Előszó

A teázás nem csupán egy egyszerű cselekvés, mint mikor az ember vizet iszik a csapból. A teázás szertartása egy gyönyörű folyamat, ami hihetetlen nyugalmat képes kelteni az emberben, elfeledteti az élet gondjait, problémáit, segít kiszakadni a mindennapokból. Itt az ideje, hogy megismerjétek a teákat úgy, ahogy eddig még soha.

Bizonyára mindenki fogyasztott már teát, van egy kedvenc fajtája és nagy valószínűséggel a teavásárlás sokaknál annyiban kimerül, hogy leemelnek a polcról egy dobozos (filteres) teát. Van, akinek van egy bevált márka és azt vásárolja, de van, aki ezzel sem törődik különösebben és épp azt veszi meg, ami akciós. A boltokban kapható, többnyire filteres teák nem túl jó minőségűek, mert ezekbe általában a gyengébb minőségű tealevelek kerülnek, a maradék. Persze a filteres tea is fogyasztható, senkinek sem szeretném elvenni a kedvét tőle.

Az igazat megvallva, itthon nem nagyon van kultúrája a teázásnak. Körülbelül a 19. század végére ért el kis hazánkba a tea, és a teázási szokásokat leginkább az angoloktól vettük át. Kezdetekben a teázás a gazdagabb réteg kiváltsága volt. Ekkor még az "ötórai tea" mintáját követték itthon is. Ebben az időszakban egyre nagyobb teret kapott a tea; cukrászdákban és kávéházakban szolgálták fel, a források szerint ezeken a helyeken kitűnő teákat lehetett fogyasztani.

Elsősorban Kínából érkezett hazánkba a tea, illetve Indiából, bár a választék nem volt túl széleskörű. Kicsivel később megérkezett az orosz karavántea is, aminek az ára a szállítás gyorsulásával (Transz-szibériai vasútvonal) egyenes arányban csökkent. Az 1900-as évek elején hatalmas mennyiségben hoztak be teát, emiatt reklámozni kellett, hogy el tudják adni a csordultig telt raktárak készleteit. Végül a posta segítségével a vidéki emberekhez is eljutott a tea, ami eddig kuriózumnak számított a kispolgárság körében.

Ekkor vált az ő italukká, és harminc évre rá a munkásosztály is fogyasztani kezdte. Elkezdett felgyorsulni a mindennapi élet, ezért lassacskán megszűntek a teadélutánok, és a mostani teázási szokásokhoz hasonlóvá vált a kultúra. Egyre kevesebbszer használták a porcelán teáskészleteket, és mikor megjelent az első villany teafőző, akkor véglegesen megszűntek a hagyományos teadélutánok hazánkban.

Valószínűleg közületek is alig van olyan, aki a kezébe veszi teáskészletét, elkészíti a teát és leül, hogy nyugodtan elfogyassza. Talán a legelterjedtebb az, amikor vizet forral az ember, amit kiönt egy bögrébe és "beledob" egy filtert, esetleg ha nagyobb adagra van szüksége, akkor egy nagyobb kancsóban készíti el és több filtert tesz bele.

Az ősz már javában tart, és ahogy szól a mondás, közeleg a tél! Úgy veszem észre, hogy ebben az időszakban fogyasztják leginkább a teákat. Egyrészt mert a hidegben jólesik elszürcsölni egy jó meleg teát, másrészt a betegségek elleni jótékony hatása miatt. Ebben is különbözünk a nagy teás nemzetektől, hiszen náluk nem igazán függ az időjárástól és az évszakoktól a teázás.

A másik fő ok, ami miatt teát fogyasztanak az emberek, az a koffein. Mint tudjuk, a tea koffeintartalma (nagy általánosságban) a kávéhoz hasonló. Talán a fekete tea a legelterjedtebb, habár napjainkban egyre népszerűbb a zöld tea, hiszen mindenkinek fontos az egészsége, és sokan a fogyasztóhatása miatt is ajánlják, de ez nem teljesen így van, később olvashatjátok, hogy miért.

Visszatérve az eredeti gondolatmenetemhez, a filteres teák helyett érdemesebb szálas (így is találkozhattok vele: darabos, kimért) teát fogyasztanotok. Felmerülhet a kérdés: Miért? Azért, mert ezek jó minőségű tealevelekből készülnek, nagy odafigyeléssel, különféle eljárásokkal. Az ízüket nem lehet a filteres, bolti teákhoz hasonlítani. Aki kipróbálja, egyből érezni fogja a különbséget; sokkal teltebb, gazdagabb íz és illat, gyönyörű színek, és a kinyíló tealevelek látványa hamar lenyűgözheti a fogyasztót. Ebben a cikkemben leginkább a zöld teával fogok foglalkozni, de amennyiben igény van rá, a többi fajtáról is írhatok bővebben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!