Az esemény

Csaknem 10 éve történt, hogy az MV Tricolor norvég autószállító teherhajó 2002. december 12-én kijött Zeebruggéból (Belgium) és Southampton felé tartott, amikor összeütközött az MS Kariba konténerszállítóval és elsüllyedt.

A felirat az oldalán a hajózási/kereskedelmi társaság neve.

Mindketten nyugatnak hajóztak, a keresztező szeparációs zóna csatlakozási pontjánál a Kariba balról előzött, és utána jobbra, azaz északnak fordult.

Éjjel egy óra volt, és a sűrű ködben későn vették észre egymást, a Tricolor, hogy elkerülje az összeütközést, el akart fordulni, de a nagy sebességgel haladó hajót a lendület felborította.

A fedélzetén nagyjából 100 millió dollár értékű Volvo, Saab és BMW személyautó volt.
A Kariba még be tudta magát vonszolni a legközelebbi kikötőbe, a Tricolor azonban nem volt ilyen szerencsés, és az egyik legforgalmasabb hajózási útvonal szélén, 30-35 méteres vízben az oldalára feküdt, és csendesen kilehelte a lelkét.

Innen nincs visszaút, csak az ócskavastelep, ahol évek múlva végezte.

Nyolc héten át pihent egy tízemeletesnyi mélységben, ami ekkora járművek esetén valljuk be, nem túl sok. Olyannyira nem, hogy dagálykor is csak épphogy ellepte a tenger:

Már másnap ráfutott egy török olajtanker, a Vicky, ~70ezer tonna gázolajjal tartályaiban; majd egy (szerencsére üres) német tankhajó, a Nicola is telibe találta.
Szerencsére mindkettő megúszta "karcolásokkal".

"Láttam némi bója fényt, de nem értettem mit jelent, és miért vannak ott, mert a normális grafikonok nem mutattak semmilyen fényjelző bóját." -mondta a Vicky kapitánya később.

A Vicky a dagály beálltával le tudott csúszni, de komoly sérülést szenvedett:

Rá következő három hét leforgása alatt a kihelyezett bóják és az állandó felügyeletként odarendelt 2 parti őrhajó, és egy francia hadihajó ellenére sok hajó nekiütközött a roncsnak, így sürgősen meg kellett szabadulni tőle.

Szerencsére tragédia nem történt, mindenkit kimentettek, mondhatni, mindenki jól járt, mert a biztosító fizetett, és a háromezer új autót még egyszer le kellett gyártani...

Az hajó üzemanyaga nem szivárgott, csak az autókban levő 5-5 liter benzin kiszabadulásának nyomait vélték felfedezni a hajó körül.

A Tricolor nem sokáig feküdt a hullámsírban; bár elsőként az volt a vita tárgya, hogy melyik állam területén fekszik, de egyértelmű, hogy Francia vizeken, ezért aztán az ő dolguk volt a hajózás biztonságát biztosítani. Meg is tettek mindent, de a felelőtlen navigáció ellen ők sem tehettek semmit.
Számos hajó nekiment a roncsnak még jóval később is.

Ugyanis a legnagyobb probléma az volt, hogy pont a szeparációs zónák kereszteződésének bejáratánál süllyedt el, ahol a hajók megkezdik a fordulóikat. Magyarán a GPS ezen a ponton jelzi, h a fordulót meg kell kezdeni, így gyakorlatilag minden hajó keresztülmegy ezen a ponton.

Természetesen igen hamar körülbójázták a roncsot.
Azonnal megjelent a parti Forgalomellenőrzés közleményeiben, Griz Nez Traffic és Dover Coast Guard félóránkánt közölte a veszélyt.
Még aznap megjelent a körzeti rádióadó NAVTEX adásaiban azaz a navigációs figyelmeztetéseiben. Egy héten belül megjelent az Admiralitás Notice to Mariners füzetében, amiből a gondos tengerész a térképeit javítja.
Ennek ellenére az első hónapban szinte naponta ráfutottak a roncsra, mert ugye "rutinból" hajóznak sokan...

És később is.

A franciák bevetettek mindent, még helikopteres őrjáratot is.
A Wandelaar révkalauza mesélte, hogy egy hatalmas konténerszállító ment a roncs felé. Helikopterrel a híd elé mentek, lebegtek, és levideózták, hogy nincs senki a hídon! Gondold el, ilyen helyen az ügyeletes tiszt és matróz valahol partiztak, nem voltak a szolgálati helyükön!
A helikopter dudált, sípolt, zörgött, mire megjelent egy gatyás, álmos pasas, aki azonnal pánikba esett, felmérte a helyzetet, és szerencsére kitért. És ilyen videójuk sok volt a franciáknak, miszerint a parancsnoki hídon senki nincs egy ilyen forgalmas, és veszélyes helyen!

Mivel az 55 000 tonnás hajót képtelenség lett volna egyben kiemelni, a mentőalakulatok úgy döntöttek, hogy felszeletelik. Ehhez egy speciális fűrészsodronyt használtak, amely nem más, mint egy a mellékelt képen is látható, hatalmas, 190 méter hosszú, vídia bevonatú acélkábel.

Ezt vezették át a hajótest alatt, majd a két végét hatalmas csörlőkre tekerték és szépen akkurátusan jónéhányszor megcibálták oda-vissza.

Az eredmény szerintem magáért beszél, itt látható a következő oldalon a galériában. A fűrészsodrony úgy szelte ketté a hajtótestet, a hajó motorblokkját és a raktérben rekedt, jobb sorsra érdemes autókat, mint forró kés a vajat.

A mentési munkálatokkal egy konzorciumot bíztak meg, aminek többek közt a Smit holland mentőszolgálat is tagja volt.
Ők mintegy 4-6 hét alatt kiszivattyúzták a Tricolor mintegy 2000 tonnányi üzemanyagát, majd nekiláttak a kiemelésnek. Két mentőhajójuk folyamatosan "vigyázta" a roncsot.

2003. júliusában indult a művelet, melynek során a hajót 9 darabra vágták, az első két vágás már ugyanebben a hónapban elkészült. A harmadik, negyedik, és ötödik darabot augusztus végén és ősszel szállították el Belgiumba, kiindulási kikötőjébe, ahová végfeldolgozásra került a roncs.
Októberben a mentési műveletet le kellett állítani a tél kezdete miatt. 2004 tavaszán a bontás ismét folytatódott tovább.
A roncs utolsó darabját 2004. október 27-én szedték ki.
A 2871 vadonatúj prémium kategóriás autót, és a 77 mezőgazdasági gépet bedarálták az ócskavastelepen.

A balesetet okozó Kariba sérülése nem volt olyan súlyos, hogy elsüllyedjen a hajó, de a rongálódásból ítélve meg lehet tippelni mekkora erők léptek fel az ütközéskor:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!