Heroes-ok reneszánsza

Történt velem egyszer középsuliban, hogy áthívott a haverom Heroes III-azni. Ez számomra egy igen sokkoló élmény volt. Ekkor már kezdtem megtanulni angolul. A srác rávilágított olyan alapvető dolgokra, hogy mire jó a wisdom, earth magic, úgy általában a sec skillek, hogy számolódik a mana, a spell power, hogy az artifactok mire jók.

Durván n00bnak éreztem magam, nem is tudom, hogy tudtam eme tudás birtoklása nélkül azelőtt élni. Úgyhogy megvolt az első igazi kontaktus, ami később egy nagyon szoros kötelékké vált. Végül játszottunk egy jót, én pedig megtanultam az alapokat. Ezekre az alapokra pedig már lehetett építeni. De nem akkor, hanem sokkal később.

Ezt bizony évekig nem is használtam. Halál ciki

Itt megint jött egy szünet, mígnem megjött az ötödik rész. Erről azt lehetett hallani, hogy igazi Heroes III feeling, az oldalnézetes harcot visszahozva, mégis 3D-ben. Ezt anno én rendkívül bizakodva fogadtam, mégis valami hiányzott. Máig nem tudom, hogy micsoda.

Az a nagy harci helyzet, hogy így utólag abszolút nem tudom megmondani, hogy történhetett ez, de kevesebb, mint 10 óra játék után végleg abbahagytam a játékot, és azóta se kezdtem hozzá újra. Ebből kifolyólag olyan sok élményt nem is tudok róla mondani. Viszont volt egy, ami mégis baromi meghatározó volt. Újra kedvet kaptam Heroes-ozni.

Ezt a részt nagyon elhanyagoltam. Máig nem értem, hogy miért

Na persze, nem az 5. résszel, hanem a harmadikkal. Ugyebár említettem a harmadik részről, hogy nem lehet nehézségi fokot állítani, ami ijesztőleg hat, sőt mi több, kifejezetten félelmetes. Ez alól kivétel a Shadow of death kiegészítő. Na, itt indultam be, már megvolt a minimál tudás, ami kell egy Heroes élményhez, de itt is még csak a szárnyaimat próbálgattam. Természetesen a legkönnyebb szinten játszottam. Így hirtelen nem is szeretnék róla többet mondani, mivel ezt inkább a cikk vége felé tárgyalnám a teljes Heroes III élménnyel együtt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!