Képzeljük el az alábbi helyzetet. Van egy söröshordó aki szereti ha iszol belőle, és vagy te aki szeret inni a söröshordóból. Csodálatos szimbiózis. De mint mindenhol, itt is merülnek fel különböző problémák. Például az, hogy a te drága kedvenc egyetlen söröshordód a legtávolabbi kocsmában van amit el tudsz képzelni. És mivel nem költözhet oda hozzád, mert a kocsmárosbácsi nem engedi, ezért neked kell eljárnod hozzá, hogy ihass belőle. Aztán amikor rájössz, hogy ez fárasztó, és nem lehet rendszeresíteni, akkor csábító kezd lenni egy közelebbi söröshordó, akiért csak 5 percet kell gyalogolnod. Szép aranyborítású hordó, és elsőre a benne lévő sör íze is finomnak tűnik. A közelebbit választod, sokkal praktikusabb. Nem kell fizetned érte busz-vonat-metró és egyéb közlekedési eszköz jegyet, és bármikor láthatod. Iszogatod egy ideig, lassan el is felejted hogy milyen volt a másik íze, aztán amikor értesülsz róla hogy a másik hordó új gazdira talált, és sokkal jobban szereti ahogy az új gazdi iszik belőle, akkor elgondolkozol rajta hogy tulajdonképpen mit is szalasztottál el. Kezd feltűnni, hogy a mostani hordód hiába van közel, és hiába van rajta arany borítás, a minősége meg sem közelíti azt, amit te elszalasztottál. Bezony, ezt a helyzetet nevezik sz*******. A közelebbi söröshordó végül kiürül, és úgy gondolod hogy nem lehet újratölteni.



cikkek



