Nagyon furcsa helyzetbe kerultem most. Még ilyennel én nem álltam szemben és ismét rádobbentem arra, hogy mégsem tudok mindent oly egyszeruen megoldani, mint ahogy én azt elképzelem. Fogalmam sincs hogy mi lenne a helyes, a jó, a legjobb dontés...

Van egy most (már) ''csak'' nagyon jó barátom. Pár hónapja szakítottunk, de igazán akkor sem értettem, hogy MIÉRT?(a leghulyébb kérdés, amit akkor tesz fel az ember, amikor valójában mindent tud). Tudtam, éreztem h szeret, h szerelmes, én is az voltam, de valahogy ez mégsem ment akkor. Onnantól maradtunk (sajnos, vagy nemsajnos nemtudom) barátok, talán túl kozeli barátok. Talán ezért nem sikerult ot elfelejtenem és talán ezért sem sikerult Neki elfelejteni-e engem. Máshoz próbált fordulni, hogy elfelejtsen, h konnyebben menjen neki a felejtés, próbálta elhitetni magával, velem h már nem, mert a másikat, de igazából tudtuk mind a ketten, hogy ez nem igaz. Én is próbáltam elfelejteni, elhitetni magammal, hogy elfelejtettem, de nem sikerult.

És igen.... 6hónap(egy angyon picivel tobb is talán) alvás és 3hónap ébredezés után újra felébredtem. Most ébredezik egyik nagoyn kedves jóbarátom is. A feeling már tok happy bennem... Újra kombinálhatok ezt azt midnent és mindenkirol mindent tudni... Ájhh nyami nyami... Nekem lételemem a gondolkodás, kombinálás, félomndatból egy regény megértése. És most újra kipihenten újult erovel vágok ennek neki. De még valaki hiányzik:S De ideje lenne már lassan neki is felkelni... Nélkuluk nem az igazi

Van egy jópár dolog az életemben amit sose fogok megérteni hogy mire jók. Ilyenek ezek a továbbkuldozgetos levelek is, mert hogy nem ezekbol lett gazdag Bill Gates az is hóttziher...
Már a tokom ki van beloluk. Eleinte még 1-et 2-t tovább is kuldtem, hagy oruljenek, akiknek ez a hobbiuk, de MIRE JÓ EZ??? Ha osszeszámolnám, akkor már 2 haldokolnom kéne, h minnékl fájdalmasabb legyen, lenne 8469 év szerencsétlenségem a pápa egy Szexisten lenne hozzámképest és már én annak is orulnék ha esetleg valaki rámnézne, vagy egy lyukas híd lenne a fejem folott... Ehhez képest itt írok. És hány embernek teljesult legalább 1 valamilye is? Mert nekem abból a párból amit véletlenul tovvább is kuldtem semmi sem lett, még csak az esélyének h megtorténik a lehelletét sem eŕeztem. Nemrég olyat kaptam, hogy ha nem kuldom tovább a megnyitástól számított 11 percen belul 15 embernek, akkor meghalok 2 héten belul (nem volt ennyire nyilvánvalóan leírva, de 2 olyan esetet hoztak fel PÉLDÁNAK, hogy akik nem kudlték tovább 2 héten belul szornyu kínok kozt haltak meg). Hát ezen én majd osszefostam magam, mert 11 perc arra nem volt elég h elolvassam és kirohogjem magam a csóró fordításon (mert a nevekbol ítélve angol votl eredetileg). És kit érdekel h mi lett Mr. Smith legkisebb unokahúgának a féltestveŕének a 4. feleségének 2. volt fe´jének orokbefogadott fiának eltitkolt vértestvérélvel, csak azért mert nem kuldte tovább és lehet hogy még én is a rokona vagyok.

Felkelek ma 6-kor mert 5 órától nem vagyok képes tobbet aludni, mint egy vérbeli 80 éves:S Úgylátszik oregszik már az ember... Bemegyek suliba és vár rám egy tok ures osztály 15 percel órakezdés elott. F@sza, ez a nap is jól idnul... Egye fene, végig alszom (ha nem alszom értelmesen nézek a tanárra) ezt a napot is. Hazajovok itt vár rám pár száz megtanulandó angol szó, h csiszoljam a tudásom, m én ilyen ugyes vagyok h még tanulni is tok. Erre fel beadnak olyanokat tanulni h budi :S Aztán konverzáljak el errol másfél órán keresztul. Meséljem el neki h hogyan szoktam kiadni magmaból fél órán keresztul a nem szukséges anyagokat és a végtermékrol is adjak egy pontos leírást v mi? Milyen világban élunk ma? Ilyenekre tanítják a fiatalságot és még csodálkoznak h ilyen agresszívak, m jojj de ez még a mi idonkben nem volt duma... NC Már elore várom h mi lesz holnap

Most egy kis torténetet szeretnék itt elmesélni, ami mostanság velem tortént. Azeŕt pont itt, mert itt nem ismer senki személyesen és senki se fogja tudni h kikrol is van szó, de legalább elmondtam valakinek, valakiknek és azzal h elolvastátok meghallgattatok.

Nos tehát fél évi egyuttlét után (tom nem sok, de nekem sikerult ezalatt orulten beleszeretnem) 3 hónappal ezelott szakítottunk a (mostmár csak) exbarátnommel. Hogy miért azt szerettem volna még akkor tudni és eléggé szarul esett nekem, mikor nekem csak... Hát semmit sem mondott, csak h már nem szeret (még ezt is csak úgy h nemtudja). Eddig rendben is van minden, megegyeztunk, h maradunk barátok, mert ugye rosszban lenni semmi értelme nem lett volna, csak egyszeruen már nem szeret, akkor meg miért haragudjunk egymásra? A kozos baráti kor miatt úgyse tudtuk volna elkerulni egymást, valaki vagy mindkettonk rosszul jaŕt ovlna.

Na de aztán késobb ahogy telt az ido 1-2 bacardi társaságában minden ember nyelve megered és a kozos barátoktól szebbnél szebb dolgokat tudtam meg, mint például h megcsalt, h olyan dolgoké haragudott o rám, amiért inkább nekem kellett volna rá, stb. stb. és csak ekkor dobbentem rá úgy istenigazán h mennyire is szerettem, szeretem ot, hogy mit vesztettem. Ezekután jottek aztán a kisebb osszetuzések, majd a nagyobb veszekedések.