Az "Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag" című filmben az ostoros professzor azt mondta, az X soha nem a kincset jelöli. Nos valóban nem.

Ebben az esetben az X csak annyit jelent, hogy tíz éves a prohardver tagságom.

Bár naponta többször benézek cikket, fórumot olvasni, tíz év alatt sem sikerült elérnem a „PH! addikt” rangot. Ezzel az ütemmel, még több, mint hetven évre lesz szükségem a „Jómunkásember”-ig

Az elmúlt tíz év alatt sokat változott a PH lapcsalád. Nem csak vizuálisan, tartalmilag is. Ugyanígy a fórumot látogató társaság is más lett. Jelentősen kibővült és úgy érzem nagyon felhígult. Sajnos.

Nagyon kíváncsi vagyok mit hoz a következő tízes. Remélem a lapcsalád nemcsak hogy megmarad, de bővülni is fog, mire elérem a dupla X-et.

XX

Nálunk a szilveszteri, újévi menü két leglényegesebb szereplője a sült malac és az orosz saláta.
A malacról igazából nem tudok sokat mondani, de a saláta az egyedi dolog. Mondhatnám balkáni.
Krumpli és alma nincs benne (azt francia salátának hívják), de akad más bőven:

500 g csirkemell
4 szál sárgarépa
4 szál gyökér
30 dkg sonka
1 üveg borsó (650 g)
1 üveg csemegeuborka (650 g)
1 nagy tejföl 450 g (természetesen 20%-os)
1 nagy majonéz 500 ml (minimum 50, de inkább 80%-os)
só, bors, ételízesítő, mustár

A csirkehúst a répával és a gyökérrel megfőzöm, mintha sima húslevest készítenék. Teszek bele sót, borsot, ételízesítőt. Ha átfőttek az összetevők, leöntöm az alaplevet (jól jöhet még más ételhez).
Ha kihűl a hús, összemorzsolom, megsózom (nem baj, ha egy kicsit túl sós lesz) és pici borsot is szórok rá.

A répát, a gyökeret, sonkát, uborkát kockára vágom és hozzákeverem a csirkehúshoz. Az üveges borsót leszűrve adom hozzá. Alaposan elkeverem, hogy az összetevők szépen, egyenletesen eloszoljanak. Ha kell, még egy kicsit megsózom, borsozom.

Régi motoros vagyok. Nem csak itt a PH-n, a számítástechnikában is. Meg úgy általában az életben.

Mivel újabban itt a Logouton nagy divat lett a történelmi visszatekintés, arra gondoltam, pár sorban összefoglalom az én múltamat, azaz milyen gépeim is voltak az elmúlt 27 (igen, huszonhét) évben.
Ez a kicsit több mint negyed század (ezüstlakodalom ) három jelentős mérföldkővel rendelkezik.

Az első:
Természetesen mi más lehet, mint a kis 48 KByte-os szivárvány, a Sinclair ZX Spectrum, ami 1984. év őszén került tulajdonomba.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a számítógép-szerelem nem akkor és nem azzal a géppel kezdődött. Egy évvel korábban, 1983 nyarán egy gimis osztálytársamnál megismerkedhettem a Sinclair ZX81 fóliázott billentyűivel. Ez volt az a pillanat, amikor belehabarodtam a számítógépekbe és azonnal tudtam, ez kell nekem, ezzel akarok foglalkozni, ebből szeretnék élni. Szerelem volt az az első látásra.