Sokat gondolkodtam mostanában az élet értelmén. Hogy van-e bármi értelme az egésznek.
24 éves vagyok, kollégiumban élek. Szüleim elváltak, anyám egy 30 körüli pasival jár, nem beszéltünk lassan fél éve. Édesapám pedig a barátnőjével lakik, mellesleg pedig kamion sofőr, és mindig külföldön van. Így hát állandó lakhelyem a 80 éves nagymamámnál van.
Egyedül vagyok mint a kisujjam. Elhagytam egy csodálatos lányt, és ez azóta is marja a lelkemet. De örülök, mert így most a lány legalább boldog, én meg azt eszem amit magamnak főztem.
Nem jutok egyről a kettőre. Küzdök a depresszióval, amit a jó édes apám szimplán kiröhög. Nem találtam munkát 2 hétig, és letiltotta a mobiltelefonom. Pedig előtte 3 hónapig dolgoztam, nem volt gond. Azóta voltam pár állás interjún, de nem jöttek össze. Ilyen a mai világ, nem könnyű elhelyezkedni, főleg pályakezdőként. De mégis csak azt kapom, hogy egy lusta semmirekellő ember vagyok.
Lehet így van. Lehet nem is kéne tovább folytatni. Mi értelme az egésznek? Születünk, dolgozunk, meghalunk. Lesz gyerekem? Ja fölnevelem, és az is bejárja ezt az ösvényt. Végül úgy is minden amit szerettünk meghal. Mi is meghalunk. Na és aztán?
És ha szar az élet? Ha nem akarok itt szenvedni? Legalább én választhatnám meg, hogy mikor és hogy halok meg. Csak egy kötél kell és egy faág.

"Idegen"

Idegenként élem az életem,
Testen kívüli lényként szemlélem,
A porhüvelyt melybe teremtettem.
Mert nem tudom, hogy ki,
Vagy mi vagyok én igazából.
Ami vagyok és voltam,
Abban mind kudarcot vallottam..
Egy ember kinek egyetlen hő vágya
Egy mennyből jött angyal,
Ki körülölelt védelmező szárnyával,
De voltam oly bolond, hogy
Ellöktem magamtól, és most
Nélküle végleg elvesztem önmagam.
Nem marad más nekem,
Mint a kínzó nyomás a mellemen.
Talán nem jó helyre és időbe születtem.
Nyugalmat és boldogságot
Nem lelek, míg Őt vissza nem kapom,
Vagy a sírom meg nem lelem.

Geri Bátyó -t megihlette egy nemrégiben írt versem. Olyannyira megtetszett neki, hogy átírta a saját szája íze szerint.

Az eredeti amit én írtam:

"Magány"

Magányba temetem bánatom,
Egy ember életéből már elég időt raboltam.
Sós könnyek futnak össze a számban,
Hangod hallatán a távolból.

De ha szemem lecsukom,
Nem számít a távolság.
Vagy ha felnézek a csillagokra
Tudom, hogy te is azokat látod.

Ha kell, hát a magány lesz a végzetem,
Az egyetlen, akit nem bánthatok.
Az idő, megy minden szívdobbanásban
Egy pillanatra megöl, majd újraéleszt.

És ott a magány erődjében,
Lelkem legmélyebb szegletében,
Talán képes leszek megbocsátani
Legrosszabb döntésem mit valaha elkövettem.

És Geri Bátyó féle verzió pedig emígy néz ki:

Magányba temetem bánatom,
Időd raboltam, s már bánhatom.
Könnyek ízét érzem a számban,
Mikor hangod ismét "láttam".

Amikor behunyom szemem,
A dimenziókat elveszítem.
Mikor a csillagokra nézek,
Tudom, te is ezeket nézed!

Ha kell, hát a magány lesz társam,
Nem kell senki, hogy meg ne bántsam.
Minden szívdobbanás egy újabb élet,
Az összes megöl, de újraéleszt.

"Hamis világ"

Kitalált világban élünk.
Szerelem, barátság, család.
Mind csak kitalált szavak,
Mert ha az ember az élete
Alkonyához közeleg, nem marad más,
Csakis önmaga tiszta valója.
A végső úton senki nem fogja
A kezét, és bátorítja.
És rá kell ébrednie arra,
Hogy végül mindenki egyedül hal meg.

"Ragadozó idő"

Az idő könyörtelenül
Mereszti karmát lelkembe.
Próbálja kitépni mindazt,
Mi kedves még nekem.

Van aki erre azt mondja,
Hogy az idő így gyógyít,
És nem maradnak utána
Beforratlan sebek.

De az én sebem
Felszakad minduntalan.
Nincsen más gyógyír,
Csak egyetlen szép szavad.

Egyetlen igaz szó,
Átölelve, halkan
Fülembe suttogott szavad,
Én is szeretlek.

Újra egész lenne a rész,
És nem érdekelne többé,
Mi választotta ketté
A tökéletes egészt.

"Űr"

A saját boldogságát
Ne tegye függővé
Senki mástól.
De boldog igazán
Csak melletted voltam

Már ébren is álmodok
Egy korról
Mikor boldog
És a korról
Mikor teljes voltam.

Szívemben most nagy
Lyuk tátong,
Hol régen laktál.
Sebben a só,
Hogy ezt én vájtam.

Azt űrt most
Más nem gyógyíthatja,
Hiányod mit érzek,
Nem csillapíthatja.

"Szakadék peremén"

Te nekem teremtettél
És én neked.
Mi együtt elérhetnénk
A végtelent.

De most magányosan
Bámulok egy sötét szakadékba.
Kutatom a mélységet,
Hogy újra rád találjak.

Az idő megállni látszik
Mikor az arcod feldereng,
De elmém meghasad,
Mikor elveszítelek.

Már csak nevetek az élet
Groteszk mivoltán,
Mert mit keresek
A szakadék túl oldalán már.

2011-05-29

2011-05-30

2011-05-31

2011-06-01

2011-06-02

2011-06-03

2011-06-04

2011-06-05

2011-06-06

2011-06-07

[81]

Enyém voltál. Nyugodj el álmoddal álmaimban.
Aludjon végre minden, szerelem, munka, bánat.
Forog nagy, láthatatlan kerekein az éjjel.
Oly tiszta vagy mellettem, mint álmodó borostyán.

Soha már más, szerelmem, nem alszik álmaimmal.
Együtt úszunk mi ketten az idő folyamában.
Soha más senki sem jön velem, mikor sötét van,
csak te, örökkön-élő, te örök-hold, örök nap.

Kezed már kinyitotta kényes öklét,
lágy puha csillagok hullanak ki belőle,
s szemed, két szürke szárny, magára zárult,

míg én a vízen úszom, mit sodorsz, s mely visz engem:
az éj, a szél, a föld teszik, ami tisztük,
s én már nem is vagyok más talán, csak a te álmod.

- Pablo Neruda

2011-05-26

2011-05-27

2011-05-28

1982-05-26

1982-05-27

1982-05-28

2011-05-24

2011-05-25

1982-05-24

1982-05-25

Ma pontosan 7 éve, hogy regisztráltam a PH-ra. Ez 2555 napot jelent.
Hozzászólásokat tekintve:
szakmai 3073
közösségi 1596
piaci 520 (89 apróhirdetés)

És persze nem mellékesen ma van a 24. születésnapom is.

2011-05-23

1982-05-23

2011-05-22

1982-05-22

2011-05-13

2011-05-14

2011-05-15

2011-05-16

2011-05-17

2011-05-18

2011-05-19

2011-05-20

2011-05-21

"Az én otthonom"

Mikor mellettem vagy, sokkal több lehetek,
Olyankor úgy érzem, bármit megtehetek.
Erős, határozott embernek mutatod magad,
Én tudom, hogy szelíd vagy és tiszta, mint egy patak.
Mikor lelkem eltévelyeg, s helyes irányt kutat,
Te mindig ott voltál, hogy megmutasd az utat.
Akármi volt, barmit tettem, mindig mondtad, hiszel bennem.
Hittem én is, nem véletlen, hogy most is ezt keresem.
Bizalom és hit nem pár percre, nem is évekre szól,
Ez az érzés örök, mit semmi el nem sodor.

Legutóbb, mikor találkoztunk, s újra láthattalak,
Feltettél egy kérdést, de nem mondtam igazat.
Csak miattad mentem, mert nem számít semmi más,
Lényed belém égett, s oly erős, mint egy atomvillanás.
Színlelni barátságot nem fogok, mert nem is akarok,
Amit irántad érzek több, mint amit kimutatni tudok.
Nem akarom, hogy azt lásd, mint emészt a kín,
Mikor eszed nem rajtam jár, hanem másvalakin.
Te vagy igaz szerelmem és legjobb barátom,
Ahol te vagy, mindörökké ott az én otthonom!

"Búcsú"

Végleg kihunyt életemnek fénye,
Annak, kit szeretek, hiányzik a lénye.

Túlnőtt rajtam a köd, miben megláttalak,
Elvesztettem kezed s nem lelem az utat.

Oly sok a gondolat, mi szívemet nyomja,
Bár költő volnék hogy mindezt kimondhassa.

Szívem és lelkem megtört, nincs ki megragassza,
Törném hát most életem, nincs ki megakadályozza.

Érzéseim irántad erősek, örökek és igazak.
Nem változtatja se idő, se isten, se gonoszak.

Könnyeim nem törlöm le már,
Hagyom, hagy mossa el az ár.

Búcsúzunk hát, itt a vége.
Szerelmed kihunyt, Isten véle.
Kérlek emlékem ne feledd,
És mindig jó helyre tedd!

Amit tettem bűn, hát viselem a keresztem.
Lábam már rogy, mert hiába esdeklem.

Az idő nélküled túl lassan pereg,
A fájdalomtól csontom is megreped.
Testem a föld alatt is csak hebeg,
Ha a szemed megrebegteted.
Nyúlna érted onnan is kezem,
De segítő karjaid már nem lelem.

Nincs második esély, nincs megváltás.
Szerelmed szívembe égett, el nem veheti más.
Kínoz a múlt, már csak emléked találom
És a szebb jövő már csak hiú álom.

Geri Bátyó segített rímekbe önteni az érzéseimet egy bizonyos valaki iránt. Remélem Nektek is annyira tetszeni fog mint amennyire nekem.

"Fél ember"

Rég volt, mikor megláttalak,
Ködben derengő fénylő alak.
Életemnek fénye voltál,
Érzelmeimnek az oltár.
Kincs vagy, mégis elhagytalak,
Nem is értem önmagamat!

Éjjelente sírva alszom,
Mosolyodról álmodozom.
Hiányzol, mint az oxigén,
Nélküled megfulladok én!
Így érzem a hiányodat,
Nem is telhet úgy el a nap.

Mackód illata most is a tiéd,
Nem engedem, vágyok rá még.
Ezt sodorja felém a szél
Reggelente, mikor nap kél.
Szemem becsukva tartom,
Ne múljon el ez az álom.

Nem tudok aludni, rád gondolok.
Felkelni sem tudok, rólad álmodok.
Ölelnélek most, ébren is még,
Nem is volt az tán olyan rég.
Minden nap remegve várom,
De barna szemed nem találom.

Nem véletlen álmodozok,
Nélküled csak semmi vagyok.
Lelkem egy jó nagy darabját,
Már rég neked adtam át!
Nincsen jövőm, csakis veled,
Add nekem ismét az életed!

Sokszor, mikor rád gondolok,
Könnyeimben fuldokolok.
Nélküled üres az életem,
Te vagy, az én jobbik felem.
Hogyha lehet, visszacsinálom,
Csak te kellesz, csak reád vágyom!

2011-05-09

2011-05-10

2011-05-11

2011-05-12

1982-05-09

1982-05-10

1982-05-11

1982-05-12

PH! addikt lettem!
És mindez csak 2539 napba telt.

2011-05-02

2011-05-03

2011-05-04

2011-05-05

2011-05-06

2011-05-07

2011-05-08

2011-05-01

1982-05-01