Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Ha már sokan, akkor én is

  Magatartás: 5
  Szorgalom: 5
  Irodalom: 5
  Nyelvtan: 4
  Angol: 5
  Történelem: 4
  Matematika: 4
  Földrajz: 4
  Biológia: 4
  Fizika: 5
  Kémia: 4
  Testnevelés: 5
  Rajz: 5
  Ének: 5
  Technika: 5
  Életvitel: 5
  Média: 5

  Ez nem az én nyolcadikos bizonyítványom, hanem az unokámé. Ettől még dicsekedhetek vele, hiszen ha én nem vagyok, akkor ő sem lenne.

  Az egész kupacból számomra a legszimpatikusabb jegy az életvitelre adott ötös.
  Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Seneca bizton tudta, hogy mit mond. Unokám pedig bizton tudja, hogy miként élje, alakítsa életét. Édesanyja szelíd szigorral terelgeti a rögös ösvényen, hiszen én is így tettem ővele. Nem rombolunk, építünk, de a vadhajtásoknak nincs kegyelem.
  A nagyszülők pedig bölcsen hallgatnak, nem szólnak bele a nevelésbe. Így van ez jól.

  Vakegérke 11 éve 27

• Rájöttem

  Vannak ugye a futómadarak. No most ha madarak, és szárnyuk van, akkor miért nem repülnek?
  A válasz egyszerű. Szárnyuk már nem alkalmas rá. Egy kis felsorolás.

  Nandu
  Strucc
  Emu
  Kazuár
  Kiwi
  Futómadár
  Indiai futómadár
  Vörös futómadár
  Vörösfejű futómadár
  Elnézést, ha valakit kihagytam.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 26

• Fene a jó dolgát

  Évek óta szolgál egy Timestar quartz (kvarc) karóra.

  

  Ilyen, de mégsem ilyen, szóval ez hasonlít hozzá leginkább. Az enyém fekete számlapos, a mutatói fehérek, és nem hegyesek, hanem szögletesek, a másodperc mutató vékonyka, és piros. Számok nincsenek rajta, csak "határkövek". Más felirattal sem szolgál, csak a márkajelzéssel. No meg a csat sem stimmel.

  Évek óta szolgál, ahogy mondtam, de egyénisége van. Pillanatnyilag a hűtőben dagonyázik a rohadék, és bizonyára rajtam röhög. Egyszerűen nem hajlandó elviselni a forróságot, hőségben leáll.

  Beteszem, kiveszem, és most nem szexről van szó.

  Nos igen. Nem az első eset, hogy megtagadja a szolgálatot, de csak most jöttem rá a hisztijére.
  Hogy az anyád csája, eddig is nyáron hagytál cserben! Mész a hűvösre!
  Tiltakozás nyemám, egyébként sem érdekelt volna. Beraktam a hűtőbe.

  Na, hogy vagy? Aha, látom jársz. Na gyere.
  Azt ám, meg az anyukádnak a... Még fél órát sem vagy hajlandó együttműködni? Kotródsz vissza azonnal?
  Nem kotródott, vittem.
  Még kétszer próbálkoztam. Nem adta fel az elveit.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 48

• Kés, villa, olló...

  Egy ismerős család figyelmébe, akik szinte biztos, hogy nem olvassák soraimat.

  A nagyszülők legalább ne szólnának bele a gyerekek nevelésébe. Soha a büdös életben nem fogom megérteni, hogy miért érzi kötelességének egy nagymama, vagy nagypapa, hogy neki kell megszabnia, miként neveljék a gyerekek az unokákat. Ők aztán mindent jobban tudnak, és ha az ember lázadozik, akkor könnyen odavágják, hogy ők már felneveltek egyet, kettőt, akárhányat, tehát tudják, mit beszélnek. Már csak az a kérdés, hogy ők mit éreztek, amikor a szüleik, vagy az anyósuk-apósuk beleszóltak a nevelésbe.

  Kell, hogy a gyerek (persze nem dedósan) kést, szerszámot fogjon, és ha ez azzal jár, hát vágja meg magát vele. Majd megtanulja kezelni. Törjön az a tányér, pohár, majd azt is megtanulja, hogy kell veszteség nélkül mosogatni. Ha nem bánik jól az eszközökkel kamasz korára, akkor úgy lesz vele, hogy csinálja más.

  Önmaga ellátására képes, önálló embert kéne faragni a gyerekekből. Akarom mondani kell! Mondom én, aki már nem is emlékszik rá, hogy mikor volt először kés, vagy éles, hegyes szerszám a gyerekei kezében.
  No persze, volt időnként némi sírás-rívás, de volt ragtapasz, és gondoskodó szeretet is.
  Másnap már csak emlék volt a fájdalom, és folytatódott a mosolygós kaja előkészítés, vagy valaminek a szerelése.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 20

• Minek nevezzelek

  Ismerős lehet a cím, de most nem az irodalmi alkotásról van szó. Annál inkább egy bizonyos tanulási uningerenciáról, megoldási képességet illető impotenciáról.

  Erről a (már lejárt) hirdetésről van szó.

  Lehet, hogy tényleg csak egy kötözködős kis senki vagyok, de gusztustalannak találom, hogy a hirdető még arra is lusta volt, hogy feltúrja a NET bugyrait, inkább a HardverApró kapacitását terhelte azzal, hogy lojális partnert találjon a tanulás nélküli problémamegoldáshoz.

  Mégis ez minek nevezhető? Ha tisztességes eljárásnak, akkor az én értékrendem valahol hibás. Engem nem erre neveltek.
  Talán bolond voltam, hogy minden vizsgámon külső segítség nélkül mentem át, méghozzá átlagon felüli értékeléssel. Megúszhattam volna kevesebb erőfeszítéssel, ha más anyagát másolom, súgásra hagyatkozom.
  Engem nem erre neveltek.

  Talán nyers voltam, de hiszem, hogy kérdéseim helyénvalóak voltak.
  A válasz magáért beszél.

  Nézd, kedves hirdető, az egy dolog, hogy nemtörődöm módon állsz a tanuláshoz. Az viszont már unszimpatikus, hogy mások szellemi termékét akarod saját javadra fordítani, egyben magadénak bemutatni.
  Szerintem nem becsületes dolog.

  Vakegérke 11 éve 71

• Egy vágy a sok közül

  Mikor gyerek voltam, alig vártam, hogy felnőtt legyek. Majd nem dirigál a muter, meg a (mostoha)fater, lesz fizetésem, lakásom, feleségem, gyerekeim, és a magam ura leszek. Aztán az a pillanat is eljött, amikor felvettem az első fizetésem. Annyi pénz még soha nem volt a kezemben, és én megdicsőülten gondoltam rá, hogy most már én is felnőtt vagyok. Letettem a kiszabott kvótát anyám kezébe, aztán irány a közért.

  Na, ennek története van.
  Mikor még tanuló voltam, áhítattal gondoltam arra, hogy de jó lenne egy karéj kenyeret vágni egy kétkilós vekniből, de a közepéből, és hosszában. Megkenném zsírral, megszórnám cukorral, és enném, csak enném, csak enném...
  Ezen vágyamnak hangot is adtam, mire anyám szelíden csak annyit mondott: majd a saját fizetésedből, fiam.
  És eljött az idő. Vettem egy szép kétkilós kenyeret, fél kiló zsírt, meg egy kiló cukrot. Hazavittem szerzeményem, és beteljesítettem régi vágyamat. Hatalmas karéj cukros-zsíros kenyérrel vonultam ki a két bérház közös udvarára, leültem a kedvenc padomra, és nagyot haraptam a finomságból. Nem érdekelt, hogy mindenki rajtam röhög. Könnyen kitalálható, kifogott rajtam a kenyérke, túl sok volt. Kárba nem veszett, a haverok bezabálták a fölösleget. Ültem, néztem a majszoló haverokat, és örültem, hogy beteljesült régi vágyam, egyben egy kicsit üresebbnek is éreztem a lelkem. De jó, elértem azt, amit akartam. És most jó? Egy (vágy)álommal kevesebb.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 33

• Nem hat meg

  Egy tudósítás.

  Talán szikla van a szívem helyén, talán már nem tudok együtt érezni szegény nyomorultakkal, de nem értek egyet azokkal, akik a kormányt szidva ordibálnak, és melldöngetve állnak ki a lakhatás jogáért.

  Érdekes, az éhhalál küszöbén lévőket nem védi senki.
  Érdekes, azok sem érdekelték a nagyszájúakat, akik télen a saját házukban fagytak meg, mert nem volt pénzük tüzelőre.

  Szóval hogy is van ez?
  Mivel sokadszor futok neki, hogy megírjam soraimat, már nem tudom linkelni az állítólagos tényeket, hiszen már elfelejtettem, hogy hol is találhatóak azok a cikkek, amelyekben olvashatóak.
  11 gyermekes család, 3 kiskorú gyermek. Havi jövedelmük 200-220 ezerre tehető.
  Kétszer nullázta adósságukat a lakóközösség, ma már nem hajlandóak rá.
  2, azaz kettő millió a közüzemi, és lakbértartozásuk. Maradjunk annyiban, hogy ezt nem pár hónap alatt szedték össze, ráadásul lásd előző mondatom.
  Az önkormányzat korábban felajánlott a családnak 3 (sokak szerint 5) cserelakást, nem fogadták el.

  Csak a szokásos. Öngyilkossággal fenyegetőzés, mindenféle szervezet tiltakozása, kéretlen védelme.
  Egyébként érdekes, hogy a hú, de nagy érdekvédők egyike sem hozott magával 2 milkót, hogy letudja a család tartozását.

  Folytatás...

  Vakegérke 11 éve 152