Ez nagy jóság lesz. Felmegyünk a nagyvárosba, játszunk egy egészségeset és csupa unokáknak mesélhető élménnyel hazajövünk. Mint a filmekben.
Majdnem sikerült.

A nagy nap elött 3 héttel megszületett a fejünkben a gondolat, hogy a városi pályán kívül is meg kellene próbálni dobni némi pontot. Gyorsan meglett a csapat, csak pár telefon és némi személyes megbeszélés kellett hozzá. Laca – Gábor –Robi és én (Boci). Megvan a négyes, és így már mehettünk is nevezni. Amit online intéztünk el. Egyszerű és gyors volt, sehol semmi fennakadás.

Közelgett a nap amikor 200 csapat 28 pályán méri össze korosztályok szerint a tehetségét, vagy tehetetlenségét streetballban. Mi a 73-83 kategóriába estünk.
Szombat reggel 5:30 –as pesti gyors buszra felszálltunk és irány a játék helyszín. Ami a városligetben volt, a korcsolyapályán. Hamar odaértünk. Ha jól emlékszem fél 8-kor már ültünk a nagy lépcsőkön a bejárat elött. Az első csapatok között voltunk akik bejelentkeztek. Kaptunk is 2 db 2xl-es és 2 db XL es polót. Volt nagy nézés, aztán kibontottunk egyet. Gábor barátom kb 2m magas. 100 kg olyan jó darab gyerek, de a 2xl –es poló neki is túlzás volt. Gyorsan vissza is adtuk, hogy kérünk kisebbet. Az egyik lány azt mondta, hogy nem cseréli ki mert ez a kategóriára osztott méret. Gyorsan eszembe is jutott, hogy akkor erősen alultáplált vagyok és hátramaradtam a növésben ha 2xl-es polót kéne hordanom. De aztán jött a megmentőnk egy szőke rendező lány, aki seperc alatt kicserélte a kívánt méretre mindegyik polót.

Következő feladat pálya keresés. A 8-as ground volt a mienk. Az összes meccsünk oda volt kiírva. Szépen megtaláltuk, egy időben velünk jött egy másik csapat is. Összepacsiztunk aztán dobálgattunk. 9 kor volt a pályán az első tétmeccs. Újdonsült barátaink játszották volna, ha eljön ez ellenfél. Vártak 15 percet de az ellen csak nem került elő. Így játszottunk velük egy bemelegítő kört. Egész jól tolták ahoz képest hogy már mindegyik apuka korban volt, meg pocak is befigyelt néhol. Később kiderült, hogy barátaink ellenfelei egy másik pályán vártak a küzdelem kezdetére. Számomra teljesen homály, hogy hogyan nézhették el a pályaszámot..

9:30 kor jöttünk mi. Bemelegítettünk, kamerát előkészítettem, hogy amíg nem cserélünk filmezek. Aztán eltelt 15 perc és nyertünk. Ugyanis a mi ellenfelünk se jött el. Nagy szomorúsággal levonszoltuk izzadt testünket a pályáról. – Következő mecs? kérdem a bírót. – Az bizony 12:30 kor lesz.
Ejj… nem kis idő.

Felöltöztünk és elmentünk körbenézni, talán tanulhatunk valamit a többi csapattól. Szépen pályáról pályára végigjártunk. Megnéztük a vegyes csapatokat, a lányokat, a kicsiket. Egy helyen hosszasan elidőztünk. Egy orosz nemzetiségű csapat (a továbbiakban Günterék) szó szerint azon volt hogy ellenfelét korházba amortizálja. Egyre többen álltak a pálya köré. Günterék meg csak faltoltak löktek faltoltak. A szabályzat szerint ajánlatos annak mondani a faltot aki elkövette. Így a fair play. Günterék nem nagyon ismerték ezt a fogalmat mert minden lökés lehúzás ráncigálásuk után pontot dobtak és nem törődtek a hőbörgéssel..

Végre közbeszólt a bíró. Aki eddig egyáltalán nem volt aktív. Jelezte günterék felé, hogy nem szabad. Ez kb. annyit ért mint csák norisznak egy pofon. Semmit. Ugyanis Günterék nem beszéltek magyarul.

Tovább haladtunk. Sportszeletes sátor akadt elénk. Középiskolás korú lányok darabolták a csokikat mint a robotok. Minden tálcán más iz. Be is gyűjtöttünk párat. Aztán gatorade pult. Ami jó szar volt mert szinte vízzé higitották a srácok.

11:00 A nagy pályára orientálódtunk. Kamerával felkészülve, hogy lefilmezzük a 2005-ös NBA zsákolóbajnok félisten szuperszárt Josh Shmith-t. Helyette 15 percig alsónemű bemutatót és 15 percig adidas ruhabemutatót néztünk. A tömeg már kezdett elégedetlenkedni. Többen is meg szerették volna lincselni a speakert.





Megj: A spíkerről annyit kell tudni, hogy a kosárlabdához teljesen dilettáns 40 év körüli férfi, aki egész nap 3 mondatot ismételgetett felváltva, keverve . Mindegyik mondatban benne volt a Josh Smith név. 9:30-11:30 ig úgy mondta ezt a nevet a mikrofonba mintha levegőt venne. Minden mondatba belecsempészte valahogy. A szegény NBA játékos meg biztos szétcsuklotta magát.

11:30-kor megérkezett a szuperhős félisten Smith barátunk. Mert addigra már olyan sokszor halllottuk a nevét, hogy családtagnak tekintettük. Szerencsére jött egy értelmesebb mikrofonba megmondó ember -DJ Dominique- , aki a szuperhős félisten kosárlabdasztár testvérünk mellkasáig se ért. De a mikrofont pont a szája elé tudta tartani .
Jött egy laza bevezető, mindenféle általános dolgokról. Utána a közönség kérdezett.
Egy kérdést kiemelnék.
Azt kérdezte az egyik ARC versenyző , hogy:
- Mivel a kategóriájukban ők fognak nyerni, (igen ezt igy kijelentette a verseny felénél.). Ezért drukkol e majd nekik? (mármint az NBA félisten)
Gondoltam is magamban, hogy igen lúzerkém majd pont rátok fog gondolni, amikor a tegnap esti hostess csajok a Klubból nagyobb nyomot hagytak benne mint a te hülye kérdésed.

A kérdések után Celeb kosár volt.
Ott volt a Kuncze Gábor. Vicces egy figura az. Azt hiszi, hogy egy kosaras cipőtől meg fejpánttól tud kosarazni is. Pocak azért befigyelt rendesen, behúzni se tudta volna.
Feldobásnál a 206 cm magas testvérünk és a nem is tudom talán 170 cm magas Kuncze állt oda. Josh barátunk nem is ugrott úgy pöckölte el a labdát. A csapatban ott volt még a magyar speciális olimpia kosárlabda csapata. Ők dobták az első pontot. Egész jó csapatjátékot toltak.





12:10
Visszamentünk a nyolcas pályára, ugyanis 12:30 kor játszani kellett. A nap elején megismert pajtáscsapat majdnem nyert megint játék nélkül mert az ellen csapat megint eltévedt. De most volt 1 okos a csapatban és körbejárta a pályákat, hogy kinek hiányzik.
Lejátszották a meccset barátaink nyertek továbbjutottak. Ekkor jöttünk mi.
4 ponttal kikaptunk. Fair play volt a játék végig. Az ellen csapaton látszott, hogy folyamatosan együtt játszanak és jobban mozogtak csapatban mint mi. Azért játszottunk egy jót.

Szedtük a cuccunkat és indultunk haza. A döntőt megvárni nem volt értelme, mert 4 óra múlva kezdődött. Díjkiosztó meg este 7 kor.

Kilépve a koripálya bástyái közül, szembetűnt pár rendőrautó és beöltözött rendfenttartó úriember. Tüntetés volt a Hősök terén és vigyázták a rendet. Gyorsan a metró felé nyomultunk, közben 2-3 tüntető újságot próbált nekünk elpasszolni, de nem tartottunk rá igényt.

Metróra fel
A Deák térig semmi problem. Mikor számunkra megfelelő kékmetróig lerobotlépcsőztünk, a jegykezelő manager megállított minket menetpapírok ellenőrzése céljából. Nekem BKV bérletem volt azzal nem is foglalkozott. Laca barátom jegyén fentakadt. Elfelejtette átszállásnál kilyukasztani az átszálló másik oldalát.
Na a néni egyből elkezdett hápogni, hogy akkor ez 5 000 Ft lesz. Mondtuk, hogy visszamegyünk kilyukasztjuk. Nem tetszett neki az ötlet mindenáron büntetni akart. Aztán a Laca & Gábor fogta magát visszamentek lekezeltetni a gépekkel a menetjegyeket. Én beálltam a lépcső aljába, hogy lefilmezzem a barátaim mikor jönnek vissza. Erre a kis metrótörpe odaugrott, hogy ugye nem filmez, ugye nem engem? tekerje vissza és törölje le, vagy adja oda a kazettát. – Miva? Mondtam neki, hogy csak a felvételeket nézem, de nem hitte el. Erre beletekertem egy alaposat a felvételbe és megmutattam, hogy nincs rajta a néni tökéletes hab teste. Rendőrt akart hívni a földalatti boszorkány.
Jöttek a Gáborék, mi meg otthagytuk a jegykezelési szakértőt, hogy had ossza tovább az észt.

13:40
Népliget. Irány haza.
Útközben megbeszéltük, hogy otthon végkimerülésig kijátsszuk magunkat. Így is lett délután 4-fél 8 ig, élveztük a hazai pálya nyújtotta nagyszerű játékot…

Képek forrása http://www.streetballnet.hu