15 év - 150 nVidia kártya!

  • (f)
  • (p)
Elemzés – Írta: | 2012-05-03 12:00

A Logout történelmének eddigi legnagyobb cikke: nVidia All Stars Roundup 1995 - 2010!

Kulcsszavak: . nvidiageforcetesztbenchmark3dmark

[ Új teszt ]

Bevezető

Üdv minden érdeklődőnek!

Előző írásom megjelenése óta, mely az NVIDIA történetének 15 csúcskártyáját mutatta be, majdnem pontosan 1 év telt el. Már azzal a cikkel is sok munka volt, ám mihelyt elkészült, egy sokkal nagyobb szabású terv fogalmazódott meg bennem: mi lenne, ha nem csak a csúcskártyákat, de az NV első 15 évének összes kártyáját bemutatnám egy hatalmas, összefoglaló cikkben?

Elvégre az emberek nagy része csak egyfajta elérhetetlen technikai érdekességként tekint a csúcskártyákra, de az olcsóbb modellek teljesítménye érdekli őket igazán. Amikor tavaly nyáron először jelentettem be ezt a tervemet, még magam se voltam biztos benne, hogy valaha létre fog jönni ez az írás. Később azonban a kártyák fokozatos beszerzésével egyre biztosabbá vált, hogy összejön a dolog, és még az ütemtervet is sikerül tartani. Akik figyelemmel követték a kártyák érkezésekor postolt kisebb személyes bejegyzéseket, talán úgy érezhetik, hogy egy örökkévalóságig kellett várni erre a cikkre, de én már a kezdetektől fogva úgy számoltam, hogy reálisan legkorábban 2012 tavaszán kerülhet sor a megjelenésre, és ezt sikerült is tartani, melynek bizonyítéka ez a kis szösszenet.

Lássuk a száraz tényeket! A cikk 150 kártyát mutat be, és ezek közül 132 tesztelve is lett. A kártyákról összesen 649 db fotó készült, melyeket egyenként ki is retusáltam. A teszteket két tesztkonfigban 32 különböző programmal végeztem, ez összesen 3489 mérési eredményt jelent, nem számolva az AA/AF teszteket. Ezek a számok talán szemléltetik, hogy miért tartott csaknem egy évig a cikk létrejötte, hiszen a szabadidőmben dolgoztam rajta. Nem elhanyagolható az sem, hogy a kártyákat be is kellett szerezni, hiszen a cikkben szereplő összes kártya saját tulajdonomban állt, nem kölcsönzött példány volt egyik sem.

Aki még nem rettent el a várható információmennyiségtől, annak jó szórakozást kívánok a cikkhez! Remélem sikerül némi hasznos információval szolgálni, esetleg néhány tévhitet eloszlatni, és mindeközben kellemes időtöltést nyújtani a VGA kártyák iránt érdeklődők számára!

Pre-GeForce

Pre-GeForce

Sokaknak már az első generációs GeForce is a múlt homályába vesző őskövületnek számít, de az NVIDIA történelme jóval a GF korszak előtt kezdődött, méghozzá nem is épp sikertelenül. Első próbálkozásuk, az 1995-ben megjelent NV1 még csúfos bukás volt, hiszen a DirectX szabvány véglegesítése előtt dobták piacra, és teljesen egyedi 3D gyorsítási módját, mely Quadratic Texture Mapping névre hallgatott, és háromszögek helyett négyszögekkel számolt, csak nagyon kevés, speciálisan erre a kártyára írt játék támogatta.

Az NV1 kudarca csaknem a cég végét is jelentette egyben, ám 1997-re előrukkoltak első DirectX kompatibilis 3D gyorsítójukkal, az NV3 kódnevű lapkára épülő Riva 128-al, mely sebességben verte az akkori nagyágyú 3Dfx Voodoo 1-et, és emellett komplett 2D/3D gyorsítást nyújtott egyetlen kártyán, barátságos árcédula mellett. A Riva 128, valamint ráncfelvarrott változata, a Riva 128 ZX népszerű kártya lett az OEM piacon is, így megmentette a céget az anyagi csődtől, ám képminőség terén még gyermekbetegségekkel küzdött.
Ezeket azonban az 1998-ban megjelenő Riva TNT modellben kiküszöbölték. Az NV4 kódnevű fejlesztésnél már a maximális 3D teljesítményt és képminőséget tartották szem előtt, így olyan, akkoriban újdonságnak számító szolgáltatásokat nyújtott, mint a 32 bites színmélységben történő renderelés, vagy a nagy felbontású textúrák támogatása, melyeket a 3dfx csak két generációval később implementált. A sebességért immár két pixel pipeline felelt, innen ered a termék neve is (TNT = TwiN Texel).
A kártya egyetlen problémája az volt, hogy az elavult gyártástechnológia miatt az órajeleit nem tudták elég magas szintre belőni, ezért a fél évvel később piacra dobott második TNT generációban a csíkszélesség csökkentésével erre törekedtek. Míg az első TNT-ből csak egyetlen verzió létezett, addig az NV5 kódnevű TNT2-t többféle órajellel is piacra dobták, kiszolgálva az egyre növekvő piac igényeit. Gondoltak a vékonyabb pénztárcájú vásárlókra is, így elkészítették a 64 bites memóriabusszal szerelt Model 64 (röviden: M64) változatot, mely ugyan teljesítmény tekintetében erősen lemaradt nagyobb testvéreitől, ám a korabeli játékokkal azért megbírkózott, kedvező ára miatt pedig igencsak elterjedt megoldás lett.

001: NV1 (Diamond Edge 3D 3240)

GPU: NV1 @ 12 MHz
MEM: 2 MB 64-bit VRAM @ 75 MHz
Megjelenés: 1995.

A hivatalos termékmegnevezést nem kapott, így csak kódnevén emlegetett NV1 komplett multimédiás szolgáltatást kínált: egyetlen kártyán tartalmazott 2D és 3D gyorsítót, hangkártyát, valamint játékportot és speciális, SEGA Saturn játékvezérlőhöz való csatlakozást. A maga idejében meglehetősen korszerűnek és sokoldalúnak mondható kártya mégsem lett sikeres, ennek fő oka pedig (meglehetősen borsos ára mellett) a 3D gyorsítás kivitelezésében keresendő. Bármilyen hihetetlen, ekkoriban, amikor a PC-s 3D grafika még igencsak gyerekcipőben járt, egyáltalán nem volt eldöntött és elfogadott dolog az a manapság teljesen alapvetésnek számító tézis, miszerint egy 3D gyorsítónak háromszögekkel kell dolgoznia. Az ezt szabványosító DirectX még nem jelent meg, az NVIDIA pedig egy - akkoriban - jobb ötletnek tűnő megoldáshoz folyamodott: a Quadratic Texture Mapping névre hallgató eljárás négyszögekkel számolt. Emiatt egy adott komplexitású modellt sokkal kevesebb kalkulációval tudott kiszámolni, vagyis a megoldás nem lett volna teljesen életképtelen, ám amikor a Microsoft a nem sokkal később megjelenő DirectX-ben a háromszögekkel való számolást nevezte meg szabványként, az NV1 sorsa megpecsételődött, hiszen senki sem akart olyan kártyát venni, ami nem kompatibilis a DirectX-el.

Az NV1-re épült legelterjedtebb (lényegében az egyetlen fellelhető) termékvonal a Diamond Edge 3D sorozat volt. Ezek közül sajnos csak a második legerősebb 3240-esre sikerült szert tennem. A csúcsmodell, a 3400-as csak annyiban különbözik ettől a kártyától, hogy 2 helyett 4 MB memóriát kapott, egy memóriabővítő modul segítségével, ami a kártya jobb felső sarkában található csatlakozókba illik.
A kártyán első pillantásra látszik, hogy meglehetősen sok alkatrészt tartalmaz, így előállítása nem lehetett túl olcsó. Az NV1, és a hozzá tartozó RAMDAC chip mellett az integrált hangkártya vezérlőjét találjuk, melyet az Analog Devices szállított. Hangminősége felejthető. A 2 MB memóriát 4 db VRAM modul alkotja. A csatlakozók között a D-SUB kimeneten kívül a hangkártya ki-és bemeneteit, és egy RJ45-ös aljzatot találunk, ide azonban nem hálókábelt kell dugni, hanem egy adapter segítségével gameport csatlakozóvá alakítható.
A SEGA gamepad csatlakozói külön kártyahelyre szerelhetőek, az ehhez szükséges tüskesort a kártya tetején láthatjuk. A nyák kidolgozása egyébként nem egy végleges kialakítású, kiforrott termék benyomását kelti, mert például utólag felforrasztott vezetékek találhatók rajta itt-ott, ami nem házi barkácsolás, hiszen az általam korábban birtokolt másik 3240-esen is ugyanott voltak.

002: STG-2000 (Diamond Edge 3D 2120)

GPU: STG-2000 @ 12 MHz
MEM: 2 MB 64-bit EDO @ 75 MHz
Megjelenés: 1995. szept.

Az első NVIDIA kártya olcsóbbik változata STG-2000 néven futott, vagyis nem is viselte magán a cég nevét. Az STG rövidítés valószínűleg az SGS-Thomson Graphics-ra utal, mely az NVIDIA gyártópartnere volt ezidőtájt. A kártya VRAM helyett olcsóbb EDO memóriamodulokat használt.

A Diamond Edge 3D 2120-as modell első ránézésre is egyszerűbb felépítésű a 3240-esnél. Szolgáltatások terén megegyezik nagyobb testvérével, vagyis hangkártyát és SEGA játékportot is tartalmaz. A 2 MB memóriát alkotó 4 db EDO modulból kettő bővítőfoglalatba került, vagyis létezett 1 MB-os kiszerelés is. A kártya tovább nem bővíthető, vagyis az STG-2000-es esetében 2 MB az elérhető maximális memóriamennyiség.

003: Riva 128 (ASUS 3DP-V3000 Deluxe)

GPU: 350 nm NV3 (1 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 4 MB 128-bit SDR @ 100 MHz
Megjelenés: 1997 ápr.

Az NVIDIA első DirectX kompatibilis 3D gyorsítója az NV3 kódnevű Riva 128 volt. Kompakt felépítése és kedvező ára miatt gyerekbetegségei ellenére is elég elterjedt lett.

A Riva 128-as kártyák talán legismertebb modellje az ASUS V3000-es sorozata volt, melyből egy PCI-os változatra sikerült szert tennem. A Deluxe változat VIVO funkciót is kapott, külön RCA és S-Video csatlakozókkal ki- és bemeneti oldalon is. A nyák nem túl nagy méretű, de még így sem túlzsúfolt. Az NV3-as chipet egy kis méretű passzív borda hűti, melyet sajnos ragasztással rögzítettek. A 4 MB memóriát 4 db SGRAM modul alkotja.

004: Riva 128 ZX (ASUS V3000ZX Deluxe)

GPU: 350 nm NV3 (1 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 8 MB 128-bit SDR @ 100 MHz
Megjelenés: 1998. feb. 23.

A Riva 128 ráncfelvarrott változata mindössze annyiban különbözött az eredeti modelltől, hogy 8 MB memóriát és 2x-es AGP-t is támogatott, valamint a magasabb felbontások támogatásának érdekében a RAMDAC órajelét is megnövelték.

Riva 128 ZX-ből szintén egy ASUS Deluxe változatot sikerült szereznem, ez azonban már ritkább a sima Riva 128-nál. A ZX változatból csak AGP-s létezett. A kártyára felszerelték a maximálisan támogatott 8 MB memóriát, de ez továbbra is csak 4 db modulból áll. Az NV3 chip hűtőbordája most már eltávolítható, így megszemlélhetjük az első DirectX kompatibilis NVIDIA 3D gyorsítót.

005: Riva TNT (ASUS V3400 Deluxe)

GPU: 350 nm NV4 (2 pipe x 1 TMU) @ 90 MHz
MEM: 16 MB 128-bit SDR @ 110 MHz
Megjelenés: 1998. márc. 23.

Az első generációs TNT mindössze egyetlen változatban készült. A két pipeline-t tartalmazó GPU órajelét csak 90 MHz-re sikerült belőni, ezért teljesítménye nem volt kiemelkedő, de így sem vallott szégyent a konkurensekkel szemben. A TNT-k 8 vagy 16 MB memóriával készültek, melyek 128 bites memóriabuszra csatlakoztak.

Az ASUS kártyája talán a legminőségibb (és egyben, valószínűleg korabeli meglehetősen borsos ára ellenére, érdekes módon az egyik legelterjedtebb) TNT-re épülő kártya. A Deluxe változat természetesen VIVO funkciót is kapott, S-Video és kompozit csatlakozókkal. Dicséret illeti az ASUS-t a hűtés kivitelezéséért, hiszen pöckökkel rögzítették, így roncsolás nélkül eltávolítható a kártyáról, holott az ekkoriban elterjedt szokás még inkább az volt, hogy a hűtőt egyszerűen ráragasztották a chipre. A TNT-re aktív hűtést szerelt az ASUS, pedig a korabeli gyártók nagy része még passzív bordát alkalmazott. A ventilátor golyóscsapágyas, így megszorulásától nem kell tartani, ám idővel a csapágyazás kiszáradása miatt meglehetősen hangossá tud válni. A nyákra pillantva látszik, hogy mérete megnövekedett a Riva 128-hoz képest, ám nem túlzsúfolt, hiszen a VIVO funkció miatt szükséges, átlagosnál nagyobb alkatrészmennyiség is kényelmesen elfér rajta. A 8 db SGRAM memóriamodul is sok helyet foglal el, ám így is szépen elférnek, nem kellett egyetlen alkatrészt sem a hátoldalra száműzni.

006: Vanta LT (Compaq)

GPU: 250 nm NV6 (2 pipe x 1 TMU) @ 80 MHz
MEM: 16 MB 64-bit SDR @ 100 MHz
Megjelenés: 2000. márc.

A végletekig lebutított órajeleken dolgozó Vanta LT főleg OEM gépekben volt megtalálható. Ilyen specifikációkkal és fizikai kiterjedéssel leginkább notebookokban tudnám elképzelni, de nem tudok róla, hogy készült volna Vanta LT-vel szerelt hordozható gép akkoriban.

Ez a kártya Compaq gépből származó egy igazi ultra-low-cost megoldás. Az aprócska chip leginkább egy BGA tokozású memóriamodulra emlékeztet, és alig valamivel nagyobb annál. Hűtést egyáltalán nem igényel, bár hűvösnek azért nem nevezhető (ezt mutatja a nyák hátoldalának elszíneződése a chip mögött), de az élettartamát ez minden bizonnyal nem csökkenti, különben a híresen megbízható gépeiről ismert gyártó biztosan ellátta volna egy passzív bordával. A kártya 8 MB memóriát kapott, melyet 4 db TSOP tokozású memóriamodul alkot. A kevéske felszerelt alkatrész jó minőségűnek tűnik. Fontos megjegyezni, hogy a Vanta LT kizárólag 3.3V-os AGP foglalatban üzemel.

007: Vanta-16

GPU: 250 nm NV6 (2 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 16 MB 64-bit SDR @ 110 MHz
Megjelenés: 1999.

A Vanta-16 jelzésű modellről nem sok információt sikerült fellelnem. Mindössze annyi tűnik biztosnak, hogy alacsonyabb memória órajellel dolgozott, és a nevéből ítélve valószínűsíthető, hogy maximum 16 MB memóriát támogatott.

Ez a noname Vanta-16 alig nagyobb egy hálózati kártyánál. A minimalista dizájn már-már érdekesség számba megy, hiszen ekkora nyákra VGA kártyát sűríteni nem kis mutatvány, még akkor sem, ha az egy ennyire egyszerű butított változat. Természetesen kizárólag d-sub monitorcsatlakozót kapunk, és 16 MB memóriát, melyet összesen 2 db TSOP tokozású modul alkot.

008: Vanta (ELSA)

GPU: 250 nm NV6 (2 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 16 MB 64-bit SDR @ 125 MHz
Megjelenés: 1999. márc. 22.

A Vanta a TNT2 M64 alacsonyabb órajeleken járó változata volt. Érdekes, hogy a GPU kódneve NV6-ra változott, ám tudomásom szerint az órajeleket kivéve (ideértve a RAMDAC-ot is) más butítást nem tartalmazott.

Az ELSA neves márkának számít, de egy olyan egyszerű kártyán, mint a Vanta, az ő esetükben sem találunk sok érdekességet. A közepes méretű nyákra csak a legszükségesebb alkatrészeket szerelték fel, extra kimeneteket hiába is keresnénk. A passzív hűtőbordát viszont szerencsére nem ragasztással rögzítették, így eltávolítható a chipről. A rögzítési pontok furcsa helyen, függőleges irányban helyezkednek el. A kártya 16 MB memóriát kapott, ami a legelterjedtebb memóriamennyiség volt a Vanták esetében, de létezett 8 és 32 MB-os változat is belőle.

009: Riva TNT 2 M64 (Guillemot Cougar Video Edition)

GPU: 250 nm NV5 (2 pipe x 1 TMU) @ 125 MHz
MEM: 32 MB 64-bit SDR @ 150 MHz
Megjelenés: 1999. okt.

A TNT2-es olcsóbbik változata a 64 bites memóriabusszal készült Model 64, vagy röviden: M64 volt. Egyéb butítást nem tartalmazott, de a memória sávszél csökkenése miatt a teljesítménye így is lényegesen gyengébb volt az alap TNT2-esnél.

A Guillemot Cougar Video Edition névre hallgató M64-es kártya VIVO funkciót is kapott. Ehhez képest elég kis méretű nyákra épül, vagyis az alkatrészek kissé zsúfoltan helyezkednek el rajta. Az eltávolítható passzív hűtőborda alatt találjuk a TNT2 M64-es chipet, mely a 64 bites memóriabusz miatt kisebb tokozású a normál TNT2-esnél. A 32 MB memória 4 db TSOP tokozású modulból áll. A csatlakozók sorában kimeneti oldalon csak S-Video, míg a bemeneteknél S-Video és aranyozott RCA aljzat is rendelkezésre áll.

010: Riva TNT 2 (Diamond Viper V770)

GPU: 250 nm NV5 (2 pipe x 1 TMU) @ 125 MHz
MEM: 16 MB 128-bit SDR @ 150 MHz
Megjelenés: 1999. márc. 15.

A második generációs TNT esetében a gyártástechnológia fejlődött, így magasabb órajelek elérésére volt lehetőség. Emiatt ez a változat is népszerű lett, hiszen azonos sebesség mellett jobb képminőséget nyújtott a konkurenciánál.

A Diamond Viper V770 egy kedvelt TNT2-es modell volt, annak ellenére, hogy csak 16 MB memóriával látták el a TNT2-eseken szokásos 32 MB helyett. Valószínűleg ennek köszönhetően olcsóbb árcédulával rendelkezett, és ezért terjedhetett el. A nyák felépítése is egyszerű, és a hűtés is egy szimpla passzív borda, melyet sajnos ragasztással rögzítettek. A Diamond kártyákra jellemző jó minőség azonban kiváló tartósságot jelent: ezek a kártyák nem igazán szoktak tönkremenni, mind a mai napig tökéletesen üzemel a nagy részük.

011: Riva TNT 2 Pro (MSI)

GPU: 220 nm NV5 (2 pipe x 1 TMU) @ 143 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 1999. okt. 12.

A TNT2 Pro emelt órajeleken dolgozik, de egyéb tekintetben nem tér el az eredeti TNT2-es modelltől. Vásárláskor vigyázni kell, mert sok noname gyártó készített 64 bites memóriabusszal szerelt TNT2 Pro-t, melynek értelemszerűen sokkal gyengébb a teljesítménye.

Az MSI TNT2 Pro kártyája meglehetősen egyszerű darab. A nyákon rengeteg üres alkatrészhely található, melyek a TV-Out és DVI kimenetekhez tartoznának, de ezeket nem szerelték fel a kártyára. A hűtés is egyszerű felépítésű, ám szerencsére nem ragasztással rögzítették.

012: Riva TNT 2 Ultra (ASUS V3800 Ultra Deluxe)

GPU: 250 nm NV5 (2 pipe x 1 TMU) @ 150 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 183 MHz
Megjelenés: 1999. márc. 15.

A TNT2 széria csúcsán az Ultra változat állt, mely megnevezést első ízben alkalmazta itt az NVIDIA. Ezek a kártyák nagyon ritkák és emiatt nehezen beszerezhetőek, hiszen újkorukban méregdrágák voltak, így kevesen engedhették meg maguknak a megvásárlásukat.

Az ASUS V3800 Ultra Deluxe első pillantásra a gyártó TNT kártyájának szakasztott másának tűnhet. Jobban szemügyre véve persze hamar észrevesszük, hogy a TNT2-esen sokkal több alkatrész található. Ez részben annak köszönhető, hogy ez a kártya támogatta először az ASUS VR-100 3D-s szemüveget, az ennek vezérléséhez szükséges alkatrészeket a nyák jobb felső sarkában találjuk. A szemüveg működéséhez egy minimum 100 Hz-es képfrissítési frekvenciára képes CRT monitorra volt szükség (LCD monitorokkal nem működik). A technológia azon az elven alapult, hogy a kártya a megjelenített képet frissítésenként eltolta kicsit balra, illetve jobbra, a szemüveg pedig ezzel szinkronban kitakarta a jobb, illetve a bal szemünket. Könnyen látható a megoldás hátránya: gyakorlatilag megfelezi a képfrissítési frekvenciát, vagyis egy 100 Hz-en üzemelő monitor esetén a szemüveg 50 Hz-en fog villogni közvetlenül a szemünk előtt. Ez semmiképp nem tesz jót a látásnak, sőt szédülést, fejfájást is okozhat az erre érzékenyek esetében. Jómagam mindössze egyszer próbáltam ki a szemüveget, és kb 10 percig bírtam használni. Az ASUS mégis sikeresnek ítélte meg ezt a szolgáltatást, hiszen ugyanezt a 3D szemüveget mellékelték egészen a GeForce 4-es szériáig minden Deluxe kivitelű ASUS videokártyához. A 3D-s szemüveg jack aljzata miatt fel kellett áldozni az egyik kompozit csatlakozót: a bemeneti oldalon már csak S-Video áll rendelkezésre. A 8 db SGRAM memóriamodul immár 32 MB memóriát alkot. A megnövekedett alkatrészmennyiség ellenére továbbra sem volt szükség a hátoldalra helyezni bármit is. A hűtés sem sokat változott: a borda felülete kicsit megnőtt, a golyóscsapágyas ventilátort pedig csúszócsapágyasra cserélték, ami újkorában halkabb ugyan, de később hajlamos a megszorulásra. A hűtőt eltávolítva szemrevételezhetjük a válogatott, magas órajeleket bíró TNT2 Ultra chipet.

GeForce 1 - 2 széria

GeForce 1 széria

Az első GeForce generáció mérföldkőnek tekinthető a 3D gyorsítás történetében, hiszen az első Hardware-es T&L (Transform & Lightning) támogatással rendelkező megoldás volt, ezzel tehermentesítve a CPU-t a háromszög-koordináták számításának terhe alól. Emiatt GPU-nak (Graphics Processing Unit) is nevezték, ez az elnevezés pedig később az összes videochipre ráragadt. Emellett megduplázták a pixelfutószalagok számát, így a GF256 már 4 pipeline-al rendelkezik. A memóriabusz maradt 128 bites, viszont lehetőség nyílt DDR memóriamodulok használatára, amivel a sávszélesség a duplájára nőtt. Természetesen a DDR memóriák ára ekkoriban még igencsak borsos volt, ezért készült egy hagyományos SDR memóriákat kezelő változat is az első GeForce-ból. Ám még így sem volt túl kedvező árú termék, emiatt nem is igazán terjedt el, hiszen nem készült belőle olcsóbb, alsókategóriás változat. Ráadásul az NV10 kódnevű chip (korabeli léptékek szerint) sok hőt termelt, emiatt órajelét csak 120 MHz-re tudták belőni, ami azt eredményezte, hogy az SDR-es változat bizony nem igazán tudott egyértelmű előnyre szert tenni az előző generációs TNT2 Ultrával szemben a HW T&L-t nem támogató játékok esetében. Az első GeForce generáció egyvalamire volt jó: bebiztosította az NVIDIA technológiai elsőségét a 3D gyorsítók piacán. Említést érdemel még, hogy az NV10 alapjaira készült az első Quadro kártya a professzionális felhasználók részére.

013: GeForce 256 (Creative 3D Blaster Annihilator)

GPU: 220 nm NV10 (4 pipe x 1 TMU) @ 120 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 1999. okt. 11.

Az első generációs GeForce olcsóbbik változata SDR memóriákat használt. Az igencsak forrófejű NV10-es GPU órajelét mindössze 120 MHz-re sikerült belőni, ezért nem sikerült elérni az előzetesen ígért teljesítményt, de az első Hardware-es T&L-t kínáló kártya azért így is meggyőző eredményeket mutatott fel.

A Creative 3D Blaster Annihilator névre keresztelt GF256-osa hangzatos neve ellenére egyszerű kinézetű darab, hiszen ekkoriban még nem foglalkoztak a kártyák dizájnjának vevőcsalogató hatásával. Egyszerű zöld nyák, és egyszerű aktív hűtés jellemzi, melyet sajnos ragasztással rögzítettek. A 32 MB memória nem kevesebb, mint 16 db TSOP tokozású SDR modulból áll, így aztán nem csoda, hogy 8 db a kártya hátoldalára került. Bár a nyákon TV kimenetnek és DVI csatlakozónak is előkészítették a helyet, ezeket az extrákat nem szerelték fel a kártyára.

014: GeForce 256 DDR (ASUS V6800 DDR Deluxe)

GPU: 220 nm NV10 (4 pipe x 1 TMU) @ 120 MHz
MEM: 32 MB 128-bit DDR @ 300 MHz
Megjelenés: 2000. feb. 1.

A GeForce 256 DDR-es változata sokkal ritkább, hiszen ekkoriban a DDR technológia még újdonságnak számított, így az ára is az egekben szárnyalt. Természetesen ez a teljesítményre is jó hatással van, bár a GPU órajelét nem sikerült az SDR-es változat fölé emelni.

Az ASUS V6800 Deluxe kártyája, habár olcsónak éppen nem volt nevezhető, mégis a legelterjedtebb modell volt ebből a szériából. Szolgáltatásai között a már unalomig ismételt VIVO funkció mellett a TNT2 szériában bevezetett 3D szemüveg támogatást, valamint a GPU hőmérsékletének és a hűtőventilátor fordulatszámának monitorozási képességét találjuk. Ez utóbbival is élen járt az ASUS, hiszen ekkoriban még nem tartalmaztak a GPU-k beépített hőszenzort, így egy külön Winbond vezérlőchipre volt szükség ehhez a funkcióhoz. A VIVO vezérlőchipjei is fejlődtek: a bemenetért a Philips SAA7113H, a kimenetért pedig a Chrontel CH7005C-T felel. Bemeneti oldalon S-Video, kimeneti oldalon pedig kompozit csatlakozó is rendelkezésre áll. A GPU hűtését ismét egy csúszócsapágyas ventilátorra bízták, mely immár háromeres kábellel csatlakozik a nyákhoz, hiszen fordulatszámmérő is van benne. A fordulatszám szabályzására viszont nem képes, állandóan maximális sebességgel jár. A hűtést eltávolítva láthatóvá válik az NV10-es GPU, mely hőelosztást segítő fémbetétet (heatspreader) kapott. Megfigyelhető rajta a "DDR" felirat is, ugyanis az eltérő memóriavezérlő miatt kétféle GF256 GPU-t kellett gyártania az NVIDIA-nak. A 32 MB memória 8 db DDR-SGRAM modulból áll, melyek közül 4 db a kártya hátoldalára került.

GeForce 2 széria

Az első GeForce meghozta a technológiai fölényt az NVIDIA-nak, ám apróbb hibái (és főleg magas ára) miatt nem lett igazán sikeres, elterjedt termék. A második generációnál igyekeztek kiküszöbölni a legtöbb csorbát, és egy igazán ütős termékpalettát létrehozni. Kezdetnek mindjárt egy csúcskártya, a GeForce 2 GTS jelent meg, mely nevét onnan kapta, hogy elsőként érte el az 1 GigaTexel-es fillrate-et (GTS = Giga Texel Shader). Ezt az órajelek növelésén kívül egy második TMU egység hozzáadásával érték el pipeline-onként, így a felépítés 4x2-es lett. Emellett a GF2 GTS-ek kizárólag DDR memóriákkal kerültek forgalomba. A GPU mégis elsősorban memória sávszél limitált lett, ezért a később megjelent emelt órajelű kiadások: a GeForce 2 Pro és a méregdrága GeForce 2 Ultra elsősorban ezen a téren erősítettek. Természetesen a középkategóriát sem hagyták érintetlenül, hiszen a vásárlók többsége nem engedheti meg magának a csúcskártyák megvásárlását. Nekik a GeForce 2 MX szériát szánta az NVIDIA, ami meglehetősen kedvező fogadtatásra talált, hiszen elérhető áron kínálta a Hardware-es T&L funkciót. Az MX-ekben 4 helyett csak 2 pipeline található, ám megmaradt a pipe-onkénti 2 TMU egység. Ezen kívül a drága DDR memóriák helyett SDR modulokat alkalmaztak rajtuk. Az eredeti utótag nélküli GeForce 2 MX-et hamar váltotta a vele azonos órajeleken járó, ám többnyire 64 bites memóriabusszal szerelt MX 200, és az emelt órajelű MX 400. A GeForce 2-es széria életciklusának vége felé, a GF3-asok megjelenésével bemutatták a GeForce 2 Titanium modellt, melyet már csökkentett csíkszélességgel gyártottak, így előállítása gazdaságosabb volt, mint a GTS-eké, órajeleit tekintve pedig majdnem az Ultra szintjét hozta.

015: GeForce 2 MX (Leadtek)

GPU: 180 nm NV11 (2 pipe x 2 TMU) @ 175 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 2000. jún. 28.

A GeForce 2 szériában bevetettek egy butított, ezáltal a széles néptömegeknek szánt kártyacsaládot, mely az MX jelölést kapta, és igen népszerű lett. A GTS-hez képest fele annyi pipeline dolgozott benne, és olcsó SDR memóriamodulokkal szerelték, ennek ellenére a teljesítménye a korabeli játékokhoz tökéletesen elég volt, és megfizethető áron kínálta a HW T&L funkciót. Az első generációs, utótag nélküli MX-et hamar leváltotta az MX 200 és az MX 400, ezért ritkaságnak számít.

A Leadtek GeForce 2 MX kártyája a gyártóra ekkoriban jellemző citromsárga nyákra épül. Felépítése egyszerű, alacsony profilú. Az aktív hűtés szinte feleslegesnek mondható, hiszen a GF2MX tökéletesen működik egy passzív bordával is, sőt volt olyan gyártó (például a Creative), amelyik hűtőborda nélkül hozta forgalomba! A 32 MB memória 4 db SDR modulból áll, és a kártya TV kimenetet is kapott.

016: GeForce 2 MX 200 (Pixelview)

GPU: 180 nm NV11 (2 pipe x 2 TMU) @ 175 MHz
MEM: 64 MB 64-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 2001. márc. 3.

A GeForce 2 MX butított változata MX 200 néven futott. Órajelei és GPU-ja megegyezik az eredeti változattal, ám 64 bites memóriabuszt kapott, ami a teljesítményét drasztikusan lecsökkentette. Ennek ellenére irodai és multimédiás célokra jó választás volt ez a kártya.

Ez a Pixelview GF2 MX 200-as mondhatni teljesen érdektelen darab. Egyszerű, alacsony profilú nyákja és passzív hűtőbordája van. 64 MB memóriát kapott, ám ennek a gyenge 64 bites memóriabusz miatt nincs sok haszna. Extraként még a TV kimenetet említhetjük meg.

017: GeForce 2 MX 400 (Leadtek DH Pro)

GPU: 180 nm NV11 (2 pipe x 2 TMU) @ 200 MHz
MEM: 64 MB 128-bit SDR @ 183 MHz
Megjelenés: 2001. márc. 3.

Az eredeti GeForce 2 MX-et hamar leváltotta az emelt órajelű MX 400, mely sokkal elterjedtebb lett, és igazi népkártyává vált. Sok gyártó készített 64 bites memóriabusszal szelelt változatot, sőt még DDR-es verzió is létezett, de a teszthez egy hagyományos, 128 bites SDR-es példányt használtam.

A Leadtek minden földi jóval felszerelte a GeForce 2 MX 400 DH Pro modelljét. A legszembetűnőbb a dupla monitorkimenet, mely ekkoriban főleg csak a Matrox kártyáira volt jellemző. Emellett természetesen TV kimenet is járt, továbbá 64 MB memória, ventilátor fordulatszám monitorozás, és GPU hőszenzor gazdagítja az extrák sorát. A nyák is méretes egy GF2 MX-hez képest, a hűtőborda pedig olyan nagy, hogy akár passzívan is megbírkózna a GPU által termelt hővel, de ennek ellenére kapott egy ventilátort.

018: GeForce 2 GTS (referencia)

GPU: 180 nm NV15 (4 pipe x 2 TMU) @ 200 MHz
MEM: 32 MB 128-bit DDR @ 333 MHz
Megjelenés: 2000. ápr. 26.

A második GeForce generáció elsőnek kiadott csúcskártyája a GTS jelölést kapta, mely arra utal, hogy először lépték át vele az 1 GigaTexel-es fillrate-et (GTS = Giga Texel Shader). A lényegében konkurencia nélkül álló kártya gyenge pontja a viszonylag alacsony órajelű DDR memória volt.

Íme egy teljesen referencia kialakítású GF2 GTS. A nyákon megtalálható a jellegzetes TV-Out modul, amit azért alkalmaztak, mert a nyákon nem sikerült helyet szorítani a TV kimenetet vezérlő chipnek és áramköröknek. A hűtés is referencia, ami egy minimális hőátadó felületű bordából (ami lényegében egy felhajtott szélű fémlemez) és egy jó minőségű ventilátorból áll. Sajnos a rugós pöckök mellett ragasztással is rögzítették a GPU-ra, ezért nem tudtam eltávolítani. A 32 MB memória 8 db DDR-SGRAM modulból áll, melyekből a kártya hátoldalára is jutott.

019: GeForce 2 Pro (Leadtek)

GPU: 180 nm NV15 (4 pipe x 2 TMU) @ 200 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2000. dec. 5.

A GeForce 2 GTS elsősorban memória sávszél limitált volt, ezért gyári tuningos változatánál, a GF2 Pro-nál erre gyúrtak rá: 333 helyett 400 MHz-en jártak a memóriák.

A Leadtek GeForce 2 Pro kártyája egyedi megjelenésű hűtést kapott, melynek érdekessége, hogy a ventilátor a hűtőborda mellett található, ezáltal sokkal nagyobb hőátadó felületű borda alkalmazására nyílt lehetőség. A megoldás sikeres volt, hiszen több más GF2 modellen is használta a gyártó. A kártya emellett 64 MB memóriával, TV kimenettel, hőszenzorral, és monitorozható fordulatszámú ventilátorral is rendelkezik, úgyhogy elég jól felszerelt modellel van dolgunk. Érdekes, hogy a nagy memóriamennyiség ellenére a hátoldalra nem kerültek memóriamodulok, így a 64 MB memória mindössze 4 db DDR-SGRAM modulból épül fel.

020: GeForce 2 Ti VX (MSI)

GPU: 150 nm NV15 (4 pipe x 2 TMU) @ 225 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2001

Kevesen ismerik a GF2 Ti órajelcsökkentett változatát, mely Ti VX néven futott. Lényegében minimális különbségről van szó a GPU órajel tekintetében, a memóriák pedig változatlanul 400 MHz-en futnak.

Az MSI GF2 Ti VX kártyája meglehetősen hétköznapi példány. A piros nyák a nagy GF2-esek között egyszerű felépítésűnek számít. A hűtés az ekkoriban megszokott hűtőbordába süllyesztett ventilátort alkalmazza, mely sajnos már picit zörög. A GPU-n egy kis nevezéktani képzavar látszik, ugyanis a Ti VX mellett a GTS felirat is olvasható rajta. A 64 MB memória 4 db DDR-SGRAM modulból áll, így a hátoldalon lévő memóriahelyek üresen állnak. Érdekes, hogy a GF2 GTS esetében még 32 MB memóriához is 8 db modul kellett...

021: GeForce 2 Ti (ASUS V7700 Ti Deluxe)

GPU: 150 nm NV15 (4 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2001. okt. 1.

A GeForce 2 Titanium már a GF3-asok idejében jelent meg, és csökkentett csíkszélességgel készült, emiatt a GPU órajelét magasabbra lehetett állítani. Mivel a GF3 szériában nem volt igazi olcsó modell, ezért a GF2 Ti kártyák eléggé elterjedtek.

Az ASUS V7700 Ti Deluxe az egyik legjobban felszerelt GF2 Ti kártya volt a piacon. A Deluxe modellekre jellemzően VIVO funkciót és 3D szemüveg csatlakozót is kapott, emellett pedig az ASUS-specifikus extrák, vagyis a hőmérséklet és ventilátor fordulatszám monitorozás sem hiányozhattak a kártyáról. A 64 MB memória 8 db TSOP tokozású DDR modulból áll, de léteztek DDR-SGRAM memóriával szerelt GF2 Ti változatok is. Az átlagos méretű hűtőt eltávolítva látható, hogy a GPU egy fém korongot, úgynevezett heatspreadert kapott a jobb hővezetés érdekében.

022: GeForce 2 Ultra (EVGA / referecia)

GPU: 180 nm NV16 (4 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 460 MHz
Megjelenés: 2000. aug. 14.

A GeForce 2 sorozat csúcsa a méregdrága Ultra modell volt, mely manapság igen ritka gyűjtői kártyának számít. Az érdekes módon NV16-ra módosított kódnevű GPU órajeleit megemelték, és mellé villámgyors memóriamodulokat szereltek, hogy ez az exkluzív csúcsmodell a lehető leggyorsabb legyen.

Íme az újkori árát tekintve az egyik legdrágább kártya az ebben a cikkben bemutatott sorozatból: a GeForce 2 Ultra. Ez a konkrét példány az USA-ból került Magyarországra. Az EVGA terméke valójában egy referenciakártya. Megfigyelhető rajta a hivatalos "NV green" színben pompázó referenciahűtés, ami meglehetősen vegyes képet mutat: a jó minőségű golyóscsapágyas ventilátor egy bordának alig nevezhető fémlemezt fúj, melynek hőátadó felülete minimális. Sajnos, bár rugós pöckök is rögzítik, ráragasztották a GPU-ra, méghozzá olyan erősen, hogy roncsolás nélkül nem lehetett volna eltávolítani. A memóriák szintén ragasztással rögzített hűtőbordákat kaptak. A kimenetek között DVI, valamint TV-Out is helyet kapott, utóbbi a GF2 GTS-en már látott TV-Out modul segítségével. A kisebb túlzsúfoltságot a nagy mennyiségű tápellátó alkatrész okozza, melyek egy része a hátoldalra került. Ennek ellenére a kártya összhatása igényes és szép.

GeForce 3 - 4 széria

GeForce 3 széria

Az NV20 kódnevű GPU-ra épülő GeForce 3 széria megjelenését hatalmas várakozás előzte meg, hiszen ez volt az NVIDIA első DirectX 8-at támogató terméke. A programozható pixel és vertex shaderek segítségével addig soha nem látott grafikai részletességű játékokat lehetett készíteni. Az NV20 megtartotta a GeForce 2-esek 4x2-es pipeline konfigurációját, a tranzisztorszám mégis több mint a duplájára nőtt, emiatt a fejlettebb (immár 0,15 mikronos) gyártástechnológia ellenére sem lehetett olyan magas órajeleket elérni vele, mint az előző generáció csúcskártyái esetében. A memóriabusz maradt 128 bites, és természetesen DDR memóriamodulokat alkalmaztak az összes GF3 kártyán. Az elsőnek bemutatott utótag nélküli GeForce 3 modellt hamar leváltotta a csökkentett órajelű Titanium 200, valamint az emelt órajelű Titanium 500. A GF3 széria ennél több tagot nem is számlált. A középkategóriában a GeForce 2 Ti kártyákat, az alsó szegmensben pedig továbbra is a GF2MX-eket kínálta az NVIDIA.

023: GeForce 3 (ELSA Gladiac 920)

GPU: 150 nm NV20 (4 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 200 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 460 MHz
Megjelenés: 2001. feb. 27.

Az első szériás, utótag nélküli GeForce 3 (amit később GeForce 3 "Classic" néven is emlegettek) volt az első, NV20 GPU-ra épülő kártya. Meglehetősen borsos ára miatt kevesen engedhették meg maguknak, ráadásul hamar jöttek az utódmodellek is, így manapság elég nehéz hozzájutni egy működőképes példányhoz.

Az ELSA Gladiac 920 típusú kártya fekete dizájnjával nem túl feltűnő jelenség. Akiknek első pillantásra az itthon olcsósága miatt meglehetősen népszerű Inno3D kártyák jutnak eszébe róla, azok nem tévednek nagyot: az Inno később átvette az ELSA elkészült nyákjait, és egyszerűen átmatricázták a saját márkájukra. A kártya hűtése a GF3-asokon megszokott felépítésű: a GPU-n egy kis átmérőjű, süllyesztett ventilátor dolgozik, a memóriamodulok pedig szükségtelenül nagy méretű hűtőbordákat kaptak, melyeket sajnos ragasztással rögzítettek, így nem tudtam eltávolítani őket roncsolás nélkül. A kimenetek sorát csak a TV-Out gazdagítja, a DVI csatlakozót nem szerelték fel a kártyára. Látszik, hogy a nyákon megtalálható a GF2 modellekről ismerős TV-Out modul csatlakozósora, de erre nincs szükség, mert a TV kimenetet vezérlő chipet itt a nyákra forrasztották fel.

024: GeForce 3 Ti 200 (ASUS V8200 T2 Deluxe)

GPU: 150 nm NV20 (4 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 175 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2001. okt. 1.

A ráncfelvarrott GF3 kártyák közül, melyek a Titanium utótagot kapták, a kisebbik modell a csökkentett órajelű Ti 200 volt, mely barátságos árcédulája miatt meglehetősen nagy népszerűségre tett szert. Mivel a GF3 szériában nem készült butított felépítésű alsókategóriás modell, ezért lényegében a Ti 200-at tekinthetjük a "köznép GF3-asának". Érdekesség, hogy referencia ajánlás szerint a GPU-ra elég lenne egy passzív hűtőborda, a memóriamodulok pedig egyáltalán nem igényelnének hűtést. A kártya melegedési tulajdonságait ismerve ez elég merész húzásnak tűnik, így talán nem véletlen, hogy a legtöbb gyártó a Ti 200-asokra is aktív, és memóriabordákkal is ellátott hűtést tervezett.

Talán a legjobban felszerelt Ti 200-as kártya az ASUS V8200 T2 Deluxe jelzésű modellje. A gyártó csúcskártyáira jellemző módon VIVO funkciót, és 3D szemüveg csatlakozót is kapott, ám furcsa, hogy (vélhetőleg helyhiány miatt) beáldozták a DVI csatlakozót, ami ebben az időszakban már nem számított akkora extrának egy felsőkategóriás kártyán. A GF3-asok között meglehetősen kompakt méretűnek számító nyák sárga színben pompázik, és a dicséretes módon minden ponton rugós pöckökkel rögzített hűtőrendszer szintén sárga festést kapott. A Deluxe kártyákra jellemző hőmérséklet és ventilátor-fordulatszám monitorozás sem maradt ki az extrák sorából.

025: GeForce 3 Ti 500 (Leadtek)

GPU: 150 nm NV20 (4 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 240 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 500 MHz
Megjelenés: 2001. okt. 1.

A GeForce 3-as széria csúcsa az emelt órajelű Ti 500 volt, mely magas ára miatt nem lett túl elterjedt. Egyéb specifikációiban nem jobb a kisebb modelleknél, sőt amíg Ti 200-asból 128 MB-os változatok is léteztek, addig Ti 500 szinte kizárólag csak 64 MB memóriával készült.

A Leadtek Ti 500-asa első pillantásra kissé unalmas kártyának tűnhet, zöld nyákjával és szürke hűtőbordájával nem vonzza magára az ember tekintetét. Pedig ha alaposabban szemügyre vesszük, akkor láthatjuk, hogy kiváló minőségű kártya ez. Az alkalmazott hűtőborda a legnagyobb, amit GF3-as kártyán valaha láttam, a többi gyártó ennél jóval kisebb hűtéseket készített. A borda egyetlen darabból áll, és rugós pöckök rögzítik a kártyára, emellett pedig a kártya felső élénél kicsit a hátoldalra is átlóg, ami pontos rögzítést eredményez, és hozzájárul ahhoz, hogy a memóriamodulokkal is tökéletesen érintkezzen. Precíz, elegáns megoldás. Az alkalmazott ventilátor lehetne nagyobb is, ám ennyi év elteltével is példás csendben teszi a dolgát. A 64 MB memória 8 db DDR modulból áll. A kártya DVI csatlakozót és TV kimenetet is kapott. Összességében elmondható, hogy a Leadtek kártyája a GF3 szériából az egyik legjobb választás volt akkoriban.

GeForce 4 széria

A negyedik GeForce generáció csúcskártyáin dolgozó NV25 kódnevű GPU lényegében a GeForce 3-asok alapját képező NV20 ráncfelvarrott változata volt. Újdonság volt az 1.3-as Pixel Shader verzió támogatása, ám ekkoriban volt némi kavarodás a DirectX verziók körül, így nem lehet teljes mértékben DirectX 8.1-esnek nevezni a GF4-eseket, hiszen az 1.4-es Pixel Shader verziót ír elő. A GPU felépítése alapvetően nem változott sokat: maradt a 4x2-es pipeline felépítés, és a 0.15 mikronos gyártástechnológia is, az órajeleket ennek ellenére sikerült kicsivel feljebb tornászni. Hogy a teljesítménytöbblet mégis jelentősebb legyen, mint amit egy puszta túlhajtással el lehet érni, a GPU kapott egy második Vertex Shader egységet. A GeForce 4 Titanium család kezdetben háromtagú volt: a csúcsot a Ti 4600 képviselte, mely eddig sosem látott méretű nyákot, és BGA tokozású DDR memóriákat kapott, mégpedig 128 MB-ot. A középső Ti 4400 csak órajeleiben tért el a csúcsváltozattól, de megkapta annak masszív felépítését, így könnyűszerrel túlhajtható volt a nagytestvér szintjére (sőt, tovább). Az igazi slágertermék mégis a legkisebb modell, a Ti 4200 lett, méghozzá kiváló ár/teljesítmény aránya miatt. A 4200-asok olcsóbb, TSOP tokozású memóriákat kaptak (64 vagy 128 MB méretben), és a nyák mérete is kisebb lett, de ennek ellenére a teljesítményük bőségesen elég volt a korabeli legújabb játékokhoz is.

Természetesen az alsóbb kategóriákban is ideje volt már új terméket bevezetni, hiszen a GF3-as szériának nem volt igazán olcsó változata, GF2-es kártyák pedig már igencsak kiöregedő félben voltak. Az NV17 kódnevű GPU-ra épülő GeForce 4 MX széria mégis inkább ez utóbbi generációhoz áll közelebb: hiányoznak belőle a Pixel és Vertex Shader egységek, tehát csak DirectX 7-es támogatással rendelkezik. Ez viszont annak idején még nem volt akkora hátrány, hiszen DX8-as játékok csak elvétve jelentek meg (és azok is elfutottak a régebbi hardware-en), dx7 alatt pedig hozták a kártyák az alsóközép kategóriában elvárható szintet, és mindemellett az árcédulájukon is barátságos összeg szerepelt. A GF4MX szériának három fő modellje volt: a csúcsot az MX 460 képviselte, amely (legalábbis a referencia ajánlás szerint) BGA tokozású memóriákat és strapabíróbb nyákot kapott. A középső modell, az MX 440 már olcsóbb termék volt, többnyire DDR-SGRAM modulokkal, vagy TSOP tokozású DDR modulokkal szerelték, a legkisebb MX 420-as pedig 64 bites memóriabusszal és SDR memóriákkal rendelkezett. A GF4MX szériának még egy újdonsága volt: elsőként kapott GPU-ba integrált TV-Out vezérlőt, így elhagyhatók voltak a külső partnerek által gyártott chipek, ami a költségcsökkentés mellett a képminőség javulásával járt együtt.

A 8x-os AGP szabvány megjelenésével az NVIDIA elvégezte a kötelező "házi feladatot": bemutatták a GF4 széria 8x AGP-s változatait. A Ti 4200-at a (nem túl fantáziadús nevű) Ti 4200-8x, a Ti 4400-at a Ti 4800 SE, a Ti 4600-at pedig a Ti 4800 váltotta, és az alsó kategóriában is megjelent az új szabvány támogatása az MX 440-8x révén. Fontos megjegyezni, hogy a 8x-os AGP ezeknek a kártyáknak az esetében érdemi sebességnövekedéssel nem járt együtt.

026: GeForce 4 MX 4000 (Manli)

GPU: 150 nm NV18B (2 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 32-bit DDR @ 286 MHz
Megjelenés: 2003. dec. 14.

A GeForce 4 MX szériába már az FX-korszak idején érkezett egy új változat, melyet az FX 5200-es alá pozícionáltak árban. Ennél a modellnél a gyártók gátlástalanul gyenge memóriarendszert alkalmaztak, ezért a teszthez kifejezetten egy végtelenül gagyi, 32 bites memóriabusszal és alulórajelezett DDR memóriamodulokkal szerelt noname modellt választottam.

Ez a kártya az igazi low-end szintet képviseli, 32 bites memóriabusz miatt csak a leggyengébb GeForce 2 MX-ekkel tudja felvenni a versenyt. A nem túl jól csengő nevű Manli kártyája piros színű nyákra épül, a GPU hűtését pedig egy méretes, és durván kidolgozott passzív borda látja el, melyet festett GeForce felirat díszít. Vigyázni kell vele, mert a sorjás élek könnyen elvághatják az ember kezét. A 64 MB memória mindössze 2 db modulból áll, melyek közül az egyik a kártya hátoldalára került, hiszen a nyák 64 bites memóriabusz kiépítését is lehetővé tenné. A GPU-n olvasható dátumkód alapján 2005 közepén készült a kártya, vagyis egy igen kései darabról van szó.

027: GeForce 4 MX 420 (ABIT)

GPU: 150 nm NV17 (2 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GF4 MX sorozat legkisebb tagja a 420-as modell volt. Alacsony órajelei mellett általában 128 bites SDR vagy 64 bites DDR memóriabusszal szerelték. Nagy különbség nincs sebességben a két megoldás között, a teszthez egy SDR-es változatot használtam.

Az ABIT GF4 MX 420-asa igazi alsókategóriás felépítést kapott. A kék színű nyák low profile-os kialakítású, de a kevéske felszerelt alkatrész jó minőségű, például szilárdelektrolitos kondenzátorokat találunk a kártyán. Érdekes a passzív hűtőborda kialakítása, mely kör alakú, és függőlegesen álló lamellákat kapott.

028: GeForce 4 MX 440 SE (Triplex Millenium Silver)

GPU: 150 nm NV17 (2 pipe x 2 TMU) @ 250 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 333 MHz
Megjelenés: 2002

A GeForce 4 MX440 butított változata az SE jelölést kapta. Lényegében egy csökkentett órajelű változatról van szó, melyet gyakran 64 bites memóriabusszal is súlyosbítottak, ám a teszthez egy 128 bites változatot sikerült szereznem.

Üde színfolt a tesztemben ez a Triplex Millennium Silver névre hallgató kártya, hiszen ezüstszínű nyákjával és alma alakú hűtőbordájával elég meghökkentő látványt nyújt. A Triplex egy kicsi, ám prémium kategóriás gyártó volt, és főleg a GF4 korszak idejében volt aktív. A védjegyüknek számító ezüstözött nyák állítólag jobb hővezetést biztosít, ám ennek biztosan nem egy ilyen alsókategóriás kártya esetében lesz szerepe. A felhasznált alkatrészek minősége jó, a DVI kimenet viszont lemaradt, csak TV kimenetet kapunk (ami viszont a GF4MX-ek esetén nem számít extrának, hiszen a GPU-ba van integrálva a vezérlő). A hűtőborda esetében egyértelműen a dizájn győzedelmeskedett a hatékonyság felett, hiszen a felhasznált anyagmennyiséghez képest a hőátadó felülete nagyon kicsi (több mint a felét tömör alumínium blokk teszi ki). Ennek ellenére bőségesen elegendő az egyáltalán nem forrófejű MX440SE lehűtésére. A bordát eltávolítva látható, hogy a GPU nem kapott heatspreadert sem, tehát valóban egy kis melegedésű modellel van dolgunk.

029: GeForce 4 MX 440 (ABIT)

GPU: 150 nm NV17 (2 pipe x 2 TMU) @ 270 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GF4 MX széria legelterjedtebb tagja a középső MX 440-es modell volt. Rengeteg változat készült belőle, többféle memóriabusszal, vagy éppen gyári tuninggal, de a teszthez igyekeztem az eredeti referencia ajánlásra leginkább hasonlító, 128 bites memóriabusszal és DDR-SGRAM memóriamodulokkal szerelt változatot beszerezni.

Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért, de ez az ABIT GF4 MX 440 nagyon tetszik nekem. A kék színű nyák felépítése a referencia ajánlást követi, a 64 MB memória 4 db DDR-SGRAM modulból ál, melyből 2 db a kártya hátoldalára került. A hűtés viszonylag méretes, a GF4 MX-ek között nagynak számító bordával és közepes minőségű ventilátorral. A TV kimenet itt már a GPU alapszolgáltatásának része, a második monitorkimenetet viszont nem szerelték fel a kártyára.

030: GeForce 4 MX 440-8x (ASUS V9180 Video Suite)

GPU: 150 nm NV18 (2 pipe x 2 TMU) @ 275 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 513 MHz
Megjelenés: 2002. szept. 25.

A GF4 MX 440 8x AGP-s változata referencia ajánlás szerint magasabb órajeleken jár az alapmodellnél. Persze ezt sok noname gyártó nem tartotta be, de a teszthez olyan kártyát használtam, ami még ennél is magasabb órajeleken járt, tehát vissza kellett fogni a sebességét.

Az ASUS-tól nem szokatlan, hogy aránylag olcsó GPU köré épít egy csúcsminőségű, és kiemelkedő szolgáltatásokat nyújtó kártyát. Így van ez a V9180 Video Suite modell esetében is, mely "csak" egy GeForce 4 MX 440-8x, ám Dual DVI és VIVO funkciókkal büszkélkedhet. Ez a kártya nyilvánvalóan azoknak készült, akik nem elsősorban játékra használják a gépüket, ám igénylik ezeket az akkoriban nem mindennapi szolgáltatásokat. Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a 3.3ns Etrontech BGA memóriamodulokkal szerelt kártya gyárilag MX 460 órajeleken dolgozik, tehát azért a 3D-s teljesítmény sem szorul teljesen háttérbe. A GPU-tól balra található a VIVO funkció vezérléséért felelős Philips SAA-7114H jelű chip, alatta pedig a megszokott Silicon Graphics helyett egy Thine márkájú DVI vezérlő chip látható. A hátoldalra is rengeteg kis alkatrész került, ám említést csak az ASUS kártyákon megszokott, hőmérséklet és fordulatszám monitorozást végző Windond chip érdemel. Kiváló minőségű a kártya hűtése is, hiszen az MX 440-eken megszokottnál jóval nagyobb borda található rajta, amit egy jó minőségű, golyóscsapágyas és természetesen fordulatszámmérős ventilátor fúj. A memóriák nem kaptak hűtést, ám nagy valószínűséggel nem is igénylik azt. Mindent összevetve ez egy elsőrangú minőségű kártya elsősorban a VIVO és a Dual DVI funkciók igénylőinek, ám játékra sem teljesen alkalmatlan.

031: GeForce 4 MX 460 (ASUS V8170 Pro)

GPU: 150 nm NV17 (2 pipe x 2 TMU) @ 300 MHz
MEM: 64 MB 128-bit DDR @ 550 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GF4 MX sorozat csúcsán az igencsak magas órajeleken járó MX 460-as állt, mely túlzás nélkül a leggyorsabb dx7-es NVIDIA kártyának nevezhető. A nagy sebesség persze drága alkatrészeket követelt, így a 460-as nem lett túl elterjedt, hiszen magas előállítási költsége miatt alig tudták olcsóbban adni, mint a jóval erősebb és funkciógazdagabb Ti 4200-as modellt. Aki egy MX 460-as beszerzését fontolgatja, az vigyázzon, mert rengeteg "kamu" 460-as létezett, olcsóbb memóriamodulokkal szerelve.

Az ASUS V8170 Pro kártya referencia felépítésű nyákra épül. Látható, hogy akkoriban drága, BGA tokozású DDR memóriamodulokat kapott a kártya, hűtése pedig a GF4 Ti modellekhez tervezett 8 cm-es lyuktávolságú változat. Az ASUS a Sunon-tól vásárolt ventilátort használta, melynek érdekessége a MagLev technológia, vagyis a ventilátor forgórésze csapágy helyett mágneses mezőn fordul, ami elvileg az élettartamára és a hangerejére is jó hatással lenne, a gyakorlatban viszont elég hangos már ez a hűtés. A kártya DVI kimenetet is kapott, ami az alsó-közép kategóriás MX-ek között is ritkaságszámba ment.

032: GeForce 4 Ti 4200 (MSI)

GPU: 150 nm NV25 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 250 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 444 MHz
Megjelenés: 2002. ápr. 16.

A negyedik GeForce generáció egyértelműen legnépszerűbb tagja a kiváló ár-érték arányú Ti 4200-es modell volt, mely elérhető áron kínálta a dx8-as képességeket, ráadásul tuningpotenciálja is jó volt. Az egyszerűbb felépítésű nyákra épülő, és olcsóbb TSOP tokozású memóriákkal szerelt 4200-es csak órajeleiben tért el a nagyobb testvéreitől.

Talán a legjellegtelenebb Ti 4200-as kártyát láthatjuk itt az MSI tálalásában. A referencia felépítést követő zöld színű nyákon az egyetlen érdekesség az átlátszó műanyag lappal fedett hűtés, melyen keresztül szemrevételezhetjük a légjáratokat. A 128 MB memória 8 db TSOP tokozású DDR modulból áll, melyek fele a hátoldalon kapott helyet. A TV kimenet és a DVI csatlakozó a GF4 Ti kártyák között általánosnak számító extrák.

033: GeForce 4 Ti 4200-8x (ABIT OTES)

GPU: 150 nm NV28 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 250 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 514 MHz
Megjelenés: 2002

A GF4 Ti 4200 8x AGP-s változata érdemi sebességtöbbletet nem nyújt, ám a referencia ajánlás szerinti memóriaórajelet megnövelték, ezért mégis gyorsabb lesz a tesztben, mint régebbi testvére.

Ez a kártya tuningra született. Az ABIT egyedi hűtési megoldást alkalmazott, mely a forró levegőt kivezeti a számítógépházon kívülre, innen ered a neve is: OTES - Outside Thermal Exhaust System. Az ötlet egyszerű: mivel a kártya csatlakozók felőli oldala amúgy is érintkezik a külvilággal, nincs más dolgunk, mint fúrni egy lyukat, és ezen át kivezetni a levegőt. Ez a megoldás ma már megszokott, általános, sok más kártyán is használják, ám akkoriban egyedülállónak számított. Az alapvetően jó ötlet kivitelezése azonban már nem sikerült ilyen nagyszerűen. A borda, bár vörösrézből van, és egy heatpipe is segíti a működését, viszonylag kis felületű, emiatt nagyobb légáramra van szükség, és mivel a "Blower" felépítésű ventilátorok azonos fordulatszámnál kevesebb levegőt szállítanak, mint hagyományos társaik, így a szükséges fordulatszám igen magas. Az aprócska légkavaró nem kevesebb, mint 7200 fordulatot tesz meg percenként, elképesztő hangzavart keltve ezzel. A felhasználók maradandó halláskárosodását elkerülendő egy SiluroIQ nevű program felügyelte a kártya hőmérsékletét a GPU mellett található szenzor segítségével, és visszavette a ventilátor fordulatszámát, ha nem volt szükség a teljes üzemre. Viszont ez a program sokaknak elkallódott, és mivel az ABIT oldaláról nem (illetve csak forráskód formájában) tölthető le, így beszerzése igen körülményes, így a Ti 4200 OTES minden idők egyik leghangosabb VGA kártyájaként maradt meg a köztudatban. Mindemellett a hűtés persze megteszi azt, amire szánták, vagyis a kártya igen jól tuningolható vele. Ezt mutatja az is, hogy gyárilag Ti4400 órajeleken, azaz 275 MHz-en jár a GPU, de a Ti4600 órajel sem elérhetetlen, hiszen az NV28-as GPU egyáltalán nem igényelne ekkora hűtést. Furcsa, hogy bár a GPU hűtését túlméretezték, a memóriamodulokra még csak egy aprócska borda sem jutott. A kártya érdekessége még, hogy mivel az OTES hűtés a DVI csatlakozó mellett fújja ki a levegőt, ezért a D-Sub és a TV-Out csatlakozó egy "emelettel" feljebb, egy külön nyáklapra került. Ez egyes alternatív hűtési megoldások felszerelését megnehezítheti.

034: GeForce 4 Ti 4400 (ASUS V8440)

GPU: 150 nm NV25 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 275 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 550 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GeForce 4 Titanium sorozat középső tagja a 4400-as modell volt, mely megkapta a csúcsmodell 4600-as nyákját, ám annál alacsonyabb órajeleken járt.

Az ASUS V8440 alap (nem Deluxe) változata látható itt, mely lila színű, referencia felépítésű nyákra épül. A hűtése méretes, ám furcsa kidolgozású, blower ventilátort kapott. A burkolat érdekes grafikával rendelkezik (egyesek szerint egy halat ábrázol szemből) ami olyan, mint ha egy óvodás rajzolta volna... A kártya egyéb tekintetben nem sok különlegességet vonultat fel. A BGA tokozású memóriamodulok nem kaptak hűtést, ám referencia ajánlás szerint nem is kell rájuk, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy rengeteg Ti 4400-as halálozott el memóriahiba miatt, így manapság már elég nehéz belőle működőképes példányra szert tenni.

035: GeForce 4 Ti 4600 (ASUS V8460 Ultra Deluxe)

GPU: 150 nm NV25 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 300 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 650 MHz
Megjelenés: 2002. feb. 6.

A GF4 széria egykori csúcsa (legalábbis a 4x AGP-s változatok között) a 4600-os modell volt, magas órajelekkel és árcédulával. Ennek ellenére nem különösebben ritka még manapság sem, nem volt nehéz beszerezni.

Az ASUS kitett magáért, és minden földi jóval felszerelte legdrágább kártyáját, mely a V8460 Ultra Deluxe nevet kapta. Kritika talán egyedül a nyák színét érheti: a lila nem épp a legszebb árnyalat, vagy tévedek? De ezért bőségesen kárpótol minket a gyönyörű hűtés, nomeg a Deluxe változat extra szolgáltatásai: a VIVO funkció, és (az ASUS termékek között utoljára) a VR100-as 3D szemüveg támogatása. A hűtésnek nem is igazán a hatékonysága a kiemelkedő (hiszen láthattunk ennél durvább Ti 4600 hűtést például a Leadtek jóvoltából), hanem az az elegancia, ami az összhatást jellemzi. A vörösréz hűtőblokk, az ezzel harmonizáló színű ventilátor, és az angyalszárny motívumos burkolat mind szemet gyönyörködtetőek. Kissé fájó pont, hogy a hátoldali memóriákra csak egy egyszerű rézlemez jutott. Emellett nem túl szerencsés a hűtő felfogatása, hiszen mindössze 2 db rugós pöcök rögzíti a kártyákhoz, emiatt a memóriákkal való érintkezés (főleg a hátoldalon) nem mindig tökéletes. Ennek ellenére a kártya nagyon jó tuningpotenciállal rendelkezik. A hűtés eltávolítása után megszemlélhetjük az NV25-ös GPU-t, és az akkoriban szokatlanul nagy méretű nyákot. A 128 MB memóriát 8 db BGA tokozású Samsung DDR modul alkotja, melyek közül 4 db a kártya hátoldalára került. A nyák nagyrészt a referencia ajánlást követi, az ASUS csak a 3D szemüveg vezérléséhez szükséges alkatrészeket tervezte rá. A kártya képes a GPU és a memóriák hőmérsékletét, valamint a ventilátor fordulatszámát is monitorozni, az ehhez szükséges Winbond vezérlőchip a hátoldalon látható. A csatlakozók között az analóg D-SUB, és az ekkoriban már alapkövetelménynek számító DVI mellett a már korábban említett VIVO-t, és a 3D szemüveg jack aljzatát találjuk.

036: GeForce 4 Ti 4800 SE (Leadtek)

GPU: 150 nm NV28 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 275 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 550 MHz
Megjelenés: 2003. jan. 20.

A Ti 4800 SE nem más, mint a Ti 4400 8x AGP-s változata. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy gyorsabb a 4600-osnál, de ez nem igaz, hiszen alacsonyabb órajeleken dolgozik. Ez történik akkor, ha a vásárlókat hangzatos, ám félrevezető termékmegnevezésekkel verik át.

A Leadtek Ti 4800 SE kártyája az egyik legbrutálisabb modell a GF4 Ti szériából. Hatalmas, dupla ventilátoros hűtése halknak nem éppen nevezhető, ám a hatékonyságához nem fér kétség. A hátoldali memóriamodulok is kaptak egy méretes hűtőbordát, így a kártya kiváló tuningpotenciállal rendelkezik. A hűtésen kívül más extrát nemigen vonultat fel: nincs GPU hőszenzor, sőt a ventilátorok fordulatszámát sem állíthatjuk. Gyárilag egyébként egy porszűrő szivacsréteg is volt a légkavarók előtt, ám ez már az összes ilyen kártyáról lemállott, amivel találkoztam.

037: GeForce 4 Ti 4800 (MSI)

GPU: 150 nm NV28 (4 pipe x 2 TMU, 2 VS) @ 300 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 650 MHz
Megjelenés: 2003. jan. 20.

A GF4 széria csúcsa a Ti 4800-as modell volt, mely lényegében a 4600-as 8x AGP-t támogató változatának felel meg. Ez lényegi sebességkülönbséget nem okoz, és a 4800-asból nagyon kevés készült, emiatt igen nehéz beszerezni (nem összekeverendő a 4800 SE-vel, amiből viszonylag sok van).

Az MSI nemes egyszerűséggel Ti 4600-8x névvel illette a 4800-as kártyáját, ami jól mutatja, hogy ez nem más, mint egy 4600-as 8x AGP-vel. A kártya dupla DVI kimenetet, és méretes rézhűtőt kapott, mely az egyik leghalkabb a GF4 Ti szériában. A hátoldali memóriamodulok is kaptak egy hűtést segítő rézlemezt. Az extrák sorát emellett VIVO funkció gazdagítja, mely az MSI kártyáitól nem szokatlan.

GeForce FX széria

GeForce FX széria

Az FX szériát, vagyis az első DirectX 9-es GeForce generációt az NVIDIA történetének legnagyobb bukásaként tartja számon a közvélemény. Alighanem ez elsősorban annak köszönhető, hogy túl sok újítást akartak belesűríteni az új fejlesztésbe, melyeket a dx9 szabvány nem követelt meg. Furcsa ellentmondás, hogy a gyengélkedés első számú oka mégis az volt, hogy a GPU alapvető felépítése nem változott az előző generációk óta. Az elsőként megjelent FX 5800-as NV30 kódnevű GPU-ját sokan csak egy feltupírozott GF4-nek tartják, hiszen megtartotta a már a GF2GTS óta öröklődő 4x2-es pipeline felépítést, és a memóriabusz is csak 128 bites volt. Ezek a specifikációk sajnos kevésnek bizonyultak az ATI aktuális csúcskártyái ellen, így hiába nyújtottak az FX-ek papíron kimagasló szolgáltatásokat, ha teljesítmény tekintetében rendre alulmaradtak a konkurenciával szemben. Nem segített az sem, hogy az ekkoriban újdonságnak számító 0.13 mikronos gyártástechnológia köré tervezték az új kártyákat, hiszen az ellátás akadozott (emiatt eleve késve mutatkozott be a széria), az órajelek pedig ugyan magasak voltak, de a kártyák jelentős mennyiségű hőt termeltek, a VGA hűtések pedig ekkoriban még nem álltak a helyzet magaslatán hangerő és hatékonyság terén. Az ingadozó teljesítmény mellett tehát az ordító hűtés és a fűtőtest-szerű melegedés is elriasztotta a vásárlókat az FX 5800-as kártyáktól.

Az alsóbb régiókban sem volt sokkal jobb a helyzet. A középkategóriában a 2x2-es pipeline felépítésű FX 5600 volt hivatott az ATI 9600-as szériáját legyőzni, míg az alsó kategóriában a legtöbb FX-es újítástól megfosztott (ám még mindig DX9-es) FX 5200 küzdött némi elismerésért (a dx9-es lassítókártyának csúfolt 5200-as egyébként minden negatív kritika ellenére egész szép számban fogyott, és még ma is rengeteg található belőle a használtpiacon).

Nyilvánvaló volt, hogy azonnali tűzoltásra van szükség. Az NVIDIA mérnökei nekiláttak menteni a menthetőt, és hamarosan megérkezett a ráncfelvarrott FX széria. Az 5200-ast az FX 5500 váltotta, itt csak szimpla órajel emelésről volt szó, tehát csodát nem kell várni tőle. Az 5600 helyére érkező FX 5700 már nagyobb előrelépés volt, de az igazán nagy átalakítást a csúcskategóriában végezték. Az 5800-ast váltó FX 5900 széria a cég történetében elsőként kapott 256 bites memóriabuszt. Emiatt a memória sávszélessége jelentősen megnőtt, annak ellenére, hogy a nagyon melegedő DDR2-es memóriamodulokat némileg lassabb DDR1-esekre cserélték. Természetesen a GPU-t is feltupírozták kicsit, ám ez még mindig nem volt elég az ATI legyőzéséhez, ezért az FX széria életciklusának legvégén még bemutattak egy minden korábbinál erősebb változatot, ami az FX 5950 Ultra nevet kapta.

038: GeForce FX 5200 (ASUS V9520 Video Suite)

GPU: 150 nm NV34 (2 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 250 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2003. márc.

Az FX széria legalján az 5200-es modell foglalt helyet, mely játékok alatt híresen gyenge kártya hírében állt, mégis rengeteg fogyott belőle. Az irodai és multimédiás célokra tökéletes kártyát 64 bites memóriabusszal is készítették, de a teszthez egy 128 bites modellt használtam.

Az ASUS V9520 Video Suite modellje talán a legjobban felszerelt FX 5200-es, amit valaha készítettek. A dupla DVI kimenet és a VIVO funkció mellett erőteljes hűtést, GPU hőszenzort, és ventilátor fordulatszám monitorozást is kínált, ahogy a korabeli ASUS csúcskártyák általában. A sárga nyák mindkét oldalán találunk memóriamodulokat, de csak a GPU felőli oldalon lévők kaptak hűtőbordát. Ez egyébként jórészt felesleges is, hiszen a TSOP tokozású DDR modulok nem melegednek túlzottan. A VIVO funkció vezérléséért a Philips SAA7114H jelű chip felel.

039: GeForce FX 5200 Ultra (EVGA / referencia)

GPU: 150 nm NV34 (2 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 325 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR2 @ 650 MHz
Megjelenés: 2003. márc. 6.

Az FX szériában minden modellből készült tuningos Ultra változat, és ez alól az 5200-es sem volt kivétel. A meglehetősen értelmetlen 5200 Ultra ugyanarra a funkciószegény NV34-es GPU-ra épül, mint a sima 5200-es, ám emelt órajeleken jár, és DDR2-es memóriákat kapott. Talán nem véletlen, hogy az 5200 Ultra az egyik legritkább NVIDIA kártya lett.

Íme egy teljesen referencia FX 5200 Ultra, mely a cikk egyik legnehezebben beszerezhető kártyája volt. A nyákon látszik, hogy sokkal masszívabb igénybevételre tervezték, mint a sima 5200-est (ugyanezt a nyákot használta egyébként az FX 5600 Ultra is). A GPU hűtése is referencia, és 2D alatt kikapcsolja a ventilátort. Valószínű, hogy ez inkább egyfajta meghibásodás, mint feature, és inkább csak csökkentenie kéne a fordulatszámot. A DDR2-es memóriamodulok nem kaptak hűtőbordát, pedig az erre szolgáló lyukak ki vannak alakítva a nyákon. Furcsa, hogy a GPU nem kapott fém heatspreadert, amit pedig a sima 5200-esen láthattunk. A kártya extra tápcsatlakozó bekötését igényli a működéshez.

040: GeForce FX 5500 (Galaxy)

GPU: 150 nm NV34 (2 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 270 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2004. márc.

Az FX 5500-as lényegében nem más, mint egy 5200-es minimálisan magasabb órajeleken járatva. Emiatt teljesítmény szempontjából nem kell csodát várni tőle, hiszen a GPU-ra jellemző butítások megmaradtak.

Ezen a Galaxy FX 5500-as kártyán leginkább az a megdöbbentő, hogy mikor készült. Látszik, hogy a nyákon a dátumkód 2007 eleji, de a GPU még ennél is újabb, egész pontosan 2008 legvégén, az 51. hétben gyártották, ami mindenképp megdöbbentő, hiszen ekkorra már egy 5 éves technológiáról volt szó. Ennek megfelelően a GPU-n lévő NVIDIA logó is a frissített változat, ami FX kártyán igencsak ritka. Az "NPB" jelölés jelentését nem sikerült megfejtenem. Más tekintetben nem sok érdekeset mutat fel a kártya. A nyák felépítése egyszerű és átlagos. A hűtés dicséretesen nagy méretű, de a memóriamodulokkal nem érintkezik.

041: GeForce FX 5600 XT (Sparkle)

GPU: 130 nm NV31 (2 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 235 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2003. okt.

A GeForce FX 5600 butított változata az XT utótagot kapta, ami érdekes annak tudatában, hogy a konkurens ATI pont az erősebb változatokat nevezte így akkoriban. A vásárlókat ekkortájt kezdték el összezavarni egyazon kártya többféle alváltozatával, úgyhogy nem árt megjegyezni: az XT utótag az NVIDIA-nál butítást jelent. Jelen esetben csak órajelcsökkentésről van szó, az viszont elég drasztikus mértékű. A GPU órajelét csaknem 100 MHz-el csökkentették, és a memóriák sem úszták meg: referencia ajánlás szerint mindössze 400 MHz-en járnak, akárcsak az FX 5200 esetében. Ráadásul sok gyártó 64 bites memóriabusszal súlyosbította a helyzetet, így az 5200-esnél alacsonyabb órajeleken járó, ám annál funkciógazdagabb NV31-es GPU-val szerelt 5600 XT teljesítményét érdekes lesz megfigyelni a tesztben.

A Sparkle által készített FX 5600 XT erős túlzással sem nevezhető különleges darabnak. Lényegében az egyetlen dizájnelem a focilabdára hajazó hűtésburkolat, valamint a hologramos Sparkle matrica. Az erős órajelcsökkentésen átesett NV31-es GPU hőtermelése alacsony, így egy passzív hűtőborda is elég lenne rá, a gyártó mégis az aktív hűtés mellett döntött. A 128 MB memória szerencsére 128 bites memóriabuszra csatlakozó olcsó Elixir memóriamodulokból áll. A végtelenül egyszerű felépítésű nyákon csak a legszükségesebb alkatrészek találhatók meg, a TV-Out és a DVI csatlakozók itt már nem számítanak extrának, hiszen a szükséges vezérlők a GPU-ba vannak integrálva.

042: GeForce FX 5600 (MSI)

GPU: 130 nm NV31 (2 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 325 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 550 MHz
Megjelenés: 2003. márc.

Az első FX széria középkategóriás modellje az 5600-as volt, mely már életképesebb teljesítményt nyújtott az 5200-asnál, és feature butításokat sem tartalmazott, ennek ellenére nem lett túl népszerű modell.

Az MSI FX 5600-as kártyája igényes és jól felszerelt darab. Nagy méretű, a memóriamodulokra is kiterjedő hűtésén halk és furdulatszámszabályzott ventilátor dolgozik. A kártya hátoldalán lévő memóriamodulok is kaptak egy hűtést segítő fémlemezt. A szolgáltatások részét képezi a VIVO funkció is, melynek vezérléséért a Philips SAA7114H jelű chip felelős.

043: GeForce FX 5600 Ultra (Albatron)

GPU: 130 nm NV31 (2 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 350 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR2 @ 700 MHz
Megjelenés: 2003. márc. 6.

Az 5600-as széria Ultra változata emelt órajeleket és DDR2-es memóriát kapott. Ez már egy sokkal értelmesebb összeállítás volt, mint az 5200 Ultra, ezért több is fogyott belőle.

Az Albatron FX 5600 Ultrája dekoratív réz hűtőbordát kapott, melyen egy nem túl halk, ám szerencsére terhelésfüggő szabályzású ventilátor teljesít szolgálatot. A memóriamodulok is kaptak hűtőbordákat, amire szükség is van, hiszen eléggé átforrósodnak. A szép kék színű nyák felépítése megegyezik az FX 5200 Ultránál látottal. Természetesen kiegészítő tápcsatlakozóra ennek a kártyának is szüksége van.

044: GeForce FX 5600 Ultra Rev. 2 (MSI)

GPU: 130 nm NV31 (2 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 400 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2003.

Az FX 5600 Ultrának létezett egy ráncfelvarrott változata, mely magasabb órajeleken járt, egész pontosan 400/800 MHz-en, ami a sima 5800-as órajeleinek felel meg, tehát egy ilyen kis kártyától igencsak szép teljesítmény.

Az MSI 5600 Ultrája ugyanazt a referencia felépítést követi, mint az előbb látott Albatron. Hűtése ugyanolyan, mint amit a gyártó több más FX modellen is használt, és dicséretes halksággal teszi a dolgát. A memóriamodulok is kaptak egy-egy réz színű (de valószínűleg alumíniumból készült) hűtőbordát. Látható, hogy a rev. 2-es 5600 Ultra GPU-ja fémsapkát kapott, ami a hővezetést segíti.

045: GeForce FX 5700 LE (MSI)

GPU: 130 nm NV36 (2 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 250 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2004. márc.

Az FX 5700 butított változata az 5600-ostól eltérően nem az XT, hanem az LE utótagot kapta. Ismét csak órajelcsökkentésről van szó, az viszont elég drasztikus, így az 5700 LE nem igazán ajánlható játékos célokra. Sok gyártó ennél a kártyánál is 64 bites memóriabuszt használt, de a teszthez egy 128 bites változatra sikerült szert tennem.

Az MSI kártyája tipikus "olcsó FX" felépítésű, egyszerű nyákra épül. Hűtése apró, de halk, és az alacsony órajelek miatt minimális hőtermelésű GPU-t kiválóan kordában tartja. A kártya 256 MB memóriát kapott, mely 8 db TSOP tokozású DDR modulból áll össze. Szinte mondanom se kell, hogy egy ilyen kaliberű kártyára fölösleges ennyi memóriát tenni, így valószínűleg csak a vevőcsalogatás volt a célja ennek a megoldásnak.

046: GeForce FX 5700 VE (Medion / MSI)

GPU: 130 nm NV36 (2 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 300 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR @ 500 MHz
Megjelenés: 2004. szept.

A főképp OEM piacra szánt FX 5700 VE egy órajelcsökkentett, de az 5700 LE-nél magasabb órajeleken járó FX 5700-nak felel meg. Elsősorban Medion gépekben találkozhatunk vele.

A Medion számára az MSI gyártotta az FX 5700 VE kártyákat, melyek referencia nyákra épültek, és nélkülöztek mindenféle díszítést. A hűtés érdekessége hogy Sunon MagLev technológiájú ventilátort használ, ám ennek ellenére nem túl halk. A kártya 256 MB memóriát kapott, emellett VIVO funkcióval is ellátták, melynek vezérléséért a Philips SAA7115SHL jelű chip felel.

047: GeForce FX 5700 (AOpen)

GPU: 130 nm NV36 (2 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 425 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 550 MHz
Megjelenés: 2003.

A "ráncfelvarrott" FX széria középkategóriás modellje az FX 5700 volt, mely az 5600-osnál jóval életképesebb megoldásnak bizonyult. Felépítéséről megoszlanak a vélemények (2x2 vs 4x1 pipeline x TMU), még a PROHARDVER korabeli cikkében is kétféle információ szerepelt erre vonatkozólag.

Az AOpen FX 5700-ese azért emlékezetes számomra, mert egy ugyanilyen modellt kaptam cserekártyának anno, amikor a PH kölcsönkérte életem első csúcskártyáját, az ABIT FX 5800-ast a fentebb linkelt cikkhez. Egyéb szempontból is szimpatikus kártya ez, hiszen méretes ventilátora halkan teszi a dolgát, a hűtőborda pedig a memóriákkal is érintkezik, igaz a hátoldalon lévő modulok nem kaptak hűtést. A nyák felépítése is minőségi hatást kelt, szilárdelektrolitos kondenzátorokat használtak rajta. Látható, hogy az NV36 volt az NVIDIA történetének első GPU-ja, mely semmilyen sapkát nem kapott, így a magfelület közvetlenül érintkezik a hűtéssel. Ez a hőátadást segíti, ám magában hordozza a GPU lesarkazásának veszélyét. Specifikációit tekintve nem kiemelkedő a kártya, hiszen a referencia ajánlásnak megfelelő órajeleken dolgozik.

048: GeForce FX 5700 Ultra (Inno3D)

GPU: 130 nm NV36 (2 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 475 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR2 @ 900 MHz
Megjelenés: 2003. okt. 23.

Az FX 5700-es Ultra változata hatalmas méretű kártya volt, és szinte mondanom se kell, hogy magas ár jellemezte. A "kis" Ultrák közül mégis ennek a kártyának volt a legtöbb értelme, hiszen teljesítménye már elegendő volt, hogy felvegye a versenyt a konkurens ATI modellekkel.

Az Inno3D nem az a márka, ami jó minőségéről lenne híres, de 5700 Ultrából csak ilyenre sikerült szert tennem. A referencia nyákra épülő kártya hűtése a referencia hűtőbordán egyedi (és vélhetőleg olcsó) ventilátort alkalmaz, mely kéken világít. A hátoldali memóriamodulok hűtése is le lett egyszerűsítve egy fémlemezzé, a jól kidolgozott referencia hűtőborda helyett. Ennek ellenére a kártya kiválóan működik mind a mai napig. Látható, hogy középkategóriás modell létére hatalmas méretű nyákra épül, melynek nagy részét a tápellátó áramkörök teszik ki. Természetesen kiegészítő tápcsatlakozóra is szükség van, hiszen a DDR2-es memóriamodulok étvágya igen magas. A GPU sajnos ugyanúgy lesarkazható, mint a kisebb 5700-esek esetében, ami ezen a kártyán már kis mértékben be is következett, de ez a működését még nem befolyásolja.

049: GeForce FX 5700 Ultra GDDR3 (XFX)

GPU: 130 nm NV36 (2 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 510 MHz
MEM: 128 MB 128-bit GDDR3 @ 1020 MHz
Megjelenés: 2004. márc. 15.

Hatalmas ritkaság az FX 5700 Ultra GDDR3-as változata, hiszen igen kis példányszámban gyártották, valószínűleg jórészt kísérleti céllal. A gyorsabb memória mellett a GPU órajelén is emeltek, így ez a modell már képes meglepetéseket okozni teljesítményben.

Íme az XFX GDDR3-as 5700 Ultrája, mely egyenesen Angliából érkezett hozzám. A referencia nyákra épülő kártya hűtése is a referencia felépítést követi. Érdekesség, hogy a hátoldalon nincsenek memóriamodulok (hiszen GDDR3 esetén a 128 MB memória 4 db modulból is kijön) de a hűtés felfogatásának szerves része a hátsó hűtőborda, emiatt ezen a kártyán is megtaláljuk, de kizárólag rögzítési céllal. A kártya különleges mivoltát erősíti a dupla DVI kimenet, ami ebben az időszakban még ritkaság számba ment.

050: GeForce FX 5800 (referencia)

GPU: 130 nm NV30 (4 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 400 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2003. jan. 27.

Az FX széria elsőként megjelent tagja, az NV30 kódnevű GPU-ra épülő FX 5800 az NVIDIA történetének talán legnagyobb bukása volt. A 4x2-es pipeline felépítés és a 128 bites memóriabusz ekkoriban már nem volt elegendő a csúcskártyák között, és az FX széria gyenge dx9 megvalósítása csak tetézte a bajt. Ráadásul a kártya tetemes mennyiségű hőt termelt, emiatt hűtése is hangos volt.

Életem első csúcskártyája egy FX 5800-as volt, így nem tagadom, hogy némi elfogultsággal szemlélem ezt a szériát. Szerencsére nekem nem ilyen referencia hűtős, hanem egy ABIT OTES kártya jutott, ami halkabban üzemelt. A refhűtő ugyanis nagyon hangos, az aprócska blower ventilátornak még alacsony fordulaton is zavaró motorhangja van, ráadásul ilyenkor furcsa magas frekvenciájú sípolás is társul mellé. A hűtőblokk feketére festett alumínium, és számos légcsatorna található benne. Az igencsak melegedő DDR2-es memóriamodulok is vaskos hűtőbordákat kaptak, ami a hátoldalon is beborítja szinte a teljes kártyát. A hűtést eltávolítva megszemlélhetjük a legendás NV30-as GPU-t, mely krómszínű sapka alatt rejtőzik. Nyákból csak referencia létezett, jó minőségű szilárdelektrolitos kondenzátorokkal, a hűtést viszont néhány gyártó halkabb megoldásra cserélte.

051: GeForce FX 5800 Ultra (referencia)

GPU: 130 nm NV30 (4 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 500 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR2 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2003. jan. 27.

Az FX 5800 Ultra volt az "igazi" első generációs GeForce FX. Legendásan hangos hűtését szinte lehetetlenség volt elviselni, a maga korában döbbenetes órajelei ellenére mégsem volt ütőképes teljesítménye, ezért egyértelmű bukásra volt ítélve.

Íme a cikk legnehezebben beszerzett, és teljesítményéhez mérten legdrágább kártyája, egy teljesen referencia, eredeti FX 5800 Ultra. A magas órajelű GPU, valamint az elsőként alkalmazott DDR2 memóriamodulok olyan mennyiségű hőt termeltek, melynek kezelése akkoriban komoly fejtörést okozott a mérnököknek, és lássuk be: a feladatot csapnivaló minőségben oldották meg. Az FX-Flow névre hallgató hűtési megoldás hiába alkalmaz heatpipe-okat, ha nem arra használja azokat, hogy a hőt egy nagyobb méretű bordára vezesse, mint ami a GPU fölött elhelyezhető lett volna. A rézlemezből hajtogatott borda hőátadó felülete túl kicsi, emiatt nagy légáramlatra van szükség, melynek előállítását egy éktelen hangon süvítő, ipari célokra szánt, aprócska "blower" ventilátorra bízták. Ezen az sem segít, hogy a kártya 2D módban visszaveszi a ventilátor fordulatszámát, mert még úgy is nagyon erős motorhangja van. Így történhetett, hogy az FX 5800 Ultra minden idők leghangosabb videokártyájaként vonult be a történelembe, amit még az NVIDIA is elismert, és készített egy némi öniróniáról tanúskodó kisfilmet a kártyáról. A hűtést leszámítva a nyák felépítése megegyezik a sima 5800-assal, de a ventilátor csatlakozója máshol van, innen lehet megkülönböztetni az Ultra nyákot a simától.

052: GeForce FX 5900 ZT (MSI)

GPU: 130 nm NV35 (4 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 325 MHz
MEM: 128 MB 256-bit DDR @ 700 MHz
Megjelenés: 2003. dec. 15.

A legkisebb NV35 magra épülő kártya a meglehetősen ritka és kevesek által ismert FX 5900 ZT jelzésű modell, mely gyakorlatilag egy órajelcsökkentett 5900 XT-nek felel meg. Míg az XT esetében elsősorban a memória órajelét csökkentették a nagyobb 5900-esekhez képest, addig a ZT-nél már a GPU is jelentősen alacsonyabb órajelen dolgozik, emiatt érdekes lesz megfigyelni a teljesítményét. Szerencsére a 256 bites memóriabusz megmaradt, így azért nem teljesen elveszett kártya ez!

Az MSI FX 5900 ZT kártyája szakasztott mása a gyártó 5900 XT-jének, mindössze a GPU (és persze az órajelek) térnek el. Megkapta a kiváló réz hűtést, mely az FX szériától szokatlan halksággal küzd az egyébként az órajelcsökkentésből adódóan meglehetősen hűvös GPU hőtermelésével. A piros színű nyák nagyrészt a referencia felépítést követi, vagyis az 5900 XT-hez hasonló a RAM-ok elrendezése is. A kártya VIVO funkciót is kapott, melynek vezérléséért a Philips SAA7114H jelű chip felelős. A kiegészítő tápcsatlakozó a mérsékelt fogyasztást tekintve szinte fölöslegesnek tűnik.

053: GeForce FX 5900 XT (Leadtek)

GPU: 130 nm NV35 (4 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 390 MHz
MEM: 128 MB 256-bit DDR @ 700 MHz
Megjelenés: 2003.

Az FX 5900-es széria költséghatékony változata az XT jelölést kapta, és még a korabeli, NVIDIA-ellenes időkben megjelent tesztek is elismerték, hogy kiváló ár/teljesítmény aránnyal rendelkezett. A barátibb árat elsősorban a memória órajelének csökkentésével érték el, ám a 256 bites memóriabusz megmaradt, így az összteljesítmény nem csökkent drasztikusan. Emellett az 5900 XT egyszerűbb felépítésű nyákot kapott a nagyobb változatokhoz képest, ezzel a tuningpotenciálja is gyengébb valamelyest, ám még így is tud meglepetéseket okozni.

A Leadtek 5900 XT-je a referencia felépítést követi. Látható, hogy a nyákot jelentősen áttervezték az eredeti 5900-eshez képest. A memóriák már nem a GPU-t körbeölelő alakzatban helyezkednek el, hanem a GPU két oldalán, egy-egy sorban. A hátoldalon már nincsenek memóriahelyek, tehát az 5900 XT-ből nem készülhet 256 MB-os változat. A 2.8 ns-os Hynix memóriamodulok hűtést nem kaptak, ám nem is igazán igénylik azt. A GPU hűtése is egyszerűbb felépítésű a nagy 5900-eseken látható megoldásoknál, ám így is kellően hatékony, és tűrhető hangerő mellett üzemel. A ventilátor elkoszolódását egy porvédő háló hivatott megakadályozni. A Leadtek jó minőségű, szilárdelektrolitos kondenzátorokat használt ezen a kártyán, ám ez sajnos nem minden gyártónál volt így, ezért aki egy 5900 XT beszerzését fontolgatja, mindenképp ellenőrizze a kondenzátorok állapotát vásárlás előtt!

054: GeForce FX 5900 (ASUS V9950)

GPU: 130 nm NV35 (4 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 400 MHz
MEM: 128 MB 256-bit DDR @ 850 MHz
Megjelenés: 2003. máj.

Az NV35-ös GPU-ra épülő FX 5900-as széria az NVIDIA történetében először kapott 256 bites memóriabuszt. Ezáltal elhagyhatták a drága és igencsak forrófejű DDR2-es memóriamodulokat, és még így is sokkal nagyobb memória sávszélességet kapott a GPU. A dx9 megvalósításán is csiszoltak picit, így az 5900-es kártyák már nagyobb eséllyel szálltak harcba a konkurenciával.

Az ASUS V9950-es modellje látványos, dupla ventilátoros hűtést kapott. A méretes rézbordába ágyazott légkavarók ugyan nem túl halkak, de a referenciahűtőnél még így is kisebb zajt csapnak. A nyák felépítése a referencia ajánlást követi. Látszik, hogy a memóriamodulok a 256 bites memóriabusznak köszönhetően a GPU-t körbeölelő alakzatban helyezkednek el. A hátoldalon látható memóriahelyek üresen állnak, hiszen az "alap" 5900-es csak 128 MB memóriát kapott, mely 8 db BGA tokozású DDR modulból áll. A GPU-n nemes egyszerűséggel az NV35 kódnév olvasható, vagyis igen korai szériás darab lehet, ám ez az ASUS kártyáknál nem szokatlan, hiszen kiemelt gyártópartnerként hamar részesülnek az új szállítmányokból. Ennek ellenére az ilyen kártya ritkaságnak nevezhető.

055: GeForce FX 5900 Ultra (referencia)

GPU: 130 nm NV35 (4 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 450 MHz
MEM: 256 MB 256-bit DDR @ 850 MHz
Megjelenés: 2003. máj. 12.

Az FX 5900-es széria Ultra változata emelt órajelű GPU-t, és 256 MB memóriát kapott, ennek megfelelően természetesen az ára is jócskán megnőtt, ezért nem egy túl elterjedt változat.

Íme egy teljesen referencia FX 5900 Ultra. A hűtés hasonlít az FX 5800-ason látható megoldásra, de a borítólemezt kisebbre szabták, hogy a borda jobban szellőzhessen, a ventilátor motorjának idegesítő sípolását pedig sikerült felszámolniuk. Ennek ellenére természetesen nem nevezhető halknak, de már a tolerálható szinten mozog a hangereje. A kártya hátoldalán egy hatalmas passzív hűtőborda terpeszkedik, ugyanis az 5900 Ultra már 256 MB memóriát kapott, tehát itt is találunk memóriamodulokat, melyek hűtést igényelnek. A referencia nyák érdekessége, hogy a tápcsatlakozót a nyákra merőlegesen kell bedugni, ami nem túl praktikus, de valószínűleg stabilabb megoldás a hagyományosnál.

056: GeForce FX 5950 Ultra (MSI)

GPU: 130 nm NV38 (4 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 475 MHz
MEM: 256 MB 256-bit DDR @ 950 MHz
Megjelenés: 2003. okt. 23.

Az FX széria legerősebb modellje az 5950 Ultra volt. Érdekes módon a GPU kódnevét NV35-ről NV38-ra módosították, de legjobb tudomásom szerint az órajeleken kívül semmiben nem különbözik a többi 5900-es kártyától. A memóriákat a DDR1 szinten egészen elképesztő, 950 MHz-es órajelre húzták, ami nem kis teljesítmény volt akkoriban.

A csúcskategóriás FX kártyákról mindenkinek a süvítő, elviselhetetlenül hangos hűtés ugrik be elsőre, de az MSI kártyája sikeresen rácáfol ezekre az előítéletekre. A kártyán egy dupla ventilátoros, TwinFlow névre keresztelt hűtő dolgozik, amely sikeresen küzd meg a legerősebb FX által termelt hővel, mégpedig teljesen tolerálható hangerő mellett. Nem azt mondom, hogy észre sem venni amikor 3D módban felpörgeti a ventilátorokat, de ez semmi az 5800-asokhoz, vagy akár az 5900 Ultrához képest. Az összes gyártó közül alighanem az MSI oldotta meg a legjobban a halk, mégis hatékony hűtés feladatát, pedig semmi különös módszert nem alkalmaztak: nincsenek heatpipe-ok, vagy különleges légcsatornák, van viszont egy vaskos, full vörösréz hűtőborda, melynek közepén egy viszonylag nagy méretű ventilátor dolgozik. A kártya hátoldalán szintén találhatunk egy hűtőblokkot egy sokkal kisebb (ám mégsem hangos) ventilátorral, ami a hátoldali memóriák aktív hűtéséért felel, valamint kis mértékben a GPU hűtéséhez is hozzájárul egy hővezető gumiréteg segítségével. Az MSI kártyája VIVO funkcióval is rendelkezik, melynek vezérléséért a Philips SAA7108AE jelű chip felel. Az MSI 5950-ese összhatását tekintve szerintem egy gyönyörű darab, a piros nyák és a vörösréz hűtők kombinációja nagyszerű látványt nyújt.

057: GeForce PCX 5300 (Sparkle)

GPU: 150 nm NV34 (2 pipe x 2 TMU, 1 VS) @ 250 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2004. márc. 17.

A GeForce FX 5200 PCI Express-es változata PCX 5300 néven futott. Specifikációit tekintve megegyezik az AGP-s változattal.

A Sparkle PCX 5300-as kártyája passzív hűtést kapott. Mivel a HSI chipet is hűteni kell, ezért a kártya üzem közben eléggé át tud forrósodni. A viszonylag kis méretű nyákon minőségi alkatrészek találhatók. A GPU nem kapott heatspreadert, tehát késői változatnak számít. Alatta látható a HSI chip, mely az AGP-PCIE fordítást végzi.

058: GeForce PCX 5750 (Leadtek / referencia)

GPU: 130 nm NV36 (2 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 425 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 500 MHz
Megjelenés: 2004. márc. 17.

A PCX 5750 a GeForce FX 5700 PCI Express-es változata volt. A három PCIE-s FX modell közül ez a legelterjedtebb, de még így se túl könnyű beszerezni. Specifikációit tekintve majdnem pontosan megegyezik az AGP-s változattal, de RAM órajele kicsivel alacsonyabb.

A képeken látható Leadtek kártya valójában egy referencia modell. A hűtés is ugyanaz a referencia megoldás, amit már korábban is láthattunk pl. a GeForce 2 Ultrán. Ez jó minőségű ventilátorral operál, ám nem túl halk. Természetesen a HSI chip is kapott egy passzív hűtőbordát. Érdekes, hogy a kártyára a DVI csatlakozót nem szerelték fel, pedig az FX-ek esetében a szükséges vezérlő már a GPU-ba van integrálva.

059: GeForce PCX 5900 (ASUS)

GPU: 130 nm NV35 (4 pipe x 2 TMU, 3 VS) @ 375 MHz
MEM: 128 MB 256-bit DDR @ 700 MHz
Megjelenés: 2004. márc. 17.

A legerősebb PCI Express-es FX kártya a PCX 5900 volt, mely lényegében az FX 5900 XT PCIE-s változatának felel meg, kis mértékben csökkentett GPU órajellel. Kíváncsi lettem volna, hogy a modernebb tesztekben hogyan viszonyul a teljesítménye a GF6 széria kártyáihoz, így igazán kár, hogy nem sikerült beüzemelnem a tesztgépben, de akit érdekel, olvassa el a PROHARDVER korabeli tesztjét.

Az ASUS EN5900 névre hallgató kártya érdekes felépítésű, de nagyrészt a referencia dizájnt követi. A GPU-t a kártya jobb szélére helyezték, 90 fokkal elforgatva. Körülötte a memóriamodulok az FX 5900 XT-re jellemző módon helyezkednek el, és természetesen a HSI chipnek is helyet kellett szorítani. A hűtés nem túl nagy méretű, viszont cserébe kéken világít. A memóriamodulok is kaptak méretes hűtőbordákat. A PCIE csatlakozó elegendő mennyiségű energiát képes biztosítani az NV35-ös GPU számára, így kiegészítő tápcsatlakozóra nincs szükség.

GeForce 6 széria

GeForce 6 széria

Az FX-fiaskó után az NVIDIA-nál jól tudták: ahhoz, hogy visszaszerezzék a vásárlók bizalmát, valami igazán ütős termékkel kell előállniuk. A 6-os GeForce generáció fejlesztésekor ezért beleadtak apait-anyait, ami meg is látszott a végeredményen. Elhagyták a rosszemlékű FX megnevezést, így az új modellpaletta már csak egy négyszámjegyű típuskódot kapott. Az NV40-es kódnevű GPU-ra épülő GeForce 6800-as széria elsőként támogatta a DirectX 9c-ben bevezetett 3.0-ás Shader Modelt, emiatt technikai fölénybe került az ATI-val szemben, hiszen az aktuális Radeon generáció csak a korábbi 2.0-ás változatot támogatta. Ennek persze akkoriban kevés jelentősége volt, de a kártya időtállóságán sokat javított ez a fejlesztés. Emellett természetesen az alapjairól újratervezték az egész GPU-t, amely immár 16x1-es pipeline felépítést, és 6 vertex shadert kapott, a memóriabusz pedig természetesen 256 bites volt, és elsőként alkalmazott GDDR3-as memóriamodulokat. Az NV40 még natív AGP-s GPU volt, de később kiadták a PCI Express-es változatát is, NV45 kódnéven. Az új chip köré rögtön 3 kártyát is építettek: a csúcsot a 6800 Ultra képviselte, míg a költségérzékenyebb, ám csúcskategóriás kártyára vágyó vásárlók igényeit az órajelcsökkentésen átesett, és kisebb hűtővel szerelt 6800 GT elégítette ki. Az utótag nélküli GeForce 6800-on már ennél több butítást hajtottak végre: memóriája 256 MB GDDR3 helyett 128 MB DDR1 modulból állt, valamint a GPU-ban letiltottak 4 pixel pipeline-t, és 1 vertex shadert, így 12/5 felépítéssel került forgalomba. A tiltás software-es úton történt, így a Rivatuner nevű program segítségével aktiválhatóak voltak a letiltott részegységek, és ha az embernek szerencséje volt, akkor hiba nélkül működtek. Hogy az igazán selejtes GPU-kat is el lehessen adni, a 6800-as szériába később még érkezett egy 8 aktív pipe-al, és 4 vertex shaderrel rendelkező típus, mely a 6800 LE nevet kapta.

A hatodik GeForce generáció a középkategóriában is hatalmas változásokat hozott. Az NV43-as kódnevű GPU-ra épülő GeForce 6600 GT hatalmas népszerűségnek örvendett, mert elfogadható ára mellé kiváló teljesítmény társult. A 8 pipeline-al rendelkező GPU mellé 128 bites memóriabuszon GDDR3 memóriamodulok csatlakoznak, és a 0,11 mikronos gyártási technológiának köszönhetően a GPU órajele is elérhette az 500 MHz-et, ami magasabb volt még a 6800 Ultránál is. A 6600 GT-nek is létezett egy olcsóbb, utótag nélküli változata, mely alacsonyabb órajeleken dolgozott, és GDDR3 helyett hagyományos DDR memóriákat kapott. Az alsókategóriás 4 pipe-os GeForce 6200 kezdetben a selejtes NV43-as GPU-kra épült, így kis szerencsével a Rivatuneres trükkel 8 pipe-osra volt alakítható, később viszont már fizikailag csak 4 pipe-al gyártották őket. A 6200-as szériával kapcsolatban még egy dolgot érdemes megemlíteni: itt vezették be először a TurboCache technológiát, amely azt volt hivatott megoldani, hogy a videokártya szükség esetén a rendszermemóriához is hozzáférjen, és saját használatra foglaljon le belőle bizonyos mennyiséget. Az eredeti elképzelés az lett volna, hogy a legolcsóbb kártyák nagyon kevés, akár 16 MB memóriát kaptak volna, ám ez a megoldás nem igazán terjedt el, hiszen a témában kevésbé járatos vásárlók nagy része (akik a legolcsóbb kártyák közül válogatnak) többnyire a kártyára szerelt memória mérete alapján választanak, így a kevés fedélzeti memóriával rendelkező termékek eladhatatlanok lettek volna. A TurboCache technológiát viszont előszeretettel alkalmazták későbbi ultra-low-cost modelleken is, amolyan parasztvakítás jelleggel.

Érdekesség, hogy a 6600-as széria volt az első natív PCI Express-es fejlesztés, ám a korabeli vásárlók nagy része (főleg a középkategóriából válogató, árérzékenyebb réteg) még AGP-s rendszert használt. Emiatt szükség volt egy megoldásra, ami a PCI Express-es GPU-t alkalmassá teszi AGP-s alaplapokban való használatra. A probléma megoldására az NVIDIA kifejlesztette az aprócska HSI (High Speed Interconnect) chipet, amely képes volt az AGP és a PCI Express között "fordítani", így lehetőség nyílt AGP-s GeForce 6600-as kártyákat gyártani. Viszont a chipnek helyet kellett szorítani a kártyán, sőt hűtést is igényelt, emiatt a fenti képen látható furcsa alakú kártyák jöttek létre.

A PCI Express bevezetésével még egy újítással járt: az erre alkalmas alaplapokban lehetőség nyílt két videokártyát összekötni az SLI (Scalable Link Interface) technológia segítségével. Ennek persze semmi köze a régebben a 3dfx által a Voodoo 2-es kártyákon alkalmazott megoldáshoz, csak a név markering értékét használta ki az NVIDIA. A hatodik GeForce generáció életciklusának végén még bemutattak egy új GPU-t, amely az NV41 kódnevet kapta, natív PCI Express-es volt, és fizikailag 12 pipeline-t tartalmazott (vagyis nem lehetett 16 pipe-osra moddolni), valamint már 0,11 mikronos gyártástechnológiával készült. Erre a chipre a GeForce 6800 GS, valamint a 8 pipe-osra butított 6800 XT épült.

060: GeForce 6200A (MSI)

GPU: 110 nm NV44A (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 350 MHz
MEM: 128 MB 64-bit DDR @ 500 MHz
Megjelenés: 2005. ápr. 4.

A költségesen gyártható, NV43-as magra épülő 6200-es kártyákat AGP fronton is leváltották az NV44-es GPU módosított, natív AGP-s változatával, mely az NV44A kódnevet kapta. Így elhagyható volt a HSI chip, ezáltal a költségek jelentősen lecsökkentek. Ezek a második generációs 6200-es kártyák kizárólag 64 bites memóriabusszal készültek, mert a GPU nem képes 128 bites memóriabuszt kezelni.

Látható az MSI kártyáján, hogy a "ráncfelvarrott" AGP-s 6200-es változat egy jóval költséghatékonyabb, igazi alsókategóriás megoldás volt. Szinte az összes kártya low profile nyákra épült, és passzív hűtéssel szerelték. A GPU magfelülete jóval kisebb lett, hiszen fizikailag is csak 4 pipeline-t tartalmazott, emellett a tokozás mérete is csökkent, mert az NV44A csak 64 bites memóriabuszt kezel, ami kevesebb bekötési pontot igényel. Memóriamodulok terén megmaradtak az 500 MHz-es TSOP tokozású DDR modulok, ám számuk 4 db-ra csökkent, hiszen 64 bites memóriabusznál fele annyi modulból is kijön a 128 MB memória. A passzív hűtőborda dicséretesen nagy méretű, és MSI feliratot formáz.

061: GeForce 6200 (ASUS)

GPU: 110 nm NV43 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 300 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 500 MHz
Megjelenés: 2005. jan. 17.

Az első generációs, NV43-as magra épülő GeForce 6200-est AGP fronton is bevetette az NVIDIA, a HSI fordítóchip segítségével. Paramétereit tekintve megegyezik a PCIE-s változattal.

Az ASUS "Gamer Edition" 6200-es modellje meglehetősen furcsa, méretes nyákra épül, mely az átlagos AGP-s 6600-as változatoknál jóval rendezettebb benyomást kelt. A képeken nem is tűnik túl nagynak, de kézbevéve elég impozáns látványt nyújt. Ugyanerre a nyákra építettek az ASUS-nál 6600-as, sőt később 7600 GS kártyát is. A 45 fokkal elforgatott GPU mellett, a kártya szélén találhatók a memóriamodulok, melyekből 4 db a kártya hátoldalára került. A hűtés masszív és viszonylag csendes, valamint a ventilátor fordulatszámát is képes monitorozni. A HSI chip bordájára is jut némi légáram, ami dicséretes, mert ezzel sok gyártó egyáltalán nem szokott foglalkozni. Érdekes (és nem túl praktikus) megoldás, hogy a tápcsatlakozó a nyák felső élére, középtájra került.

062: GeForce 6600 LE (Club 3D / referencia)

GPU: 110 nm NV43 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 300 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2005.

AGP-s változatban ritka volt a 6600 LE, hiszen egy nem túl jó ár/teljesítmény arányú kártyáról van szó, amit az árérzékeny AGP-s vásárlóknak nehéz volt eladni. Ráadásul AGP-re kevésbé volt ritka az eredeti NV43 magos 6200-es, ami specifikációit tekintve nem sokban tér el a 6600 LE-től.

Íme egy teljesen referencia kialakítást követő AGP-s 6600 LE a Club 3D-től. Még a hűtés is megegyezik az NVIDIA referencia megoldásával, ami egy egészen minimális hőátadó felületű bordából, és egy közepes minőségű, átlátszó műanyagból készült ventilátorból áll. A HSI chip természetesen külön hűtőbordát kapott. A memóriamodulok itt is mindössze 400 MHz-esek, akárcsak a PCIE-s változat esetében.

063: GeForce 6600 (Gainward)

GPU: 110 nm NV43 (8 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 300 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR @ 500 MHz
Megjelenés: 2004. nov. 14.

AGP fronton a 6600-as széria már az erősebb kártyák közé tartozik, ennek megfelelően jó ár-érték aránya miatt eléggé elterjedt volt. Specifikációit tekintve megegyezik a PCIE változattal.

Ez a Gainward 6600-os kártya nem a referenciadizájnt követi, ami elsősorban azért nem szerencsés, mert így szinte esélytelen rá másik hűtőt találni, ha a gyári megadná magát. Szerencsére ezen a kártyán még jól pörög az aprócska ventilátor, melyet egy közepes méretű, a HSI chipet is lefedő bordába ágyaztak. Nem szeretem az ilyen megoldásokat, ahol a melegedő komponensek hűtését összevonják, mert a kevésbé melegedő alkatrész számára hátrányos lehet. Érdekesség, hogy a kártyát nem látták el kiegészítő tápcsatlakozóval, holott az NV43-as magra épülő AGP-s kártyákra általában szerelnek ilyet. Ez valószínűleg rossz hatással van a kártya tuningolhatóságára, de ennek egyébként is gátat szabnának a nem túl neves gyártótól származó memóriamodulok, melyek összesen 256 MB fedélzeti tárat alkotnak.

064: GeForce 6600 GT (ASUS)

GPU: 110 nm NV43 (8 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 500 MHz
MEM: 128 MB 128-bit GDDR3 @ 900 MHz
Megjelenés: 2004. nov. 14.

AGP fronton a 6600 GT talán még nagyobb sláger volt, mint PCIE-n, hiszen ekkoriban az átlagfelhasználók (akik a középkategóriából vásároltak kártyát) még nagyrészt AGP-s rendszert használtak. A 6600 GT sikerét az sem mérsékelte, hogy az AGP-s változat memóriaórajelét 100 MHz-el csökkentették a PCIE-s testvéréhez képest.

Az ASUS-féle AGP-s 6600 GT-n a furcsa, kifacsart nyákelrendezést fedezhetjük fel, ami az NVIDIA referenciamegoldására hajaz. A HSI chip különálló hűtőbordát kapott, a GPU hűtése viszont nem fúj rá levegőt, emiatt eléggé átmelegszik. A memóriamodulok nem kaptak hűtőbordát, és helyhiány miatt nem is igazán lehetséges elhelyezni rájuk ilyet. Mivel a gyári hűtések gyakran kevésnek bizonyultak (főleg tuning esetén), és hamar el is romlottak, ezért az AGP-s 6600 GT felhasználók körében népszerű volt a Zalman VF700-as hűtő, ami erre a furcsa kialakítású kártyára is felszerelhető volt.

065: GeForce 6800 LE (Leadtek)

GPU: 130 nm NV40 (8 pipe x 1 TMU, 4 VS) @ 300 MHz
MEM: 128 MB 256-bit DDR @ 700 MHz
Megjelenés: 2004. júl. 22.

A nagy méretű NV40-es GPU magas selejtaránya miatt szükség volt egy igazán visszafogott 6800-as modellre. Ez lett a 6800 LE, melyben mindössze 8 pipeline, és 4 Vertex Shader volt aktív, és a GPU órajelét is 300 MHz-re csökkentették. Könnyű látni, hogy ez a kártya már a 6600-as széria szintjére csúszott le, tehát ár/teljesítmény aránya nem a legjobb, egyedül a 256 bites memóriabusz jelenthet némi előnyt, illetve vállalkozó kedvűek a Rivatuneres moddoláshoz is folyamodhattak, hiszen 12 pipe-al még jó eséllyel elszaladgáltak ezek a kártyák.

A Leadtek A400-as sorozata a 6800-as széria legminőségibb kártyáit adta. Az alsóbb kategóriás modelleknél sem spóroltak a hűtésen, hiszen masszív heatpipe-os rézborda hűti a GPU-t és a memóriákat egyaránt, a ventilátort pedig porszűrő rács védi. A kártya hátoldalán is találunk egy vaskos hűtőbordát, ám ennek nem sok szerepe van a hűtésben, hiszen legfeljebb a nyákon keresztül tud némi hőt átvenni a GPU-tól. A kártya felépítése megegyezik az alap 6800-as modellekkel, egyedül a GPU-ban van eltérés.

066: GeForce 6800 XT (XFX)

GPU: 130 nm NV40 (8 pipe x 1 TMU, 4 VS) @ 325 MHz
MEM: 128 MB 256-bit DDR @ 700 MHz
Megjelenés: 2005. szept. 30.

A 6800 XT AGP-s változata hivatalosan (GPU szinten) nem létezett, mégis több gyártó is készített ilyen kártyát, melyek lényegében átnevezett 6800 LE-k voltak, picit emelt GPU órajellel.

Az XFX-féle AGP-s 6800 XT teljesen referencia felépítést követ, még a hűtés is megegyezik a nagyobb 6600-osokra, illetve kisebb 6800-asokra tervezett NVIDIA referenciahűtéssel. A memóriamodulok hűtetlenek maradtak, ami nem biztos, hogy jó hatással van az élettartamukra. A nyák felső élén egy merevítőlemez fut végig. A kártya az órajelen kívül minden egyéb tekintetben megegyezik a 6800 LE-vel, még a GPU lesarkazásvédő fémkeretére is ez a felirat került.

067: GeForce 6800 (Galaxy Glacier)

GPU: 130 nm NV40 (12 pipe x 1 TMU, 5 VS) @ 325 MHz
MEM: 128 MB 256-bit DDR @ 700 MHz
Megjelenés: 2004. ápr. 14.

A GeForce 6800-as alapváltozatában 12 aktív pipeline és 5 Vertex Shader egység működött, ám a tiltás software-es úton történt, így a Rivatuner nevű program segítségével (nameg némi szerencsével) bekapcsolhatóak voltak a letiltott egységek. Memória fronton is történt butítás a GT/Ultra változatokhoz képest, hiszen 256 MB GDDR3 helyett csak 128 MB memóriát kaptak az alap 6800-asok, méghozzá szerényebb órajelű DDR modulokból. A változtatások hatására természetesen az árcédulán is jóval barátságosabb összeg szerepelt, így népszerű felső-középkategóriás kártya lett a GeForce 6800 AGP-s változata.

A Galaxy Glacier fantázianevű modellt gyárilag Arctic Cooling NV Silencer hűtővel szerelte a gyártó, ami igen népszerű alternatív hűtő volt akkoriban a GeForce 6800-as kártyákra, hiszen halk, mégis hatékony működése mellett az ára is megfizethető volt. Az egyszerű réz alapra csatlakozó alumínium lamellákra egy nagy méretű, folyadékcsapágyas ventilátor fújja a levegőt. A kék színű nyák a referencia felépítést követi, és egy sárga színű merevítő lemezt is kapott. A hatalmas GPU-t körbeöleli a 8 db memóriamodul, melyek a 128 MB memóriát alkotják. A kártya természetesen kiegészítő tápcsatlakozót igényel a működéshez.

068: GeForce 6800 GS (XFX)

GPU: 130 nm NV40 (12 pipe x 1 TMU, 5 VS) @ 350 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2005. dec. 8.

A PCIE fronton sikeres 6800 GS nevet AGP-re is bevezették, bár itt értelemszerűen csak az alacsonyabb órajeleket bíró NV40-es magra lehetett építkezni. A nem túl elterjedt AGP-s 6800 GS lényegében egy 6800-6800GT hybridnek tekinthető, vagyis 12 pipe-os GPU mellé GDDR3-as memóriákat kapott. Ilyen megoldással egyébként korábban több gyártó is próbálkozott saját szakállára, így pl az ASUS V9999 GE teljesítményét is jól szemlélteti a 6800 GS szereplése.

Az XFX-féle AGP-s 6800 GS érdekessége, hogy nyákja sem a sima 6800-asra, sem a 6800 GT-re nem hasonlít. Hűtése már átlagosabb, ugyanis a 6800 GT referenciahűtését használták, az XFX-féle színvilághoz igazodva. Extrát csak az alumínium merevítősín jelent, ami komolyabb megjelenést kölcsönöz a kártyának. A hűtést eltávolítva látható, hogy a GPU-t eredetileg sima 6800-asra szánták. Megemlítendő még, hogy a kártya dupla DVI kimenetet kapott.

069: GeForce 6800 GT (Gainward)

GPU: 130 nm NV40 (16 pipe x 1 TMU, 6 VS) @ 350 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2004. máj. 4.

A 6800 GT AGP-s változata nagyon népszerű volt, hiszen teljes értékű 16 pipe-os NV40 GPU-t, valamint GDDR3-as memóriarendszert kapott, és az Ultra változattól csak órajelei (nameg kisebb méretű hűtése) különböztették meg.

A Gainward übertuningos 6800 GT-je túlzások nélkül nevezhető a legbrutálisabb megoldásnak ebben a kategóriában. A 2 db nagyméretű, pirosan világító ventilátor egy rézbordát fúj, mely a 6800 Ultra PCIE-s változatáról lehet ismerős. A memóriamodulok is vaskos hűrőbordát kaptak, és szintén bőségesen kijut nekik a légáramból. Ilyen körítés mellett nem meglepő, hogy a kártya gyárilag Ultra órajelek fölé van húzva, de természetesen referencia 6800 GT órajelekkel teszteltem.

070: GeForce 6800 Ultra (Inno3D / referencia)

GPU: 130 nm NV40 (16 pipe x 1 TMU, 6 VS) @ 400 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1100 MHz
Megjelenés: 2004. máj. 4.

A GF6-os széria csúcsát a GT-től elsősorban GPU órajelben elhúzó 6800 Ultra képviselte, melynek megjelenése is sokkal inkább tiszteletet parancsoló volt. Aki megengedhette magának egy ilyen kártya beszerzését 2004 nyarán, az biztos lehetett benne, hogy hosszú távra szóló befektetést csinált.

Ezt a referencia 6800 Ultrát az Inno3D "csomagolta", de persze ez ebben az esetben semmit sem jelent, hiszen minden kártya ugyanarról a gyártósorról származik. Viszont az Inno nem tervezett saját hűtésburkolat-matricát, ezért a referencia festést láthatjuk a kártyán, ami számomra mindig pozitívum. Maga a hűtés jóval méretesebb a 6800 GT referenciahűtésénél (melyet ebben a cikkben az AGP-s 6800 GS-en lehet megszemlélni), magasabb felépítése miatt egy extra bővítőhelyet is elfoglal, ám nem teljes 2 slot magasságú, inkább csak másfél. A memóriamodulok is masszívabb bordát kaptak, tápcsatlakozóból pedig kettőt is szereltek a kártyára, bár ez inkább csak elővigyázatosság, mert a kártya egyetlen bekötött tápcsatlakozóval is üzemel.

071: GeForce 6200 LE (ASUS)

GPU: 110 nm NV44 (2 pipe x 1 TMU, 2 VS) @ 350 MHz
MEM: 64 MB 32-bit DDR @ 400 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2005.

A GeForce 6200-as széria leggyengébb tagja az LE utótagot kapta. Az NV44-es GPU-ban letiltották a pipeline-ok felét, így összesen csak 2 maradt, valamint a Vetrex Shader egységek számát is 2-re csökkentették. A memóriabusz az SE változatból már ismerős 32 bites csoda, ám a memóriamodulok órajelét csökkentették. A fizikailag felszerelt memóriamennyiség 64 MB maradt, és a TurboCache technológia továbbra is rendelkezésre áll.

Az ASUS 6200LE kártyája a végletekig leegyszerűsített, igazi alsókategóriás termék. Vélhetően külön kártyaként nem is igazán lehetett kapni, csak komplett számítógépekbe szerelték be. Egyetlen érdekessége az RCA csatlakozós TV kimenet, mellyel talán a TNT2-es kártyák korában találkoztunk utoljára.

072: GeForce 6200 SE (Leadtek)

GPU: 110 nm NV44 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 350 MHz
MEM: 64 MB 32-bit DDR @ 500 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2005.

A 6200 SE változat az NV44 magra épülő TurboCache-es 6200 butítása. A memóriabuszt megfelezték, így mindössze 32-bit széles lett, ami nyilvánvalóan rá fogja nyomni a bélyegét a kártya teljesítményére. A főképp OEM gépekbe, irodai használatra szánt termék tervezésénél persze nem a 3D teljesítmény volt az elsődleges szempont...

A Leadtek 6200SE low profile nyákra épül. Látszik, hogy mindössze 2 db memóriamodult szereltek fel rá, melyek összesen 64 MB dedikált memóriát nyújtanak az NV44-es GPU számára. A passzív hűtés szép, méretes, és minőségi benyomást keltő darab, és persze mondanom se kell, hogy alig langyosodik át üzem közben. A kártya nem kapott DVI kimenetet, így mindössze egy analóg d-sub monitorcsatlakozóval kell beérnünk.

073: GeForce 6200 TC (Leadtek)

GPU: 110 nm NV44 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 325 MHz
MEM: 128 MB 64-bit DDR @ 500 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2004. dec. 15.

Az NVIDIA hamar rájött, hogy a drágán előállítható, NV43 magra épülő 6200-es kártyák helyett egy költséghatékonyabb megoldást kell tervezni az alsókategóriába, ahol a 3D teljesítmény nem lényeges szempont. A 6200TC elnevetésű modellben használták először a TurboCache technológiát, amely azt volt hivatott megoldani, hogy a videokártya szükség esetén a rendszermemóriához is hozzáférjen, és saját használatra foglaljon le belőle bizonyos mennyiséget. Az eredeti elképzelés az lett volna, hogy a legolcsóbb kártyák nagyon kevés, akár 16 MB memóriát kaptak volna, ám ez a megoldás nem igazán terjedt el, hiszen a témában kevésbé járatos vásárlók nagy része (akik a legolcsóbb kártyák közül válogatnak) többnyire a kártyára szerelt memória mérete alapján választanak, így a kevés fedélzeti memóriával rendelkező termékek eladhatatlanok lettek volna. A TurboCache technológiát viszont előszeretettel alkalmazták későbbi ultra-low-cost modelleken is, amolyan parasztvakítás jelleggel.

Alsókategóriás termékhez képest meglehetősen nagy méretű nyákra épül a Leadtek 6200TC modellje. Az aprócska GPU szinte elveszik rajta. A kis magméret mellett a tokozás méretét is csökkenteni lehetett, hiszen az NV44-es GPU csak maximum 64-bites memóriabusz kezelésére van felkészítve. A kártya 128 MB fedélzeti memóriát kapott, ami lényegében szükségtelenné teszi a TurboCache technológiát, hiszen a GPU teljesítményéhez bőven elegendő ez a memóriamennyiség is. A hűtést egy méretes passzív bordára bízták, ami tökéletesen megbírkózik a GPU által termelt nem túl nagy hőmennyiséggel. A kimenetek terén dupla DVI csatlakozót találunk, ami egy ilyen kategóriájú modell esetében szintén ritkaság. Valószínűleg OEM gépekbe készült kártya volt ez, mert ott találkozhatunk ilyen furcsa összeállításokkal.

074: GeForce 6200 (Gigabyte)

GPU: 110 nm NV43 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 300 MHz
MEM: 128 MB 128-bit DDR @ 500 MHz
Megjelenés: 2004. okt. 12.

Az első generációs 6200-es kártyák még az NV43-as magra épültek, és 4 aktív pipeline-t tartalmaztak. Emellett a HDR funkció, valamint bizonyos memóriaoptimalizáció támogatásának hiánya jelentette a butítást a 6600-as szériához képest. Ezekből a kártyákból kevés készült (hiszen előállítási költségük szinte megegyezett a 6600-as kártyákkal), emiatt ritkák és nehezen beszerezhetőek. Kis szerencsével a Rivatuneres moddolással 8 pipe-os "ál-6600" volt készíthető belőlük.

A Gigabyte kártyája felépítésileg szakasztott mása egy 6600-as modellnek, valószínűleg csak a felszerelt GPU-ban különbözik tőle. Az NV43-as mag körül két sorban található a 128 MB memóriát alkotó 8 db TSOP tokozású DDR memóriamodul. A hűtés egy egyszerű bordából, és egy szokványosnak mondható ventilátorból áll. A kártya gyári tuningos változat (a GPU órajelét 400 MHz-re emelték) de természetesen referencia órajeleken teszteltem.

075: GeForce 6500 (Inno3D)

GPU: 110 nm NV44 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 400 MHz
MEM: 128 MB 64-bit DDR2 @ 700 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2005. okt. 1.

Az FX széria után a GF6 családba is készítettek 500-ra végződő "ál-középkategóriás" modellt. A 6500 nem más, mint a 6200 TC DDR2-es memóriákkal szerelt, és némileg emelt órajelű változata, így sok csodát nem kell várni tőle. A memóriabusz maradt 64 bites, hiszen az NV44-es GPU nem tud mást kezelni, és a funkcióbeli korlátozások (pl HDR támogatás hiánya) is megmaradtak.

Az Inno3D nem tartozik az elit márkák közé, saját tervezésű kártyáik általában nem túl jó minőségűek vagy tartósak. A fekete színű nyák teljes méretű, a felszerelt alkatrészek elég szellősen helyezkednek el rajta. A hűtés a már korábban, a GF4 Ti szérián is használt "ujjlevágós" bordát kapta, ami mindenkinek ismerős lehet, aki szerelt már ilyen kártyát, ugyanis szinte lehetetlen úgy megfogni, hogy az egyáltalán nem eldolgozott, sorjás élek el ne vágják az ember ujját. Erre a kártyára egyébként túlzás is lehet ekkora hűtőt rakni, de legalább a túlmelegedéstől nem kell tartanunk, mert a ventilátor meghibásodása esetén (amire egyébként nagy az esély ennél a megoldásnál) passzív módban is elegendő a GPU lehűtésére.

076: GeForce 6600 LE (MSI)

GPU: 110 nm NV43 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 300 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR @ 400 MHz
Megjelenés: 2005.

Miután az NV43-as magra épülő 6200-es kártyák gyártásával hamar leálltak, a hibás GPU-kat 6600 LE néven árulták tovább, 4 aktív pipeline-al. A 6200-esre jellemző egyéb butítások (HDR támogatás hiánya, kevésbé hatékony memóriaoptimalizáció) viszont szerencsére már kimaradtak ebből a szériából. A 6600 LE kártyák többnyire 256 MB memóriát kaptak, viszont olcsó, alacsony órajelű memóriamodulokkal szerelték őket, emiatt a teljesítményük sok esetben alulmúlhatja a 6200-esekét.

Az MSI 6600 LE kártyáján elsősorban a hatalmas réz passzív hűtőborda szúr szemet, melyen a "Game with MSI" felirat olvasható, ami a kártya specifikációit ismerve némi mosolygásra ad okot. A 256 MB memóriát 400 MHz-es modulok alkotják. A piros színű nyák nagyrészt a referencia dizájnt követi, kimenetek terén DVI és TV-Out is rendelkezésre áll.

077: GeForce 6600 (ASUS)

GPU: 110 nm NV43 (8 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 300 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR @ 500 MHz
Megjelenés: 2004. aug. 12.

A teljes értékű (8 pipe-os) NV43 magot a GeForce 6600-as szériára szerelték. A gyengébb, utótag nélküli változat alacsonyabb órajeleken járt, és olcsó DDR memóriamodulokkal gyártották, emiatt erősen memória sávszél limitált kártya volt.

Az ASUS "Silencer" fantázianevű 6600-osa passzív hűtést kapott, mely egyszerű felépítésű, heatpipe-ot nem alkalmazó, ám méretes bordából áll, és a memóriamodulokra is kiterjed. Utóbbi teljesen fölösleges, hiszen a TSOP tokozású DDR modulok egyáltalán nem melegednek, így inkább káros, mintsem hasznos nekik az, hogy a GPU által átmelegített hűtőborda érintkezik velük. A kártya 256 MB memóriát kapott, ami nem volt szokatlan megoldás a PCIE kártyák között, bár referencia ajánlás szerint a 6600-as széria 128 MB-os lett volna.

078: GeForce 6600 GT (Gigabyte)

GPU: 110 nm NV43 (8 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 500 MHz
MEM: 128 MB 128-bit GDDR3 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2004. aug. 12.

A GF6-os széria talán legnépszerűbb kártyája a kiváló ár/teljesítmény arányú 6600 GT volt, melynek órajeleit jelentősen megemelték az alapváltozathoz képest, és GDDR3-as memóriákkal szerelték.

Ez a Gigabyte kártya teljesen átlagos felépítésű, referenciadizájnra hajazó megoldás. A hűtése sajnos a szériára jellemző módon kis méretű hűtőbordából, és olcsó, nem túl tartós ventilátorból áll, viszont a memóriamodulok felragasztható hűtőbordákat kaptak, ami dicséretes. A 4 db GDDR3-as modul összesen 128 MB memóriát alkot, és 6600 GT-ből (a sima 6600-ostól eltérően) nem is igazán volt 256 MB-os változat.

079: GeForce 6610 XL (Medion / MSI)

GPU: 110 nm NV43 (8 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 400 MHz
MEM: 128 MB 128-bit GDDR3 @ 800 MHz
Megjelenés: 2005.

Az elsősorban OEM piacra készült, és főleg Medion gépekben megtalálható GeForce 6610 XL órajeleit tekintve a "sima" 6600 és a 6600 GT között foglal helyet.

Nem túl gyakori darab a GeForce 6610 XL, melyet az MSI gyártott a Medion számára. Ennek megfelelően piros színű nyákra épül, a hűtést viszont nem dizájnolták túl, hiszen OEM kártyák esetében nem kell a vásárlók figyelmét csicsás díszítésekkel felkelteni. A hűtőborda ennek ellenére méretes, a ventilátor pedig viszonylag jó minőségű, így idő előtti megakadásától nem kell tartani. A kártya TV kimenetet nem kapott, hiszen a Medion gépekben a felül látható nagy, fehér színű csatlakozóval kapcsolódnak a TV kimenetek a kártyához.

080: GeForce 6700 XL (Medion / MSI)

GPU: 110 nm NV43 (8 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 525 MHz
MEM: 128 MB 128-bit GDDR3 @ 1100 MHz
Megjelenés: 2005.

A szintén Medion gépekben fellelhető GeForce 6700 XL kicsit elterjedtebb kistestvérénél, a 6610 XL-nél. Lényegében egy minimális gyári tuninggal ellátott 6600 GT-ről beszélhetünk, amit egy meglehetősen masszív hűtővel láttak el.

A 6700 XL-t szintén az MSI gyártotta a Medion számára, és a nyákja nagyrészt megegyezik a 6610 XL-ével, csak a hűtés sokkal nagyobb méretű. A memóriamodulokra is kiterjedő megoldásnál a GPU-val rézmag érintkezik, a vaskos bordázat pedig heatpipe-ot is tartalmaz. A ventilátor nagy méretű, és "blower" kialakítású, ennek ellenére nem vészesen hangos. Az emelt órajelek miatt ez a kártya már kiegészítő tápcsatlakozót is kapott.

081: GeForce 6800 XT (XFX)

GPU: 110 nm NV42 (8 pipe x 1 TMU, 4 VS) @ 325 MHz
MEM: 256 MB 256-bit DDR @ 700 MHz
Megjelenés: 2005. szept. 30.

A 6800 LE PCIE-s változatát 6800 XT névre keresztelték, és a natív PCIE-s NV42 magra épült 8 aktív pipeline-al. Memóriából referencia ajánlás szerint sima DDR került volna rá, de sok gyártó készített GDDR3-as változatot.

Az XFX 6800 XT kártyáját GDDR3-as memóriamodulokkal szerelték, de a referencia ajánlásnak megfelelő órajelen teszteltem. A cégre jellemző mattfekete nyákra épülő kártya jókora hűtést kapott, mely a memóriamodulokra is kiterjed. Az egyszerű felépítésű, heatpipe-okat nélkülöző borda közepén egy aprócska ventilátor dolgozik, közepes hangerő mellett. A dupla DVI kimenetet kapott kártya érdekessége, hogy PCIE-s létére 4 tűs molex tápcsatlakozót használ, ami az AGP-s kártyákra volt jellemző.

082: GeForce 6800 (referencia)

GPU: 130 nm NV41 (12 pipe x 1 TMU, 5 VS) @ 325 MHz
MEM: 256 MB 256-bit DDR @ 600 MHz
Megjelenés: 2004. nov. 8.

A GeForce 6800 PCIE-s változata nem volt egy elterjedt és népszerű darab, ami annak köszönhető, hogy specifikációit tekintve PCIE fronton nem számít túl ütőképesnek. Nagyobb testvéreitől eltérően a natív PCIE-s, de továbbra is 130 nm-en gyártott NV41-es GPU-ra épül, mely fizikailag csak 12 pipeline-t és 5 Vertex Shader egységet tartalmaz, tehát a Rivatuneres trükközés itt már nem játszik. Memóriából referencia ajánlás szerint 128 helyett 256 MB-ot kapott, ám a memóriaórajelet csökkentették az AGP-s változathoz képest.

A fent látható kártya egy referenciamodell, még a hűtést díszítő fémlemez festése is a referencia ajánlást követi. A nyák egyszerű felépítésű, de minőségi alkatrészeket találunk rajta. Kiegészítő tápcsatlakozót nem kapott a kártya, ami mérsékelt fogyasztásra utal, de egyben a tuningolhatóságot rontja. A hűtéssel nem foglalkoztak sokat, hanem nemes egyszerűséggel a 6600 GT-re tervezett referenciahűtőt szerelték a kártyára, ami kissé hangosan ugyan, de megbírkózik a GPU által termelt hőmennyiséggel. A memóriamodulok nem kaptak hűtést, ám nem is igazán igénylik azt.

083: GeForce 6800 GS (referencia)

GPU: 110 nm NV42 (12 pipe x 1 TMU, 5 VS) @ 425 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2005. nov. 7.

A 6800 GS megnevezésű modell a GF6 széria életciklusának végén (sőt, igazából már a GF7 széria idején) jelent meg, és kezdetektől fogva költséghatékony középkategóriás kártyának tervezték. A 110 nm-en készülő, natív PCIE-s NV42 GPU fizikailag 12 pipeline-al, és 5 Vertex Shader egységgel rendelkezett, ám magas órajele miatt a 6800 GT-hez közeli számítási kapacitással bírt, és a memória alrendszer is a GT-nek megfelelő GDDR3 specifikációknak felelt meg.

A képeken egy referencia kialakítású 6800 GS látható (ettől eltérő modellek nem is igazán terjedtek el). A 7800 GT nyákjára épülő kártya a 6800 GT referenciahűtőjét kapta, a hűtésburkolatot pedig az NVIDIA történtének egyik legszebb grafikája díszíti. A GPU-val érintkező borda rézből készült, a memóriamodulok hűtéséért pedig egy heatpipe-ot is tartalmazó bordázat felel. A "blower" felépítésű ventilátor nem túl halk, de azért még tűrhető hangerő mellett üzemel. A hűtést eltávolítva látható, hogy a GPU magmérete már a középkategóriában is elfogadható szintre csökkent, azaz az előállítási költségek kedvezőek voltak.

084: GeForce 6800 GT (ASUS)

GPU: 130 nm NV45 (16 pipe x 1 TMU, 6 VS) @ 350 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2004. jún. 28.

Az AGP fronton igen népszerű 6800 GT PCIE-s változata kevésbé terjedt el, hiszen magas előállítási költsége miatt nem tudták olyan kedvező áron adni. Az NV45 kódnevű GPU lényegében egy NV40-es mag és egy HSI chip házasításából született. Erre azért volt szükség, mert a 6800-as kártyák bonyolultabb nyákfelépítése miatt nehézkes lett volna az AGP-s 6600-as kártyákhoz hasonlóan külön HSI chipet elhelyezni rajta. Specifikációit tekintve megegyezik az AGP-s változattal, vagyis teljes értékű 16 pipe-os GPU-t használ, de órajelei az Ultránál alacsonyabbak.

Az ASUS 6800 GT-je az egyik legszebb kártya a 6800-as sorozatban. A sötétkék nyákon jól mutat az alumínium burkolatú hűtés, mely kéken világító ventilátort kapott. A gyártó ezt a megoldást más 6800-as modelleken is alkalmazta több-kevesebb sikerrel (a 6800 Ultrára például határozottan kevésnek bizonyult). A GPU-val érintkező borda rézből készült, a memóriamodulok hűtőblokkja pedig a 6800 Ultra referenciahűtésére hasonlít, ám csak 1 slot magasságú. A dupla DVI kimenet komoly megjelenést kölcsönöz a kártyának, mely extra tápcsatlakozót is igényel. A hűtést eltávolítva megszemlélhetjük az NV45-ös GPU-t. A nagy mag alatt látható kisebb szilíciumlapka a GPU mellé integrált HSI chip, mely a natív AGP-s NV40 GPU-t fordítja PCIE-re.

085: GeForce 6800 Ultra (Inno3D / referencia)

GPU: 130 nm NV45 (16 pipe x 1 TMU, 6 VS) @ 425 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1100 MHz
Megjelenés: 2004. jún. 28.

PCIE fronton a 6800 Ultra érdekes módon elterjedtebb volt a 6800 GT-nél, ami talán annak köszönhető, hogy a csúcskártyát megfizetni képes maximalista vásárlók, akik akkoriban PCIE-s rendszert vásároltak, nem sajnálták rá a pénzt. Kisebb testvéréhez hasonlóan az NV45-ös GPU-ra épül, melynek órajele az AGP-s változatnál picit magasabb (400 helyett 425 MHz).

Ismét egy teljesen referencia 6800 Ultra, ismét az Inno3D-től. A PCIE-s változat külsőségeit tekintve a csatlakozón kívül nem sokban tér el AGP-s társától, persze a dupla molex tápcsatlakozót is felváltotta a 6 pines PCIE konnektor. A GPU-val érintkező hűtőborda alumínium helyett rézből készült, hiszen az integrált HSI chip, valamint a megnövelt órajel miatt nagyobb mennyiségű hő elvezetésére van szükség.

086: Gigabyte 3D1-XL

GPU: 2x 110 nm NV43 (8 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 450 MHz
MEM: 2x 128 MB 128-bit GDDR3 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2005.

A Gigabyte jóval az első hivatalos dupla GPU-s kártya (a 7950 GX2) előtt bemutatta a 3D1 kártyáit, melyre 2 db 6600 GT-t házasítottak össze. A komolyabb, dupla ventilátoros, és csak alaplappal együtt megvásárolható eredeti 3D1 után piacra dobták a picit csökkentett GPU órajelű, olcsóbb, és külön is megvásárolható 3D1-XL változatot. Sajnos a kártya nem volt hajlandó rendesen működni a tesztemben használt alaplapban, de teljesítményéről ebben a PROHARDVER cikkben lehet tájékozódni.

Ez a kártya egy igazi különlegesség. Ez (illetve XL névkiterjesztés nélküli testvére) volt a világon az első olyan kártya, melyre 2 db GeForce 6600-os GPU-t szereltek. A két GPU az SLI technológiát hasznosítva kommunikál egymással, ezért a kártya csak SLI-s alaplapokban működik (illetve elindul normál alaplapokban is, de csak az egyik GPU üzemel). Órajeleket tekintve a GPU-k gyárilag húzott sima 6600-osok, 450 MHz-en üzemelnek, de az 500 MHz-et (ami a 6600 GT referencia GPU órajele) nem bírják. A RAM-ok viszont a GT-hez való GDDR3 modulok, melyek a 6600 GT referencia ajánlás szerinti 1 GHz-es órajelen dolgoznak. Negatív kritika illeti a hűtést. Egyrészt a hatalmas borda (mely ugyan rézszínűre van festve, de alumíniumból készült) csak a két GPU-t hűti, a memóriákhoz nem ér hozzá. Másrészt (és ez a nagyobbik probléma) a borda közepén lévő ventilátor nagyon hangos, ráadásul, mivel nem szabványosak a hűtés felfogatására szolgáló lyukak a kártyán, ezért nem is lehet alternatív hűtési megoldásra cserélni. A borda kidolgozása sem túl jó, a ventilátor körül éles, eldolgozatlan peremek találhatók. Apró kiegészítő borda hűti a két melegedő tranzisztort, melyek a nagy borda csatlakozók felőli végén kaptak helyet. Természetesen ez a kártya sem üzemel anélkül, hogy a kiegészítő tápcsatlakozóra ne kötnénk rá a tápegységet, hiszen a két GPU miatt fokozott teljesítményfelvétel várható. A kártya, bár első ránézésre hatalmas monstrumnak tűnik, mégis a legtöbb házba befér, hűtése pedig csak egy slotot foglal el.

GeForce 7 széria

GeForce 7 széria

A hetedik GeForce generáció az NV40-el sikeresen bemutatkozott architektúra szélesítésével jött létre. A széria elsőként érkező tagja a 7800 GTX volt, melynek G70 kódnevű GPU-ja (valamilyen okból elhagyták az eddig jól bevált kódnévgenerálási módszert, és nem NV50 lett az új chip neve) 24 pixel pipeline-t és 8 vertex shadert kapott. Természetesen a gyártástechnológia is fejlődött, így az új kártya kevésbé melegedett, emiatt egyslotos hűtéssel is beérte. A 7800 GTX-et minden idők legelegánsabb csúcskártyájának tartom: gyönyörű, halk és erős kártya volt. Érdekesség még a GTX elnevezés bevezetése, ami azzal magyarázható, hogy terveztek egy erősebb változatot is kiadni, ami a 7800 Ultra nevet kapta volna, de erre végül nem került sor.

Hamar megérkeztek az olcsóbb kiadások is: a felső kategóriába a 20 pipe-osra butított, valamint olcsóbb (és sokkal hangosabb) hűtőrendszerrel szerelt 7800 GT érkezett, amely rögtön nagy népszerűségre tett szert kiváló ár/teljesítmény aránya miatt. Sajnos ennél a generációnál már nem működött a korábbi pipeline feloldós trükk, így semmi esély nem volt GTX-et faragni a GT-ből. A középkategóriában a 12 pipe-os 7600 GT versenyzett, mely 128 bites memóriabusza ellenére nagyságrendileg a 6800-as széria teljesítményét hozta, elérhető áron. Az alsóbb szegmensekben megemlítendő még a 8 pipe-os 7300 GT, melynek DDR3 memóriával szerelt változata a kispénzű játékosok körében vált népszerűvé.

A G70-es GPU erős volt ugyan, de előállítása nagy mérete miatt sokba került, ezért ésszerű döntés volt a csíkszélesség csökkentésével faragni a költségeken. Nem is kellett sokáig várni az új G71-es GPU-ra, mely kisebb, kevesebbet fogyaszt, kevésbé melegszik, és nagyobb órajeleket bír a G70-nél. Az új chipre a 7900-as széria épült, köztük a brutális méretű heatpipe-os hűtővel szerelt 7900 GTX, amely talán a valaha gyártott legcsendesebb NVIDIA csúcskártya volt. Persze gondoltak az anyagilag kevésbé jól eleresztett vásárlókra is: a 7900 GT ezúttal nem szenvedett el pipeline csonkítást a GTX-hez képest, ám a nagyszerű hűtőt egy apró (és nagyon hangos) megoldás váltotta rajta, amit szinte kötelező volt azonnal lecserélni. Később, a selejtes chipek felhalmozódásával a 7900-as szériában is megjelent a "kötelező" 20 pipe-osra butított változat 7900 GS néven.

A G71-es GPU bevezetése még egy érdekességet hozott: megjelent az első hivatalos dupla GPU-s NVIDIA kártya a 7950 GX2 személyében. Bár egyes gyártók korábban is készítettek saját szakállukra ilyen termékeket, például a Gigabyte 6600 GT-ket, míg az ASUS 6800 GT-ket és 7800 GT-ket kötött össze, ezek inkább csak amolyan techdemo jellegű kártyák voltak, melyek az egyes gyártók technológiai fejlettségét voltak hivatottak prezentálni, és nem az üzleti siker volt a céljuk. Az NVIDIA azonban látott fantáziát az ötletben, így hivatalosan is elkezdődött a 2 GPU-s csúcskártyák kora. Ráadásul ezekből a kártyákból (a fentebb felsorolt egyedi modellektől eltérően) betehettünk egymás mellé 2 db-ot is, vagyis összesen 4 GPU dolgozhatott egyszerre, Quad SLI üzemmódban.

087: GeForce 7300 GT (XFX)

GPU: 90 nm G73 (8 pipe x 1 TMU, 4 VS) @ 350 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR2 @ 533 MHz
Megjelenés: 2006. máj. 15.

A legkisebb kártya, amit AGP-re portolt az NVIDIA a GF7 szériából a 7300 GT volt. Specifikációi megegyeznek a PCIE-s változattal, vagyis 8 pipe-osra butított G73 GPU-t használt, de órajeleivel kapcsolatban a referencia követelmények még alacsonyabbak voltak, ami nem tett jót a kártya ár/teljesítmény mutatójának.

Az XFX mattfekete dizájnja már-már túlegyszerűsített ezen a kártyán, ami talán annak köszönhető, hogy a hűtés meglehetősen fantáziátlan formájú, emellett pedig kis hőátadó felületű bordát kapott. Egyetlen pozitívuma, hogy a HSI chip felé is juttat valamit a légáramból. Egyéb tekintetben a nyák felépítése a referencia ajánlást követi. Az olcsó, alacsony órajelű DDR2 memóriamodulok nem lesznek jó hatással a teljesítményre.

088: GeForce 7600 GS (ASUS)

GPU: 90 nm G73 (12 pipe x 1 TMU, 5 VS) @ 400 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2006. júl. 1.

A 7600 GS AGP-s változata specifikációit és órajeleit tekintve is megegyezik a PCIE-s verzióval. AGP fronton ez a kártya már sokkal versenyképesebb volt, hiszen az ebből a szegmensből válogatók ekkoriban jellemzően már nem csúcsteljesítményt kerestek, hanem egy elfogadható árú kártyát, mellyel a korabeli játékok még elfutnak közepes, vagy akár magas részletességgel.

AGP-s 7600 GS-ből ASUS Silent modellre sikerült szert tennem. Furcsa módon az erre a kártyára szerelt passzív hűtőborda kisebb felületű, mint a PCIE-s változat esetében, ami főleg annak tudatában érdekes, hogy itt a HSI chip hűtését is el kell látnia. Ráadásul a borda egy darabból áll, vagyis a GPU és a HSI chip által generált hő nem különül el, hanem lényegében egymást fűtik fel. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a jellemzően régebbi, korszerűtlenebb szellőzésű házakba szerelt AGP-s gépekben nem mindig volt adott egy passzív videokártyához megfelelő légáram, akkor sejthető, hogy ezekből a kártyákból rengeteg főtt meg az elégtelen hűtés miatt. Ez elég sajnálatos, mert egyébként egy szimpatikus kártyának tűnik, egyszerű, sallangmentes dizájnnal.

089: GeForce 7600 GT (Galaxy)

GPU: 90 nm G73 (12 pipe x 1 TMU, 5 VS) @ 560 MHz
MEM: 256 MB 128-bit GDDR3 @ 1400 MHz
Megjelenés: 2006. júl. 15.

A 7600 GT AGP-s változata népszerű volt, bár olcsónak épp nem volt nevezhető, teljesítményben viszont bőségesen elegendő volt az AGP-s felhasználók igényeihez. Specifikációi változatlanok a PCIE-s verzióhoz képest.

Ha a PCIE-s MSI 7600 GT-t a legnagyobb kártyának neveztem ebben a kategóriában, akkor a Galaxy AGP-s Premium modelljét a legkisebbek közé kell sorolni, már ami a nyák kiterjedését illeti. A kis "izomgolyó" persze méretét meghazudtoló sebességre képes, de ezt majd a tesztek szemléltetik. A kártyára gyárilag Zalman hűtőt szereltek, ami közepes halksággal végzi feladatát. Formára a gyártó VF700-as modelljére hasonlít, ám a borda és a ventilátor mérete is kisebb annál, emellett teljes egészében alumíniumból készült, nincs benne rézbetét. Ennek ellenére tökéletesen elegendő a G73-as GPU lehűtésére, és a memóriamoduloknak, valamint a HSI chipnek is kellő légáramlatot biztosít.

090: GeForce 7800 GS (referencia)

GPU: 90 nm G71 (16 pipe x 1 TMU, 6 VS) @ 375 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1200 MHz
Megjelenés: 2006. feb. 2.

A hivatalosan (referencia ajánlás szerint) legerősebb AGP-s NVIDIA kártya a 7800 GS névre hallgató modell volt, mely jelentősen lebutított (16 pipe-os) és alulórajelezett G71 GPU-t alkalmazott (kezdetben G70-es maggal is szerelték), ezért létjogosultsága megkérdőjelezhető, hiszen specifikációi alapján alig (vagy egyáltalán nem) gyorsabb a 6800-as széria csúcsmodelljeinél, vagy akár a 7600 GT-nél.

Íme egy referencia 7800 GS, mely már első ránézésre is igencsak furcsa felépítésű, leginkább a PCIE-s FX 5900-ra hasonlít. A GPU (és ezzel a komplett hűtőblokk) a kártya jobb szélére került, a bal oldalon pedig a tápellátó áramköröket találjuk. A hűtést eltávolítva látható, hogy a GPU 90°-al el lett forgatva, így kapcsolódik a HSI chiphez. A memóriák egy része a hátoldalra került, ezért ott is szükség van egy hűtést biztosító fémlemezre. Maga a hűtő leginkább a 7800 GTX hűtésére hasonlít, de annál jóval hangosabb, és heatpipe-ot sem tartalmaz. Csúcsmodell létére nem kapott dupla DVI kimenetet a kártya, sőt a 7800 GTX-ekre jellemző VIVO funkciót is elhagyták, így be kell érnünk egy sima TV kimenettel. Összességében kijelenthető, hogy egy elég összecsapott kártyával szúrták ki az AGP-s felhasználók szemét, melynek egyedüli célja talán a hibás (még 7900 GS-nek sem eladható) G71-es GPU-k kiszórása lehetett.

091: GeForce 7800 GS+ (Gainward)

GPU: 90 nm G71 (24 pipe x 1 TMU, 8 VS) @ 450 MHz
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1320 MHz
Megjelenés: 2006.

Ilyen kártya hivatalosan nem létezett. Csak azért vettem bele a tesztbe a Gainward egyéni akciójának tekinthető megoldást, hogy lássuk: milyennek kellett volna lenni az igazi AGP-s csúcsmodellnek. A teljes értékű, 24 pipe-os G71 GPU-t és 512 MB GDDR3 memóriát felvonultató modell a 7900 GT órajelein dolgozik. Persze pár gyártó saját szakállára készített még AGP-s 7950 GT-t is, ami magasabb órajeleiből fakadóan ennél erősebb, de hűtése miatt mégis ez a legexkluzívabb AGP-s NVIDIA kártya.

Ránézésre is látszik, hogy nem egy mindennapi kártyával van dolgunk: a gyárilag felszerelt Arctic Cooling NV Silencer hűtő sötét füstszínű burkolata elegáns kontrasztot mutat a piros színű nyákkal. A hűtő talapzatát módosították, hogy passzoljon a szokatlan elrendezésű kártyára, és hűtse a HSI chipet is. Az 512 MB memória 8 db GDDR3-as modulból áll. Érdekes, hogy AGP-s kártya létére 6 tűs PCIE-s tápcsatlakozót kapott a 7800 GS+, így régebbi tápegységgel rendelkezőknek átalakítóra is szükségük lesz.

092: GeForce 7100 GS (Leadtek)

GPU: 110 nm NV44 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 350 MHz
MEM: 128 MB 64-bit DDR @ 500 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2006. aug. 8.

A GF7-es széria legalján az NVIDIA a GF6 szériából ismerős NV44-es GPU-t kínálta, 7100 GS-re átnevezve. 4 aktív pipeline-jával és 64 bites memóriabuszával erőteljesebbnek tűnhet, mint pár nagyobb számozású modell, ám a korszerűtlenebb GPU-ból fakadó hátrányok (HDR támogatás hiánya, nagyobb magméret miatti fokozottabb melegedés és drágább előállítás) miatt nem biztos, hogy jobb választás egy akármilyen lebutított G72-es kártyánál.

A Leadtek 7100 GS kártyája tipikus ultra-low-end modell, semmi említésre méltó nincs rajta, pusztán teszi a dolgát. Passzív hűtőbordája átlagos méretű, a 128 MB fedélzeti memória pedig kitölti mind a 4 db rendelkezésre álló memóriahelyet a nyákon.

093: GeForce 7200 GS (Manli)

GPU: 90 nm G72 (2 pipe x 1 TMU, 2 VS) @ 450 MHz
MEM: 128 MB 64-bit DDR2 @ 800 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2006. jan. 18.

A 7200 GS már a kisebb csíkszéllel gyártott G72-es GPU-ra épül, igaz annak a 2 pipe-osra butított változatára, emiatt egetverő teljesítményt nem kell várni tőle. A memóriarendszer is modernebb, hiszen DDR2-es modulokat használ a kártya. Természetesen a "parasztvakító" TurboCache funkció továbbra is támogatott.

A Manli márka az alsókategóriába tartozik, miként ez a kártya is, így ez a párosítás mondhatni életszerű. Egyébként a kártya felépítésén nem látszik semmi különösebb spórolás, mármint a többi alsókategóriás modellhez képest, hiszen ezeken a kártyákon minden gyártó, presztizstől függetlenül annyit spórol, amennyit csak tud. A passzív hűtőbordát 4 db rugós pöcök rögzíti, ezáltal a GPU kevésbé van lesarkazásveszélynek kitéve. A hűtőt eltávolítva látható, hogy a G72-es mag felülete mennyivel kisebb, mint a 7100 GS-en látható NV44-esé. Az aprócska tokozás egyértelművé teszi, hogy továbbra is maximum 64 bites memóriabusz vezérlésére képes, amit ezen a kártyán teljesen ki is használtak 4 db DDR2-es memóriamodullal, melyek 128 MB fedélzeti tárat alkotnak.

094: GeForce 7300 SE (ASUS)

GPU: 90 nm G72 (2 pipe x 1 TMU, 2 VS) @ 450 MHz
MEM: 64 MB 32-bit DDR2 @ 667 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2006. márc. 22.

A G72-es magra épülő kártyák népes táborának leggyengébb tagja a jórészt csak OEM gépekbe szánt 7300 SE volt, mely 2 aktív pipeline-ja mellé mindössze 32 bites memóriabuszt és 64 MB fedélzeti memóriát kapott.

Az ASUS 7300 SE kártyája talán az egyetlen példány ebből a típusból, legalábbis másmilyennel még nem találkoztam. Állítólag Fujitsu-Siemens gépekbe pakolták előszeretettel, de a harmatos teljesítményű kártyában nem sok örömük lehetett a felhasználóknak, hiszen még DVI kimenetet sem kapott. A kissé barkácsolt hatást keltő hűtőbordát érdekes módon eléggé átfűti az amúgy nem forrófejű GPU, így az is valószínűsíthető, hogy a tápellátáson is spóroltak, és nagyobb feszültséget kap az előírtnál.

095: GeForce 7300 LE (EVGA)

GPU: 90 nm G72 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 450 MHz
MEM: 128 MB 64-bit DDR2 @ 532 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2006. márc. 22.

A low-end GF7-esek között a teljes értékű 4 pipe-os G72 GPU-val szerelt 7300 LE már nem tartozik a leggyengébb modellek közé, de csodát persze nem kell várni tőle. A 64 bites memóriabusz és az alacsony órajelű memóriamodulok éreztetik hatásukat.

Nehezen érthető, hogy egy ilyen alsókategóriás kártyának miért tervezett teljes méretű nyákot és aktív hűtést az EVGA. Utóbbi ráadásul meglehetősen hangos is, hiszen a minimális hőátadó felületű bordát egy pici, sivító ventilátor fújja. A nagy méretű nyákon szinte elveszik az aprócska GPU, és lazán helyezkednek el a komponensek, ráadásul az előkészített alkatrészek nagy része fel sincs szerelve. A 4 db memóriamodul a GPU felőli oldalra került, így a hátoldalon ezúttal nem találunk semmi érdekeset.

096: GeForce 7300 GS (Gigabyte)

GPU: 90 nm G72 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 550 MHz
MEM: 128 MB 64-bit DDR2 @ 800 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2006. jan. 18.

A 7300 GS volt a G72-re épülő kártyák közül a legerősebb változat, természetesen teljes értékű (4 pipe-os) GPU-val, és egész figyelemreméltó órajelekkel rendelkezett, de 64 bites memóriabusz miatt azért nem kell kiemelkedő teljesítményt várni tőle.

A Gigabyte érdekes hűtést alkalmazott ezen a kártyán: az alapvetően low profile-os nyákon a hűtőborda teljes magasságú, a maradék helyet pedig egy sárga fémlemezzel burkolták be. A megoldás különlegessége, hogy a borda tetejénél a meleg levegő szabadon áramolhat felfelé, ezáltal segítve a passzív hűtés hatékonyságát, cserébe viszont le kell mondanunk az alacsony profilú házakkal való kompatibilitásról, ami egy alsókategóriás kártya esetében fájó pont lehet. Ennek ellenére a Gigabyte sikeresnek ítélte ezt a hűtési megoldást, hiszen később számos más modellen is alkalmazták.

097: GeForce 7300 GT (Gigabyte)

GPU: 90 nm G73 (8 pipe x 1 TMU, 4 VS) @ 400 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR2 @ 667 MHz
Megjelenés: 2006. máj. 15.

A GF7 széria első, játékos szemmel is értékelhető modellje a 7300 GT volt, mely már nem a csekély teljesítményű G72-es GPU-ra épült, hanem a hibás (8 pipe-osra butított) G73-as magokat szórták ki vele. Ezáltal a memóriabusz is 128 bitesre szélesedett, ám a referencia ajánlás szerint olcsó, mindössze 667 MHz-es DDR2 memóriamodulok is mutatják, hogy ez a kártya valóban csak egy belépőmodellnek számít a gamer kártyák körébe. Sok gyártó készített GDDR3 memóriamodulokkal szerelt, gyári tuningos 7300 GT-ket, melyek már jóval bíztatóbb ár/teljesítmény aránnyal rendelkeztek, de a tesztben (az előzetes célkitűzésemnek megfelelően) referencia szerinti DDR2-es változatot használtam.

A Gigabyte 7300 GT kártyája méretes passzív hűtést kapott, mely egy heatpipe-ot is alkalmaz, bár ennek a szükségessége itt erősen megkérdőjelezhető, hiszen ugyanarra a hűtőbordára csatlakozik a két vége, ráadásul nem a GPU fölött kapcsolódik a bordához. Valószínű, hogy inkább a kiegészítő lamellák rögzítése a feladata, bár ez nem túl költségkímélő megoldás. A 256 MB memóriát 667 MHz-es DDR2 memóriamodulok alkotják, és fontos megjegyezni, hogy ez a kártya már nem támogatja a TurboCache technológiát.

098: GeForce 7500 LE (ASUS)

GPU: 90 nm G72 (4 pipe x 1 TMU, 3 VS) @ 550 MHz
MEM: 256 MB 64-bit DDR2 @ 800 MHz + TurboCache
Megjelenés: 2006.

Az 500-as végződésű modellek eddigi története során (5500, 6500) nem alkottak kiemelkedőt, de a 7500 LE még őket is alulmúlja, hiszen lényegében egy átnevezett 7300 GS-ről van szó, még órajelkülönbség sincs. Ebből következik, hogy a nevezéktanilag alá tartozó 7300 GT kenterbe veri, így talán nem véletlen, hogy az átverésszagú kártya nem lett túl elterjedt, és főképp csak OEM gépekben találkozhattunk vele.

Miként a 7300 SE, úgy a 7500 LE modellből is az ASUS kártyák a legelterjedtebbek (csak azért nem írok kizárólagosat, mert sose lehet tudni, mi kerülte el a figyelmemet eddig). Ugyanarra a jól megszokott low-profile nyákra épül, mint a G72 GPU-val szerelt kártyák többsége. A hűtőborda dizájnja nekem személy szerint tetszik, bár a kissé instabil felfogatás veszélyezteti a GPU épségét. Memóriából 256 MB került rá, ám kétséges, hogy ekkora mennyiségre valóban szüksége van-e a kártyának.

099: GeForce 7600 GS (ASUS)

GPU: 90 nm G73 (12 pipe x 1 TMU, 5 VS) @ 400 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2006. márc. 22.

A 7600 GS a 7300 GT-hez hasonlóan referencia ajánlás szerint DDR2-es memóriákat használ, ám teljes értékű (12 pipe-os) G73 GPU-t kapott. A többnyire passzív hűtéssel szerelt kártya elég népszerű volt az alsó-középkategóriában, és ebből a típusból is készített több gyártó is GDDR3 memóriákkal szerelt tuningos változatot.

A kissé unalmas kinézetű ASUS 7600 GS Silent modell hatalmas, a kártya hátoldalára is átnyúló passzív hűtőbordát kapott, mely a referencia passzív bordával ellentétben nem alkalmaz heatpipe-ot. A mindössze két rögzítőpöcök miatt kissé instabilan áll a kártyán, lesarkazásveszélynek téve ki ezzel a GPU-t. A 256 MB memóriát alkotó 8 db DDR2-es memóriamodul szép rendben sorakozik a GPU mellett, így a hátoldalon nem sok alkatrész található.

100: GeForce 7600 GT (MSI)

GPU: 90 nm G73 (12 pipe x 1 TMU, 5 VS) @ 560 MHz
MEM: 256 MB 128-bit GDDR3 @ 1400 MHz
Megjelenés: 2006. márc. 9.

A 7600 GT-vel nagyot alkotott az NVIDIA, hiszen egy kiváló teljesítményű középkategóriás kártya volt, méltó utóda a népszerű 6600 GT-nek. A 12 pipe-os G73-as GPU órajelét magasra húzták, a 128 bites memóriabusz hátrányait pedig gyors GDDR3-as memóriamodulokkal, nameg hatékony memóriaoptimalizációval ellensúlyozták. Az eredmény egy olyan kártya lett, amely felveszi a versenyt a komolyabb specifikációkkal rendelkező 6800-as modellekkel is.

Az MSI-nek valami miatt szokása, hogy középkategóriás kártyáknak hatalmas méretű nyákot tervez. Talán így kevesebb rétegből állhat a nyák, és emiatt érheti meg nekik, mindenesetre tény, hogy ez talán a legnagyobb kiterjedésű 7600 GT, ami létezett. Ennek ellenére gyári tuningot nem kapott, azaz teljesen referencia órajeleken dolgozik. A hűtése sem mindennapi: első ránézésre csak a hatalmas, festett műanyag burkolat tűnik fel, ezt lebontva viszont egy méretes, heatpipe-al is támogatott hűtőbordát találunk, mely a memóriamodulokkal is érintkezik. A ventilátor már nem ilyen bizalomgerjesztő, hiszen egy meglehetősen kis átmérőjű, "blower" felépítésű légkavaróról van szó, ami nem túl halkan teszi a dolgát. Az is furcsa, hogy kívülről befelé fúj, ezáltal a hő nem távozik a számítógép belsejéből, bár a 7600 GT nem olyan forrófejű kártya, hogy ez gondot okozzon. Összességében ez egy több ponton is értelmetlennek tűnő megoldásokat alkalmazó kártya, de pont emiatt tetszik nekem.

101: GeForce 7650 GS (Medion / MSI)

GPU: 80 nm G73 (12 pipe x 1 TMU, 5 VS) @ 450 MHz
MEM: 256 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2006.

A jórészt csak az OEM piacon létező GeForce 7650 GS lényegében egy tuningolt 7600 GS-nek felel meg, ahol a GPU órajelét 50 MHz-el növelték, ám továbbra is DDR2-es memóriamodulokat használ. Emellett ez a változat már kisebb csíkszéllel gyártott G73-as GPU-t kapott.

Az OEM gyártók közül a Medion alkalmazta előszeretettel ezt a kártyát, melyet az MSI gyártott számukra. A 7600 GS-étől nem sokban különböző nyákon megtaláljuk a speciális Medion video ki/bemenetek csatlakozóját, emellett pedig HDMI aljzatot is kapott a kártya, ami akkoriban ritkaság számba ment még. A hűtést egy nem túl méretes passzív hűtőbordára bízták, mely valójában nem más, mint az NVIDIA referencia passzív hűtése. Szerény méretei ellenére nem szabad lenézni, hiszen belsejében heatpipe fut végig, a GPU-val pedig rézbetét érintkezik, így elegendő a nem túl forrófejű GPU lehűtésére.

102: GeForce 7800 GT (referencia)

GPU: 110 nm G70 (20 pipe x 1 TMU, 7 VS) @ 400 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2005. áug. 11.

A 7800-as széria kisebbik modellje, a 7800 GT 20 pipe-osra butított G70-es GPU-ra épül, emellett órajeleit is csökkentették a GTX-hez képest. Természetesen ezzel együtt az ára is jóval barátságosabb volt, ezért megjelenésekor nagy népszerűségnek örvendett a játékosok körében.

Az itt látható Leadtek 7800 GT egy referencia változat. Első pillantásra is látszik a különbség a GTX-hez képest: a nyák kisebb és egyszerűbb felépítésű, a hátoldalról pedig eltűntek a memóriamodulok, vagyis 7800 GT-ből kizárólag 256 MB-os létezett. A legdrasztikusabb módosítás a hűtést érte: egyszerűbb, heatpipe nélküli hűtőbordát alkalmaztak, és a ventilátort is lecserélték egy sokkal hangosabb változatra, vagyis mindent megtettek annak érdekében, hogy a kártyát jó áron lehessen előállítani, és ezáltal forgalmazni. Sok felhasználó lecserélte a gyári hűtést az ekkortájt népszerű Arctic Cooling NV Silencer megoldásra.

103: GeForce 7800 GTX (ASUS / referencia)

GPU: 110 nm G70 (24 pipe x 1 TMU, 8 VS) @ 430 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1200 MHz
Megjelenés: 2005. jún. 22.

A GeForce 7800 GTX-et minden idők legelegánsabb csúcskártyájának tartom. A teljes értékű (24 pipe-os) G70 GPU-ra épülő kártya halk, egyslotos hűtésével és megkérdőjelezhetetlen erőfölényével igazi álomkártya volt megjelenésekor.

Íme egy referencia 7800 GTX, melyre az ASUS csak egy egyszerű krómszínű feliratot tervezett. Kár is lett volna lematricázni az elegáns, NVIDIA logót mintázó hűtésburkolatot, melynek átlátszó részein keresztül megtekinthetőek a hűtés lamellái. A hűtőblokk hasonlít a 6800 GT-n alkalmazott megoldáshoz, ám annál átgondoltabb felépítésű. A heatpipe-ot is tartalmazó bordára egy kifejezetten halk, és (az NVIDIA kártyák történetében először) PWM-es szabályozású blower ventilátor fújja a levegőt. A hűtést eltávolítva láthatóvá válik a hatalmas G70-es GPU. Feltűnhet, hogy a memóriahelyek közül minden második üresen áll, viszont a hátoldalon is találhatóak memóriamodulok, melyeket egy fémlemez hűt. Ezt a szokatlan megoldást valószínűleg azért alkalmazták, mert 512 MB-os változat kiadását is tervezték, ám ez később nem (illetve nem ilyen formában) valósult meg. Megemlítendő még, hogy az összes 7800 GTX-et ellátták VIVO funkcióval, melynek vezérléséért a Philips SAA7111SHL jelű chip felelős.

104: GeForce 7900 GS (Leadtek)

GPU: 90 nm G71 (20 pipe x 1 TMU, 7 VS) @ 450 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1320 MHz
Megjelenés: 2006. máj.

A G71-es GPU-k selejtaránya nem volt olyan magas, mint az előd G70-esé, de azért ezeket is ki kellett szórni, így a 20 pipe-osra butított változat megjelenésére nem is kellett sokat várni, mely a 7900 GS nevet kapta. Egyéb paramétereit és órajeleit tekintve megegyezik a 7900 GT-vel.

A Leadtek referencia nyákra építette a 7900 GS kártyáját, ám egyedi hűtést épített rá. Ez helyes döntésnek bizonyult, hiszen a 7900 GT-n is látható referencia megoldás nem a hatékonyságáról vagy a halkságáról híres. A Leadtek megoldása sokkal nagyobb bordafelülettel rendelkezik, hűti a memóriamodulokat is, és emellett példás csendben teszi a dolgát. A burkolat dizájnja ugyan kicsit unalmas, de ez legyen a legnagyobb probléma. Érdemes megfigyelni a GPU-n az újfajta NVIDIA logót, vagyis ez egy késői példány.

105: GeForce 7900 GT (referencia)

GPU: 90 nm G71 (24 pipe x 1 TMU, 8 VS) @ 450 MHz
MEM: 256 MB 256-bit GDDR3 @ 1320 MHz
Megjelenés: 2006. márc. 9.

A G71-es GPU-ra a brutális GTX mellett egy igazi népkártyát is épített az NVIDIA, mely 7900 GT néven tett szert hatalmas népszerűségre. Sikerének egyik oka az volt, hogy ezúttal nem alkalmaztak csonkítást a GPU-ban, azaz mind a 24 pipeline és 8 Vertex Shader aktív maradt. Természetesen az órajeleket visszafogták, a memória mennyiségét megfelezték, és sokkal egyszerűbb felépítésű nyákot és hűtést alkalmaztak a barátságos árcédula érdekében.

A képeken egy teljesen referencia felépítésű 7900 GT látható. Rögtön feltűnhet az igencsak aprócska referenciahűtés, mely ugyan szép festésű dizájnt kapott, ám az aprócska ventilátor és a kis hőátadó felületű borda nem sok jót sejtet a hatékonyság és a zaj szempontjából. Ezeket a hűtéseket szinte kötelező volt azonnal lecserélni a 7900 GT-ken, főleg ha az ember egy kicsit tuningolni is szerette volna az egyébként jó tuningpotenciállal rendelkező kártyákat. Látszik, hogy a nyák is összement a GTX-hez képest, és a GPU közelebb került a kártya hátfali lemezéhez, emiatt pl az Arctic Cooling NV Silencer hűtő csak némi fűrészelés után szerelhető fel rá.

106: GeForce 7900 GTO (MSI / referencia)

GPU: 90 nm G71 (24 pipe x 1 TMU, 8 VS) @ 650 MHz
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1320 MHz
Megjelenés: 2006. okt. 1.

A 7900 GTO kártyák az "urban legend" szerint első szériás 7900 GTX-ek, melyekre hibás memóriamodulok kerültek, emiatt visszahívták az egész szériát, majd csökkentett memória órajellel (és feszültséggel) újra piacra dobták őket. Eleinte csak OEM terméknek szánták, ám több gyártó (elsősorban az MSI) dobozos példányokat is eladott belőlük. Ezek hamar népszerűek lettek a felhasználók körében, hiszen a GTX-nél jóval barátibb áron kínálták őket, és teljesítményük közel azonos volt.

Az MSI 7900 GTO 100%-ban referencia kialakítású, és ránézésre élő ember meg nem mondja róla, hogy nem egy GTX-et látunk. Ugyanaz a nyák, ugyanaz a hűtés, kizárólag a memória órajelében van különbség. A GTO-k többsége bírja a GTX RAM órajeleit, mégsem tanácsos ezzel kínozni őket, hiszen nem véletlenül hívták vissza a szériát.

107: GeForce 7900 GTX (Leadtek / referencia)

GPU: 90 nm G71 (24 pipe x 1 TMU, 8 VS) @ 650 MHz
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1600 MHz
Megjelenés: 2006. márc. 9.

Brutális. Ez lehetett az első gondolata annak, aki új korában megpillantotta a 7900 GTX-et. A csúcskártyán ezúttal nem spóroltak: a korábban a Quadro kártyákra tervezett hatalmas hűtést szerelték rá, és órajeleit az "egekbe" emelték. Memóriából a kor követelményeinek megfelelően 512 MB-ot kapott, így minden adott volt a maximális teljesítményhez.

A Leadtek-féle 7900 GTX kizárólag a hűtés díszítésében különbözik egy referenciakártyától. A füstszínű burkolat jól néz ki, és a motívumok is egységesek. A hatalmas rézmagos, heatpipe-os bordára egy 8 cm-es, PWM szabályzású ventilátor fújja a levegőt, mely a 7900 GTX-et az egyik legcsendesebb csúcskártyává teszi. A megoldás egyetlen hátránya, hogy a meleg levegőnek csak egy része távozik a házon kívülre, márpedig a G71-es GPU csökkentett csíkszélessége ellenére a 7900 GTX képes rendesen befűteni. A hűtést eltávolítva látszik, hogy a nyák masszív felépítésű, teljesítményre kihegyezett darab. A tápellátó áramkörök egy külön hűtőbordát kaptak, amit már a 7800 GTX-en is láthattunk.

108: GeForce 7950 GT (Gainward)

GPU: 90 nm G71 (24 pipe x 1 TMU, 8 VS) @ 550 MHz
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1400 MHz
Megjelenés: 2006. szept. 6.

A GeForce 7950 GT megnevezése félreértésekre adhat okot, hiszen lényegében egy gyárilag tuningolt 7900 GT-ről van szó, ami a 7900 GTX-től elmarad teljesítményben. Az immár G71-GT2 jelöléssel ellátott (tehát vélhetőleg válogatott) GPU órajelét 100 MHz-el megemelték a 7900 GT-hez képest, és a memória kapacitását 512 MB-ra növelték. Érdekes, hogy a tuning ellenére ugyanazt a referenciahűtőt kapták a kártyák, ami már a 7900 GT hőtermelésével is nehezen bírkózott meg, ezért a refhűtővel szerelt 7950 GT-k nem voltak túl hosszú életűek.

Egy pici csaláshoz folyamodtam, hiszen ezt a Gainward kártyát 7950 GT-ként neveztem a tesztbe, holott hivatalos gyári megnevezése 7900 GT Golden Sample. Ennek ellenére G71-GT2 jelölésű (vagyis 7950 GT specifikációknak megfelelő) GPU-t szereltek rá, és órajelei is pontosan követik a 7950 GT referencia ajánlást. A nyák egyedi felépítésű, az 512 MB memóriát alkotó GDDR3-as modulok ugyanis nem a megszokott módon, a GPU-t körbeölelve helyezkednek el, hanem az FX 5900 XT-hez hasonlóan két oldalt, egy sorban. Emiatt néhány egyedi hűtés (például az Arctic Cooling NV Silencer modellje) nem szerelhető fel erre a kártyára. Szerencsére a gyári hűtő nem feltétlenül szorul cserére, hiszen a refhűtőnél halkabban és hatékonyabban teszi a dolgát, bár azért a minősége nem kiemelkedő, és a burkolatot díszítő matricán olvasható "High Performance Cooler" felirat némi mosolygásra ad okot. Egyedül a hűtés felfogatását emelném ki, mint kifejezetten jó megoldást: kis fém karmokba akaszkodó rugók tartják a bordát, ezáltal fixen rögzítve azt, és a szétszerelése is nagyon egyszerű. Dicséretes, hogy a memóriamodulok különálló, és rugós pöckökkel rögzített bordákat kaptak. Összegezve: a kártya pozitív részletmegoldásokat alkalmaz, de azért az összhatáson valahogy mégis érződik már a Palit-korszak igénytelensége. Ekkortájt vásárolta fel ugyanis a jónevű, prémium kategóriás gyártónak számító Gainwardot az olcsó, igénytelen kidolgozású kártyáiról híres Palit Microsystems, és ennek hatására a Gainward kártyák minősége meredek zuhanásba kezdett.

109: GeForce 7950 GX2 (referencia)

GPU: 2x 90 nm G71 (24 pipe x 1 TMU, 8 VS) @ 500 MHz
MEM: 2x 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1200 MHz
Megjelenés: 2006. jún. 5.

Az NVIDIA történetének első dupla GPU-s csúcskártyáját köszönhetjük a 7950 GX2 személyében. A G71-es GPU alacsony fogyasztása és melegedése miatt volt lehetőség arra, hogy összeházasítsanak belőle kettőt egyetlen kártyára az SLI technológia segítségével. Természetesen teljes értékű GPU-kat kapott a kártya, de az órajeleket kissé vissza kellett fogni, hiszen a hőtermelést kordában kellett tartani, így ahol nem működik az SLI, ott a 7950 GX2 nem nyújt túlságosan kiemelkedő teljesítményt.

Íme az első "szendvicskártya", mely lényegében 2 db különálló kártya egymás fölé helyezésével jött létre. A nyákok felépítése érdekes, hiszen a GPU a jobb szélre került, a memóriák pedig szorosan körülötte foglalnak helyet. A két nyákot középen egy kis híd köti össze, a PCI Express sávok felosztásáért pedig egy HSI chip felelős. Ez az oka a hűtő furcsa, elnyújtott alakjának, hiszen az alsó kártya esetében ezt is hűteni kell. Sajnos pont ez a kártya van beszorítva, azaz nem kap túl sok friss levegőt, ami meg is látszik a melegedésén: terhelés alatt 100 °C környékén járnak a GPU-k, és eközben éles süvítő hangot adnak az aprócska ventilátorok. Bizony, a hűtést jobban is átgondolhatták volna egy ilyen csúcskategóriás termék esetében, hiszen hiába a GPU-kkal érintkező rézbetét és a ventilátorok PWM szabályzása, ha az egész hűtőrendszer alul van méretezve. Érdekes, hogy bár két GPU-t kell etetni, de tápcsatlakozóból csak 1 db került a kártyára, méghozzá értelemszerűen a felső nyákra, ami nem tud a PCI Express csatlakozóból energiát nyerni.

GeForce 8 széria

GeForce 8 széria

A 8-as GeForce széria alighanem az eddigi legnagyobb változást hozta a VGA-k történetében. A DirectX 10 követelményeinek megfelelően alapjairól tervezték újra az egész GPU-t: a hagyományos pixel pipeline-ok helyét általános shaderek, úgynevezett Stream processzorok vették át. Ezek pixel és vertex shader funkciókat egyaránt el tudnak látni, így sokkal kiegyenlítettebb teljesítményt tud nyújtani a kártya minden körülmények között. A GPU legfontosabb teljesítményadata tehát a Stream processzorok száma lett, de emellett a textúrázó (TMU) és a raszterizáló (ROP) egységek száma is befolyásolja a sebességet.

Elsőnek a csúcsmodell, a 8800 GTX jelent meg, mely sebességén kívül méreteivel, fogyasztásával, hőtermelésével, nameg nem utolsó sorban árával egyaránt sokkolta a közvéleményt. A kártya egy teljes értékű G80-as GPU-t kapott, melyben 128 stream processzor dolgozik. A GTX mellé hamar megérkezett a 8800 GTS is, mely némileg szerényebb képességekkel rendelkezett: 96 Stream processzor volt aktív benne. Ez a kártya is bőségesen elegendő volt a korabeli játékok maximális részletességgel való élvezetéhez. Később készült belőle egy 320 MB memóriával szerelt változat is a vékonyabb pénztárcájú vásárlók kedvéért. A 8-as GeForce széria csúcsát pedig a szintén G80 alapú 8800 Ultra jelentette, mely csupán emelt órajeleiben, és kicsit módosított hűtésében tért el a GTX-től.

Amíg a csúcskategóriában a 8800-as kártyák lenyűgözték a teljesítményükkel az embereket, addig a középkategóriába szánt 8600 GTS, valamint 8600 GT és 8500 GT már korántsem volt ekkora durranás. A csak órajelükben különböző 8600-asok 32 db, a 8500-as pedig csak 16 db Stream processzort kapott, 128 bites memóriabusz mellett. Emiatt ezek a kártyák nagyságrendekkel lassabbak voltak még a 320 MB-os 8800 GTS-nél is, így a kínálatban egy hatalmas űr keletkezett.

Később, a 8-as széria életciklusának vége felé érkezett a következő nagy fejlesztés: a G92 kódnevű GPU-ra épülő, 112 Stream processzoros 8800 GT és a 128 Stream processzoros "új" 8800 GTS, mindkettő 256 bites memóriabusszal és 512 MB memóriával. A kisebb csíkszélességgel készülő, emiatt olcsóbb és nagyobb órajelek elérésére képes G92-re épülő kártyák megjelenése örvendetes tény volt, ám az igencsak félresikerült termékmegnevezésekkel adtak egy hatalmas pofont az eddig jól bevált nevezéktannak. A korábban bevezetett sémát (GT<GTS<GTX) alapjaiban rúgta fel, hogy a 8800 GT gyorsabb volt, mint a G80-as 8800 GTS-ek, az új 512 MB-os 8800 GTS pedig még a 8800 GTX számára is képes volt meglepetést okozni. Ennek ellenére ezek a kártyák nagy népszerűségnek örvendtek kedvező áruk miatt. A selejtes G92-es GPU-kat 8800 GS néven adták el, 96 aktív Stream processzorral, 384 MB memóriával és 192 bites memóriabusszal.

110: GeForce 8400 GS (XFX)

GPU: 80 nm G86 (16 SP, 8 TMU, 4 ROP) @ 450 MHz (SP: 900 MHz)
MEM: 512 MB 64-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2007. jún. 15.

A 8-as GeForce széria alján az irodai gépekbe szánt 8400 GS modell foglalt helyet, mely szerény teljesítménye ellenére elég elterjedt lett. A 16 Stream processzoros G86 GPU mellé alsókategóriás kártyához illően 64 bites memóriabusz és DDR2-es memóriák csatlakoztak.

Az XFX 8400 GS modellje első ránézésre nem is tűnik alsókategóriás kártyának, hiszen teljes méretű nyákot és aktív hűtést kapott, melyen dizájnos krómszínű védőrács pompázik. A márka arculatának megfelelő, mattfekete nyákon szinte elveszik az aprócska GPU, melynek kis méretű tokozásából látszik, hogy kizárólag 64 bites memóriabusz kezelésére tervezték. A magméret viszonylag nagy, legalábbis a GF7-es széria ultra-low-end modelljeihez képest. Az aktív hűtés ennek ellenére túlzás rá, hiszen a gyártók többsége passzív bordával oldotta meg a hűtést. Az XFX megoldása ráadásul meglehetősen hangos is, erős motorhangja van. Az 512 MB memóriát 8 db DDR2-es memóriamodul alkotja, melyek fele a kártya hátoldalára került.

111: GeForce 8500 GT (Gigabyte Turbo Force Edition)

GPU: 80 nm G86 (16 SP, 8 TMU, 8 ROP) @ 450 MHz (SP: 900 MHz)
MEM: 256 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2007. ápr. 17.

A 8400 GS-nél életképesebb teljesítményű, de még mindig alsókategóriás, úgymond belépőszintű játékos modell volt a 8500 GT, mely ugyanúgy a 16 Stream processzoros G86 magra épült, ám 128 bites memóriabuszt kapott, és ennek megfelelően a ROP egységek száma is duplázódott.

A Gigabyte "Turbo Force Edition" 8500 GT-jéről meg kell említeni, hogy a referencia ajánlástól eltérően nem DDR2-es, hanem GDDR3-as memóriamodulokat használ, emellett pedig gyári tuningot is kapott. A méréseket nem ezzel a kártyával, hanem egy DDR2-es MSI-vel végeztem, bemutatásra mégis ez kerül, hiszen jóval érdekesebb darab. Ennek oka a hűtésében keresendő, mely egy meglehetősen szokatlan megoldást alkalmaz. A méretes (a nyákon is bőven túllógó) passzív hűtőbordára egy aprócska ventilátort is szereltek, mely a "3D Active Fan" névre hallgat, amiből már sejthető, hogy csak 3D-s üzemben kapcsol be. Ezzel az okos megoldással egy 2D alatt hangtalan kártyát kapunk, ami terhelés hatására sem fő meg. Olyan nagyszerűnek tartom az ötletet, hogy nem is értem, miért nem alkalmazzák széleskörűen, persze jobban kidolgozva. Ugyanis maga a megvalósítás sajnos már nem lett ennyire jó. A ventilátort megzavarja a Vista/Win7 Aero felülete, így aki ezt szeretné használni, az kénytelen teljes üzemben hallgatni a kis légkavarót. Emellett a méretes hűtőrendszer rögzítését sajnos mindössze 2 db, ráadásul eléggé laza rugós pöcökre bízták. Emiatt a hatalmas fémdarab ijesztő kilengésekkel mozog a GPU-n, szinte garantálva a lesarkazást (ez némileg látszik is a bemutatott kártyán).

112: GeForce 8600 GS (Medion / MSI)

GPU: 80 nm G84 (16 SP, 8 TMU, 8 ROP) @ 540 MHz (SP: 1180 MHz)
MEM: 256 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2007. ápr.

A 8600 GS egy többnyire OEM piacra szánt megoldás volt, mellyel a hibás G84-es GPU-kat szórták ki 16 aktív Stream processzorral és olcsó DDR2-es memóriákkal szerelve.

Ismét egy Medion kártya az MSI tálalásában. A 7650 GS-éhez hasonló passzív hűtőbordán még az MSI logóját tartalmazó cirádás díszlemezt is meghagyták. Ugyanakkor a speciális Medion videocsatlakozó, és az ekkoriban még mindig ritkaságnak számító HDMI kimenet árulkodnak róla, hogy honnan származik a kártya. A nyák felépítése a referencia ajánlást követi.

113: GeForce 8600 GT (XFX)

GPU: 80 nm G84 (32 SP, 16 TMU, 8 ROP) @ 540 MHz (SP: 1180 MHz)
MEM: 256 MB 128-bit GDDR3 @ 1400 MHz
Megjelenés: 2007. ápr. 17.

Sokan bírálták az NVIDIA-t, amiért a nyolcadik GeForce generáció középkategóriájába egy meglehetősen vérszegény teljesítményű, 32 Stream processzoros kártyát készített. A 8600 GT ennek ellenére eléggé elterjedt, hiszen az ATI megoldása ebben az árkategóriában még kevésbé volt versenyképes. Akik nem tudták megfizetni a nagy 8800-as kártyákat, azok kénytelenek voltak beérni ezzel.

Fekete kártya, vagyis XFX. A neves amerikai gyártó ezen modellje kissé unalmas kinézetűre sikerült, ami főleg a nem túl dizájnos hűtésnek köszönhető. A nyák egy késői felépítést alkalmaz, amely inkább az utód 9500 GT-re volt jellemző. A memóriamodulok érdekes alakzatban veszik körül a GPU-t, ennek valószínűleg helytakarékossági okai vannak. A GPU egy lesarkazásvédő fémkeretet kapott. A hűtő nem túl jó minőségű ventilátora mér kissé behangosodott.

114: GeForce 8600 GTS (Leadtek / referencia)

GPU: 80 nm G84 (32 SP, 16 TMU, 8 ROP) @ 675 MHz (SP: 1450 MHz)
MEM: 256 MB 128-bit GDDR3 @ 2000 MHz
Megjelenés: 2007. ápr. 17.

A középkategória csúcsára elkészítették a 8600 GT emelt órajelű változatát, mely a 8600 GTS nevet kapta. Főleg a memóriák figyelemreméltóak, hiszen a GDDR3-as memóriamodulok magasabb órajelen járnak, mint a 8800 GTX esetében! Emiatt a kártya előállítási költségei nem voltak arányban a teljesítményével, vagyis a 8600 GTS nem lett túl elterjedt modell.

A Leadtek tálalásában egy referencia 8600 GTS-t láthatunk, mely mindössze a hűtésburkolat díszítésében tér el egy referenciakártyától. Látszik, hogy a nyák komolyabb terhelésre lett tervezve, mint a 8600 GT esetében, és kiegészítő tápcsatlakozót is igényel. A hűtés is teljesen referencia, és a nagy 8800-as modellek hűtésének dizájnjára hajaz. Az alu hűtőblokkban heatpipe-ok is futnak, a ventilátor pedig PWM szabályzású. A Leadtek egy érdekes, ám jól kinéző nonfiguratív díszítést tervezett rá. A memóriamodulok is hűtve vannak, hiszen a 2000 MHz-es GDDR3 modulok már eléggé melegedős fajták.

115: GeForce 8800 GS (XFX)

GPU: 65 nm G92 (96 SP, 48 TMU, 12 ROP) @ 550 MHz (SP: 1375 MHz)
MEM: 384 MB 192-bit GDDR3 @ 1600 MHz
Megjelenés: 2008. jan.

A selejtes G92 GPU-kat 96 aktív Stream processzorral és csonkolt (192 bites) memóriabusszal a 8800 GS kártyákon szórták ki. Ezen modellek presztizs értéke alacsony, ám teljesítményben tudnak meglepetést okozni.

Ismét egy XFX kártya, ezúttal egy "Alpha Dog Edition", vagyis gyári tuningos 8800 GS személyében. Természetesen, mint minden kártyát, ezt is referencia órajeleken teszteltem. A kártya hűtése eléggé félresikerült darab. Egyrészt meglehetősen hangos, másrészt bár tetemes súlya van, tehát az anyagot nem spórolták ki belőle, a hatásfoka mégsem az igazi, mert eléggé forró vele a kártya. A 6800 GT referenciahűtésére hasonlító megoldás a memóriamodulokat is lefedi. A hűtést eltávolítva szemrevételezhetjük a G92-es GPU-t, valamint láthatjuk, hogy két memóriahely üresen áll a csonkított memóriabusz miatt. A nyák szélén egy merevítés is végigfut, masszív megjelenést kölcsönözve a kártyának.

116: GeForce 8800 GT (OEM)

GPU: 65 nm G92 (112 SP, 56 TMU, 16 ROP) @ 600 MHz (SP: 1500 MHz)
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1800 MHz
Megjelenés: 2007. okt. 29.

Az NVIDIA történetének egyik legnagyobb sikerkártyája a 8800 GT volt, mely a 8-as GeForce szériában először kínált ütőképes sebességet barátságos áron. A GT-nek nevezett, de a G80-as magra épülő GTS-eknél rendre gyorsabb kártya használta először az "örökéletű" G92-es GPU-t, mely csökkentett csíkszélességgel készült, emiatt előállítási költsége viszonylag alacsony volt. A memóriarendszert is átalakították: visszatértek az olcsóbb és egyszerűbb felépítésű nyákot igénylő 256 bites memóriabuszra.

A képeken egy referenciának tűnő, ám attól mégis kis mértékben eltérő, valószínűleg OEM gépből származó 8800 GT látható. A hűtés referencia, ám a kék színű nyák kicsivel hosszabb annál. A lapos hűtőrendszert eléggé szidták annak idején hangereje miatt, de én nem tapasztaltam, hogy különösebben vészes lenne a hangja. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy ez már a módosított, nagyobb átmérőjű ventilátorral ellátott változat. Az alumínium hűtőblokkban heatpipe-ok futnak végig, a GPU-val pedig rézbetét érintkezik. A hűtés kiterjed a memóriamodulokra és a VRM egységekre is, utóbbiak viszont ezen a nyákon hátrébb helyezkednek el, mint a referenciakártya esetében, így hűtést nem kaptak, de valószínűleg nem is igénylik azt. Ez okozza, hogy a kártya kicsivel hosszabb egy referencia 8800 GT-nél, és nekem személy szerint nagyon tetszik az összhatása.

117: GeForce 8800 GTS (G92) (referencia)

GPU: 65 nm G92 (128 SP, 64 TMU, 16 ROP) @ 650 MHz (SP: 1625 MHz)
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1940 MHz
Megjelenés: 2007. dec. 11.

A sikeres 8800 GT után nem sokkal megjelent a teljes értékű G92-es GPU-t alkalmazó változat is, melyet némileg megtévesztő módon ugyanúgy 8800 GTS-nek neveztek, mint a butított G80-as magra épülő kártyákat, ám azoknál jóval gyorsabb volt.

Ezen a kártyán még a hűtésburkolat matricája is referencia dizájn. Sajnos a G80-as kártyákénál sokkal szegényesebb a grafika, mindössze két ezüst színű csík jelképezi az NVIDIA logót. A kártya kétslotos, heatpipe-os hűtőrendszere dicséretes halksággal teszi a dolgát. A NYÁK nem sokat változott a 8800 GT-hez képest, csak az extra tápellátó áramkörök mutatják, hogy egy GTS-el van dolgunk.

118: GeForce 8800 GTS (G80) 320 MB (referencia)

GPU: 90 nm G80 (96 SP, 24 TMU, 20 ROP) @ 513 MHz (SP: 1188 MHz)
MEM: 320 MB 320-bit GDDR3 @ 1584 MHz
Megjelenés: 2007. feb. 12.

A legkisebb G80-asra épülő kártya a 8800 GTS 320 MB-os változata volt, mely csak a memória mennyiségében tér el a 640 MB-os változattól. Ezzel az olcsóbb kiadással próbálták a középkategóriás kártyákat kereső vásárlókat a 8800-asok felé terelni, ami végül sikerült is, hiszen a mérsékelt teljesítményű 8600-as modelleknél jóval ütőképesebb kártya volt a 320 MB-os GTS.

Íme egy teljesen referencia 8800 GTS, melynek még a hűtésburkolata is az NVIDIA referencia díszítését kapta, ami szerintem nagyon jól néz ki. Látszik, hogy a nyák rövidebb a GTX-énél, és zöld színű, hiszen a fekete nyák ekkoriban csak a csúcs GeForce-oknak járt (bár egyes fotók alapján a legelső szériás GTS-ek szintén feketék voltak, de ilyet még nem láttam élőben). A hűtés is ennek megfelelően kisebb, ám felépítésében megegyezik a GTX hűtőjével. A GTS mérsékeltebb melegedéséhez bőségesen elegendő, emiatt halkan üzemel. A hűtést eltávolítva megcsodálhatjuk a hatalmas G80-as GPU-t, mely ezen a kisebb nyákon még nagyobbnak tűnik, mint a GTX esetében. Látszik, hogy 2 db memóriamodul helye üresen áll. A kártya érdekessége, hogy nem a szokványos helyen, alul hagyták le a két chipet (mint a 640 MB-os változatnál látható), hanem felül, a sor közepén. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a kártyára szerelt GPU-ban pont az a ROP egység volt sérült, ami azokkal a modulokkal kommunikált volna. Ezért alakították ki a GTS nyákját úgy, hogy variálni lehessen a lehagyott memóriamodulokkal, ám ez a megoldás meglehetősen ritka.

119: GeForce 8800 GTS (G80) 640 MB (Leadtek)

GPU: 90 nm G80 (96 SP, 24 TMU, 20 ROP) @ 513 MHz (SP: 1188 MHz)
MEM: 640 MB 320-bit GDDR3 @ 1584 MHz
Megjelenés: 2006. nov. 8.

A hatalmas méretű G80-as GPU magas selejtaránya miatt nyilvánvaló volt, hogy butított verziót is készítenek belőle, melyben bizonyos részegységek le lesznek tiltva. Ez lett a 8800 GTS 96 db aktív Stream processzorral, és 320 bitesre csökkentett memóriabusszal. Ennek megfelelően a memória mérete is 640 MB-ra zsugorodott, ám később egy olcsóbb, 320 MB-os változatot is kiadtak belőle, ami sokkal elterjedtebb lett.

Általában nem vagyok híve az egyedi hűtésburkolatoknak, de a Leadtek egy döbbenetesen jól kinéző megoldást készített. Míg a legtöbb gyártó csak egy (általában meglehetősen csicsás) matricával takarta el a referencia hűtésdíszítést, addig a Leadtek egy komplett új borítólemezt tervezett, melyre sportkocsik motorháztetejét idéző nyílásokat vágtak. Biztos nem lehetett túl költséghatékony megoldás, de az összhatás nekem nagyon bejön, így örülök, hogy 640-es GTS-ből ezt a változatot sikerült beszereznem. Egyéb tekintetben a kártya a referencia kialakítást követi, amit a 320 MB-os változaton már láthattunk. Annyi csak a különbség, hogy itt az általánosnak mondható helyről hiányoznak a memóriamodulok.

120: GeForce 8800 GTX (referencia)

GPU: 90 nm G80 (128 SP, 32 TMU, 24 ROP) @ 575 MHz (SP: 1350 MHz)
MEM: 768 MB 384-bit GDDR3 @ 1800 MHz
Megjelenés: 2006. nov. 8.

A nyolcadik GeForce generáció elsőként megjelent, és az Ultra bemutatásáig legerősebb tagja a 8800 GTX volt, mely annak idején teljesítménye mellett méretével, fogyasztásával és melegedésével egyaránt sokkolta a közvéleményt. A lenyűgöző kártya nem titkoltan az egyik kedvencem a sorozatból, így nagyon remélem, hogy jól fog szerepelni a tesztben.

Íme a gyönyörű 8800 GTX, szerencsére referencia matricával. A képek nem is igazán adják vissza a kártya valós méreteit, azt csak kézbe véve tapasztaljuk meg igazán. A hűtés nagy méretű, és természetesen heatpipe-okkal támogatott, ám ennek ellenére halk. A forró levegőnek csak egy részét fújja a házon kívülre, mert 5 db "kopoltyú" is található rajta. A hűtőt eltávolítva megszemlélhetjük az akkoriban szokatlanul nagy méretűnek számító nyákot. A hatalmas GPU körül sorakoznak a memóriamodulok, szám szerint 12 db. A csatlakozók mellett látható az NVIO chip, mely a RAMDAC-ot, és a kimenetek vezérlőit tartalmazza. Sajnos a 7800-as szériától eltérően, VIVO funkciót nem kapott a kártya. Újdonság volt a dupla 6 tűs PCIE tápcsatlakozó is, hiszen a hatalmas teljesítmény mellé nagy fogyasztás is társult.

121: GeForce 8800 Ultra (EVGA / referencia)

GPU: 90 nm G80 (128 SP, 32 TMU, 24 ROP) @ 612 MHz (SP: 1500 MHz)
MEM: 768 MB 384-bit GDDR3 @ 2160 MHz
Megjelenés: 2007. máj. 2.

A GF8 széria csúcsán a 8800 Ultra állt, mely lényegében egy húzott GTX-nek felel meg. Ezzel párhuzamosan még nagyobb fogyasztás és melegedés, na meg persze még magasabb árcédula jellemezte.

Kívülről is azonnal megkülönböztethető az Ultra a GTX-től, hiszen az elegáns festésű hűtésburkolatot egy némileg olcsóbb hatást keltő fekete műanyaglemez váltotta le. A ventilátort egy kicsit feljebb tolták, a kártya széle fölé, hogy több friss levegőhöz juthasson. Ezt leszámítva maga a hűtőblokk megegyezik a GTX-ével. A nyákban sincs sok eltérés, azt leszámítva természetesen, hogy az Ultrákra válogatott minőségű, A3-as revíziójú GPU-kat szereltek. Természetesen a memóriamodulok is a nagyobb iramhoz specifikált példányok, melyeket sajnos az előző tulaj ezüst színű szilikonpasztával kent össze.

GeForce 9 széria

GeForce 9 széria

A 8-as GeForce-okra az ATI-nak hosszú ideig nem volt érdemi válasza, emiatt az NVIDIA kissé elkényelmesedett. Így eshetett meg, hogy a kilencedik GeForce generáció lényegében érdemi fejlesztés nélkül, puszta átnevezéssel született meg. A 9800 GTX ugyanis ugyanazt a G92-es GPU-t használja, mint a 8800 GTS-512, csak némileg emelt órajelekkel, nameg az ezt lehetővé tevő strapabíróbb, és 3-way SLI-képes nyákkal készült. A 9800 GT kifejlesztésével még ennyit se fáradoztak: ez 1:1-ben egy 8800 GT volt, még az órajeleihez sem nyúltak hozzá. Persze közben egy csíkszél csökkentésen átesett a G92, így jött létre a kicsit emelt órajelű 9800 GTX+ jelzésű modell, a kínálat csúcsán pedig újra egy két GPU-s monstrum állt a 9800 GX2 személyében.

A középkategóriában már értékelhetőbb fejlesztést mutatott be az NVIDIA: a 9600 GT 64 Stream processzort, és 256 bites memóriabuszt kapott, ami jóval versenyképesebb megoldás volt az előző generáció középkategóriásnak nevezett, de valójában inkább alsókategóriás 8600-as kártyáinál. Persze ezek is tovább éltek 9500 GT néven, a 8500 GT-t pedig 9400 GT-re nevezték át. Megemlítendő még a 9600 GSO, ami a 8800 GS átnevezésével jött létre, megtartva annak felépítését (96 Stream processzor és 192 bites memóriabusz).

122: GeForce 9300 GE (Leadtek)

GPU: 65 nm G98 (8 SP, 8 TMU, 4 ROP) @ 540 MHz (SP: 1300 MHz)
MEM: 512 MB 64-bit DDR2 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2008. jún.

A kilencedik GeForce generáció legalján a jórészt csak OEM piacra szánt 9300 GE foglalt helyet. A "GE" jelölés akármit is jelentsen, biztosan nem a "Gamer Edition" rövidítése, hiszen a 8 aktív Stream processzorral rendelkező kártya 3D-s felhasználásra szinte teljesen alkalmatlan.

A képeken egy Fujitsu-Siemens számítógépekbe készült, egyébként a Leadtek által gyártott OEM kártya látható. A teljes méretű nyákon hatalmas üres felületek vannak, csak elszórtan találunk rajta alkatrészeket. Az aprócska GPU-t jókora passzív borda hűti. Az 512 MB memória mindössze 4 db DDR2-es memóriamodulból áll, melyekből kettő a kártya hátoldalára került. A dupla DVI csatlakozó mellett feltűnhet a TV kimenet hiánya, ez valószínűleg a kártya OEM jellegéből fakad.

123: GeForce 9400 GT (Galaxy)

GPU: 65 nm G96 (16 SP, 8 TMU, 8 ROP) @ 550 MHz (SP: 1400 MHz)
MEM: 512 MB 128-bit DDR2 @ 800 MHz
Megjelenés: 2008. aug. 27.

A 16 aktív Stream processzort tartalmazó G96 GPU-val szerelt 9400 GT leginkább a 8500 GT utódjának tekinthető, persze a kisebb csíkszél miatt magasabb órajelekkel. Ennek megfelelően alsókategóriás, de már játékra sem teljesen használhatatlan kártyának számított a maga idejében.

Jaj de csúnya. Talán ez az első gondolat, amit ez a Galaxy 9400 GT kivált az emberből. A végtelenül igénytelen hűtés kissé túlméretezett a GPU hőtermeléséhez képest, ventilátora viszont már elkopott, zajos. A kártya egyéb tekintetben az alsókategóriás GeForce-okra jellemző egyszerű felépítésű nyákot kapta. Az 512 MB memória kissé túlzásnak tűnik, inkább vevőcsalogató hatása van, mint valós haszna egy ilyen kaliberű kártya esetében.

124: GeForce 9500 GT (Galaxy)

GPU: 65 nm G96 (32 SP, 16 TMU, 8 ROP) @ 550 MHz (SP: 1400 MHz)
MEM: 256 MB 128-bit GDDR3 @ 1600 MHz
Megjelenés: 2008. júl. 29.

A teljes értékű, 32 Stream processzoros 9500 GT már a 8600 GT utódjának tekinthető, némileg magasabb órajelei miatt kicsit gyorsabb is nála. Teljesítményszintjét tekintve a középkategória alján foglalt helyet.

Amennyire ócska hűtést kapott a 9400 GT-jük, annyira elnyerte a tetszésemet a Galaxy 9500 GT modellje. A nagy méretű hűtő ugyanis terhelésfüggő szabályzást kapott, és szép csendben teszi a dolgát. A műanyag burkolat csak dísz, valós haszna nemigen van. A hűtést eltávolítva a memóriamodulok furcsa elrendezése tűnhet fel, amit már az XFX-féle 8600 GT-n is láthattunk. A dupla DVI kimenet és az SLI csatlakozó is mutatja, hogy itt már komolyabb kártyával van dolgunk.

125: GeForce 9600 GT (Galaxy)

GPU: 65 nm G94 (64 SP, 32 TMU, 16 ROP) @ 650 MHz (SP: 1625 MHz)
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1800 MHz
Megjelenés: 2008. feb. 21.

A GF9 széria lényegében egyetlen értékelhető újdonsága a középkategóriába készült G94-es GPU-ra épülő 9600 GT volt, mely 64 Stream processzorával és 256 bites memóriabuszával jóval versenyképesebb megoldás volt az előző generáció 8600-as kártyáinál. Ennek megfelelően népszerűsége az egekben volt, kiváló ár-teljesítmény aránya miatt.

9600 GT-ből nem gyakori a passzív hűtéses változat, hiszen középkategóriás kártya létére hőtermelése nem csekély. A Galaxy mégis megpróbálkozott vele, aminek az eredménye egy hatalmas, három heatpipe-al megtámogatott passzív borda lett, mely a kártya hátoldalán foglal helyet, hogy szabványos felépítésű alaplap esetén a processzorhűtő légáramából kapjon valamicskét. A kártya GPU felőli oldalán is van egy méretes hűtőborda, ám ezt érhetetlen módon elfedték egy alumínium dekorlemezzel, így a szellőzése nem biztosított. A hűtést eltávolítva megszemlélhetjük a G94-es GPU-t, mely érdekes módon 45 fokkal elforgatva áll a tokozásban. A 256 bites memóriabuszú kártyákra jellemző a memóriamodulok elhelyezése, az 512 MB memória 8 db GDDR3-as modulból áll. A tápvezérlő áramkörök is kaptak egy passzív bordát, amire légáramlat hiányában szükségük is van.

126: GeForce 9600 GSO (MSI)

GPU: 65 nm G92 (96 SP, 48 TMU, 12 ROP) @ 600 MHz (SP: 1500 MHz)
MEM: 384 MB 192-bit GDDR3 @ 1800 MHz
Megjelenés: 2008. máj.

A 9600 GSO lényegében a 8800 GS átnevezésével jött létre. Referencia ajánlás szerint az órajeleik is egyformák, ám mivel a legtöbb gyártó alkalmazott ezeken a kártyákon némi gyári tuningot, és emellett nem akartam, hogy két teljesen egyforma teljesítményű kártya szerepeljen a cikkben, ezért ez az egyetlen kártya, amit a gyári tuningos órajelein teszteltem le.

Az MSI "mikuláskártyája" elé meggyőző darab. Bár szépsége vitatható, a jókora heatpipe-os hűtés mindenképpen dicséretes, annál is inkább, mert a PWM vezérlésű ventilátor meglehetősen halkan teszi a dolgát, ami például az XFX üvöltő 8800 GS-e után igazi felüdülés volt. A nyákon jól láthatóan üresen áll két memóriachip helye, vagyis erre a nyákra épülhetne 9800 GT is akár. A kártyát a kis mennyiségű memória foghatja némiképp vissza, majd a tesztből kiderül, hogy ez mennyire lesz döntő fontosságú.

127: GeForce 9800 GT (Leadtek)

GPU: 65 nm G92 (112 SP, 56 TMU, 16 ROP) @ 600 MHz (SP: 1500 MHz)
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 1800 MHz
Megjelenés: 2008. júl.

A 9800 GT a nagy sikerű 8800 GT átnevezésével jött létre. Még az órajelek emelésével sem bajlódtak, így 100%-ban megegyező paraméterekkel hozták forgalomba az "új" kártyát. Kezdetben a 65 nm-es G92, később pedig az 55 nm-es csíkszéllel gyártott G92b GPU-kat szerelték ezekre a kártyákra.

A Leadtek 9800 GT-jére már csíkszél csökkentett G92b GPU került, ám ennek ellenére gyári tuningot nem kapott. A hűtés egy heatpipe-okat is tartalmazó bordából, és egy nagy méretű ventilátorból áll, mely dicséretes halksággal teszi a dolgát. A nyák sem teljesen referencia, a Leadteknél kissé átalakították. A feszültségszabályzó áramkörök külön hűtőbordát kaptak. Műszaki paramétereit tekintve teljes mértékben a referencia ajánlást követi a kártya.

128: GeForce 9800 GTX (EVGA / referencia)

GPU: 65 nm G92 (128 SP, 64 TMU, 16 ROP) @ 675 MHz (SP: 1688 MHz)
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 2200 MHz
Megjelenés: 2008. ápr. 1.

Íme a valaha készült legértelmetlenebb csúcskártya, az első generációs (nem "pluszos") 9800 GTX, mely csak egészen minimális órajelemelkedést képes felmutatni a szintén G92-re épülő 512 MB-os 8800 GTS-hez képest, ám nagyságrendekkel hangosabb hűtéssel szerelték, és a fogyasztása is jóval magasabb.

Első ránézésre alig fedezhető fel a rokonság a 9800 GTX és a G92-es 8800 GTS között, pedig specifikációit tekintve gyakorlatilag ugyanaz a két kártya. A képeken egy referencia felépítésű 9800 GTX látható az EVGA-tól, szép ízléses hűtésburkolat díszítéssel, mely sajnos néhol már elvált a műanyagtól. Látszik, hogy a csúcskártyához illően fekete színű nyák hosszabb lett, és a tápellátó rész sokkal masszívabb, emellett dupla tápcsatlakozót is kapott a kártya. Erre valószínűleg azért van szükség, mert a GPU magfeszültségét megemelték a 8800 GTS-hez képest. Ennek tudható be a sokkal erősebb melegedés, ami viszont a porszívószerűen ordító hűtést tette indokolttá. Így lett a visszafogott melegedésű és hangerejű 8800 GTS-ből egy ordító fűtőtest, mely minimális sebességelőnye mellett csupán a 3-way SLI funkciót tudja felmutatni extra szolgáltatásként.

129: GeForce 9800 GTX+ (ASUS Dark Knight Edition)

GPU: 55 nm G92b (128 SP, 64 TMU, 16 ROP) @ 738 MHz (SP: 1836 MHz)
MEM: 512 MB 256-bit GDDR3 @ 2200 MHz
Megjelenés: 2008. júl. 16.

A ráncfelvarrott 9800 GTX+ a kisebb csíkszélességgel készülő G92b GPU-ra épül, ennek megfelelően az órajelei is magasabbak, vagyis végre már nem csak nevében gyorsabb az 512 MB-os 8800 GTS-nél.

A referencia 9800 GTX+ ugyanúgy néz ki, mint az eredeti 9800 GTX, ezért inkább egy egyedi nyákkal és hűtéssel szerelt ASUS Dark Knight változatot szereztem be belőle. Ez a kártya nagyon kellemes meglepetés volt. Véleményem szerint igencsak jól néz ki, elegáns, és nem utolsó sorban hatékony és halk hűtéssel látta el az ASUS, bár a memóriamodulok igazán kaphattak volna pár kisebb, felragasztható hűtőbordát. A nyitott, heatpipe-os bordán egy PWM-es vezérlésű ventilátor dolgozik. A rendszer egyetlen hátránya, hogy a meleg levegőt a házon belül teríti. A kék színű nyák is egyedi, kevésbé komplikáltnak tűnik, mint a referencia megoldás, de ez nem probléma mindaddig, amíg ez nem megy a teljesítmény és az élettartam rovására. Kisebb méretű házakban problémát okozhat, hogy a tápcsatlakozók (melyekből továbbra is 2 db található a kártyán) hátrafelé néznek, vagyis előfordulhat, hogy a merevlemeztartó oszlopok útban lesznek nekik.

130: GeForce 9800 GX2 (BFG / referencia)

GPU: 2x 55 nm G92b (128 SP, 64 TMU, 16 ROP) @ 600 MHz (SP: 1500 MHz)
MEM: 2x 512 MB 256-bit GDDR3 @ 2000 MHz
Megjelenés: 2008. márc. 18.

A kilencedik GeForce generáció csúcsán egy dupla GPU-s kártya áll a 9800 GX2 személyében. Lényegében 2 db 9800 GTX lett összeházasítva, természetesen némileg csökkentett órajelekkel. A hatalmas monstrum érthető módon nem lett túl elterjedt, hiszen horribilis összeget kellett kifizetnie érte annak, aki újkorában be akarta szerezni.

Bár a csökkentett csíkszélességgel készülő G92b GPU-k fogyasztása és hőtermelése önmagukban már nem okoz túl nagy problémát, egy dupla GPU-s kártyát építeni köréjük mégis sokkal nagyobb kihívás volt, mint az előző szendvicskártya, a 7950 GX2 esetében. A mérnökök egy különleges megoldással éltek: a hűtőblokk középre, a két kártyarész közé került, és két oldalról (értelemszerűen GPU-s oldalukkal befelé) vannak hozzá rögzítve a nyáklapok. A kártyát kívülről egy masszív fémház takarja, és óvja a sérülésektől, így lényegében egy hatalmas téglának tűnik az egész. Ezt a felületet a gyártók előszeretettel matricázzák fel, szerencsére a BFG által tervezett díszítés visszafogott és elegáns. A nyáklapokra ránézve rögtön látszik, hogy a jobb szélén hatalmas nyílás van vágva rajtuk a hűtőventilátornak. Maga a hűtőblokk méretes, súlyos darab, de belső felépítéséről nem sok derült ki. Az biztos, hogy a GPU-kkal rézbetét érintkezik, és számos lapos heatpipe is található benne. Sajnos a forró levegő nagy részét a gépházon belülre teríti a kártya oldalán vágott szellőzőnyílásokon keresztül. A ventilátor hangosabb, mint a 8800 Ultráé, de azért viselhető hangerővel dolgozik. A kártya egy 6 és egy 8 tűs PCIE tápcsatlakozóból szerzi a működéshez szükséges energiát.

GeForce 200 széria

GeForce 200 széria

A tizedik GeForce generációnál megváltoztatták a 8-9-es szériánál amúgy is eléggé összekuszált nevezéktant. A kártyák nevében innentől kezdve elöl szerepel a teljesítményszintre utaló jelölés (GT, GTS, GTX...), és mögötte a generációra utaló számsor. Az új termékpalettára először jó szokás szerint a csúcsmodell érkezett, a GTX 280 személyében. Ez a termék a 240 Stream processzorral rendelkező GT200-as kódnevű GPU-ra épült. 1024 MB memóriája az ekkor már kissé elavult GDDR3 típusú modulokból állt, de kellően széles, 512 bites memóriabuszra csatlakozott, így a sávszélességgel nem volt gond. Az olcsóbb változat az eleinte 192, majd később 216 db aktív Stream processzorral, valamint 448 bites memóriabusszal és 896 MB memóriával szerelt GTX 260 volt, ami kedvező ár/teljesítmény mutatói miatt elég nagy népszerűségre tett szert. Később kiadtak egy hibrid megoldást is (280-as GPU mellé 260-as memóriabusz), mely a GTX 275 nevet kapta. A GT200-as GPU idővel átesett a szokásos csíkszél csökkentésen, az immár kicsit kevesebbet fogyasztó, és nagyobb órajelek elérésére képes GT200b GPU-ra az új egymagos csúcskártya, a GTX 285, valamint a kétmagos GTX 295 épült. Utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy bár teljes értékű (240 Stream processzoros) GPU-kat használt, de a GTX 260-asokra jellemző csonkolt memóriabuszt kapott, így összesen 1792 MB memóriával rendelkezett. Lényegében egy GTX 275 SLI-ről beszélhetünk tehát.

A középkategóriában a jól bevált G92-est versenyeztette az NVIDIA, immár harmadszor átnevezve: 8800 GTS-512, és 9800 GTX után GTS 250 néven hozták forgalomba gyakorlatilag ugyanazt a kártyát. Az alsóbb kategóriákba érkeztek még innovatívabb, ám teljesítmény szempontjából nem túl acélos fejlesztések a 96 Stream processzoros GT 240, és a 48 Stream processzoros GT 220 személyében. Ezek a kártyák DirectX 10.1 támogatással rendelkeztek, valamint a GT 240 elérhető volt GDDR5 memóriákkal is, ami a 128 bites memóriabusz ellenére is kellemes sávszélt biztosított neki. A "mindegy csak képet adjon" kategóriába a 16 Stream processzoros G 210 készült. Fontos még kiemelni ennél a három alsóbb kategóriás modellnél, hogy natív HDMI kimenetet, valamint saját hangkodeket kaptak, így nincs szükség átkötőkábelre ahhoz, hogy HDMI-n keresztül digitális hangot lehessen továbbítani velük.

131: GeForce G 210 (ASUS)

GPU: 40 nm GT218 (16 SP, 8 TMU, 4 ROP) @ 589 MHz (SP: 1402 MHz)
MEM: 512 MB 64-bit GDDR3 @ 1580 MHz
Megjelenés: 2009. okt. 12.

A GeForce 200-as széria alján a GT218-as kódnevű GPU-ra épülő 210-es modell állt. Megnevezésileg érdekes, hiszen simán GeForce 210 mellett találkoztam már G 210 és GT 210 elnevezésekkel is. Bárhogy is hívjuk, a 16 Stream processzoros GPU-val, és 64 bites memóriabusszal szerelt kártya nem lesz a játékosok kedvence, bár már GDDR3 memóriamodulokkal is forgalomba került, ezért a teszthez egy ilyen példányt szereztem be.

Az ASUS GeForce 210-es kártyája low profile-os nyákra épül, és méretes passzív hűtőbordát kapott, melynek igencsak furcsa alakja van. A kusza lamellák talán a légáramlást segítik elő, vagy egyszerűen csak fel akarták dobni az egyébként unalmas kártya kinézetét. Bár a borda csaknem az egész kártyát beborítja, sőt még a nyák szélén is túlnyúlik, és a szomszédos bővítőhelyet is elfoglalja, mégis eléggé átforrósodik üzem közben, vagyis az aprócska GPU elég forrófejű. A hűtőbordát eltávolítva látható, hogy az 512 MB memória 4 db GDDR3-as modulból áll. A kártyán natív HDMI kimenetet is találunk, és saját hangcodec-el rendelkezik.

132: GeForce GT 220 (Gigabyte)

GPU: 40 nm GT216 (48 SP, 16 TMU, 8 ROP) @ 625 MHz (SP: 1360 MHz)
MEM: 1024 MB 128-bit GDDR3 @ 1600 MHz
Megjelenés: 2009. okt. 12.

A középkategória aljára, úgymond belépő szintű gamer kártyának pozícionált GT 220 48 Stream processzorral gazdálkodhat, memóriabusza pedig 128 bites, és a legtöbb esetben GDDR3 modulokkal szerelték.

A Gigabyte GT 220-as kártyája gyári tuningos példány, ám természetesen referencia órajeleken teszteltem. A nem túl nagy méterű nyákon hatalmas hűtés terpeszkedik, mely egészen csendben teszi a dolgát. Az egyszerű felépítésű alumínium bordán egy 9 cm-es átmérőjű, fordulatszámvezérelt ventilátor dolgozik. Az 1 GB memória kissé túlzásnak tűnik egy ilyen kaliberű kártyára, ám szerencsére GDDR3-as modulokból áll, így a teljesítményt nem áldozták fel a jól csengő érték miatt. A natív HDMI kimenet itt is adott, ahogy a saját hangcodec is.

133: GeForce GT 230 (Pegatron)

GPU: 55 nm G92b (96 SP, 48 TMU, 12 ROP) @ 500 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 1536 MB 192-bit DDR2 @ 1000 MHz
Megjelenés: 2009.

A GT 230 néven futó kártya az egyik legellentmondásosabb darab a cikkben. A 96 Stream processzoros (tehát a 8800 GS és a 9600 GSO alapját képező) G92b GPU mellé döbbenetes mennyiségű, másfél gigabyte-nyi memóriát társítottak, de lassú DDR2-es modulokból. Ha van értelmetlen összeállítás, akkor ez az, így nem csoda, hogy a kártya csak az OEM piacon mutatkozott be.

A Pegatron gyártmányú, és főleg HP számítógépekben fellelhető GT 230 alsókategóriás felépítését elnézve nem is gondolná az ember, hogy egy G92-es GPU dolgozik rajta. Az 1536 MB fedélzeti memóriát 12 db DDR2-es memóriamodul alkotja, melyek 192 bites memóriabuszra kapcsolódnak. Látszik, hogy a nyákot eleve ilyen memóriarendszerhez tervezték, hiszen nincsenek rajta üresen álló memóriahelyek. A hűtés a GPU hőtermeléséhez viszonyítva igencsak alulméretezettnek tűnik, így gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy éktelen sivítás mellett teszi a dolgát. A nyákot szemlélve feltűnhet a kiegészítő tápcsatlakozó hiánya is, emiatt a kártya kizárólag PCIE 2.0 kompatibilis alaplapokban működik, ugyanis a régebbi revíziójú foglalatok nem képesek elegendő energiát biztosítani a számára. A kimenetek között a HDMI csatlakozót üdvözölhetjük, ám a G92-es GPU nem rendelkezik beépített hangcodec-el, ezért csak SPDIF átkötés segítségével képes hang továbbítására a kártya.

134: GeForce GT 240 (Gainward)

GPU: 40 nm GT215 (96 SP, 32 TMU, 8 ROP) @ 550 MHz (SP: 1340 MHz)
MEM: 512 MB 128-bit GDDR5 @ 3400 MHz
Megjelenés: 2009. Q4

Kellemes középkategóriás modell volt a GT 240, melynek 96 Stream processzoros GPU-ja mellé GDDR5-ös memóriamodulok is társulhattak. A teljesítményt főleg a kevés ROP egység fogja vissza, ezért érdekes lesz megfigyelni a sebességét a többi 96 SP-s kártyához (például a G80-as 8800 GTS-ek, vagy a 9600 GSO) viszonyítva.

A Gainward GT 240-ese egészen kis méretű nyákra épül, és a hűtése sem túl nagy. Ennek ellenére dicséretes halksággal üzemel, hiszen a GPU nem egy vészesen melegedő fajta. Az egyszerű alumínium hűtőbordára egy piros színű ventilátor fújja a levegőt. A hűtést eltávolítva láthatjuk, hogy a GDDR5-ös memóriamodulokkal nem érintkezik, így azok hűtetlenek maradtak. A dupla bővítőhelyet elfoglaló kártya HDMI kimenetet is kapott, és saját hangcodec-el rendelkezik.

135: GeForce GTS 250 (Gigabyte)

GPU: 55 nm G92b (128 SP, 64 TMU, 16 ROP) @ 738 MHz (SP: 1836 MHz)
MEM: 1024 MB 256-bit GDDR3 @ 2200 MHz
Megjelenés: 2009. márc. 3.

Az "örökéletű" G92-es GPU-t immár harmadszor nevezte át az NVIDIA: 8800 GTS és 9800 GTX után a 200-as sorozat középkategóriájába is benevezték GTS 250 néven. Természetesen ezekre a kártyákra már kizárólag a kisebb csíkszéllel gyártott G92b GPU-k kerültek. Specifikációit és órajeleit tekintve teljes mértékben megegyezik a 9800 GTX+ modellel, az egyetlen különbség, hogy a GTS 250-esre már hivatalosan is kerülhetett 1 GB memória. Hogy ez jelent-e valamennyi előnyt a kártyának, az a tesztből kiderül.

A Gigabyte GTS 250-es modelljét méretes Zalman hűtővel szerelte fel. A hatalmas nikkelezett, és heatpipe-okkal támogatott hűtőbordára egy csendesnek éppen nem nevezhető, ráadásul fix fordulatszámon járó ventilátor fújja a levegőt. A memóriamodulok nem kaptak hűtőbordákat, viszont jelentős légáramlatot kapnak, ezért túlmelegedésüktől nem kell tartani. A kék színű nyák a 9800 GTX modellekhez képest sokkal egyszerűbb felépítésű, ami jól mutatja azt, hogy teljesen fölösleges volt anno méregdrága nyákot tervezni a 9800 GTX-ek alá. Tápcsatlakozóból csak 1 db-ot találunk a kártyán, tehát a 9800 GTX-ek dupla tápcsatlakozója szintén túlzás volt. A kimenetek terén a natív HDMI csatlakozót üdvözölhetjük, de a G92-es GPU nem tartalmaz beépített hangcodecet, ezért hangot csak SPDIF átkötéssel tudunk kiküldeni rajta.

136: GeForce GTX 260 (EVGA / referencia)

GPU: 65 nm GT200 (192 SP, 64 TMU, 28 ROP) @ 576 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 896 MB 448-bit GDDR3 @ 1998 MHz
Megjelenés: 2008. jún. 16.

A legkisebb GT200-as GPU-ra épülő kártya a GTX 260 volt. 192 aktív Stream processzora mellé 448 bites memóriabuszon 896 MB memória társult. Teljesítményéhez képest barátságosnak mondható árcédulája miatt meglehetősen népszerű volt a játékosok körében.

Az EVGA készítette az egyik legszebb hűtésburkolat díszítést a GTX 260-as referenciakártyára. Látható, hogy a kártya szinte teljes egészében burkolt, aminek az az oka, hogy a hátoldalon is vannak memóriamodulok, ezért ott is található egy hűtést segítő fémlemez. A referencia hűtőblokk méretes, rézmagos, és heatpipe-okkal támogatott lamellasort kapott. Érdekessége, hogy az egyik heatpipe az oldalburkolatba van vezetve, így ez a rácsos rész is hőátadó felületként funkcionál. A ventilátor PWM szabályzású, és dicséretes halksággal végzi a feladatát. A nyákon látszik, hogy csúcskártyához méltó, nagy igénybevételre tervezett darab. A hiányzó memóriamodul a 260-as csonkolt memóriabuszára utal. A GT200-as GPU a G80-ashoz hasonlóan hatalmas fémsapkát kapott, valamint itt is találunk egy NVIO chipet, mely a kimenetek vezérléséért felelős. A dupla tápcsatlakozó mellett az SPDIF hang átkötéshez szolgáló aljzatot találjuk, ugyanis a GT200-as GPU-ban nincs beépített hangcodec.

137: GeForce GTX 260 Core 216 (ASUS)

GPU: 55 nm GT200b (216 SP, 72 TMU, 28 ROP) @ 576 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 896 MB 448-bit GDDR3 @ 1998 MHz
Megjelenés: 2008. szept. 16.

A GTX 260-as ráncfelvarrott változata 192 helyett 216 aktív stream processzorral készült, és általában már a kisebb csíkszéllel gyártott GT200b GPU-kat szerelték rá. Órajelek tekintetében megegyezik az eredeti változattal, így érdekes lesz összehasonlítani a teljesítményüket.

Erre az ASUS kártyára, mint a legundorítóbb GTX 260-asra hivatkoztam a cikket megelőző postokban, és ezt a véleményemet továbbra is fenntartom. Az egész kártyáról süt az olcsóságra való törekvés, amit elsősorban a hűtés drasztikus minőségromlása árán értek el. A memóriamodulok és a VRM áramkörök egyáltalán nem kaptak semmilyen hűtést, emiatt jócskán átforrósodnak, csökkentve ezzel a kártya élettartamát. A GPU-n egy Glaciator névre hallgató, rézbetétes alumínium borda trónol, mérsékelt sikerrel hűtve a szerencsére már alacsonyabb csíkszélességű GT200b magot. Szerencsére a ventilátor fordulatszámvezérelt, így nem vészesen hangos. Az NVIO chip is kapott egy kisebb passzív hűtőbordát. Normális hűtő hiányában a nyák merevségét egy oldalt végigfutó fémlemezzel próbálták növelni. A spórolásra jellemző, hogy még a TV-Out csatlakozót is lehagyták a nyákról, ami nehezen indokolható döntés, hiszen pár cent nyereségért cserébe egy értékes funkciót veszít így a kártya.

138: GeForce GTX 275 (XFX)

GPU: 55 nm GT200b (240 SP, 80 TMU, 28 ROP) @ 633 MHz (SP: 1404 MHz)
MEM: 896 MB 448-bit GDDR3 @ 2268 MHz
Megjelenés: 2009. ápr. 9.

A GT200b GPU-ra készült egy "hybrid" kártya, mely teljes értékű (240 Stream processzoros) GPU mellé a 260-asokra jellemző csonkolt memóriabuszt kapta. A megemelt órajelek hatása miatt azonban könnyű látni, hogy akár a 280-asnál is gyorsabb lehet, ezért érdekes lesz megfigyelni a teljesítményét a tesztben.

Az XFX-et VGA-s körökben prémium kategóriás márkaként szokás számon tartani, mely kiváló minőségű kártyákat gyárt. Ennek ellenére ez a GTX 275-ös már nem az első kártyájuk, ahol ez a sokat emlegetett minőség valahogy nem érhető tetten. Kívülről még minden ok: a kártya visszafogott és dekoratív hűtésborítást kapott, melyen szerencsére nem jelenik meg a manapság divatos triumvirátus (angyalka/szörny/katona) figurák egyike sem, csupán néhány díszcsík és egy XFX felirat. Eddig tehát minden elismerésem a gyártóé. A burkolatot lebontva azonban már korántsem ennyire meggyőző a helyzet. Az még csak hagyján, hogy a kártya egyedi nyákra épül, márpedig egy ilyen kaliberű kártyánál a nyák áttervezésének általában a spórolás az oka. Az igazi gagyi hatást azonban a hűtőborda kelti, mely nem más, mint egy durván megmunkált, egyetlen alumínium tömbből álló, kusza lamellás borzalom, ami fényévekre van minőségben a rézbetétes-heatpipe-os referenciahűtőtől. A ventilátor is hangosabb az átlagosnál, és hangját a kongó burkolat csak felerősíti. Egyéb tekintetben a kártya teljesítményére nem lehet panasz, hiszen hozza a referencia értékeket.

139: GeForce GTX 280 (XFX / referencia)

GPU: 65 nm GT200 (240 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 602 MHz (SP: 1296 MHz)
MEM: 1024 MB 512-bit GDDR3 @ 2214 MHz
Megjelenés: 2008. jún. 16.

A 65 nm-es GT200 GPU-ra épülő csúcskártya a GTX 280 volt, mely 240 Stream processzoros GPU-ja mellé 512 bites memóriabuszon 1 GB memóriát kapott.

Ismét egy referenciakártyát láthatunk, ezúttal az XFX díszítésével, mely meglehetősen dekoratívra sikerült. A kártya hátoldalán lévő csavarokat is leragasztották, és mivel nem akartam megbontani a szép matricázást, ezért inkább nem szedtem szét a kártyát a fotózáshoz. Aki szeretne képet látni a nyákról, az nézze meg a korabeli PROHARDVER-es tesztet, de összességében nem sok különbség van a 260-ashoz képest. Természetesen a hiányzó memóriahelyet betöltötték, és a VRM rész is más egy kicsit, de egetverő különbségek nincsenek.

140: GeForce GTX 285 (Gainward)

GPU: 55 nm GT200b (240 SP, 80 TMU, 32 ROP) @ 648 MHz (SP: 1476 MHz)
MEM: 1024 MB 512-bit GDDR3 @ 2484 MHz
Megjelenés: 2009. jan. 15.

A 200-as GeForce széria egymagos csúcskártyája a 285-ös volt, mely lényegében egy emelt órajelű 280-asnak felel meg. Ezt természetesen a kisebb csíkszélen gyártott GT200b GPU segítségével érték el, ezért a 285-ös magasabb órajelei ellenére kicsit kevesebbet fogyaszt és kevésbé is melegszik a 280-asnál.

A Gainward márka neve egykor egyet jelentett a minőségi kivitelezésű, gyárilag csúcsra hajtott kártyákkal. Sajnos amióta a Palit felvásárolta a céget, az általuk készített kártyák minősége jelentősen csökkent. Egy low-end és egy prémium márka házasságából ritkán jön ki az utóbbi jól, így inkább az volt a jellemző, hogy a Gainward kártyák a Palit termékeinek szintjére süllyedtek. A szebb napokat látott gyártó Golden Sample sorozatába mindig is a csúcsmodellek tartoztak, így van ez a képen látható GTX 285-ös kártyával is. A nyákra pillantva feltűnhet, hogy az összes memóriamodul a GPU oldalára került, így nem kevesebb, mint 16 db GDDR3-as modul sorakozik körülötte, ami impozáns látványt nyújt. Ezzel elhagyhatták a kártya hátoldaláról a burkolatot. A brutális méretű, dupla ventilátorral és 4 heatpipe-al szerelt hűtőre nem lehet panasz, a nyák viszont egyedi tervezésű, ami spórolást sejtet. Ennek ellenére elmondható, hogy ezen a kártyán még nyomokban érződik, mit is jelentett régen a Gainward márkanév.

141: GeForce GTX 295 (ASUS / referencia)

GPU: 2x 55 nm GT200b (240 SP, 80 TMU, 28 ROP) @ 576 MHz (SP: 1242 MHz)
MEM: 2x 896 MB 448-bit GDDR3 @ 1998 MHz
Megjelenés: 2009. jan. 8.

A 200-as GeForce széria csúcsán egy kétmagos kártya állt, a GTX 295 személyében. Felépítésileg leginkább egy GTX 275 SLI-nek tekinthető, vagyis 240 Stream processzoros GPU-k mellé 448 bites memóriabuszon 896 MB memóriát kapott. Órajeleit tekintve viszont csak a GTX 260 szintjén van, ami nem meglepő, hiszen két kártyát egy helyére bezsúfolni még így is hatalmas feladat volt.

Bár a csíkszél csökkentett GT200b GPU-k fogyasztása és melegedése kis mértékben csökkent, azért még így is nagyságrendekkel rosszabb értékekkel rendelkeznek ezen a fronton, mint a 9800 GX2-re szerelt G92b, így nem kis mérnöki kihívás volt összeházasítani őket egyetlen kártyára. Ezt a feladatot először, a 9800 GX2-höz hasonló kétnyákos felépítéssel oldotta meg az NVIDIA, később azonban gazdaságossági okokból készült egy "jóárasított" egynyákos változat is, mely specifikációit tekintve megegyezik az itt látható kártyával. A gyűjteménybe mindenképp rev. 1-es modellt kerestem, mert technikailag sokkal érdekesebb utódjánál. Kívülről ránézve az a benyomásunk támadhat, hogy nem túl sokat törődtek a tervezésével. Eltűnt a 9800 GX2-t beborító masszív fémház, csak egy lukacsos, gumírozott borítású lemez maradt a helyén. Hátoldalára (mármint arra az oldalra, amit egy hagyományos kártya esetén értünk annak, hiszen ha jobban belegondolunk, ennek a kártyának két hátulja van) nem került burkolat, így szabadon maradt a sérülékeny nyákfelület. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy ez a hűtésre is negatív hatással van, de ezek a lemezek a 9800 GX2 esetében, és itt is, csak védelmi és dekorációs célokat szolgálnak, a hőátadásban nincs szerepük. A hűtőblokk felépítése nagyon hasonlít a 9800 GX2-n látott megoldáshoz. Természetesen a GPU-kkal érintkező rézbetét megnőtt, és mintha a lamellák is nagyobbak lennének, de az alapelv ugyanaz: a GPU-k a blokk két oldalát melegítik, a hőátadó felület pedig középen található. Sajnos itt is a gépházon belülre távozik a forró levegő nagy része. A nyáklapokon sokkal nagyobb zsúfoltsággal találkozunk, mint a 9800 GX2 esetében. Kár, hogy a GTX 295 nem kapta meg a 280-as és 285-ös 512 bites memóriabuszát, mert így kicsit olyan érzése van az embernek, hogy egy selejtes termékért adta ki a pénzét. Márpedig a GTX 295 a maga idejében minden volt, csak olcsó nem. Kimenetek tekintetében két DVI és egy HDMI csatlakozó áll rendelkezésre. A felhasznált LED-ek számán csökkentettek a 9800 GX2 óta, így már csak két fényforrást találunk a hátlapi lemezen: az egyik a bekapcsolt állapotot, a másik pedig a monitor csatlakoztatását jelzi. Tápcsatlakozóból egy 6 és egy 8 tűs található a kártyán, valamint megmaradt az SLI híd csatlakozója is, hiszen ez a monstrum továbbra is Quad-SLI képes.

GeForce 400 széria

GeForce 400 széria

Az NVIDIA első DirectX 11-es generációja a Fermi architektúrát használja. Ezt, illetve a GF100 kódnevű GPU-ra épülő GTX 480 és 470 kártyákat sok kritika érte amiatt, hogy rengeteg olyan szolgáltatást támogatnak, amit a játékosok nem használnak ki, hanem főleg a professzionális GPGPU piac igényeit elégítik ki. Emiatt pedig a GPU fölöslegesen nagy, sok hőt termel, sokat fogyaszt, és persze ami a legfontosabb: drága. Ezeknek a véleményeknek persze van némi jogos alapjuk, de azért ne felejtsük el, hogy a GTX 480 játékos szemmel is igencsak impresszív specifikációkkal bír: 480 Stream processzor, 384 bites memóriabusz, és 1536 MB GDDR5-ös memória. A GTX 470-en az órajelek csökkentésén kívül végrehajtottak némi szokásos csonkítást: 448 db aktív Stream processzora mellé 320 bites memóriabuszt és 1280 MB memóriát kapott. A GF100-as GPU igencsak magas selejtaránya miatt később egy még tovább butított változat is megjelent: a GTX 465-ben 352 db Stream processzor volt aktív, és emellé 256 bites memóriabuszon 1024 MB memória társult. Ez a kártya nem lett túl népszerű, hiszen teljesítményéhez képest túl magas áron adták.

A drágán előállítható GTX 465 nem volt egy ütőképes középkategóriás termék, ezért szükség volt valami igazán átütő sikerre ebben a szegmensben, ami visszacsábítja a vásárlókat az NVIDIA-hoz. Erre nem is kellett sokáig várni: a GTX 460 minden szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A GF104 kódnevű GPU-ból a eltávolították játékosok számára fölösleges szolgáltatásokat, így rengeteg tranzisztort takarítottak meg, ami jó hatással volt az előállítási költségekre. A GTX 460 két változatban létezik: mindkettő 336 db Stream processzort kapott, de míg a 1024 MB-os verzió 256 bites, addig a 768 MB-os verzió csak 192 bites memóriabusszal rendelkezik. Később megérkezett a még lejjebb pozícionált, 192 Stream processzoros és 128 bites memóriabuszú GTS 450 is, ám ez a kártya már nem aratott osztatlan sikert, a 96 Stream processzoros GT 440 pedig még kevésbé lett elterjedt. Utóbbi két modell leggyengébb pontja a kevés TMU egység, megy a Fermi architektúra sajátossága, ám míg a nagyobb kártyák esetében kevésbé számít, addig az erősen csonkított alsó-középkategóriás modellek teljesítményére erősen rányomja a bélyegét.

142: GeForce GT 430 (MSI)

GPU: 40 nm GF108 (96 SP, 16 TMU, 4 ROP) @ 700 MHz (SP: 1400 MHz)
MEM: 1024 MB 64-bit GDDR3 @ 1600 MHz
Megjelenés: 2010. okt. 11.

A 400-as GeForce széria legkisebb modellje a GT 430 volt. Ugyanazt a 96 Stream processzoros GF108 GPU-t kapta, mint a GT 440-es, de csak 64 bites memóriabusz és GDDR3-as memóriák voltak rajta, emiatt teljesítménye jóval gyengébb volt. Játékos célra csak visszafogottan alkalmas, inkább multimédiás felhasználásra lehet ajánlani.

Az MSI GT 430-as kártyája igen egyszerű darab. Bár a gyári képeken méretesebb, dupla ventilátoros hűtéssel mutatják, a dobozból mégis egy visszafogott, alsókategóriás dizájnú egyventilátoros kártya került elő. A teljesítménynek főleg a 64 bites memóriabusz árt sokat. Az alacsony profilú nyákon 8 db GDDR3-as modul alkotja az 1 GB memóriát, melyek egy része a hátoldalra került. Egyedüli pozitívum a natív HDMI kimenet és a saját hangcodec, de ez ebben az időszakban már nem számított különösebb extrának.

143: GeForce GT 440 (ASUS)

GPU: 40 nm GF108 (96 SP, 16 TMU, 4 ROP) @ 810 MHz (SP: 1620 MHz)
MEM: 1024 MB 128-bit GDDR5 @ 3200 MHz
Megjelenés: 2011. feb. 1.

A GeForce GT 440 (a GT 430-hoz hasonlóan) a GF108 kódnevű GPU-ra épül, vagyis 96 stream processzora mellé kevés TMU és ROP egység párosul, ami rányomja a bélyegét a sebességére. A megnövelt órajelek mellett a memóriabuszt 128 bitesre szélesítették, melyre GDDR5 memóriák is csatlakozhatnak. A tesztben érdekes lesz megfigyelni, hogy miként viszonyul a régebbi, ám dupla annyi TMU és ROP egységet tartalmazó GT 240-hez a teljesítménye.

Az ASUS GT 440-es kártyáinak csúcsváltozatát láthatjuk itt, melyre 1 GB GDDR5 memóriát szereltek. Kis mértékű gyári tuningot is kapott, de természetesen referencia órajeleken teszteltem. A hűtést némi kritika illeti, hiszen a PWM szabályzású ventilátor terhelés hatására meglehetősen hangossá válik. A két bővítőhelyet elfoglaló megoldás emellett egy egyszerű alumíniumbordát és egy túlcsicsázott hűtésburkolatot vonultat fel. A kimenetek terén a teljes méretű (nem mini) HDMI csatlakozónak örülhetünk, ennek ára, hogy csak 1 db DVI kimenet áll rendelkezésre, a második monitort csak analóg d-sub csatlakozó várja.

144: GeForce GTS 450 (Gigabyte)

GPU: 40 nm GF106 (192 SP, 32 TMU, 16 ROP) @ 783 MHz (SP: 1566 MHz)
MEM: 1024 MB 128-bit GDDR5 @ 3608 MHz
Megjelenés: 2010. szept. 13.

A GTS 450 egy furcsa szerzet. A GF106 kódnevű GPU 192 Stream processzort tartalmaz, ám fele annyi TMU van csak benne, mint a GTS 250-ben. Ráadásul hiába kapott GDDR5-ös memóriamodulokat, ha a 128 bites memóriabusz miatt a sávszélesség alacsonyabb lett... Érdekes lesz hát megfigyelni, hogy az új divatnak megfelelő elvvel készült kártya hogyan szerepel elődjéhez képest a tesztekben.

Manapság nagyon divatosak a dupla ventilátorral szerelt videokártyák, de az az érdekes koncepció, amit ezen a Gigabyte GTS 450-esen megvalósítottak, nem nevezhető mindennapinak. Alapesetben csak az egyik ventilátor forog a kettőből, és pár percenként váltják egymást. Ezzel 2D alatt elkerülhető a két légkavaró által termelt dupla zajterhelés, valamint a ventilátorok élettartama is megnő, mert csak fele annyi időt kell menniük, mintha állandóan be lennének kapcsolva. Természetesen ha a GPU hőmérséklete elér egy bizonyos határt (úgy láttam, kicsivel 60 fok fölött) mindkét ventilátor beindul. Ez az ötletes megoldás akár teljesen ki is kapcsolható a kártya hátulján lévő kapcsolóval, ilyenkor állandóan pörög mindkét ventilátor. Természetesen ehhez a hűtéshez, mely heatpipe-okat is alkalmaz, gyári tuning is jár. A nyák felépítése is masszívabb a hétköznapi GTS 450-esekhez képest. Látható, hogy 4 db memóriahely üresen áll, vagyis 192 bites memóriabuszhoz tervezték (amit az utód GTX 550 Ti esetében ki is használtak). A feszültségszabályzó áramkörök külön hűtőbordát kaptak, hátul pedig látható a már említett kapcsoló, mely a ventilátorok működését vezérli. A kimenetek sorában 2 db DVI és egy (sajnos mini) HDMI csatlakozó található.

145: GeForce GTX 460 SE (EVGA / referencia)

GPU: 40 nm GF104 (288 SP, 48 TMU, 32 ROP) @ 650 MHz (SP: 1300 MHz)
MEM: 1024 MB 256-bit GDDR5 @ 3400 MHz
Megjelenés: 2010. nov. 15.

A GTX 460 butított változata a kevesebb Stream processzorral rendelkező, és alacsonyabb órajeleken járó SE változat volt. Érdekes, hogy emellé viszont megkapta a teljes értékű (256 bites) memóriabuszt, és a 1024 MB memóriát. A furcsa hibrid nem lett túl elterjedt modell.

Az EVGA GTX 460 SE Superclocked változat nevéből kitűnik, hogy gyári tuningos kártyáról beszélünk. Természetesen referencia órajeleken teszteltem. A kártya 100%-ban referencia, de az EVGA ellátta egy hűtést segítő, és némi védelmet is biztosító hátoldali alumíniumlemezzel. A nyák referencia felépítésű. Látszik, hogy a nagyméretű fémsapkával rendelkező GF104-es GPU az első, ami nem négyzet, hanem téglalap alakú tokozást kapott. Emiatt sok alternatív hűtő felszerelése akadályba ütközhet a nem szimmetrikus felfogatási pontok miatt. A gyári hűtést egyébként nem feltétlenül kell lecserélni, mert bár nem kiemelkedően jó megoldás, de tűrhető hangerővel és hatékonysággal működik. Az Intel processzorok gyári hűtőire emlékeztető bordát heatpipe-okon kiegészítő lamellázat is segíti, a ventilátor pedig hagyományos, PWM vezérelt darab. Az egész szerkezet egy nagy műanyag burkolattal van lezárva, ami a légáramlást kissé akadályozza.

146: GeForce GTX 460 768 MB (Zotac)

GPU: 40 nm GF104 (336 SP, 56 TMU, 24 ROP) @ 675 MHz (SP: 1350 MHz)
MEM: 768 MB 192-bit GDDR5 @ 3600 MHz
Megjelenés: 2010. júl. 12.

A népszerű GTX 460 olcsóbbik változata 768 MB memóriával készült, ennek megfelelően a memóriabusza 256 helyett 192 bites volt, és a ROP egységek száma is csökkent. Emiatt a memóriaméret csökkentése a szokásosnál nagyobb kihatással van a teljesítményére. Egyéb paramétereit tekintve megegyezik a 1024 MB-os változattal.

A Zotac GTX 460-as kártyája első ránézésre referenciakártyának tűnik, de jobban szemügyre véve kiderül, hogy a hűtésburkolaton kívül semelyik része nem azonos a referenciamodellel. A nyákja egyedi, és mattfekete színű. Kimeneteit áttervezték, a 2 db DVI mellett teljes értékű (nem mini) HDMI és Displayport csatlakozót is kapott. Ennek sajnálatos mellékhatása, hogy a levegő távozására szolgáló rács felülete kisebb lett, emiatt több meleg reked a számítógépházon belül. A hűtése is kisebb a referencia megoldásnál, ugyanis eltávolították róla a heatpipe-okat és az erre kapcsolódó kiegészítő bordázatot, valamint a GPU-val sem rézbetét érintkezik. Az immár egy alsókategóriás Intel processzorhűtőre hasonlító megoldás legnagyobb hibája, hogy bár kapott egy fémlemezt, ami követi a memóriamodulok formáját, de mégsem érintkezik velük, ráadásul a légáramlatot is blokkolja feléjük. Ennek tudatában érdekes, hogy a kártya kis mértékű gyári tuningot is kapott.

147: GeForce GTX 460 1024 MB (MSI HAWK)

GPU: 40 nm GF104 (336 SP, 56 TMU, 32 ROP) @ 675 MHz (SP: 1350 MHz)
MEM: 1024 MB 256-bit GDDR5 @ 3600 MHz
Megjelenés: 2010. júl. 12.

A GTX 460 teljes értékű, 1024 MB-os változata egy kiváló felsőközépkategóriás kártya volt, mely nagy népszerűségre tett szert a játékosok körében.

Az MSI csúcstuningos GTX 460-asa a Hawk fantázianevet kapta, és a gyártó népszerű Twin Frozr II hűtését szerelték rá, mely hatalmas heatpipe-os bordázattal, és dupla ventilátorral operál. A PWM-es szabályzású légkavarók dicséretese halksággal teszik a dolgukat. Természetesen az ordas nagy hűtés mellé jelentős mértékű gyári tuning is jár, és a nyák felépítése is sokkal masszívabb a referencia megoldásnál. A kártyán feszültségmérő pontok és a tápáramkör kihasználtságát jelző LED-ek is helyet kaptak.

148: GeForce GTX 465 (Gigabyte)

GPU: 40 nm GF100 (352 SP, 44 TMU, 32 ROP) @ 607 MHz (SP: 1215 MHz)
MEM: 1024 MB 256-bit GDDR5 @ 3206 MHz
Megjelenés: 2010. máj. 31.

A GF100-as GPU-ra épülő kártyák közül a leginkább visszabutított változat GTX 465 néven került forgalomba. Nem lett túl sikeres modell, hiszen drága volt az előállítása, így hamar leváltotta a jóval jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkező GTX 460-as.

A Gigabyte sportot űz abból, hogy minél több ventilátort zsúfoljon a kártyáira, még akkor is, ha egy olyan visszafogott teljesítményű modellről van szó, mint ez a GTX 465-ös. Ez a háromventilátoros hűtő meglehetősen impozáns látványt nyújt, de azért alaposabban szemügyre véve feltűnik, hogy a bordafelület lehetne nagyobb is. Intelligens vezérlést sem kapott, tehát mindhárom légkavaró állandóan forog, ennek ellenére nem nevezhetőek hangosnak. A nyák is meglehetősen masszív felépítésű, és karácsonyfa módjára világítanak a hátoldali ledek a VRM blokk mellett, akárcsak az MSI GTX 460 Hawk-on, de itt nem jelzik a terhelést, hanem állandóan világítanak. Érdekes, hogy a hatalmas hűtés ellenére gyári tuningot nem kapott a kártya.

149: GeForce GTX 470 (MSI / referencia)

GPU: 40 nm GF100 (448 SP, 56 TMU, 40 ROP) @ 607 MHz (SP: 1215 MHz)
MEM: 1280 MB 320-bit GDDR5 @ 3348 MHz
Megjelenés: 2010. márc. 26.

A GTX 480 kicsit visszabutított, visszafogott változata volt a GTX 470, mely még így is jelentős teljesítménnyel rendelkezett, de barátságosabb árcédulája miatt jobban fogyott. A GF100-as GPU-ban 448 aktív Stream processzor dolgozott, és a memóriarendszer is elszenvedett egy kisebb mértékű csonkítást: 1280 MB memóriát kapott a kártya, 320 bites memóriabusszal.

Az MSI GTX 470-ese teljes mértékben a referencia felépítést követi, egyedül a hűtésburkolat díszítését tervezte át a gyártó. A vadászrepülőgépet ábrázoló matrica visszafogott, nem túl hivalkodó megjelenésű. A 470-es felépítése egyszerűbb, mint a brutális 480-asé, de azért így sem számít kis darabnak. A GPU-val egy 5 réz heatpipe-al támogatott borda érintkezik, a memóriákat és az egyéb melegedő alkatrészeket pedig egy segédkeret hűti. A ventilátor kis méretű és erős motorú, sajnos emiatt a hangja is meg tud jönni terhelés alatt, bár nem olyan vészesen, mint a 480-asnak. A nyákon lyukakat vágtak, hogy több friss levegőhöz juthasson a légkavaró. A fémsapkás GF100-as GPU körül sorakozik az 1280 MB memóriát alkotó 10 db GDDR5-ös memóriamodul. A nyákot az MSI gyártotta, erre utalnak a kék DVI csatlakozók és az MSI logós hátlapi lemez.

150: GeForce GTX 480 (referencia)

GPU: 40 nm GF100 (480 SP, 60 TMU, 48 ROP) @ 700 MHz (SP: 1401 MHz)
MEM: 1536 MB 384-bit GDDR5 @ 3696 MHz
Megjelenés: 2010. márc. 26.

A 400-as GeForce széria csúcsmodellje a brutális felépítésű GTX 480 volt, mely egyben tesztem legerősebb kártyája is. A GF100-as GPU eredetileg 512 Stream processzort tartalmazott volna, de a gyenge kihozatal miatt csak 480-at aktiváltak. A memóriabusz 384 bites, ami visszalépés a 200-as széria legnagyobb kártyáinak 512 bites memóriabuszához képest, ám a GDDR5-ös modulok miatt a sávszélesség így is sokkal magasabb.

Elérkeztünk a lista végéhez, gyűjteményem utolsó kártyájához, a monumentális GTX 480-hoz. Már első ránézésre is látszik, hogy itt egy igazi nagyágyúval van dolgunk: bár a 480-as csak egyetlen GPU-t alkalmaz, hűtőrendszere mégis nagyobb az előző két széria kétmagos csúcskártyáin alkalmazott megoldásoknál. A GPU-ra egy hatalmas hűtőblokk illeszkedik, melyre 5 db vaskos heatpipe vezeti át a hőt. Ezek a mostanában divatos szokás szerint közvetlenül érintkeznek a GPU-val. A bordázat annyira nagy, hogy nem is volt hely külön burkolatot helyezni rá, így lényegében a kártya külsejének jelentős része is hőátadó felületként funkcionál. A többi melegedő komponens (memóriamodulok, feszültségstabilizáló áramkörök) hűtését különválasztották a GPU-tól, hogy az ne melegítse át őket fölöslegesen. Erre szükség is van, hiszen a GF100-as GPU döbbenetes mennyiségű hőt termel. Teljes terhelés hatására szó szerint hajszárító üzemmódba kapcsol a kártya: éktelen hangorkán mellett forró levegőt fúj ki nagy erővel. Persze ez csak extrém terhelés hatására történik így, az esetek többségében azért elviselhető hangerő mellett dolgozik. A ventilátor átmérője véleményem szerint lehetne nagyobb is, hiszen hely lenne rá: pl a 8800 Ultrán nagyobb átmérőjű ventilátor található, amivel a hangerő csökkenthető lett volna. A hűtést eltávolítva láthatóvá válik a fémsapka alatt rejtőző GF100-as GPU, körülötte pedig az 1536 MB memóriát alkotó 12 db GDDR5-ös memóriamodul. Érdekesség, hogy a ventilátor alatt réseket vágtak a nyákon, hogy még több friss levegőt tudjon beszívni. A tápellátásról egy 6 és egy 8 tűs tápcsatlakozó gondoskodik. A kimenetek között 2 db DVI és egy mini HDMI csatlakozó áll rendelkezésre, és természetesen kapunk két SLI csatlakozót is a 3-Way SLI üzemmódhoz. A hátoldalon nem sok érdekeset találunk, viszont észrevehető, hogy a heatpipe-ok kilógnak a kártya síkjából. Ezeket, valamint a szabadon lévő bordafelületet működés közben nem tanácsos megérinteni, mert a terhelés alatt 100 °C körüli hőmérsékletet elérő GPU által átmelegített felületek könnyen égési sérüléseket okozhatnak.

Tesztek - AGP - Tesztkonfiguráció és fogyasztás

Az előző cikk tapasztalataiból okulva most már két tesztgépet raktam össze: külön az AGP-s és külön a PCIE-s kártyáknak. Ezzel a lefedettség is jobb lett: egészen a legelső GeForce-tól kezdve lemérhettem a kártyákat. Igazából a TNT2-eseket még bele lehetett volna venni a cikkbe, mert működnek a tesztgép alaplapjában, de a mérésekhez használt játékok zöme el sem indult rajtuk, így nem láttam értelmét. Aki a GeForce korszak előtti modellek egymáshoz viszonyított teljesítményére kíváncsi, az olvassa el Retro tesztemet!

Lásuk az AGP-s tesztkonfigot! Biztos megjegyzik majd páran a kommentekben, hogy ennél erősebb AGP-s gépet is össze lehetne rakni, de olyan konfigot igyekeztem összehozni, ami reális, korhű, és amit valóban kaphattak maguk alá ezek a kártyák megjelenésükkor. Az ennél újabb AGP-s alaplapok már többnyire hybrid, mókolt, nem hivatalos, kompromisszumokkal teli megoldások, márpedig az előző cikkben szereplő rossz emlékű ASRock lap után ilyet még egyszer nem akartam. Azért remélhetőleg így is sikerül minimalizálni a processzorlimit lehetőségét.

Alaplap: ABIT IC7
CPU: Intel Pentium 4 3.4 GHz (Prescott)
RAM: 2 GB (2x1 GB) G-Skill DDR-400 (Dual Channel)
Hűtő: Zalman Fatal1ty FS-C77
Táp: Chieftec 450W

A kártyák fogyasztását is lemértem egy fogyasztásmérő műszer segítségével, terhelés alatt. A grafikonon a komplett gép fogyasztása látható a hálózat felől mérve, Aquamark 3-al terhelve.

Kisebb meglepetésre az FX 5950 Ultra fogyasztása lett a legmagasabb. Mögötte a 7800 GS+ és a dupla tápcsatlakozós 6800 Ultra következik, ám a többi nagy FX is jelentősen képes megterhelni a villanyszámlánkat. Az értékek azonban nem olyan vészesek, hiszen kicsivel 200W fölött megáll a legtöbbet fogyasztó kártya is, pedig a gépben használt Prescott processzor sem az étvágytalanságáról híres. Meglepő lehet a GF4 Ti modellek viszonylag magas fogyasztása, valamint szépen látszik, hogy a visszafogott órajelű kártyák (például az FX 5900 ZT) mennyivel kevesebbet fogyasztanak az eredeti változatnál. A sor végén feltűnő, hogy a GF2 MX-ek szinte egyáltalán nem fogyasztanak kevesebbet a nagyobb GF2-es változatoknál. A sor végén a GeForce 6200A érte be a legkevesebb energiával, így irodai gépekbe jó választás lehet.

Tesztek - AGP - Benchmarkok

3DMark 2001

A népszerű 3DMark tesztprogram 2001-es kiadása a DirectX 8-al egy időben jelent meg. Tesztjei közül három fut dx7 alatt, és az utolsó negyedik teszt dx8-as. A dx7-es kártyák ezt értelemszerűen nem tudják lefuttatni, de a program ezt belekalkulálja a végső pontszámba. A tesztelést alapértelmezett beállításokkal (1024x768-as felbontás) végeztem.

Az eredményeket látva elmondható, hogy még a legerősebb kártyával sem futottunk processzorlimitbe, vagyis a 3DMark 2001 elavultsága ellenére kiválóan alkalmas a kártyák erősorrendjének kimutatására. A tesztet a 7800GS+ nyerte, viszonylag szép előnyt kiharcolva a referencia 7800GS-hez képest. A 6800 Ultra csaknem ugyanannyi pontot kapott, mint a "buta" 7800-as, ami szép eredménynek számít. Mögöttük a 6800GT és a 7600GT végzet, szintén nagyon szoros eredménnyel. A 6800GS még tartja a lépést, aztán mögötte már egyre nagyobb a leszakadás. Az FX-ek egész jó eredményt értek el ebben a tesztben, hiszen a shader teljesítményre itt nem igazán van szükség. Az 5950 Ultra megverte mindkét 8 pipe-os 6800-ast (XT és LE), sőt utóbbit még az 5900 Ultra is maga mögé utasította. A 6600GT szereplése nem túl fényes, ami alighanem a 128 bites memóriabusznak köszönhető. Az FX 5800 Ultra megverte a sima 5900-est, ami szintén nem rossz eredmény. Lejjebb haladva rácsodálkozhatunk, hogy az FX 5700 Ultra GDDR3-as változata gyorsabb a sima 5800-asnál, a GeForce 6600-os alapváltozata pedig alig veri meg a legerősebb GF4Ti modelleket, ami ismét azt bizonyítja, hogy ez a teszt elsősorban a kártyák memóriabuszát dolgoztatja meg. A középmezőnyben az 5600-os FX-ek bukdácsolása tűnhet fel: még az Ultra változat is csak a legkisebb GF4Ti modellekkel van versenyben. Az 5200-esekről már jobb nem is beszélni: a GF3-as kártyák szintjén teljesítenek, sőt az alapváltozatot még a GF4 MX460 is megveri, annak ellenére, hogy dx7-es kártya, vagyis 1 teszttel kevesebbet képes lefuttatni. Egyébként hozzátehetjük, hogy a GF4MX-ek jól szerepeltek: még a sima 440-es is jócskán megverte a GF2 Ultrát, sőt az órajelcsökkentett MX440SE sem szerepelt rosszul. Az alsóházban a GF2MX-ek küzdenek az első generációs GF256-osokkal, és a sort pedig a két butított memóriabuszú modell, a GF4 MX4000 és a GF2 MX200 zárja.

3DMark 03

A 2003-ban megjelent 3DMark epizód már a DirectX 9-es éra szülötte. 4 tesztje közül az első dx7-es, a második és harmadik dx8-as, az utolsó pedig dx9-es, de az annyira intenzív terhelést jelent a VGA-knak, hogy még a tesztben szereplő legerősebb kártyákat is két vállra fekteti. A tesztelést ismét alapértelmezett beállításokkal (1024x768-as felbontásban) végeztem.

Processzorlimit szerencsére itt sincs, így a 7800GS+ jelentős előnyre tett szert. Mögötte a 7600GT végzett, ami figyelemreméltó teljesítmény, hiszen legyőzte a 256 bites monstrumokat. A 7800GS-t még a 6800 Ultra is megverte, mögötte pedig szépen leszakadozva, várható erősorrendben követik egymást a 6800-as széria kártyái, és a közéjük ékelődő 7600GS. Az FX-ek lemaradása itt már jelentősebb, hiszen dx9 alatt meglehetősen gyatra teljesítményt nyújtanak. Az 5800 Ultra ismét megverte az alap 5900-est, a GDDR3-as 5700 Ultra viszont most már nem bírt el a sima 5800-assal. Az 5600-osok itt jobban szerepeltek, mint az előző tesztben, az 5200-eseket viszont megverik a GF4Ti kártyák, annak ellenére, hogy csak dx8-asok, tehát az utolsó tesztet nem futtatták le. A dx7-es kártyák csak az első tesztet képesek futtatni, így drasztikus a lemaradásuk. Pontszámuk viszont így is tükrözi az erőviszonyukat. A GF4MX-ek ismét jobbak a GF2 széria csúcsmodelljeinél, a sort pedig ismét az MX4000 és az MX200 zárja.

Aquamark 3

Az Aquamark 3 szintén egy népszerű benchmark program volt régebben. Elméletileg dx9-es, de dx7-es kártyákon is elfut, és igazság szerint túlzottan sok különbséget a képminőségben nem véltem felfedezni a dx7-8-9 kártyák között. Az alapértelmezett tesztet futtattam (az ingyenes verzióban mást nem is lehet) 1024x768-as felbontásban, a grafikonon pedig a program által generált GFX Score, vagyis a VGA kártyára vonatkozó pontszám szerepel.

A 7800GS+ itt is szép előnnyel vezet, a 7600GT pedig ismét megelőzte a 7800GS-t és a 6800 Ultrát. Az élmezőny sorrendje hasonlít a 3DMark03 tesztben látotthoz, azzal a különbséggel, hogy a két legerősebb FX kártya most megelőzte a leggyengébb 6800-ast. A 6600GT is jól szerepel, a sima 6600-os viszont ismét nem brillírozik, és beleszürkül a felső-közép FX-ek közé. A GF4Ti kártyák szoros mezőnyt alkotnak az FX 5700-essel, valamint a legkisebb GF6 modellekkel. Az 5600-os és 5200-es kártyák szereplése ismét csalódást keltő, nem úgy mint a GF2 modelleké, melyek korábban nem látott jó teljesítményükkel maguk mögé utasították a GF4MX-eket. A GF2GTS és a GF256-os kártyák gyenge szereplése valószínűleg a 32 MB memóriának köszönhető.

Codecreatures Benchmark Pro

Utolsó benchmarkunk a szép természeti jeleneteket bemutató, dx8-as shaderekkel dolgozó Codecreatures. A dx7-es kártyákon értelemszerűen nem indult el. A tesztet 1280x1024-es felbontásban futtattam, az eredmények FPS-ben értendőek.

A 7800GS+ teljesítménye ismét kiugró, mögötte viszont a 6800U-7600GT-7800GS hármas a szokottnál is jobban együtt van. Ha a 7800GS+ eredménye nem cáfolna rá, akkor azt is hihetnénk, hogy processzorlimitbe ütköztek, de a valóság az, hogy ezeknek a kártyáknak tényleg ennyire kiegyenlített a teljesítménye! Dx8-as tesztről lévén szó, az FX-ek sem bukdácsolnak annyira, a 6600GT teljesítménye viszont most nem kiemelkedő, a sima 6600-osé pedig kifejezetten gyengének mondható, miként a butított NV43 magos kártyáké is. A sort most a GF3-as kártyák zárják, melyek még az FX 5200-esektől is jócskán lemaradtak, alighanem a 64 MB memória okán.

Tesztek - AGP - First Person Shooter játékok

Unreal Tournament 2003

A népszerű Unreal Tournament sorozat 2003-as kiadása beépített benchmark rendszerrel rendelkezik, így könnyű vele a tesztelés. A játék minimális mennyiségben használ shadereket (ha használ egyáltalán), így a képminőség nagyjából megegyezett az összes kártya esetében. A méréseket a játék saját beépített benchmark rendszerével, a "flyby-antalus" demóval végeztem, 640x480 minimális részletesség, illetve 1280x1024 maximális részletesség mellett.

Látható, hogy kis felbontásban és részletességgel az összes kártyával jól játszható a játék, 340 FPS-nél pedig processzorlimitbe ütközünk. A kártyák erősorrendjét inkább a nagy felbontásban végzett teszt szemlélteti, bár itt is processzorlimit-gyanús a dolog 205 FPS körül. Az élen a megszokott sorrendben követik egymást az AGP-s teszt nagyágyúi, és a nagy FX-ek is szépen szerepelnek, megelőzve a butított 6800-asokat. A legkisebb 5900-esek (XT és ZT) az alacsony felbontásban mért gyengébb teljesítményük alapján hátrébb sorolódtak, de nagy felbontásban kiemelkednek az őket körülvevő kártyák sorából. A GF4Ti modellek jól szerepelnek, a kisebb FX-ek viszont ismét nem váltják meg a világot. Az alsóházban a GF2 kártyák jól bírják az iramot a GF4MX-ekkel szemben, a butított memóriabuszos MX-ek lemaradása viszont ismét jelentős.

Half-Life 2

A Half-Life sorozat második része máig nagy népszerűségnek örvend, az alapjául szolgáló Source motor pedig kiváló skálázhatóságáról híres. A játék megjelenése körüli hercehurcát hamar feledtette a gyönyörű és hangulatos grafika, mely a kor igényeinek megfelelően dx9-es shaderekkel dolgozik, ám természetesen dx7 és 8-as kártyákkal is elindul. A képminőségbeli különbség viszont elég szembetűnő, mint ahogy azt a screenshotok is szemléltetik. A mérést itt is kétfajta részletességgel és felbontásban végeztem, egy shaderekben gazdag helyen 10x körbefordulva, Fraps használatával.

A grafikonra először rápillantva nem kis megdöbbenéssel vehetjük észre, hogy a GF4 MX460 vezeti a mezőnyt. Azonban ennél a tesztnél élesen el kell különítenünk egymástól a különböző DirectX generációjú kártyákat, hiszen a screenshotokon is szemléltetett drasztikus képminőségbeli különbség okán a processzort is eltérő mértékben terhelik meg a különböző módok. Így lehetséges az, hogy míg dx7 alatt 180 FPS fölé is juthatunk, addig dx8-ban 150, míg dx9-ben 120 FPS-nél processzorlimitbe ütközünk. Fontos tudni, hogy az FX kártyák dx8 módban futottak (és nem is lehet dx9 módba kapcsolni őket a játékban). Ennek egyrészt az FX széria köztudomásúan gyenge dx9-es teljesítménye az oka, másrészt valószínűleg az is közrejátszik, hogy a játék fejlesztését az ATI pénzelte, így egy kicsit hozzájárultak ezzel a húzással az NVIDIA presztizsének rombolásához. Lássuk tehát az eredményeket a különböző módok tükrében! Dx9 alatt a legerősebb kártyák kis és nagy részletességgel is processzorlimitbe futottak. Mivel csak a GF6 és 7 széria futott így, ezért a mezőny eléggé egyben van, a megszokott erősorrendet mutatva. Dx8 alatt természetesen az FX-ek vezetnek, de a GF4Ti modellek is szépen tartják a lépést. A GF3-as kártyák a megszokottnál kisebb lemaradást mutatnak, és könnyűszerrel verik a gyengébb FX-eket. A dx7-es kártyák pünkösdi királyságát a GF4MX-ek élvezhetik, melyek jócskán elverték a GF2 széria csúcsmodelljeit. Bizonyos alapigazságok viszont minden körülmények között fennállnak: képminőség ide vagy oda, a butított memóriabuszos MX-ek ismét a lista végén láthatók.

Doom 3

A nagy sikerű Doom sorozat harmadik részének megjelenését nagy várakozás előzte meg, és később rengeteg más játék is épült a grafikus motorjára, így a kártyák teljesítményének meghatározásakor fontos szerepe van. A motor OpenGL-re épül, de a különböző shader verziójú kártyákkal más a képminőség. A mérést a játék beépített timedemo rendszerével végeztem.

A grafikonon látható, hogy 76 FPS-nél csúnyán beleütköztünk valamiféle limitbe. Könnyű lenne azt mondani, hogy V-Sync limit volt, ám a V-Sync a játékban és a driverben is ki volt kapcsolva. Az élen nincs nagy meglepetés, a legerősebb GF6-os és 7-es kártyák magabiztosan uralják a mezőnyt. Az FX-ek szereplése a szokottnál gyengébb, ami az erős shaderhasználatnak köszönhető. 1280x1024-ben maximális részletességgel még az 5950 Ultra is alig képes játszható sebességet produkálni. Még ennél is gyengébben teljesítenek a GF4Ti modellek, melyek csak a gyengébb FX-ekkel tudják felvenni a versenyt, pedig dx8-as shadereik miatt jóval részletszegényebb képet generálnak (lásd a screenshotokat). A GF3-as kártyákkal már 640x480-ban, kis részletességgel is épp hogy csak játszható a program, a dx7-es kártyákkal pedig ugyan elindul a játék, de játszhatatlan sebességgel fut minden körülmények között, így hát nem sok értelme volt kidolgozni a támogatásukat.

Far Cry

Az FPS kategória végére maradt a teszt egyik legszebb grafikájú játéka, a Far Cry, melynek megjelenésekor a földön keresgélték az állukat sokan, és még manapság is szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Intenzív shaderhasználata ellenére dx7-es kártyákkal is elindul, ám értelemszerűen sokkal gyengébb képminőséggel. A mérést a HOC Far Cry Benchmark Tool-al végeztem.

Nyilvánvaló, hogy itt is élesen el kell különítenünk egymástól a különböző dx generációjú kártyákat. Ahogy a screenshotok is mutatják, dx7 alatt a játék képi világa elég sivár, bár az adott lehetőségekhez képest csúnyának azért nem mondanám. A dx8 és dx9 módok között viszont olyan hatalmas minőségbeli különbség nincs, bár dx9 alatt egyértelműen szebbek a shaderek. Kis felbontásban és részletességgel 130 FPS-nél processzorlimitbe ütközünk, és ezt a határt elég sok kártya el is érte. A dx7-es kártyáknak viszont nem sikerült, ezért nem tanyáznak az élen, mint a HL2 esetében, ám nagy felbontásban kiugróak az eredményeik az őket körülvevő kártyákhoz képest. A sort így a szokásos éllovasok vezetik, ám megjegyzendő, hogy 60 FPS környékén a nagy részletességű beállítás processzorlimite látszik kirajzolódni, emiatt a 7800GS+ nem tudott elhúzni az őt követő bolytól, és még a "sima" 6800-as is minimális lemaradást mutat, tehát az igazi erősorrendet csak a 6600 GT-től lefelé láthatjuk. A dx9 mód miatt az FX-ek eléggé gyengén szerepeltek, még az 5950 Ultrával is épp hogy csak játszható a játék maximális részletesség mellett. A nagy FX-ek eléggé együtt vannak, jelezve, hogy az órajeltől függetlenül, maga az architektúra vérzett itt el. Furcsa, hogy a GF4 Ti modellek sem brillíroznak túlzottan, pedig nekik csak dx8-as shaderekkel kellett dolgozni, ám azok (ahogy az elején már említettem) nem sokkal csúnyábbak a dx9-es változatnál. A sor végén a 32 MB-os kártyákon nem futott le a teszt 1280x1024-es felbontásban.

Tesztek - AGP - Versenyjátékok

F1 2002

Az EA Sports Formula 1-es játéksorozatának egyik utolsó darabja a 2002-es idényt feldolgozó epizód, melynek motorjára később sok nagysikerű autóverseny szimulátor épült. Képvilága kissé elavult, shadereket egyáltalán nem használ, ezért nem meglepő, hogy a tesztben szereplő leglassabb kártyával is jól futott 640x480-ban. Emiatt a mérést kizárólag 1280x1024-es felbontással, és maximális részletességgel végeztem. A teszthez Fraps-et, és a játék első beépített replay-ét használtam (mely az általam igen kedvelt, ám mostanra az F1-es versenynaptárból sajnos kikerült A1 Ringen játszódik).

A leggyorsabb kártyák a maximális részletesség ellenére is processzorlimitbe ütköztek 180 FPS-nél. A nagy FX-ek shaderek hiányában ebben a tesztben jól szerepeltek, hiszen itt elsősorban a kártyák memóriarendszere van nagy terhelésnek kitéve. Ennek megfelelően a 64 bites memóriabusszal szerelt kártyák erősen elvéreztek, és ez alól nem kivétel a GeForce 6200A sem, mellyel már épp hogy csak játszható ez a régi játék 1280x1024-ben. A GF4MX-ek ismét verték a nagy GF2-eseket, méghozzá nem kis különbséggel. A GF2MX-ek gyomrát már megfeküdte ez a teszt, ám kisebb felbontásban azért nagyon jól játszható a játék ezekkel a kártyákkal is.

Need For Speed Most Wanted

Az NFS sorozat váltakozó sikerű epizódjai között a Most Wanted nagy kedvencem. Számtalan hibája ellenére a hangulata valahogy megfogott. A grafikus motor érdekes tulajdonságokkal bír: például elindul régi dx7-es kártyákon is, és egész pofásan néz ki velük, mert shaderek híján nem borít be mindent a "cukormáz". Ugyanakkor apró "mikroszaggatásokat" produkál a játék, melyek az FPS számokban nem mutatkoznak meg (ugyanakkor kijelenthető, hogy minél jobban fut egy kártyán a játék, annál kisebbek ezek a szaggatások). Tehát ahhoz, hogy maradéktalanul élvezhessük a száguldást, olyan kártyára lesz szükségünk, ami minimum 40-50 FPS-t produkál ebben a tesztben. A mérést Fraps-el végeztem, a játék scriptelt nyitójelenetét mértem le.

Ismét a screenshotokon jól látható képminőségbeli különbséget szem előtt tartva kell tanulmányoznunk az eredményt. Ez rögtön magyarázatot is ad a dx7-es kártyák jó szereplésére, és a meglehetősen kusza végeredményre. Az élmezőnyben persze ez nem okoz változást, a kis részletességnél kicsivel 75 FPS alatt, nagy részletességnél pedig 40 FPS-nél mutatkozó processzorlimitet csak a legerősebb kártyák érik el. Meglepő lehet az 5800-as FX-ek jó szereplése, ám rögtön hozzá is kell tenni, hogy a játék a 256 MB-nál kevesebb memóriával rendelkező kártyáknál nem kapcsol be minden effektet, így az 5900 Ultra és az 5950 Ultra kivételével az összes FX modell a dx8-as kártyákhoz hasonló képminőséget produkált. Egyébként minden hibája ellenére dicséret illeti a grafikus motort abban a tekintetben, hogy még a teszt leggyengébb kártyájával is játszható sebességet produkált alacsony felbontásban és részletességgel, vagyis jól skálázódó motor lett volna ez, ha azok a rejtélyes mikroakadások nem lettek volna, amik sokat rontanak a játékélményen.

Ford Racing 3

A nem túl népszerű, de a maga módján szórakoztató, "budget" kategóriás Ford Racing sorozat harmadik epizódjával is végeztem egy mérést, Fraps segítségével. A játék minden kártyával kiválóan futott 640x480-ban kis részletességgel, ezért a tesztet csak 1280x1024-ben, maximális részletességgel futtattam le.

Ehhez a játékhoz nem készítettem screenshotokat, mert képminőség tekintetében nem sok különbség van a különböző DirectX verziójú kártyák között, de azért a teljesítményükön meglátszik, hogy a játék ha kis mértékben is, de alkalmaz shadereket. Ez főleg a dx7-es kártyák jó szereplésében mutatkozik meg, de az FX-ek viszonylagos gyengélkedése is ennek tudható be. Az élmezőnyben érdekesség, hogy a 6800 Ultra tudta tartani a lépést a 7800 GS+ modellel, bár az is lehet, hogy processzorlimitbe ütköztek. Ennek fényében viszont a referencia 7800 GS és a 7600 GT gyengébb szereplése furcsa kissé. Utóbbi kártyánál a magyarázatot valószínűleg a 128 bites memóriabusz jelenti, ugyanis ebben a tesztben a 256 bites memóriabusszal szerelt kártyák jelentős előnyt élveztek. Ezt mutatja az is, hogy a két legkisebb 6800-as jócskán elverte a 6600 GT-t, sőt a 7600 GS-t is. A nagy GF2-es kártyák most a szokásosnál jobban tudták tartani a lépést a GF4MX-ekkel, a két butított memóriabuszos MX lemaradása pedig ismét drasztikus.

Colin McRae Rally 05

A "klasszikus" (tehát még a Dirt előtti) CMR sorozat utolsó tagja egész pofás grafikával szórakoztat. Ennek velejárója, hogy minimum dx8-as kártya kell hozzá, hogy elinduljon. Az eredményeket elnézve valószínű, hogy nem is használ dx9-es shadereket. A mérést Fraps-el végeztem, egy fix verseny nyitójelenetét lefuttatva.

160 FPS-nél processzorlimit lép fel, ezt 640x480-ban elég sok kártya elérte, ilyen beállítások mellett az összes támogatott kártyával jól játszható a program. Nagy felbontásban és részletességgel viszont szépen kirajzolódik az erősorrend. A 7800GS+ szép előnnyel vezet, mögötte a referencia 7800 GS és a 7600 GT, majd kicsit lemaradva a 6800-as kártyák következnek. Az nagy FX-ek tűrhetően szerepelnek, az 5800 Ultra kis felbontásban mért jó eredménye szembetűnő. Maximális részletességgel a GF4Ti kártyákkal már necces a játszhatóság. A kisebb FX-ek teljesítménye ismét nem túl meggyőző.

Tesztek - AGP - Akciójátékok

Max Payne 2

A népszerű Max Payne sorozat második része szép grafikával, jó hangulattal és játékmenettel, valamint jól optimalizált grafikus motorral hódított. Ennek köszönhető, hogy a cikkben szereplő összes kártyával jól futott a játék kis felbontásban, ezért csak maximális részletességgel végeztem el a tesztet, méghozzá 1024x768-as felbontásban, mert 1280x1024-ben a 32 MB-os kártyákkal nem akart futni a program. A mérést Fraps-el végeztem, a scriptelt nyitó jeleneten. Fontos kiemelni, hogy ebben a jelenetben sok motion blur effekt van, ami jobban megterheli a kártyákat, mint a játék átlagos grafikája, ezért a mért értékeknél többet tapasztalhatunk játékmenet közben.

160 FPS-nél processzorlimitbe ütközünk, ezt lényegében a cikk összes domináns kártyája elérte. Az FX-ek jól szerepelnek, mert kevés shadert használ a játék. Érdekes a GF4Ti modellek jó szereplése is, ám azok még azt a minimális shader effektet (pl tükörkép a mosdó fölött) sem rajzolják ki, amit alkalmazna a játék. A kisebb FX-ek gyomrát megfeküdte a Motion Blur, de még így is jóval a játszhatósági határ fölött teljesítenek. Az alsóházban GF4MX-ek (most már mondhatni, nem meglepetésünkre) ismét jócskán elverik a GF2-eseket.

Tomb Raider Anniversary

Ez a játék a szebb napokat látott Tomb Raider sorozat egyik modernebb (2007-ben megjelent) epizódja, ám ez a grafikáján nem igazán látszik meg. Ezt mutatja az is, hogy a teszt összes kártyájával jól futott, ezért a mérést csak maximális grafikával, 1024x768-as felbontásban végeztem (szintén a 32 MB-os kártyák miatt). Minimális képminőségbeli különbség van a shadereket támogató kártyák képében, ezért screenshotokat nem készítettem. A mérést Fraps segítségével végeztem, a nyitójelenet lejátszva. Mivel ez sok közeli képet mutat, ezért a játék közben tapasztalt sebesség kicsivel alacsonyabb, mint a mért értékek, úgyhogy a tökéletes játékélményhez olyan kártya kell, amelyik minimum 50 FPS-t teljesít ebben a tesztben.

Érdekesen alakultak az eredmények. Az első 3 kártya nagyon együtt van, ám érdekes, hogy a 6800 Ultra ez esetben nem tudta velük tartani a lépést. A 6800-asok mintha valamiféle limitbe ütköztek volna 168 FPS-nél, amiből a GF7 szériás kártyáknak sikerült kitörni. Az FX-ek lemaradása jelentős, hiszen a játék, ha minimális mértékben is, de épít a dx9-es shaderekre. Ennek ellenére a dx7-es kártyák nem nyújtottak kiemelkedően jó teljesítményt, pedig nekik nem kellett kirajzolni ezeket az effekteket. A sor végén érdekes módon most nem a GF2MX200, hanem a GF4 MX4000 tanyázik.

Grand Theft Auto III

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez a program forradalmasította a játékpiacot. A korábban 2D-s, felülnézeti GTA univerzum 3D-s környezetbe helyezése addig soha nem látott szabadságot nyújtott, megalapozva a sorozat máig töretlen népszerűségét. A játék kis felbontásban viszonylag jól elfutott az összes kártyán, ezért a mérést csak 1280x1024-ben, maximális részletességgel végeztem el, a jól bevált Fraps segítségével.

Érdekes grafikont kaptunk. A mezőny sokáig egyben van, de a leggyorsabb kártyák hirtelen nagyon meglógnak az üldözőbolytól. Fontos megjegyezni, hogy ilyen 100 FPS fölötti értékeknél a program már játszhatatlanul gyorsan fut, ezért van egy beépített FPS limiter, amit természetesen kikapcsoltam a teszthez. Bár ez a játék egyáltalán nem használ shadereket, az FX-ek lemaradása mégis elég jelentős. A szokottnál gyengébben teljesítenek a GF4 Ti modellek is, melyekkel már éppen csak játszható sebességet kapunk ilyen részletesség mellett. A dx7-es kártyáknak már egyértelműen gyengébb beállításokra lenne szükségük, de mint említettem, a felbontást és a látótávolságot csökkentve ezekkel a kártyákkal is nagyszerűen játszható a GTA3. A 32 MB-os kártyák nem jelenítették meg a "trails" effektet, emiatt egy kicsivel jobb eredményt értek el a közvetlen ellenfeleikhez képest.

Driver Parallel Lines

Alapvetően autós játék, ám mégis az akciójátékokhoz soroltam, mert a GTA-hoz hasonlóan kiszállhatunk az autóból a Driver sorozat harmadik epizódjának kiegészítő fejezeteként jellemezhető Parallel Lines-ban. A játék futtatásához minimum dx8-as kártyára van szükség, a pixel shader verziót (1.x vs 2.0) pedig a menüben állíthatjuk. Sok kinézetbeli különbség nincs a két mód között, de természetesen ahol lehetett, nagy részletességnél 2.0 módba kapcsoltam a shadereket, alacsony részletességnél pedig az összes kártyánál 1.x módban futott.

Nos, igen... azt hiszem ez a teszt kiválóan szemlélteti, hogy az FX-ek mennyire durván elvéreznek akkor, ha nagyobb mennyiségű dx9-es shaderrel kell dolgozniuk. A kép kicsit csalóka, mert a sorrendet most is (mint az összes többi teszt esetében) az alacsony felbontásban és részletességgel végzett teszt eredménye alapján állítottam fel, ahol nagyon hamar fellépett a 110 FPS-es processzorlimit. A dx8-as shaderek kezelése nem terheli meg az FX-eket túlzottan, azonban dx9 módban még a 10 FPS-t se érte el az 5950 Ultra, a többi FX-ről nem is beszélve. Látható, hogy a 6-os és 7-es GeForce széria mekkora fejlődést jelentett ezen a téren. A GF3 és GF4 kártyák eredménye ebből a szempontból megtévesztő, hiszen ezek magas részletességnél is csak dx8 módban futottak. Azért essen szó az élmezőnyről is, ahol a 6800 Ultra lemaradása emelhető ki érdekességként, valamint az, hogy a "sima" 6600-os kis felbontásban megverte a 7300 GT-t.

Tesztek - AGP - Végeredmény

A tesztek eredményeinek összegzéséhez a következő képletet használtam: minden kártyánál kiszámoltam, hogy az adott tesztben elért legjobb eredményhez képest hány %-ot teljesítettek, majd ezeket az eredményeket összeadtam. Mivel 23 mérési pont volt (az egyes játékok kis- és nagy részletességgel történt mérései külön pontnak számítanak), ezért összesen 2300 pontot lehetett gyűjteni, abban az esetben, ha valamelyik kártya az összes tesztben az élen végez. Emellett a képminőségbeli különbségek miatti eltérő eredményeket ellensúlyozandó, egyes teszteknél az alacsonyabb DirectX verzióban dolgozó kártyák "büntetést" kaptak, vagyis elért eredményüknek csak bizonyos százaléka számított bele a végső pontszámba, ezek mértéke az én szubjektív véleményemet tükrözi, amit a screenshotok alapján alkottam. Az alkalmazott szorzók a következők voltak:

Far Cry: dx7 kártyák esetében 50%, dx8 kártyák esetében 80%
Doom 3: dx7 kártyák esetében 70%, dx8 kártyák esetében 80%
NFS MW: dx7 kártyák esetében 60%, dx8 kártyák esetében (valamint FX-ek, kivéve 5900U és 5950U) 80%
Half-Life 2: dx7 kártyák esetében 50%, dx8 kártyák esetében (valamint FX-ek) 70%
Driver Parallel Lines: high beállításoknál dx8 kártyák esetében 80%

GeForce 256 széria

Az első generációs GeForce korszakalkotó kártya volt, ám ebben a tesztben leginkább a sereghajtók között láthatjuk. Teljesítményének megítéléséhez inkább az előző generációs TNT2-es kártyákhoz kellene viszonyítani, melyet legkönnyebben a Retro tesztem alapján lehet megtenni. Az azonban ebből a cikkből is kiderült, hogy a két modell nagyjából a GF2MX-ek szintjén teljesít (az SDR-es változat kicsit lassabb, a DDR-es pedig gyorsabb náluk)

GeForce 2 széria

A második GeForce generáció kissé felemásan teljesített a tesztben. Az MX-ek (kivéve a 64 bites memóriabuszú MX 200-at) partiban van az első generációs GeForce-al, a "nagy" GF2-esek (tehát a GTS, és annak feltupírozott változatai) viszont kissé alulmúlták az elvárásaimat, hiszen nem igazán tudják tartani a lépést a fele annyi pipeline-al operáló GF4MX-ekkel.

GeForce 3 széria

Első generációs dx8-as kártyaként a legtöbb esetben túlzott követelmények elé állítottam őket, a GF3-asok mégis helytálltak a tesztben, bár semmi kiemelkedőt nem alkottak. A GF2-es szériánál egyértelműen gyorsabbak, így a maguk idejében komoly előrelépésnek számítottak. A középre ékelődő "Classic" változattól egész szépen ellép a Ti 500-as modell, az igazi alsókategóriás változat híján a GF3-as kínálat alját megtestesítő Ti 200 pedig némi lemaradással ugyan, de tartja a lépést nagyobb testvéreivel.

GeForce 4 széria

A GF4 széria legtöbb kártyája dicséretesen jó teljesítményt nyújtott. A maguk idejében lenézett MX-ek könnyűszerrel verték a GF2 széria legerősebb kártyáit is, shaderek hiányában pedig néhány tesztben egyenesen szárnyaltak, igaz képminőségük ez esetben jóval gyengébb volt. Az MX 460 egyértelműen a leggyorsabb dx7-es kártya volt, de az MX 440-eseknek sem kell szégyenkezniük. Az SD RAM-os MX 420 szereplése már nem ilyen jó, a nevetséges 32 bites memóriabusszal szerelt MX 4000-ről pedig jobb nem is beszélni, hiszen a teszt második leggyengébb kártyájaként végzett. A GF4 Ti modellek olykor az erősebb FX-eknek is odavertek, vagyis összességében egy nagyon harmonikus, jól felépített szériáról beszélhetünk. A Ti 4200-es nem véletlenül volt nagyon népszerű a maga korában, hiszen barátságos árcédulája mellé kiváló teljesítmény társult. A nagyobb modellek nem feltétlenül hoznak akkora sebességtöbbletet, amennyivel drágábbak voltak. Általánosságban elmondható, hogy a 8x AGP-s modellek nem igazán élveztek előnyt, kivéve persze, ahol ez órajelemeléssel is járt (az MX 440 és a Ti 4200 esetében).

GeForce FX széria

Elérkeztünk a legtöbbet szidott szériához. Az én szívemhez viszont nagyon közel állnak az FX-ek (hiszem életem első csúcskártyája egy 5800-as volt), így nem titkoltan az volt a vágyam a cikk megírásakor, hogy némi jelét találjam annak, hogy a szériát ért vádak túlzóak. Ennek bebizonyítása csak részben sikerült. Ahol dx9-es kódot kell futtatni, ott az FX-ek kőkeményen elvéreznek, ez sajnos nem kérdés. Az igazság azonban az, hogy akkoriban még csak elvétve voltak komoly dx9-es játékok, így ha időtállónak nem is nevezhető a széria, de a kor követelményeinek azért megfelelt. Az 5900-es kártyák 256 bites memóriabuszuknak köszönhetően nem szerepeltek vészesen rosszul, és a totális zsákutcának tartott 5800-asok sem sokkal gyengébbek, aminek személy szerint nagyon örültem. A hangerő persze más téma... A "ráncfelvarrott" középkategóriában induló 5700-esek nagyjából az előző generációs csúcs GF4Ti kártyák szintjét hozzák (az überritka GDDR3-as Ultra persze túlszárnyalja őket). Az 5600-as modellek szereplése már sokkal inkább csalódást keltő, hiszen közelebb állnak a GF3-as kártyákhoz, mint a GF4Ti modellekhez. A butított órajelű 5700 LE és 5600 XT változatok semmiképp sem ajánlhatók játékra, hasonlóan az alsókategóriás 5500-as és 5200-es kártyákhoz. Itt jegyezném meg, hogy a cikk legértelmetlenebb kártyájának citromdíját az 5200 Ultra kapja, hiszen hiába szerelték gyors (és drága) memóriákkal, ha a gyenge (és funkciószegény) GPU miatt még az alap 5600-as szintjét sem képes hozni.

GeForce 6 széria

Amekkora csalódást jelentett az FX széria bukdácsolása, olyan forradalmi volt a maga idejében a hatodik GeForce generáció, melyekkel dx9-es shaderek használata többé nem okozott kihívást, sőt a konkurrenciát megelőzve sm3.0 támogatást is kaptak, így időtálló befektetésnek tekinthetők. A 6800-as széria csúcskártyái az AGP-s teszt élvonalában végeztek, a 8 pipe-osra butított változatok (LE és XT) helyett viszont megfontolandó választás egy 6600 GT beszerzése, hiszen gyorsabb náluk. A "sima" 6600-os szereplése már nem volt ilyen jó, ami főleg alacsony órajelű memóriáinak köszönhető. A 4 pipe-os 6600 LE és 6200-es egymáshoz nagyon közeli eredménnyel zárt, ám ezek a kártyák már csak a középkategóriás FX-ekkel vannak versenyben. Amint az várható volt, a 64 bites memóriabuszú 6200A kerülendő, ha a gépünket játékra is szeretnénk használni.

GeForce 7 széria

A hetedik GeForce generációban az AGP-s felhasználók már egyértelmű hátrányban voltak, hiszen a hivatalosan létező legerősebb AGP-s változat, a 7800 GS alig gyorsabb csak az előző csúcs 6800 Ultránál. Ráadásul ez a kártya teljesen értelmetlen volt, hiszen a 7600 GT-vel szinte pontosan megegyező eredménnyel zárt, ám előállítása jóval többe került. A Gainward által készített 7800 GS+ megmutatta, milyennek kellett volna lenni a hivatalos csúcs AGP-s NVIDIA kártyának. Dicséret illeti a 7600 GS-t is, hiszen olcsó memóriái ellenére megverte a 6600 GT-t, a 7300 GT viszont már csak erős megszorításokkal javasolható játékra, hiszen a legerősebb FX-től is kikapott az összesítésben.

Tesztek - PCIE - Tesztkonfiguráció és fogyasztás

A PCI Express-es tesztgép összeállításánál nem voltam hajlandó kompromisszumot kötni a sebesség terén, hiszen nem engedhettem meg, hogy a teszt legerősebb kártyái állandóan processzorlimitbe ütközzenek. Ennek megfelelően egy viszonylag erős Core i7-es rendszert dobtam össze. Persze lehetett volna még erősebb processzort venni bele, de az anyagi lehetőségeim végesek. A sebességhátrányt egy kis tuninggal ellensúlyoztam, amihez kiváló partner volt a csúcs ASUS alaplap. Sajnos a HSI chipes kártyák (tehát a PCIE-s FX-ek, és az NV45 magra épülő 6800 GT és Ultra) nem működtek megfelelően ebben a gépben, és a Gigabyte 3D1-XL sem volt hajlandó két GPU-s módban üzemelni, ezért kimaradtak a tesztből.

Alaplap: ASUS Rampage III Extreme
CPU: Intel Core i7-960 @ 4 GHz
RAM: 6 GB (3x2 GB) Corsair XMS DDR3-1600 (Triple Channel)
Hűtő: Noctua NH-C12P SE14
Táp: Cooler Master Silent Pro Gold 600W

Természetesen a fogyasztásmérés itt sem maradt el. Ezúttal Furmark segítségével terheltem a kártyákat, ami maximális kihasználtságot generál a GPU-ra. A grafikonon szereplő értékek ezúttal is a teljes rendszer fogyasztását mutatják.

Ahogy az várható volt, a GTX 480-as monstrum fogyasztotta a legtöbbet, jócskán megelőzve a dupla GPU-s GTX 295-öt. A két kisebb GF100-as GPU-ra épülő kártya étvágya is hatalmas, és azt is érdekes látni, hogy a GTX 280 fogyasztása magasabb, mint a 9800 GX2 szendvicskártyáé. A GTX 460-asok moderáltabb étvágyúak, kevesebb energiával is beérik, mint a G80-as csúcsmodellek, a GTS 450 fogyasztását viszont magasnak tartom a teljesítményéhez képest. A grafikon vége felé nem sok meglepetést találunk, hacsak azt nem, hogy a kisebb kártyákkal a rendszer fogyasztása 200W alá csökken, vagyis könnyen azt hihetnénk, hogy ezzel a tuningolt Core i7-essel egy olcsó 200W-os tápegység is elbír, de fontos megjegyezni, hogy a Furmark nem terheli a processzort, így az szinte üresjáratban járt a mérés alatt.

Tesztek - PCIE - Benchmarkok

3dmark 06

A 3DMark sorozat 2006-os epizódját sokan kritizálták, hiszen lényegében csak egy "ráncfelvarrott" 05-ös változat volt, vagyis (egy kivételével) ugyanazokat a teszteket tartalmazta, csak feljavított grafikával. Szerintem olyan lett, amilyennek már a 2005-ös kiadásnak is lennie kellett volna, ugyanis sokkal jobban néznek ki a tesztek, és 3.0-ás shader verzióval is dolgoznak. Emellett kevésbé processzorlimitált is elődjénél, ami elsődleges fontosságú egy 3D-s tesztprogramnál. A mérést alapértelmezett beállításokkal (1280x1024-es felbontás) végeztem.

A 3DMark 06 hagyományos, régi vágású tesztnek számít. Két-két sm2.0 és 3.0 tesztet futtat le, valamint természetesen a processzor sebességét is méri. A tuningolt Core i7-es mellett szerencsére egyik kártya sem futott processzorlimitbe, így a GTX 480 vezeti a sort, mögötte gyakorlatilag holtversenyben a GTX 470 és a GTX 295 következik. A GTX 465 is egész jól szerepel, ám még nagyobb dicséret illeti a 9800 GX2-t, hiszen megverte a GTX 460-as kártyákat. Mögöttük az egymagos, GT200 alapú kártyák következnek szépen libasorban. Meglepetést egyedül az okozhat, hogy a GTX 275 megverte a 280-ast, de erre még sokszor lesz példa a későbbiekben. A GTS 450 szereplése csalódást keltő, hiszen kikapott elődjétől, a 250-estől. Nagyobb shaderteljesítményt igénylő tesztekben talán fordul majd a helyzet. A G80 alapú kártyák sem szerepeltek túl fényesen, hiszen a G92-re épülő modellek eléggé elverték őket, sőt a 8800 GTS-ek még a 9600 GT-től is kikaptak. Akárcsak a GTS 450, úgy a GT 440 is lemaradt közvetlen elődjétől, a GT 240-től, így a 400-as GeForce széria alsóbb kategóriás modelljeiről kijelenthető, hogy eléggé csúnyán leszerepeltek ebben a tesztben. Kicsit lejjebb haladva már a pipeline-alapú kártyák élmezőnyét találjuk, keveredve a kisebb GF8-9 szériás modellekkel. A 8600 GTS egész szépen helytállt, hiszen megelőzte a 7900 GTX-et. A GF7 széria kártyái lényegében a várható erősorrendet mutatják, talán egyedül a 7600 GT jó szereplése emelhető ki, hiszen jócskán maga mögé utasította a 6800 GS-t. Kár, hogy a 6800 GT és Ultra kártyákat nem sikerült működésre bírni a tesztgépben, mert kíváncsi lettem volna, hogyan teljesítenek a 7600 GT ellen. A 16 Stream processzoros modellek csak a gyengébb pipeline-alapú kártyákkal képesek felvenni a versenyt. A sor végén az ultra-low-end kategória versenyzői küzdenek egymással, bár ezt már inkább szenvedésnek kéne nevezni, hiszen nevetségesen alacsony pontszámokat értek el.

3DMark Vantage

A 3DMark sorozat népszerűsége leáldozófélben van, és ezt talán leginkább a Vantage nevezetű epizód alapozta meg, hiszen első DirectX 10-es benchmark létére meglehetősen csúnyácska grafikával rendelkezik. Ennek ellenére alkalmas a kártyák teljesítményének összehasonlítására, természetesen csak a DirectX 10-et támogató modellek esetén. A mérést "Performance" beállításokkal (1920x1080) végeztem.

Az első három kártya jelentősen elhúz a mezőnytől. Természetesen a GTX 480 végzett az élen, de nem sokkal van lemaradva a GTX 295 sem. A 470-es hátránya már drasztikusabb, mögötte pedig elég szoros mezőny alakult ki. Érdekes, hogy a 768 MB-os GTX 460 gyorsabb tudott lenni teljes értékű memóriabusszal szerelt testvérénél, és ezúttal a 465-öst is megverte. Közéjük a GTX 285-ös ékelődik, de általánosságban is elmondható, hogy a GT200-ra épülő kártyák jól szerepeltek ebben a tesztben, hasonlóképpen a G80-as modellek is, tehát itt a magas memória sávszélnek kiemelt szerepe van. Nagyobb shaderteljesítményének köszönhetően megemberelte magát a GTS 450 is, és majdnem befogta a GTX 260-ast. Az alsóházban a gyengébb dx10-es modellek szenvedését láthatjuk, ráadásul pár kártyán (8400 GS, 8500 GT, 9300 GE) le sem futott teljesen a teszt, ezért nem szerepelnek a grafikonon.

Lightsmark 2007

Az intenzív fény-árnyék hatásokkal operáló Lightsmark tesztprogram jól szemlélteti a kártyák erősorrendjét, ám a gyengébb modelleken is jól fut, ezért a mérést csak 1920x1080-as felbontásban végeztem el.

Az élen ismét a GTX 480 végzett, ám előnye ezúttal nem olyan drasztikus. Jól szerepeltek a dupla GPU-s kártyák, hiszen a GTX 295 szép fölénnyel verte a GTX 470-est, a 9800 GX2 pedig gyorsabb volt a 768 MB-os GTX 460-nál. Egyedül a 7950 GX2 nem tudott a dupla GPU-jából nagymértékű előnyt kovácsolni. A G92-es kártyák kimagaslóan jó teljesítményére érdemes figyelni: a GTS 250 és a vele azonos specifikációjú 9800 GTX+ megverte a GTX 260-ast, és még a butított 8800 GS is gyorsabb volt a G80 alapú 8800 GTS-eknél. Alapvetően a pipeline alapú kártyákon is jól futott a program, kivéve persze az ultra-low-end modelleket, melyekkel ismét diavetítést láthattunk.

Unigine Tropics

A Tropics egy tengerparti jelenetet bemutató benchmark, mely a legújabb kártyákat is kemény próbatétel elé állítja. Bár engem speciel nem nyűgözött le a grafikája, hiszen személyes véleményem szerint nem sokkal szebb pl az AGP-s tesztben szereplő Far Cry-nál (főleg kis részletesség mellett), de az eredményeket elnézve elismerhetjük, hogy teljesítménymérésre ideális. A teszteket kétféle beállítással végeztem: 1024x768 minimális, és 1920x1080 maximális részletesség mellett. Mindkét beállításnál a DirectX 9-es módot használtam.

Az első 3 kártya ismét elhúz a mezőnytől. Már nem meglepő, hogy a GTX 480 végzett az élen, de maximális részletesség mellett majdnem utolérte a 295-ös is. A 470 után a 465 lemaradása már drasztikusabb, főleg, hogy magas részletességnél a 460-asok is megverték. A GT200-ra épülő kártyák ismét jól szerepelnek, a GTX 275 pedig újból gyorsabb a 280-asnál. A G80-as kártyák már nem szerepeltek ilyen jól, hiszen általában kikaptak a G92-es modellektől. A GTS 450 teljesítménye csalódást keltő, hiszen ismét lassabb a 250-esnél, a 440 viszont kis mértékben ugyan, de a 240 fölé tudott kerekedni. A pipeline alapú kártyák alapvetően elvéreztek ebben a tesztben: még a 7900 GTX-el is csak kis felbontásban és részletesség mellett kaptunk folyamatos képet, de a gyengébb GF8-9 szériás modellekkel se sokkal jobb a helyzet. A GF6-os széria lemaradása különösen drasztikus, illetve a 128 MB memóriával rendelkező kártyák még kis felbontásban is szenvedtek ebben a tesztben.

Tesztek - PCIE - First Person Shooter játékok

Unreal Tournament 3

A népszerű Unreal Tournament sorozat harmadik része igazán szép grafikát kínál, ám emellett igen jól skálázható is a grafikus motor, vagyis szinte minden kártyára be tudjuk állítani úgy, hogy használható sebességgel fusson. A mérést az UT3 Benchmark Tool segítségével végeztem, DirectX 9 módban, kétféle felbontásban és részletességi szinten.

Első játéktesztünk elég kusza eredményt hozott. Ez javarészt annak köszönhető, hogy a kiválóan skálázódó grafikus motor kis felbontásban és részletesség mellett alig terheli meg a kártyákat, és még egy GeForce 6600-al is jól játszható. Bár processzorlimitbe sehol nem ütköztünk, de a két GPU-s kártyák ilyen beállítások mellett nem igazán tudják kamatoztatni az SLI nyújtotta előnyt. Így történhetett meg, hogy mivel a listát a 1024x768-as eredmények alapján állítottam sorrendbe, ezért a GTX 295 elég hátul szerepel, holott maximális részletesség mellett a GTX 480-at is jócskán elverte. Ugyanez igaz a 9800 GX2-re is: kis felbontásban nem remekel, ám maximális részletesség mellett megelőzi a GTX 460-asokat, sőt még a 470-est is majdnem utoléri. A 400-as GeForce széria egyébként sem szerepelt túl jól ebben a tesztben, ami azt mutatja, hogy ez a játék erősebben épít a textúrázási sebességre, mint a shader erőre. A G80 alapú kártyák megint csúnyán kikaptak a G92-es modellektől, lejjebb haladva a pipeline alapú kártyák viszont még ilyen feltételek mellett sem igazán tudják lerázni a kis GF8-9 modelleket. Maximális részletességnél minimum egy 7900 GTX-re vagy egy 8600 GT-re van szükségünk ahhoz, hogy ebben a pörgős játékban élvezhető sebességet kapjunk.

FEAR

A FEAR az UT3 után ismét egy hagyományos jellegű dx9-es játék. Megjelenésekor (a GF6-7 széria idején) szinte rettegett gépigénye volt, legalábbis akkor, ha maximális részletesség mellett szerettünk volna játszani. Ugyanakkor elmondható, hogy a grafikus motor még az UT3-nál is jobban skálázható, és minimális részletesség mellett a teszt összes kártyájával játszható sebességet produkált. Ilyenkor persze az egyébként igen jól kinéző grafika sok nagyságrendnyit butul vissza, shadereknek szinte nyoma sincs, és a textúrák felbontása is minimális, de persze a jó sebességnek ára van. A mérést a játék saját beépített benchmarkjával végeztem, a már megszokott kétféle részletesség mellett.

Kis felbontásban 820 FPS-nél processzorlimitbe ütköztünk, illetve volt még efölött is gyorsulás, de csak egészen minimális, ezért inkább crop-oltam az eredményeket, hogy a nagy részletesség melletti teljesítmény alapján legyen sorba rendezve a lista. Látható, hogy 1024x768-ban még a 6200 LE-vel is tökéletesen játszható a program, a maximális részletességhez viszont a legerősebb pipeline alapú kártyák kellenek minimum. Ezek most egyébként jobban szerepeltek, mint az eddigi tesztekben, így elverték a gyengébb dx10-es modelleket. A sort, mint általában, a GTX 480 vezeti, de előnye egészen minimális a GTX 295-el szemben. A GT200 alapú kártyák egyébként is kiemelkedően jól szerepeltek ebben a tesztben, de a G80-as 8800-asok is szépen magukra találtak. A GTS 450 és a GT 440 szereplése csapnivaló. A 7950 GX2 végre tudta kamatoztatni a két GPU-jában lévő tartalékokat, és nagy felbontásban egészen a 9600 GT szintjéig gyorsult. Az alsóház kártyáin kifogott a játék Full HD felbontásban, de amúgy is csak állóképeket lettek volna képesek kirenderelni.

Crysis Warhead

Akárcsak az AGP-s tesztben a Far Cry, a PCIE-s kártyáknál a Crysis Warhead jelenti a legnagyobb terhelést, és egyben természetesen a legszebb grafikát. Full HD-ban és teljes részletesség mellett lélegzetelállító képminőséget kapunk, de ez természetesen igencsak megfekteti az összes kártyát. Kis felbontásban és minimális beállításokkal viszont egészen gyenge kártyákon is jól fut, persze ilyenkor a látványvilág már az eredeti Far Cry-t is alulmúlja. A mérést a HOC Crysis Warhead Benchmark Tool-al végeztem, DirectX 9 módban.

Kis felbontásban és részletességgel 168 FPS-nél processzorlimitbe ütközünk, viszont még akár egy 8500 GT-vel is játszható sebességet kapunk. Maximális beállítások mellett már a legerősebb kártyák is alig lépik át a 30 FPS-es lélektani határt. A sort ismét a GTX 480 vezeti, de a GTX 295 lemaradása nem jelentős. Jól szerepelt a 9800 GX2 is, valamint nagy általánosságban az összes GT200 és G92 alapú kártya. A G80-as 8800-asok most alulmaradtak. Ez volt talán az egyetlen teszt, ahol a 320 MB-os 8800 GTS jelentős hátrányban volt a 640 MB-os változathoz képest, a GTS 250 viszont már nem tudott előnyt kovácsolni 1 GB memóriájából. A pipeline alapú kártyák ebben a tesztben nem igazán rúgtak labdába, még kis felbontásban is eléggé lemaradtak a gyengébb dx10-es modellektől. A 256 MB-os, vagy kevesebb memóriával rendelkező kártyákon a Full HD teszt nem futott le.

Call Of Juarez

Az egyetlen DirectX 10-es játékteszt ebben a cikkben a Call Of Juarez hivatalos benchmarkja,
mely egy igen szép grafikájú jelenetet mutat be, felvonultatva az új generációs technológiákat. A mérést itt is két féle felbontásban és részletességgel végeztem, bár nagyon kevés beállítást lehetett csak módosítani a programban.

Ahogy az sejthető, a GTX 480 toronymagasan vezeti a mezőnyt, és a 400-as GeForce széria kártyái mind jól szerepeltek, a GTS 450-et és a GT 440-et is ide értve, ami azt mutatja, hogy a modernebb játékokban a shader teljesítmény jobban számít, és a Fermi architektúra előnyei jobban kidomborodnak. A 400-as kártyák dominanciája mellett a régebbi modellek kissé háttérbe szorulnak. Megfigyelhető még a G92-es kártyák jó szereplése a GT200-as és G80-as modellekhez viszonyítva, vagyis ebben a tesztben a masszív memóriabusz nem sok előnyt jelent. Még a 64 bites GT 430 is a G80-as 8800 GTS-ek szintjét hozza. A 16-32 Stream processzoros kis kártyák egyértelműen szenvednek, és még kis felbontásban sem képesek folyamatos képet biztosítani.

Tesztek - PCIE - Versenyjátékok

WRC 2

Első versenyjátékunk a WRC 2, mely bevallom, hogy nekem nem igazán tetszik, de a Colin Mcrae DiRT méréseivel akadályokba ütköztem, ezért végül ez a rally-s játék szerepel a cikkben. El kell ismerni, hogy erősen megdolgoztatja a kártyákat, így ha nem is különösebben szép a grafikája, de az erősorrend kimutatására alkalmas. A méréseket Fraps-el végeztem, a már megszokott kétféle felbontásban és részletességgel.

Kis felbontásban az SLI egyáltalán nem látszik működni, ezért az összes dupla GPU-s kártya az egychipes teljesítménye alapján rangsorolódott a grafikonon, ám maximális részletességgel azért gyorsulnak kicsit, igaz, nem annyit, mint várnánk. Ez annak köszönhető, hogy ez nem egy kiemelt fontosságú játék, így valószínűleg nem optimalizálták rá kellőképpen a driverben az SLI profilt. Egyébként is elég furcsa eredmények születtek, például a GTS 450 és GT 440 kis felbontásban jól szerepel, de nagyobb részletességnél, ahol elvileg a shader erő jobban számítana, mégis harmatos a teljesítményük, és még közvetlen elődeiktől is kikapnak. A GT200-ra épülő kártyák jó eredménnyel zártak, és Full HD-ban a GTX 460-asokat szorongatják, ám a G80-as 8800-asok ismét eléggé kikapnak a G92-es modellektől. Az alsóbb régiókban a megszokott módon a pipeline alapú kártyák küzdenek a kisebb dx10-es modellekkel, az ultra-low-end szegmensben pedig diavetítést láthatunk még kis felbontásban is.

Need For Speed Shift

A Need For Speed sorozat megtépázott hírnevét a Shift állította helyre, megy szép grafika mellett kiváló arcade-szimuláció keverék irányítást kínált. A PC-s verzió optimalizálása viszont nem sikerült tökéletesre, ezért a játék futtatásához erős kártyára van szükség, még az igencsak csúnyácska minimális beállítások mellett is. Ráadásul a játék, számomra teljesen érthetetlen okból, 1024x768-as felbontással csak ablakban hajlandó futni, ami mondanom se kell, hogy jelentősen rontja a játékélményt. A mérést Fraps-el végeztem, egy fix verseny nyitó jelenetét lemérve.

SLI optimalizáció terén ez a játék sem jeleskedik, ezért a dupla GPU-s kártyák gyengén szerepelnek. A nagy 400-as GeForce-ok így senkitől sem zavartatva vezetik a mezőnyt, de látható, hogy a sebesség különbségek nem olyan drasztikusak, mint a többi tesztben. A mezőny nagyon együtt van, szoros eredményeket láthatunk, ami olykor meglepő is lehet: a GTS 250 például szorosan a nyomában van a papíron jóval erősebb GTX 260-nak, de szembetűnő lehet a G80-as kártyák gyengélkedése is. Kijelenthető, hogy pipeline alapú kártyával, valamint 32-nél kevesebb Stream processzort tartalmazó dx10-es modellel fölösleges próbálkozni a Shift esetében, ugyanis még minimális részletesség mellett sem fogunk élvezhető sebességet kapni. Ennek ellenére az összes kártyával végigmértem a játékot, ami az ultra-low-end modellekkel nem kis szenvedés volt, ugyanis ilyenkor a menü is kezelhetetlenül lassan fut.

Race On

Ez a játék tipikus hardcore szimulátor, vagyis a grafikája felejthető minőségű. Az autók még viszonylag jól néznek ki, de a környezet megjelenítése szegényes, jópár éves játékokat idéző, és bárminemű speciális effektet is hiába keresnénk, ez a játék nem erről szól. Ennek ellenére mindenképpen szerettem volna szerepeltetni a tesztben, mert ez a kategória is nagy népszerűségnek örvend. A már ismert kétféle részletességben Fraps segítségével mértem le egy előzőleg elmentett replay-t.

Kis felbontásban 200 FPS-nél processzorlimitbe ütközünk, és ezt még egy 9600 GT-vel is el lehet érni, de egy 6600-as GeForce-al is játszható sebességgel fut a program. Full HD-ban már komolyabb feladat elé állítja a játék a kártyákat, és csak a 7900-as kártyáktól fölfele kapunk élvezhető sebességet. Hozzá kell tenni, hogy a replay-ben a megjeleníthető autók számát a maximumra állítottam be, ennek az értéknek a csökkentésével drasztikus sebességnövekedést lehetne elérni. A sort a GTX 480-470 páros vezeti, de 130-140 FPS körül már csak egészen enyhe sebességnövekedéseket láthatunk, vagyis a visszajátszás nagy részében már itt is processzorlimites volt a játék. Érdekes a GTX 460-asok viszonylag gyenge szereplése. Ebből arra következtethetnénk, hogy ez a játék kedveli a nagy memória sávszélt, ám a G80-as kártyák gyengélkedése erre is rácáfol. A GTS 450 és a GT 440 is csapnivalóan szerepelt ebben a tesztben, annál jobban elemükben érezték magukat a G92-es kártyák. A középmezőnyben az erősebb pipeline alapú modellek szépen tartják magukat a kisebb GF8-9 szériás versenyzőkkel szemben. Az ultra-low-end irodai modellekkel még ez a szerény képvilágú játék sem futtatható értelmes sebességgel.

Race Driver GRID

A Codemasters gyártja manapság a legjobb minőségű versenyjátékokat, melyeknek kiváló példája a Race Driver Grid. A játék a továbbfejlesztett "EGO" motorra épül, és tetszetős grafikát kínál, ám remekül skálázható, így a gyengébb kártyákat birtoklóknak sem kell lemondaniuk a versenyzés élményéről. A mérést Fraps-el végeztem, a megszokott kétféle beállításban.

Kis felbontásban és részletességgel 300 FPS-nél processzorlimitbe ütközünk, ám ilyen feltételek mellett még egy 7600-as GeForce-al is játszható a program. A Full HD felbontáshoz és a maximális beállításokhoz már izmosabb kártya kell, ilyen körülmények között nem árt, ha minimum egy 8800 GTS-el rendelkezünk, ráadásul a 256 MB vagy kevesebb memóriával rendelkező modellek esetében ezt a felbontást be sem engedi állítani a játék. A sort a két nagy 400-as GeForce, valamint közéjük ékelődve a GTX 295 vezeti, vagyis ebben a játékban jól működik az SLI. Ezt mutatja a 9800 GX2 jó szereplése is, hiszen bár a grafikonon hátrébb sorolódott az alacsony felbontásban mért gyengébb sebessége miatt, ám maximális beállításokkal megverte a GTX 460-asokat is. Ismét érdemes kiemelni a G92-es kártyák jó szereplését, ami főleg a G80-as modellek gyengélkedése mellett feltűnő. A GTS 450 és GT 440 sem alkotnak maradandót, és a 7950 GX2 szereplésétől sem esünk hasra. A pipeline alapú kártyákkal a maximális grafikát elfelejthetjük, de a jól skálázódó grafikus motor miatt biztosan találunk hozzájuk megfelelő beállítást. Az ultra-low-end modellekkel sajnos semmilyen körülmények között nem játszható a program, így ismét bebizonyosodott, hogy ezeket a kártyákat játékra el kell felejteni.

Tesztek - PCIE - Akciójátékok

Resident Evil 5

Akciójátékaink sorát a Resident Evil 5 nyitja, melynek hivatalos benchmark programjával végeztem a mérést, DirectX 9 módban, a szokásos kétféle felbontásban és részletesség mellett.

A kis felbontásban 200 FPS-nél jelentkező processzorlimitet elég sok kártya elérte, és a játék jó optimalizáltságát mutatja, hogy ilyen beállítások mellett még akár egy 6600 GT-vel is játszható a program, viszont a Full HD felbontáshoz itt sem árt egy 8800 GTS. A sort a két nagy 400-as GeForce nyitja, a GTX 295 ezúttal kicsit lemaradt tőlük. Annál érdekesebb a 9800 GX2 jó szereplése, mely megverte a GTX 460-asokat. Talán ebben a tesztben volt a legkisebb a különbség a két nagy "szendvicskártya" között. A GT200 alapú modellek is jól szerepeltek, ám a G80-as 8800-asok ismét nem alkottak maradandót. Szintén harmatos a GTS 450 és a GT 440 szereplése, hiszen (a tesztek során már nem először) kikaptak a 200-as GeForce szériából származó közvetlen elődeiktől. Mögöttük az addig szoros mezőny után hirtelen szakadék következik, a pipeline alapú kártyákat és a kisebb dx10-es modelleket már erősen megterheli ez a játék. A Full HD felbontást itt már elfelejthetjük, de kis részletesség mellett még egész sokáig jó sebességet kapunk. Az alsóházból talán azt érdemes kiemelni, hogy a 6-os GeForce széria a szokásosnál kevésbé kap ki a GF7-es sorozatú kártyáktól.

Mafia 2

A Crysis Warhead mellett a Mafia 2 képviseli az új generációs játékokat a tesztben. Természetesen a régebbi kártyákkal való kompatibilitás kedvéért ez is DirectX 9 módban futott. A grafika sajnos nem túlzottan skálázható, a felbontáson kívül nem sok mindent állíthatunk. Fraps segítségével mértem le az első küldetés nyitójelenetét, amiről tudni kell, hogy sok közeli képet tartalmaz, emiatt az átlag FPS értékek magasabbak, mint a játék alatt valóságosan tapasztalható sebesség. Ezért ahhoz, hogy folyamatos és élvezhető játékélményt kapjunk, olyan kártyára lesz szükség, ami ebben a tesztben minimum 50-60 FPS sebességet ért el.

Kis felbontásban elhúz a GTX 480, de Full HD-ban majdnem utoléri a GTX 295, ami nem rossz teljesítmény a jó öreg szendvicskártyától. Ezt látva nem meglepő, hogy a 9800 GX2 sem szerepelt rosszul, hiszen nagy felbontásnál veri a GTX 460-asokat. A G200-as kártyák is jól szerepeltek, és a G92-es modellekkel is jó sebességet kapunk még teljes részletességgel is, a G80-as modellek viszont ismét lemaradtak. Nem brillíroztak a GTS 450 és GT 440 kártyák sem, ami annak tudatában meglepő, hogy egy modern játékról van szó. Kis felbontásban még egy 8600 GTS-el is játszható a játék (vegyük figyelembe a bevezetőben említett játszhatósági határt), de a pipeline alapú kártyákkal már nem igazán érdemes próbálkozni. Annál is inkább, mert a GF7 széria kártyáival furcsa árnyékhibák jelentkeztek a programban, ami különösen annak tükrében volt érdekes, hogy a GF6-os kártyákkal nem volt ilyen probléma. Azok viszont már csak állóképek renderelésére alkalmasak a Mafia 2-ben...

Portal 2

Kicsit kilóg az akciójátékok sorából a Portal 2, hiszen belső nézetes játék, de igazából shooternek sem nevezhető. Azért kapott helyet a cikkben, mert kíváncsi voltam, hogy a végletekig feltuningolt source motor alatt (mely már az AGP-s teszteknél szereplő Half-Life 2 alatt is szolgált) hogyan teljesítenek az új generációs kártyák. A Portal 2 grafikája nagyon szép, viszont emellett remekül skálázható is, így a gyengébb kártyákkal rendelkezők sem kényszerülnek lemondani róla. A mérést Fraps segítségével végeztem egy olyan ponton, ami az adott helyen a legjobban terhelte meg a VGA-kat, vagyis ez egyfajta legrosszabb esetnek minősül, és a játék közbeni átlag FPS az itt látható értékeknél magasabb lenne.

300 FPS-nél valamiféle limitbe ütközünk, ám ez nem processzorlimit lesz, sokkal inkább valamiféle beépített gát a játékban, mert a menü is maximum ennyivel képes futni. Kis felbontásban sok kártya elérte ezt az eredményt, és ha figyelembe vesszük, hogy a mérést egy különösen erőforrásigényes ponton végeztem, akkor kijelenthető, hogy a grafikát visszavéve még egy 6600 GT-vel is jól játszható a Portal 2. Nagy részletességhez és Full HD felbontáshoz viszont már szükségünk lesz egy erősebb 7900-as kártyára. A sort a GTX 480 vezeti, de nem sokkal lemaradva követi a GTX 295. A 9800 GX2 egészen a negyedik helyre kapaszkodott fel, vagyis a játék SLI támogatása jónak mondható. Ennek némileg ellentmond, hogy a 7950 GX2-vel nem sikerült működésre bírnom a programot: állandóan szétesett a kép, bármilyen SLI módot választottam, sőt még az SLI letiltásával sem javult a helyzet. Szomorú látni, hogy a G80-as kártyák ismét eléggé kikaptak a G92-es modellektől. A pipeline alapú kártyák viszonylag jól szerepeltek, de az ultra-low-end modellekkel azért itt is diavetítést kapunk.

Lost Via Domus

Utolsó játékunk a népszerű Lost sorozatból készült kaland-szerepjáték szerűség, mely emellett elég durva és erőforrásigényes grafikával is büszkélkedhet. Szerencsére jól skálázható, tehát viszonylag gyenge kártyákon is elindul, de a maximális élvezethez nem árt a modernebb vasak között nézelődni.

Processzorlimitbe sehol nem ütköztünk, és érdekes módon a GTX 295 érte el a legjobb eredményt kis felbontásban, pedig az SLI kihasználtsága elvileg ilyenkor rosszabb. Maximális részletességgel már csak a harmadik hely az övé, de ez sem rossz teljesítmény. A 9800 GX2 és szépen tartja magát, és még nagy felbontásban is a GTX 460-as kártyákat megközelítő eredményt hoz. A G92-es kártyákat ismét dicséret illeti, hiszen a GTX 260-ast is megszorongatták, ugyanakkor a G80-as modellek szereplése újfent csalódást keltő. Kis felbontásban még egy közepesen erős GF7 szériás kártyával is belevethetjük magunkat a Lost-kalandba, ám az ultra-low-end modellekkel ez a játék is felejtős.

Tesztek - PCIE - Végeredmény

A tesztek eredményeinek összegzéséhez itt is az AGP-s tesztnél már ismertetett képletet használtam, ám mivel képminőségbeli eltérések itt nem voltak, ezért egyik kártyánál sem kellett "büntetéseket" alkalmazni. 16 teszt, többségük kétféle felbontásban és részletességgel már elég átfogó képet adhat a kártyák teljesítményéről, lássuk hát a PCIE-s kártyák erősorrendjét!

GeForce 6 széria

Az AGP-s kártyák között igen népszerű és jó teljesítményű hatodik GeForce generáció PCIE fronton a belépőszintet képviseli. Ebben a szériában jelentek meg először a natív PCIE támogatású GPU-k, tehát csodát nem kell várni tőlük. Sajnos a 6800 GT és a 6800 Ultra tesztelésére nem volt lehetőségem, ezért a leggyorsabb GF6-os kártya a 6800 GS lett, mely 256 bites memóriabusza és magas órajelei ellenére teljesítményben alulmúlta a 7600 GT-t, ami némi csalódásra ad okot. Szintén nem túl rózsás az alap 6800-as és a 8 pipe-os 6800 XT szereplése, a 6600 GT és annak módosított OEM változatai viszont egész szépen helytálltak. A 4 pipe-os 6600 LE, valamint a 6200-es széria kártyái nem ajánlhatók játékra semmilyen formában.

GeForce 7 széria

Az utolsó pipeline alapú generáció számára eléggé megterhelőek voltak ezek a tesztek, de azért a 24 pipe-os monstrumok helytálltak a gyengébb dx10-es modellekkel szemben. A két GPU-s 7950 GX2 szereplése csalódást keltő, hiszen összetettben alig tudott gyorsabb lenni a 7900 GTX-nél. Dicséret illeti viszont a 7600 GT-t, hiszen 128 bites memóriabusza ellenére az AGP-s teszt után komolyabb igénybevétel mellett is verte az előző generáció csúcskártyáit. A 7600 GS jó ár/érték arányával hódíthat, a 7300 GT pedig a 6600 GT alternatívájaként jöhet szóba. A G72-re épülő ultra-low-end modellek, bár határozott előrelépést mutatnak az NV44-es kártyákhoz képest, játékra teljes mértékben alkalmatlanok.

GeForce 8 széria

A 15 csúcskártyás cikkemben a teszt erkölcsi győztesének a 8800 Ultrát neveztem meg. Továbbra is látszik, hogy a generációk közötti legnagyobb ugrás a nyolcadik GeForce generációval következett be, de ez nem is csoda, hiszen az alapjairól tervezték újra az egész architektúrát. A G80-as monstrumok tündöklését viszont kissé elhalványítja a szintén a GF8 szériában bemutatott G92-es GPU, melyet ugyan a kezdetektől költséghatékony felépítésű kártyákhoz terveztek, ám az 512 MB-os 8800 GTS összetettben megverte a 8800 Ultrát, ami igen szép teljesítmény. A kissé visszabutított 8800 GT sem szerepelt rosszul, hiszen majdnem befogta a 8800 GTX-et. A G80 alapú 8800 GTS-ek szereplése aggasztónak mondható, és az is látszik, hogy a 640 MB-os változat szinte semmilyen előnyt nem képes kovácsolni a nagyobb memóriamennyiségből, így nem csinált rossz vásárt az, aki annak idején az olcsóbb 320 MB-os modell mellett tette le a voksát. A 8600-as kártyák szereplése felejthető, még az agyonhúzott GTS is alig több mint fele annyi pontot szerzett, mint a leglassabb 8800-as modell, a sokkal jobban elterjedt 8600 GT szereplése pedig még gyengébb volt. A 16 Stream processzoros változatok nem igazán ajánlhatók játékra.

GeForce 9 széria

Utólagosan szemlélve már jobban érthető az, amin annak idején sokan fennakadtak, vagyis hogy a kilencedik GeForce generáció csúcskártyáin a G92-es GPU-t alkalmazta az NVIDIA. A kétmagos 9800 GX2 szépen helytállt a tesztben, hiszen összességében alig lassabb a jóval modernebb, és játékos szempontból ütőképes kártyának tartott GTX 460-asnál. Az egymagos 9800 GTX nem volt egy nagy durranás, hiszen minimális órajelelőnye okán alig gyorsabb a G92-re épülő 8800 GTS-nél, ám jóval többet fogyaszt, és a hűtése is sokkal hangosabb, ezért én személy szerint nem ajánlanám a megvételét. A pluszos változat már ütőképesebb, és kevésbé is fűt, így azzal már nem jár rosszul senki. A 9800 GT lényegében egy átnevezett 8800 GT, a tesztben összeszedett minimális előnye betudható mérési hibának is. A sokak által lesajnált 9600 GSO megverte a népszerű 9600 GT-t, de figyelembe kell venni, hogy egy gyárilag tuningolt változatot teszteltem! A 9500 GT szépen gyorsult a 8600 GT-hez képest, így alap szintű játékos kártyának még elmegy, de a 16 Stream processzoros 9400 GT-t már nem tudom ajánlani játékra.

GeForce 200 széria

Nem szerepeltek rosszul, a GT200-ra épülő kártyák, a technikai specifikációik alapján valahogy mégis többet vártam volna tőlük. A kétmagos GTX 295 jól szerepelt, hiszen összetettben a GTX 470-es szintjét hozta, ám néhány esetben megelőzte a 480-as monstrumot is. Az egyetlen GT200-as GPU-t felvonultató kártyák szépen libasorban követik egymást, egyedül azon akadhat meg a szemünk, hogy a GTX 275 megverte a nevezéktanilag fölötte álló 280-ast. Az alap, 192 Stream processzoros GTX 260 kicsit szégyellheti magát, hiszen alig gyorsabb csak a G92-es csúcsmodelleknél. És ha már itt tartunk, meg kell dicsérni a GTS 250-est, hiszen igaz, hogy nem más, mint egy átnevezett 9800 GTX+, de középkategóriás kártyának kiváló választás volt akkoriban. A DirectX 10.1-es GT 240-et és GT 220-at általában nem tartja sokra senki, a tesztben mégsem szerepeltek vészesen rosszul, és ne feledjük, hogy elsőként rendelkeztek beépített hangcodec-el, ami például számomra egy igencsak fontos szolgáltatás, hiszen könnyedén lehet velük HDMI-n keresztül hangot továbbítani. A nevetséges specifikációjú GT 230 inkább csak érdekesség szinten említhető, a 210-es alapmodell pedig játékra alkalmatlan.

GeForce 400 széria

A teszt egyértelmű győztese a GTX 480, brutális teljesítménye nem megkérdőjelezhető. Sajnos emellé hatalmas fogyasztás és melegedés is társul, ami azért árnyalja kissé a képet. A némileg moderáltabb GTX 470 jobb választás lehet, ha nem törekszünk a maximumra. Az általánosan lenézett 465-ös megverte a 460-asokat, mégsem ajánlanám velük szemben, szintén fogyasztási és melegedési okokból. A 460-as ugyanis nem hiába lett slágerkártya: kiváló teljesítménye mellé elfogadható hőtermelés és barátságos árcédula társul. A 768 MB-os változatot csak akkor lehet javasolni, ha érezhetően olcsóbb a teljes értékű memóriabusszal szerelt 1 GB-os kártyáknál. A butított SE változat szintén nem elvetendő, ha jó áron sikerül hozzájutni. Csalódást keltő viszont a GTS 450 és a GT 440 szereplése, hiszen semmiféle előrelépést nem tudnak felmutatni sebességben közvetlen elődeikkel szemben, ráadásul régebbi játékokban gyakran alulmaradnak. A 64 bites memóriabuszú GT 430 csak irodai vagy multimédiás gépekbe ajánlható.

Tesztek - AA / AF

A képminőségjavító effektek hívei bizonyára rosszallóan ingatták a fejüket, hogy az eddigi méréseket AA (antialiasing) és AF (anisotropic filtering) nélkül végeztem. Az ő kedvükért egy külön AA/AF teszttel készültem, amiben nem a kártyák erősorrendjét állítottam fel, hanem azt mértem, hogy az egyes kártyák saját magukhoz képest mennyit lassulnak vissza az egyes beállítások hatására 3DMark 03 alatt (az AGP-s kártyákkal az első, a PCIE-s kártyákkal pedig az utolsó játéktesztet mértem le). Így utólag sajnos azt kell mondjam: ez nem biztos, hogy a megfelelő módja volt a szemléltetésnek, hiszen a grafikonokat elkészítve elkeseredve láttam, hogy annyira átláthatatlanok lettek, hogy még én magam is nehezen igazodok ki rajtuk. Sokáig azt is fontolgattam, hogy közzé sem teszem ezeket az eredményeket, de mivel rengeteg időt vettek el, ezért nem akartam hogy veszendőbe menjen a munka, így most a cikk végén lefáradt agyú olvasóimnak megadom a kegyelemdöfést rengeteg kék színű csíkkal :)

AGP-s kártyák - antialiasing

Mit is látunk itt? Mint mondtam, ez a grafikon azt szemlélteti, hogy az egyes kártyák az alapbeállításon (aa nélkül) mért eredményekhez képest mennyire lassulnak vissza 2x/4x/8x aa hatására. Az eredmény elég kusza, hiszen itt nem a kártyák erősorrendjét láthatjuk. Ha például egy gyengébb GPU mellé erősebb memóriabusz kapcsolódik, akkor jobban szerepel ebben a tesztben, mint például az FX 5900-as modellek. Fordított esetben viszont elvérzik, mint a 6200A. Nagy általánosságban kijelenthető, hogy 2x-es antialiasing a modernebb kártyákkal minimális teljesítménycsökkenéssel jár, de még 4x-es módot is nyugodtan kapcsolhatunk a legtöbb GF6-7 szériás kártyával, illetve az erősebb FX-ekkel. A lista végén a GF 2 és 4 MX modellek eredménye nem mérvadó. Csak a 4x-es antialiasing működött rajtuk, de azzal irreálisan gyorsak voltak, tehát valószínűleg az felelne meg a 2x-es módnak.

AGP-s kártyák - anisotropic filtering

Az anizotropikus szűrés a modernebb GPU-kat már nem igazán terheli meg, így ha GF6 vagy 7 szériás kártyánk van, akkor nyugodtan 16x-os állásra húzhatjuk a csúszkát. Az FX-ek csak 8x-os módot támogatnak, és ezt modelltől függően 70-80%-os eredménnyel futtatják, ugyanerre a GF 3-4 Ti modellek csak 50%-os teljesítménnyel képesek. Ha GF1-2 vagy GF4 MX kártyánk van, akkor csak 2x-es szűrést választhatunk, azt viszont nyugodtan kapcsoljuk be, mert a sebességcsökkenés minimális.

PCIE-s kártyák - antialiasing

A 2x-es és 4x-es módok a modernebb kártyákat már nem igazán terhelik meg, de ha nagy GT200 vagy G80 szériás GPU-val szerelt kártyánk van, akkor akár 8x-os antialiasingra is kapcsolhatunk drasztikus teljesítménycsökkenés nélkül. Érdekes, hogy az összes GT200 GPU-val szerelt kártyánál a 4x-es mód gyorsabb volt, mint a 2x-es. Furcsa az is, hogy a GTX 480-at eléggé megterhelte az antialiasing, de persze ez saját magához képest értendő! A sor végén az irodai kártyák lassú memóriabuszát jól szemlélteti az ebben a tesztben elért gyenge eredményük.

PCIE-s kártyák - anisotropic filtering

Ez a grafikon sok kommentárt nem igényel. Mint az AGP-s kártyáknál már írtam, a modernebb GPU-kat az anizotropikus szűrés már nem igazán terheli meg, és ez a PCIE tesztben szereplő összes modellre igaz, még a leggyengébbeket is beleértve. Az összes kártyával 16x-os módra kapcsolhatjuk a szűrést, ami szépen meg fog látszani a képminőségen.

Végszó

Ennyi tesztre futotta, és ezzel a cikk végéhez is értünk. Aki végigolvasta az írásom, remélem hasznos időtöltésként élte meg, találkozott néhány múltbéli kártyájával, és megtudta azt is, hogyan szerepelne manapság. Az ilyen nagyszabású összefoglaló tesztek elég ritkák, és utólag visszagondolva meg tudom érteni, hogy miért. Emellett szinte biztos, hogy lesznek olyanok, akik szerint másképp kellett volna végezni a teszteket, de szerintem így is kellően jól szemléltettem a kártyák erősorrendjét. Többen kérdezték, hogy miért maradt ki a cikkből a GeForce 500-as sorozat? Nos, ezt az írást elsősorban a 15 csúcskártyás cikk kiegészítésének, vagy jobban mondva továbbfejlesztésének szántam, ezért ugyanazt az idősávot akartam lefedni. Emellett természetesen anyagi megfontolásból is kihagytam az 500-as szériát, hiszen még meglehetősen drágák használtan is, és az anyagi lehetőségeim nem korlátlanok. A harmadik indokom pedig az, hogy az 500-as sorozat érdemi fejlesztést nem igazán tartalmazott, lényegében átnevezésekkel és egészen apró finomhangolásokkal jöttek létre a kártyák, így nem sok értelme van az összehasonlításnak.

Köszönöm a figyelmet, és további jó játékot mindenkinek, lehetőleg NVIDIA videokártyákkal :)