabokat tesznek a dohánytölcsérbe a dohány közé, még ízletesebbé téve a füstöt. Esetleg dohánykoktélokat készítenek, vegyítik az ízeket.

A Massel (melasz) egy olyan dohány, amit vízipipában szívnak el. Ez többféle dohánylevél keveréke. Ez a keverék egy különleges ízt ad a melasz aromájával, amit cukornádból nyernek. Az egyiptomi massellt a 19. század elejéig a Törökök használták, ők terjesztették el Egyiptomban is a vízipipázást. Tömbekinek nevezték a dohányt, amit Törökországban és Iránban termesztettek. Akkoriban nem volt erre külön mesterség, így a minősége a dohány fajtájától függött. Az egyiptomiak hamar utánozni akarták a törököket, próbálták ellesni az ipari, mezőgazdasági és kulturális jellemzőit a vízipipának, de ekkor még nem tudtak sehonnan szerezni vízipipát, és hozzá füstölnivalót. Így elkezdtek a vízipipa gyártásán gondolkodni. Hoztak egy kókuszdiót és fúrtak két lyukat, hogy kiszedjék a szirupbelsőt. A pipa csövét bambuszból készítették, míg a dohányt egy agyagból készült edénybe helyezték. Sikeresen elindították az egyiptomi vízipipa fejlődését, és elnevezték Gouza-nak, az arab kókuszdió neve után. Az egyiptomiak elkezdtek azon gondolkodni, hogy hoznak pipájukba dohányt. Eddigre a cigaretta is igen nagy teret hódított, de tudták: nekik teljesen más fajta dohányra van szükségük. Az elején sok gond akadt az egyiptomiak által készített pipával, mivel nem volt annyira stabil, mint a törököké. A kis kerámia, melyben a dohányt égették, gyakran leesett a bambusz végéről. Az egyik egyiptomi, aki szeretett füstölni, vacsorára kenyeret és melaszt fogyasztott. Ez akkoriban egy nagyon népszerű desszert volt Egyiptomban. Megpróbálta a dohányt kicsit összekeverni a melasszal, hogy ragadós legyen, így az jobban egybenmaradt. Az eljárás sikeres volt, a dohány egy kiváló ízt kapott, így a dohányzás egy új módszerére jött rá. Azóta keverik össze a dohányt melasszal.

A pipázás:

Természetesen ez a szórakozás is igényel pár apró előkészületet. Elengedhetetlen, hogy a pipánk szívócsöve ne szeleljen, tiszta legyen. Szóval maga a „készülék” készen álljon a használatra. Ezután meg kell tölteni a víztartályt, úgy, hogy a cső végét ellepje, de maradjon hely a füstnek. Ez általában a tartály három-négy ötöde. Majd jöhet a dohány! Egy adag kb. 8-10 grammot jelent. Persze előfordulnak nagyobb dohánytölcsérrel rendelkező pipák, itt értelemszerűen a megfelelő mennyiséget kell használni. Helyezzük a tartóba, de ne legyen púposra rakva és ne tömjük meg túl erősen! Kissé nyomkodjuk bele, és a tölcsér peremétől egy-másfél millimétert hagyjunk szabadon. Ezután egy kb. 20x20 centis alufólia kockát tegyünk a tölcsér tetejére, és az oldalait alaposan nyomkodjuk a tölcsér oldalához. Törekedjünk a légmentességre, ne legyenek olyan egyenlőtlenségek, ahol be tud áramolni a levegő! Fogpiszkálóval tegyünk 30-40 apró lyukat a fólia tetejére, csak szurkáljuk meg szépen egyenletesen. Itt fog a forró levegő beáramolni a dohányon keresztül a pipába. Ezután jöhet a szén, legjobb az erre a célra használatos öngyulladó szén. (Ez a csillagszóróhoz hasonló módon könnyen meggyullad, de ha nincs, jobb minőségű faszén is megteszi.) Gyújtsuk meg, lehetőleg biztonságos helyen, és ne a kezünkben fogjuk, erre való a csipesz. A harmadik-negyedik szívásra érezni fogjuk a füst kellemes gyümölcsös aromáját, és innentől indulhat a pipázás…
Majd teremtsük meg a hangulatot hozzá, ugye ennek számtalan körülménye (és oka) lehet. Egy bulin félrehúzódik egy kisebb társaság, kedveseddel vagy, vagy esetleg szomorkodsz és egyedül szippantasz. Fontos, hogy kényelembe helyeződjünk, esetleg valami hangulatos zenét be is rakhatunk. Szippantsunk szépen, tartsunk bent a füstöt a tüdőnkben, élvezzük, és fújjuk ki. És ha többen vagyunk, ne stoppoljuk a pipát, adjuk szépen mindig tovább a körben… :)

Tippek, érdekességek:

- A dohányokat keverhetjük gyümölcsdarabokkal, illetve két, vagy több dohányt egymással. Úgynevezett dohánykoktélokat készíthetünk. Ezen a linken találhatsz egy egész listát a „koktélokról” [link].
- A dohányok tárolására, és tartósságuk megőrzésére kiválóan alkalmas egy befőttesüveg.
- A tartályba nem csak vizet tölthetünk, kipróbálhatjuk üdítővel (pl. szőlőlé, almalé) Alkohollal (bor, vodka, whisky), de aki kocsiba ül, az ezt a módszer hagyja ki, mivel a hatása elég erőteljes. Esetleg tejjel (ilyenkor joghurt szerű ízt kapunk, csak vigyázni kell a habzására)
- Pipázás után, mindig tisztítsuk ki a csöveket, a tartályt, ne maradjon benne az előző dohány ízéből.
- Van, aki szokott még 3 apró fóliagömböt, hengert tenni a szén alá, így biztos nem érintkezik a dohány és a szén egymáshoz. A lényeg, hogy a forró levegő kihozza a dohány aromáját, ezért nem jó, ha összeér a dohány a szénnel, mert akkor elkezd a dohány szenesedni, keserű lesz a füst.
- Érdemes egy hőtartó sapkával letakarni a dohánytölcséren lévő szenet. Ez visszatartja a meleget, tovább működik a rendszer. Ezen kívül, hogyha szabadban pipázol, a szél sem fújja le az egészet.
- Nem "vizipipa", hanem vízipipa, hosszú "í"-vel.

x

Az írásom végén szeretném köszönetem kifejezni Lukács Jánosnak, a vizipipa.eu webpage/blog/shop tulajdonosának, hogy forrásanyagot biztosított a cikk megírásához. Ha felkeltettem érdeklődéseteket, és további információra lenne szükségetek, olvassátok bátran az oldalát és a blogját. [link]