2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Érdemes hazudni?

    Valahol a mesés keleten volt egy birodalom. Nem volt nagy, nem volt kicsi, nem volt gazdag, de szegény sem.

    A szultánt Mahmudnak hívták.
    Bölcsen írányítgatta birodalmát. Szerette a nép, hiszen jólelkű volt. Persze olyan is előfordult, hogy büntetnie kellett, akkor pedig a bűnöst kegyetlen kínzásnak vetette alá.
    A keleti szokásoktól eltérően nem voltak ágyasai, nem volt háreme. Egyetlen felesége volt, a gyönyörűséges Zulejka, akiért akár az életét is feláldozta volna. Senki rá nem nézhetett, mert ha megtette volna, kegyetlen kínzásra számíthatott.
    Vagyis egyvalaki mégis megtehette. A szultáni család orvosa, egyben bizalmasa, Dzsáfár.

    Volt egy szolga az udvarban, Ali. Egy napon épp a virágokat gondozta, amikor a gyönyörűséges Zulejka kikönyökölt ablakán. Ali felnézett rá, aztán gyorsan elbújt a bokrok közé. Megúszta, nem látta meg senki.
    A látvány nem hagyta nyugodni. Ki akarta verni a fejéből a gyönyörűséges Zulejkát, nem sikerült. Aztán kitalált valamit.
    Úgy intézte a dolgot, hogy Dzsáfár útjába kerüljön, és megszólította.
    - Ó nagyuram, Dzsáfár, tudsz egy kis időt rám pazarolni? Ali vagyok, egyik a sok szolga közül.
    - Mondjad, Ali.
    - Tudsz titkot tartani, nagyuram?
    - Igen.
    - Itt a falnak is füle van. Kérlek, keress meg szerény otthonomban napnyugta után. A piac melletti sárga ház.
    - Rendben van, Ali.

    Folytatás...

    Vakegérke 15 éve 25

  • Nem vagyok észnél

    Öt óra múlt, aludnom kéne. Nem megy. Valaki, vagy valami ide parancsolt a székbe, én pedig szolga módon...

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Teszt 15 éve 20

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.