Szevasztok!

Mielőtt az írásba belefognék, szeretném ismételten üdvözölni azokat, akik az eddigi történeteket olvasták, illetve azokat köszönteni, akiknek az egész egy új - és remélhetőleg színes - olvasmányt fog jelenteni.

Az üdvözléssel egyben szeretnék elnézést is kérni - újra -, amiért évekkel elmaradtam az írással ígéretemmel ellenben. Csak valahogy nem vettem rá a fáradtságot, illetve ez így nem teljes mértékben igaz, hiszen volt amikor neki álltam, de végül mégis abba maradt.

Aztán nemrég gondolkodtam, hogyan is kellene megoldanom a dolgot. Arra a döntésre jutottam - ezzel mintegy legyőzve a lustaságomat -, hogy több részletbe foglalom a rég és a közel múlt eseményeit, így egyszerre nem kell sokat írnom, ami könnyebbé teszi a kitűzött feladat elvégzését. Hogy milyen időközönként fogok publikálni, nos, azt nem tudom megmondani, sem ígérni, de igyekszem nem elmaradni. Pláne nem évekkel. De az is lehet, hogy nem lesz olyan sok írnivaló, így egy-két részben be is tudom fejezni. Na, majd meglátjuk. Most viszont csapjunk bele a letschóba!

2003. Augusztus - 2003. December

Az egész történet folytatása az elméleti képzés vagyis az iskolai periódus volna, ezt azonban nem kívánom bőnyállal elmesélni, maradjunk csak egy kis ismertetésnél. Hogy mégis csak tudjátok miről volt szó.

A gyakorlati program 12 hónap munkát és 5 hónap elméleti képzést foglalt magában. Az iskolai kurzust egy vizsga zárta. A vizsga gyakorlatilag egy elbeszélgetésnek fogható fel, hiszen a csoport további 3 tagú különítményekre lett felosztva és minden különítménynek egy projectet kellett írnia és a vizsga ennek az elbírálása, illetve a 3 fő tantárgy oktatója által képviselt tárgyról való tudás felmérése. Azonban nem úgy, mint ahogy azt egy magyar gyermek megszokhatta a maga tizenpár év oktatása alatt, hanem kötetlen formában. Vagyis ahogy írtam, elbeszélgetés jelleggel.

A kurzus során a fő mezőgazdasági tárgyak voltak az oktatási rendben: növénytermesztés, állattenyésztés (külön állatfajokra bontva), ökonómia, asszem talajtan is. Aztán volt még angol, meg biztos más is, de már nem emlékszem tisztán. Mindez angol nyelven természetesen. Azt sajnálom, hogy ezalatt a kevés idő alatt sem volt dán nyelv oktatás, pedig jó ötletnek tartanám. Személy szerint ugyanis lehetetlen lett volna beiratkoznom nyelviskolába az 1 év alatt. A mezőgazdasági munka olyan, ami mellett elég nehéz mást is csinálni. Főleg ha az ember szarvasmarhával foglalkozik. Na akkor aztán pláne. Sertésnél annyira nem vészes, mert nem kell széthúzni az ember munkaidejét, hanem úgy megoldható, mint bármelyik másik polgári foglalkozás esetében.

A kurzus elvégzését természetesen igazolják, ami végzettséget is jelent. Igaz nem magas szintű, de legalább van. Akkoriban még Modul 1B volt az elnevezése, manapság pedig Basic Course, vagyis alapképzés.

Az iskola Fyn szigetén található, ami az ország közepe és ez köti össze a félszigetet Sjælland-el, ami ugyancsak sziget. Eredetileg az Odense városában található Dalum Landbrugsskole

lett volna a képzés helyszíne, de szerencsétlenségünkre pont ebben az évben olvadt össze a korinthi iskolával.

Ezzel a lépéssel ki lettünk úgymond paterolva a messzi vidékre, egy poros kis faluba, ahol aztán semmi sincs. Tudnotok kell, hogy Odense az egyik legnépesebb dán város, tele élettel, lehetőségekkel. Hát mi megszívtuk. Magával az iskolával sok gond igazából nem volt - leszámítva az étkezést -, de borzasztó rossz helyen építették, már ami a fiatalság nézőpontját illeti.

A képzés egyébként nem ingyenes. Az egy év alatti munkavégzés során folyamatosan vonogatták le a díj költségeinek részleteit. Nem kevés pénzről van szó.

A kollégium kellemes, abszolút távol áll a magyar viszonyoktól, természetesen pozitív értelemben. A legtöbben egyedileg kerültek elhelyezésre. Tisztaságra, állapotra egyáltalán nem lehet panasz. Egyébként a magyar csoport mellett volt még egy dán is, akik egy generációval alattunk voltak, amennyiben emlékezetem nem csal meg. Voltak közöttünk összezörrenések, köszönhetően a különböző mentalitásnak. Az oktatók részéről sem volt teljesen rendben a magyar csapat, mert a legtöbben nem vették komolyan az egészet, ennek következtében a végére már elég pofátlanok voltak egyesek és ez kihúzta a gyufát elég rendesen. Voltak olyan reggelek, amikor csak néhányan jelentünk meg, az osztály 90%-a hiányzott. És ez csak egy probléma volt.

Azért azt tudni kell, hogy ezalatt az egy év alatt, ami a hátunk mögött volt, elég sokunkat rohadtul kihasználtak és nem voltunk kifejezetten jó véleménnyel úgy a dánokról általában. Na meg a másik, hogy a kicsapongóbb típusú emberkék most élhették ki magukat igazán, hiszen ekkor jött össze a csapat és a rég nem látott ismerősök meghozták a kedvet a mulatozáshoz. És a magyar ember véleményem szerint elég híres-hírhedt, amikor mulatozásról van szó. Jó és rossz értelemben egyaránt.

Szóval a mulatozás az egész periódus alatt ment. Ez elég durván elfajult, körülbelül addig, amikor már komoly következményekkel járt volna a folytatása. Csak ekkor csillapodott valamelyest a dorbézolás. Egyszóval túléltük, igaz a kapcsolatot megrontotta és bizonyára nem öregbítettük a jó hírnevünket.

Tömören ennyi. A vizsgát azt hiszem egy valaki kivételével mindenki teljesítette. Nekem erős közepes volt a végeredményem. Mostani fejjel biztosan sokkal jobban végeztem volna. Az ökonómiai része annyira nem érdekelt, és ott voltam igazán gyenge. Az vitte le az átlagot. Egyébiránt maga a project java része gazdaságossági számításokon nyugodott. A project szerkesztését, illetve írását én végeztem, amellett, hogy némiképpen besegítettem a számolásokba és a szakmai részekbe. Szerintem ügyesen megosztottuk a munkát.

Még ide közbeszúrok egy érdekes dolgot, ami az egész iskola alatt a legnagyobb élmény volt. Ez pedig az osztálykirándulás. Ez a kirándulás elég durva volt magyar szemmel. Igaz persze, fizettünk érte, de akkor is. Nem tudom, hogy bárhol a magyar oktatás keszekusza rengetegében mikor és hol lenne lehetőség országokon átívelő kirándulásra. Igen. Bizony megjártuk Amszterdamot, voltunk Belgiumban és Franciaországban is, azon belül is Párizst és Rouent érintve. Hatalmas élmény volt. Eiffel-torony, Disneyland. Mondjuk maga Amszterdam sem volt egyszerű, de így együtt életre szóló élmény. Ej, de szívesen átélném újra...

A kurzus végeztével mindenki eldönthette, hogy akar -e maradni dolgozni, vagy hazatér. Én úgy döntöttem, hogy maradok, ugyanis volt hátra durván egy évem az egyetemig. Ehhez viszont már mindenkinek magának kellett munkát találni. Nagyon úgy nézett ki, a kiköltözésig már nem lesz semmi. Aztán egyik alkalommal a csoporttársam mondta, hogy talált magának egy helyet, azonban ő mégis átmegy Angliába főiskolára és mivel nekem nincs állásom, átadja a lehetőséget. Természetesen elfogadtam.

El is mentünk a farmra, ahol beszéltünk a tulajdonossal és megkötöttük az üzletet. Mivel szerettem volna hazatérni egy kis időre, ezért úgy beszéltük meg, hogy január közepén kezdek. És így is lett. A hazatérés marhára nem volt egyszerű, mert gondban voltam a sok cucc miatt. Volt ugyanis egy komplett számítógép, kockamonitorral együtt, amit hát elég nehéz költöztetni, mert emellé még volt egy-két "apróság". De végül a haverom és szintén csoporttársam ki tudta hívni az egyik rokonát furgonnal és együtt haza tudtunk költözködni. A havernak még több cucca volt mint nekem, pluszba a barátnőjével volt kinn. El lehet képzelni, hogy mennyire lett feltöltve a furgon.

Nahát, akkor az oskoláról röviden ennyit. Ami ezután következett, az érdekes, hiszem a 2004-es év tapasztalata összefonódik a 2010-es év megpróbáltatásaival. Hogy miért? Mert 6 év után bizony visszatértem oda, ahonnan anno eljöttem és elkezdtem az egyetemet. Ez önmagában nem is lenne oly meglepő, ellenben azzal amit tapasztaltam. De erről később...

Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy sajnos képekkel nem igazán tudok szolgálni, mivel az akkori vinyóm megadta magát, és ott tároltam az összes képet. Igen nagy szívfájdalmam, hiszen a kirándulás képei is mind elvesztek.