Megérkezett!
Nem is kellett rá olyan sokat várni, még csak negyedik napja kapható, de már itt is van az előrendelt példányom. Lesz róla részletes írás is, bár ezzel a MA stábja valószínűleg megelőz majd, így inkább személyes véleméényt írok, illetve kérdésekre szívesen válaszolok.

A tesztben esett róla szó, hogy folyamatosan frissítik a szoftvert, és az ígéretek szerint nagyjából hetente egy-két újabb verzió jelenik majd meg. Nos, ezt nagyjából eddig sikerült is tartani, nyilván a kínai újév körüli munkaszünet kivételével, amikor fél Ázsia leáll egy hétre. A teszt óra így összesen négy frissítés érkezett, ami közül az egyik legérdekesebb a mai, ugyanis ebben végre engedélyezték az sms és névjegyzék api használatát külsős programok számára. Illetve egészen pontosan létrehoztak egy beállítást "megbízható programok" néven, ahol bejelölhetjük, hogy a telepített programok közül a fenti két api-t használók közül melyikben bízunk meg annyira, hogy ténylegesen hozzáférést biztosítunk a kérdéses adatokhoz.
Véleményem szerint ez így a tökéletes megoldás, mert tényleg el lehet dönteni, hogy mi mihez fér hozzá. Nem lesz az, hogy a facebook az akaratom nélkül beolvassa a névjegyzékem, és esetleg összefésülje a két listát. Igazából az alap Androidban is így kellene csinálni.

Lehetett hallani régebben olyan legendákat, hogy a kínai viszonylatban nem túlságosan nagynak mondható Meizu létesítményei igazából még a legnagyobbakat is megszégyenítő méreteket öltenek, és kifejezetten magas színvonalúak minden tekintetben. Olyan is felröppent, hogy egy ellenőrzőbizottsági látogatás után úgy nyilatkoztak róla, hogy az ellenőrök csak egy helyen láttak ennél profibb helyet (a Nokia komplexumában).
Ma megjelent egy rövid írás az engadget.com-n a Meizu gyárlátogatásról, gondoltam megosztom azokkal, akik esetleg nem látogatják rendszeresen az oldalt.

Exclusive: A day trip to Meizu's factory

Az alábbiakért szeretnék először is köszönetet mondani nice2know_u kollégának, aki ilyen szépen összegyűjtötte ezeket a funkciókat, és képernyőképeket is készített hozzájuk! (forrás)

Az M9 kezelőfelületén van egy csomó kis apróság, ami kellemessé teszi a használatot, vagy csak szimplán egy ötletes megvalósítása egy triviális dolognak. Ezekről a tesztben még csak futólag tettem említést, de lássunk párat közelebbről:

1. Egy hosszú listánál, vagy a böngészőben, ha fel szeretnénk jutni az oldal/lista tetejére, akkor elég rákattintani a képernyő jobb felső sarkára, ahol az óra van. Ez működik a böngészőtől kezdve a névjegyzéken át több helyen is.

2. A zenelejátszóban ha megérintjük az előadó - album - dal címe mezőt, akkor előbukkan a tekeréshez használatos csúszka.

3. A képernyőzárnál kétszer megnyomva az előlapi hardveres gombot előhozzuk a zenelejátszó kezelőszervét.

Végre valahára megérkezett az M9. Hónapok várakozása után még a vám is hozzájárult egy kis hazaival, hogy nehogy olyan kellemes legyen, de végül átjött, és nem is kellett érte pluszban fizetni.
Írok majd róla részletes tesztet is, elöljáróban csak annyit, hogy gyönyörű. Minden egyes apró részlete tetszik. Kellemes tapintású anyagokból van (itt jegyzem meg, hogy én gyűlölöm a fémet, mert csúszik és hideg/rideg érzést áraszt), remekül össze van szerelve, gyors a szoftvere, pedig még nem is frissítettem a feladásától eltelt idő közben kijövő újabb fw-re.

A részletesebb tesztig álljon itt kommentár nélkül pár kicsomagolós kép:

Hosszas várakozás után a 2011-es év beköszöntével hivatalosan is megérkezett a várva várt Meizu M9. Január elsején indult meg az értékesítés, amit óriási tömegek vártak a boltok előtt:

Lenyugodni látszanak a kedélyek a Meizu háza táján. A bírósági ügy úgy tűnik egyelőre parkolópályán van, de legalább is nem fenyegeti közvetlen a cég fennmaradását.
Az első tesztkészülékek majd decemberben fognak várhatóan megérkezni a szaksajtónak, köztük a ceo kiemelte külön az engadget-et, bár azt nem tudni, hogy a lapcsalád kínai ágának, vagy a nemzetközinek (amerikainak) küldenek majd készüléket. A telefon megjelenésével együtt a cég weblapja is meg fog újulni.

A fenti képen látható egymás mellett az M8, valamint az M9 egy korai tesztverziója, amin még az előlapon a régi érintőgombok vannak, és a kínai pecsét helyett is az M9 logó szerepel. Az látszik viszont jól, hogy maga a készülék valamivel nagyobb az elődnél, és a képernyő is egy kicsivel nőtt.

A fenti képernyőképen a megújult, de tipikusan meizu-s felület látható. Ezen kívül még JW jópár olyan képet is kitett a cég fórumára, amin a beépített böngészőben flash pluginnel bőségesen megszórt weblapokat nyit meg, például online videómegosztókat és így tovább. Bár videó nincsen róla, de a képekről eddig úgy tűnik, hogy ez a funkció is működik rendesen, amennyiben valakinek szüksége van rá.

Jó hír a márka támogatóinak, hogy a cég vezetője, Jack Wong egy fórumbejegyzésben nyilvánosságra hozta, hogy az Apple ellenük indított eljárását törvénytelennek találta a felügyeleti bizottság. Azzal magyarázzák a döntést, hogy (Kínában?) egy szabadalom bejegyzésekor csak egy terméktípusra lehet bejegyezni azt, például telefonra, és az Apple a három szabadalmának bejegyzésekor nem választott ki ilyen termékkategóriát, így a bejegyzései törvénybe ütköznek, és ezért semmisnek tekintendők. A kérdéses szabadalmak egyike egyébként többek közt a telefon külsejét is érintené. Amint a végleges bírósági döntés megszületik, a cég végre fellélegezhet (egy időre) az almás nyomástól.

További hír, hogy már csak a hálózati engedélyre várnak, és amint megkapják, kezdődhet is a telefon forgalmazása. Ez azt jelenti, hogy a gyártást már megkezdték, és a telefont végre elérte a kiadásra kész, utolsó stádiumát.

Arra az elhatározásra jutottam, hogy mivel iszonyatosan nagy szerencsének köszönhetően a napokban nyertem egy M9-et (még nem érkezett meg, sőt, még a gyártást sem kezdték el, szóval majd később kapom kézhez a nyereményt), ezért csinálnék róla egy miniblogot ide, hátha érdekel pár embert. Természetesen majd lesz róla átfogóbb tesz is, ez inkább csak egy ilyen felvezető lenne a hamarosan induló piaci nyitáshoz.

Mit lehet egyelőre tudni az M9-ről? Röviden és tömören akkor egy adatlap:

Hálózat: GSM + WCDMA
Méretek: 64x122x9mm, 118g
SoC: 1 Ghz Cortex A8 alapú Samsung S5PC110 + PowerVR SGX540 GPU
Memória: 512MB RAM, 512MB ROM, microSD-vel bővíthető (nincs beépített flash memória)
Kijelző: 3,6" TFT, 960x640 pixeles felbontás, valószínűleg Sharp ASV technológiára épül, 10 pontos multitouch kezeléssel
OS: Android 2.2 a Meizu által átszabott kezelőfelülettel
Kamera: 5mpx autofókuszos kamera, villanó nélkül, 720p videófelvétel
Akkumlátor: 1350mAh-s Li-ion
Egyebek: Bluetooth 2.1, WiFi, GPS, Video-out (valószínűleg HDMI, de nem megerősített)

Többen kérdezték már a topikjában, vagy privátban, hogyan kell frissíteni ezt a telefont. Nem egy nagy ördöngősség, már nagyon régóta szinte teljesen azonos a módszer, még emlékszem a jó kis ROKR E2 frissítgetéseket is pont ezekkel az eszközökkel kellett végezni.

Itt az elején szerentém megjegyezni, hogy semmilyen esetleges kárért nem tudok felelősséget vállalni, valamint az itt leírtak nem az én szellemi termékeim, csak tapasztalatok összegyűjtéséről van szó!

Ennek ellenére nem kell félni a műtéttől, igazából elég nehéz annyira kinyírni a telót, hogy ne lehessen házilag javítani (én véletlen egy rootolás után kitöröltem a teljes rendszerkönyvtárat egy rosszul begépelt terminál-paranccsal, utána be sem kapcsolt a telefont, mégis sikerült életet lehelni bele, szóval nem gáz). Most ide már a legújabb elérhető verziót teszem, kicsit házilag alakított szoftverről van szó. Persze nem kell olyan csodákra gondolni, mint a HTC-re főzött rom-ok, hiszen ezt még nem teszi mindig lehetővé a Milestone törhetetlen bootloadere.

Alapvetően három dolog kell hozzá (természetesen a telefonon, usb kábelen és számítógépen kívül):

Lemaradtam a buszváltásnál. Nem tudom hogyan eshetett meg, hiszen amúgy is képtelenségnek tűnik, hogy út közben mindenkit átszállítanak egy másik távolsági buszra. Amivel eddig jöttünk, most itt áll üresen, magára hagyva. Az ajtók nyitva, de senki sem őrzi, úgy tűnik már nem képvisel értéket senki számára. Ahogyan semmi más sem itt körülöttem. Mindenki elment, itt hagytak.
Poros kis udvarka, parkoló lehetett talán, vagy raktár, de most üres, a kerítésként felhúzott dróthálót is helyenként megette a rozsda. Nem messze lehetünk a főúttól, hiszen nem sokáig szundíthattam, mielőtt leszállítottak. Az udvaron kívül egy kis út vezet a dombtetőre, ezen indulok el. Úgy érzem a másik irány, ahonnan jöttem, ki akar vetni magából; űz, zavar egyre messzebb.
Egy síkság tárul elém. Rengeteg épület, egyszerre befogadnia is nehéz a szemnek. Azt hiszem egy gyártelep volt valamikor. Felszínmarató gépek, teherautók, daruk, raktárok, mind hatalmas, mintha nem emberhez méretezték volna őket. Valamivel távolabb lakóépületek vannak, sok emeletes panelházak a munkások számára, de ameddig a szem ellát, egy lélek sincs sehol. Ördögszekerek járhatnák az utcákat, ha fújna a szél, de még az sincs, csak a síri csend honol a táj felett, ahogy a rozsda lassan átadja az enyészetnek az emberek keze munkáját.

Megint azért születik egy bejegyzés, mert kiborultam valamin.
Most kezdett feltűnni, hogy egyre több reklámban rúzsozzák a férfiakat. Normális az ilyesmi? De komolyan. Legközelebb már a műszempilla jön majd, vagy mi? Elképezstő hova fajul a divat. Régen sem voltam odáig a divathullámokért, de ez már egyenesen gusztustalan...

Alapvetően azok közé az emberek közé tartozom, akik mindig vesznek utasbiztosítást, és soha nincs rá szükségük. így volt ez egészen a legutóbbi utamig. A különbség az, hogy eddig mindig az volt, hogy bementem egy közeli utazási irodába, és náluk kötöttem meg. Viszont most év elején a bankom felhívta a figyelmem, hogy a bankkártya mellé is lehet ilyen szolgáltatást rendelni, nem is kevéssel olcsóbban: egy évre 2500 forint körül van, és a világ bármely országába (kivéve persze itthonra) érvényes, 90 napnál nem hosszabb magán célű tartózkodás esetén. Ez szerintem nagyon megéri, dehát az olcsó szolgáltatások sajnos gyakran nem éppen használhatóak.

Most kényszerültem rá először, hogy külföldön orvosi ellátást vegyek igénybe, mivel Pekingben valami elég durva fertőzést kaptam (láz, köhögés, orrfújás, hasmenés, minden egy csomagban). Nem tudom pontosan mitől volt, talán a klímabeli különbségek, amiket pár nap alatt megéltem, vagy a túl sok légkondi a repülőkön, vagy egyszerűen az 5-ös metróvonalon utazó sok paraszt által a légtérbe köhögött nyavalya.. De a lényeg, hogy az itthonról vitt gyógyszereknek semmi hatásuk nem volt, még a Reasec-nek sem, pedig annak nagyon örültem volna legalább...

Valóság...

Élethű teljesen 3D-s grafika, kiemelkedően magas felbontás, valós idejű irányítás, több százezer órás játékmenet, megszámlálhatatlan sok küldetés, hatalmas pályák állnak rendelkezésre. Szinte kimeríthetetlenek a lehetőségek, mivel több százmillió fejlesztő dolgozik rajta folyamatosan, a nap 24 órájában. Mára több felhasználója van, mint a legtöbb alternatív valóságnak, és ez a milliárdos szám is folyamatosan növekszik. A kezelőfelület helyenként kicsit elavult, de a rengeteg lokalizáció segít az eligazodásban, ahogy az oktatóanyagok és egyéb segédletek is bőséggel állnak rendelkezésre.

Érdemes kipróbálni, eddig bevált.

Gondoltam írok pár szót ismét a telefonról, ha már másról úgysem nagyon van mit.
Mióta kiszivárogtatta egy lelkes dolgozó az új kezelőfelület első béta verzióját, a cégvezető szinte megbolondult, és közölte, hogy akkor ha már így alakult, saját kezűleg fogja kitenni a fórumra az újabb fejlesztéseket, mégpedig naponta. Nem viccelt a pasas, valóban naponta érkeztek frissítések, persze több-kevesebb sikerrel. Sajnos a fejlesztés náluk is kicsit kaotikus, hasonlóan ahhoz, amiért a finnek S60 fejlesztőit szoktam bírálni, ugyanis néhány ember (csoport) egymástól lényegében függetlenül doglozik egy probléma megoldásán, majd ezt próbálják összedobni egy-egy firmware-ben. A kínaiak esetében a jó oldala, hogy elég gyorsan dolgoznak és reagálnak az igényekre, és hibákra, így általában amiket bejelentett az ember a fórumon, hogy rosszul működik, azt megpróbálták másnapra javítani. De mégy így is persze sajnos gyakran két lépés előre, egy hátra mintára működött a fejlesztés.

Szemfülesebbek észrevehették, hogy az aláírásomban ott figyel az éppen használt szoftver verziója, de sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy remek kis blogot lehetett volna vezetni ebből is, ahogy az Omnia esetében annó az arénás szerkesztők tették, de hát már késő bánat. Bár persze kétlem, hogy lett volna akkora olvasottsága...

Miért is van az, hogy mindig a negatív dolgokról ír az ember blogbejegyzést? Valahogy mégis az ilyenektől tud annyira eldurranni az agyam, hogy nem bírom magamban tartani.
Már nem először fordul elő ugyanis, hogy lekönyökölnek a földalattin. Hatalmasat téved, aki azt hiszi, hogy a suhanc kissrácok, fradi szurkolók, piercing-es skinhead-ek, vagy a dühöngő fiatalság felelős érte, hanem járni alig képes nyugdíjasok. Hallani vicces történeteket, amikor a reumára és időjárásra panaszkodó nyugdíjasok Usain Bolt-ot megszégyenítő sebességgel futnak az ülőhelyek után, de ez azért már mindennek a teteje.
Szállok fel a metróra, előttem ugye megáll a tömeg, én sem tudok előrébb lépni. Erre hátulról, kellemesen vese tájékon, izomból belém üt egy ököl. Miután leszálltam az előttem álló hátizsákjáról, láttam, hogy ez bizony egy görnyedt öreg bácsi. Legutóbb egy 50-es nő volt az, aki magabiztosan ellökött az ajtóból, miután egy pillanatra megálltam, hogy előttem keresztbe el tudjanak menni.
És ezek az emberek beszélnek udvariasságról? Mégis mit tanulhatnék egy ilyentől? Hogyan kell tarkón rúgni valakit az ülőhelyért? Acélbetétes bakanccsal...?
Nevetséges...