Egy hideg télies hétfői nap volt, minden ugyanolyan mint mindig... Az éjszakai őrök elhúzódtak pihenni, a nappaliak elfoglalták a helyüket, mindenki tette a dolgát. A tüzérek visszamentek a már rég megszokott állásaikhoz és betöltötték az első gránátokat hogy a szomszédokat is felébresszék, azok sem voltak restek viszonozni a szivességet...
A délelőtt úgy telt mint mindig, egy falatnyi reggeli, hideg kávé, hűvös szél, sártenger... 10:58 perckor egy óvatlan kanadai kiemelte a fejét... isten se tudja mi vezérelte a szomszédot... lelőtte... senki nem döbbent meg, tegnap is megtörtént, pár órával ezelőtt valahol odébb is megtörtént... ez a mindennapok része volt.
Aztán pontban 11 órakkor, valami történt! Valami... ami már közel négy és fél éve nem történt meg... Csend. Senki sem tudta elhinni...pedig mindenki tudta már, de mégis mindenkiben ott maradt a félelem... Lehetséges? Hosszú percek teltek el ebben a hihetetlen csendben, pár madár már le is telepedett az árok szélén... Valaki úgy döntött kimegy... sokaknak a gyomra összerándult a gondolattól, ő se jön vissza! Olykor megtorpanva de mégis kimászott onnan, amit úgy hívtak eddig: otthon, oda amit csak úgy emlegettek: senkiföldje. Megfeszült pillanatok teltek el, de sehonnan nem lőttek. Vége volt!
1918. November 11. 11 órakkor elhallgattak az ágyúk a nyugati fronton, ezzel véget vetve a XX. század őskatasztrófájának, a Nagy háborúnak.
Véget ért a nagy kaland.
Éljenezve indult el mindenki, hazafiasság, dicsőség és egy gyors győzelem ígérete vezérelte 1914 nyarán az embereket. Európa ifjúsága elpusztíthatatlan volt, senkin sem foghatott a golyó. 40 évnyi béke után mindenki örömmel fogadta a háborút. "Mire falevelek lehullanak..." A falevelek lehullottak, a háború pedig a föld szintjére sülyedt. Az 1914esek zöme a telet sem élte meg, de a háborúnak ez sem volt elég.
1915. Ypres. A németek bevetik a klórgázt Ypres első csatájában.
1916. Verdun és a Somme. A németek megpróbálják kivéreztetni franciaországot, az angolok megpróbálják elterelni a figyelmüket Verdunről
1917. Passchendaele. A sár háborúja. Mintha a föld maga is ki akarta volna venni a részét a sokmilló gránátseb miatt. Számtalan fáradt katonát nyelt el a mocsaras vidék mielőtt az ellenség végezhetett volna velük... [link]
Csak a legismertebb csaták...
22millió halott, sebesült, eltűnt.
A német delegáció párizsi idő szerint hajnali 5:12 és 5:20 közt írta alá a tűzszünetről szóló szerződést Compiègne erdejében, egy vasúti kocsiban. 10 órán át utaztak ide lerombolt városok és szétlőtt földek mellett, valószínűleg fel akarták őket készíteni arra hogy nem teával és süteménnyel lesznek fogadva...
A szövetségesek szörnyen kemény feltételekkel álltak elő melyek néha már abszurdak voltak. (németországnak több tengeralattjárót kellett volna leszerelnie mint amennyit legyártott)
1919 Június 28. pontosan 5 év telt el a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett szarajevói merénylet óta, a német delegáció Versailles-ban aláírja az I. világháborút lezáró békeszerződést, mely továbbra is tele volt elfogadhatatlan feltételekkel.
Ferdinand Foch francia tábornagy szájából elhangzik egy mondat: Ez nem béke, hanem fegyverszünet 20 évre! 64 napot tévedett...
89 év telt el azóta, és mind kevesebben emlékeznek erre. Sokan azt mondják: "Ne legyél már hülye! Mért kell a háborúra emlékezni? Felejtsük el... " De azok akik nem emlékeznek a múltra, arra vannak ítélve hogy megismételjék...
A világ képe megváltozott 89 éve, volt aki megpróbálta visszafordítani a folyamatot, de elbukott...
Mai napig érezhetjük a hatásait annak ami azon a késő őszi napon véget ért, de egyre kevesebb embert érdekel.
