Az adatlapomon.

u.i.: Közkívánatra ( ) vasgép vers:

Vasgépem

Látom, hogy mindenki büszkén vállalja
Megmutatni nem szégyelli, nem is átallja
Csak én legyek kivétel, mert nincs "gépvasam"?
(Közben eszembe jutott, üres a hasam.)

Még kisgyermek voltam, amikor anyukámat kértem
Nekem is gépvasat vegyenek szépen
De csak ment, rázta a fejét némán
Nem jár az nekem, ne is nézzek ilyen bénán.

Mikor végre megnőttem, elhatároztam nyomban
Gépvasat nem veszek, mindenkinek az van
Vasgépem lesz akárki meglátja
Így született ez a bejegyzés a világra.

Én úgy teszek mintha nem. Te úgy teszel, hogy sohasem.
Mindketten tudjuk, mindketten érezzük és hihetetlen erőfeszítéssel, ki tudja miért, őrizzük. A titkot, ami csak előttünk titok. Nehogy kiadjunk a szívünkből egy darabot.
Játék.

Figyelünk, várunk, vigyázunk. Elemezzük a szavakat, keressük mögötte a gondolatokat, nézzük az arcokat, hogy megfejtsük a hullámokat. Beszélgetünk, üzenünk, mosolygunk és örülünk. Hallgatunk, visszavonulunk, kimondjuk, többé nem szólunk. Egymáshoz, de a kíváncsiság, a megismerés vágya, visszavisz minket ebbe a világba.
Kemény játék.

Csatát nem vesztettünk, de sebesültek vagyunk, egy kicsit még vérzik, de gyorsan gyógyulunk. Ápolásra nincs idő, lábon kell kihordanunk, megfeszített tempóban dolgozik az agyunk. Vérteket fel, újra ütközetbe indulunk, de ne vegyük túl komolyan, nehogy ottmaradjunk!
Csak játék!

Irka-firka

Néz.
Sokat lát. Talán túl sokat.
Nyitott szemmel, nyitott szívvel.
Nem birodalom, még csak nem is ország sem tartomány, csak egy kis szegelet, amiben minden benne van. És ha mégis körbeveszi a feketeség, belül lámpásként világít a reménység.
Szeret.

Néz.
Nem akar látni. Semmit
Mert nem hisz a szemének, nem hisz a szívének.
Furcsa kis világ, hazug mondatok. Kiforgatott szavak, gonosz gondolatok. Menekülni szeretne de nincs hova. Végleg be van zárva, ez lett az otthona.
Gyűlöl.

Néz.
Nem látják. Nem létezik.
Vakok a szemek, üresek a szívek.
Ha egyszer erre jársz, nem kér túl sokat, nézz vissza rá, mosolyogj, mutasd meg az igazi arcodat. A hullámok között így talán levegőt vehet, mielőtt megfullad.
Még él.

Csak néz.

Irka-firka

Írnom kellene valamit.

Nem, nem kényszerből. Szeretek, szeretnék is írni, de valahogy nem megy.
Pedig téma az van. Szakmai is és lenne egyéb is.
Mégsem kezdem el.

Írnom kellne valamit.

Tudnék hosszan a LED háttérvilágításról, amely 2007-ben kezd majd elterjedni a TFT-k világában. Tudnék a 120Hz-es technológiáról az LCD TV-k, és a monitorok vonatkozásában, ami szintén érdekes újítás lehet. Lehet, hogy túl ''száraz'' anyagok ezek most még nekem is. Pedig ezzel első lehetnék.
Na és? Számít ez valahol?
Azt hiszem, számít. Ha másnak nem is, nekem számít.
Mégsem vágok bele.

Írnom kellene valamit.

Tudnék hosszan a hetvenes évekből régi kalandokról. Balatonról, szerelemről, szabadságról. A nyolcvanas évekből elindulásról, felnőtté válásról. Tudnék a kilencvenes évekből elválásról, újrakezdésről.
De kit érdekelne ez?
Mindenkinek megvan a saját élete, a saját története, a saját boldogsága, nyomorúsága.
Persze mindenki azt gondolja, hogy az övé más, különleges. Én is.
Mégsem fogok hozzá.

Kell írnom valamit?

Nem, nem kell, de jó lenne. Persze jót, jól írni nem olyan könnyű. Ahhoz hangulat kell, nyugalom. Betűket egymás után leütni, az a könnyű, az általában megy nekem.
Most is itt nyomogatom a billentyűzetet, látszólag céltalanul.
Ihletre várok, de hiába.

gjrogjrégmlhmteáhm,rá,g