Érdekes módon senki sem gondol az állatokra. Pedig a katolikus vallás azt tanítja - ha jól emlékszem kötelező hittanóráimra - az állatoknak nincs mennyországuk. Ami azt jelenti, hogy a jóságos jóisten diszkriminatív. Kirekesztő. Még csak azokra a jó keresztényekre sincs tekintettel, akiknek hűséges társa fifi kutyájuk. A gazdit beengedi St. Peter, míg a derék négylábú lelke kint vonyíthat a mennyek kapujában. Ha csak a kutyákra vonatkoztatjuk, lehet, hogy ez a diszkrimináció (tényleg, ez nem meríti ki a rasszizmus fogalmát? Ha emberi rassz ellen hoznak diszkriminatív intézkedéseket, az rasszizmus. Ha egy állatfaj ellen, az a kétlábon felegyenesedve járok jogos felsőbbrendűsége?) abból is fakad, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig; akkor pedig az ebek imáját aligha hallja a teremt...ő. De ez sem igaz, mert a többi állat is ki van rekesztve a paradicsomból. Vagy a mondást kell kiterjesztenünk a többi állatra - pl. macskanyávogás nem hallatszik az égig - vagy együttesen követeljük, hogy pl. kedvencem, Töfröcső, a csincsillaszőrű, punkfrizurás tengerimalac is bejuthasson velem az Úr színe elé lelkem valamelyik sötét bugyrába ültetve. (Töfröcső egyébként tulajdonjogilag a nevelt lányomé, de amit szarik, az az enyém. Vagyis kölyökkora óta jórészt én gondozom, melynek során érzelmileg is elmélyült kapcsolatot alakítottunk ki egymással.

A rokkantnyugdíjak megszüntetését viharos gyorsasággal átverte egypártunk és kormányunk. A rokkant ellátás kapcsán aztán bábeli zűrzavar uralkodott, nem lehetett tudni semmi hozzá kapcsolódót. 18-án, amikor hazaérkeztem Magyarországra, amely szerencsére most már nem köztársaság, hanem ország, végre kiderült, hogy akik eddig EVÁ-s rokkantrnyugger vállalkozók voltak, január elsejétől főállású EVA vállalkozókra vonatkozó Eü. és Nyögdíjjárulékor kötelesek fizetni. Ez a minimálbér alapján van megállapítva, nekem például az összes bruttó bevételem, amelyet mint rokkentnyugger televíziós szerkesztő nyerészkedve kiszámláztam, nem futná. Egyértelmű tehát, hogy mivel egészségileg sem bírom, meg kell szüntetni igen rentábilis, aljas módon nyerészkedő vállalkozásomat. És most jön a 22-es csapdája. A hónap elején még erről senki sem tudott információt adni, teljes káosz volt a "hirtelen, mert igen megkívántam" jellegű törvényekkel kapcsolatban. Azt viszont remekül kitalálták, hogy a vállalkozást - mint korábban - nem lehet 15 napra visszamenőleg megszüntetni, csak tárgynapi dátummal. Mivel nem tartózkodtam gyönyörű hazánkban, melynek demokráciája a demokrácia bölcsőjének aposztrofált athénival vetekszik (ott is voltak szabadok és rabszolgák), előzőleg semmilyen érdemi információt nem lehetett a megfelelő döntéshez szerezni, tehát a mai naptól tudtam vállalkozói tevékenységemet megszüntetni.

Most volt egy mementó a Kossuth rádióban Vukovárral kapcsolatban: 1200 védő (köztük az azóta meggyilkolt Rózsa Flores) állt harcban a 36 ezres jugoszláv sereggel. A kórházban embertelen körülmények között látták el a sebesülteket; a várost elfoglalva 241 sebesültet és egészségügyi dolgozót evakuáltak a közeli ….. farmra, aminek nevét nem tudtam megjegyezni. Az „evakuálás” címén elhurcoltakat kegyetlenül megkínozták; mára ennek a településnek a neve egybeforrt a borzalom jelentésével. A város 23 ezer házából 17 ezer semmisült meg. A várost ostromló szerb tábornokot a Hágai Bíróság 10 évre ítélte – már emiatt is keserű indulatok forrtak Vukovár és környékén – majd a napokban jó magaviseletére való tekintettel szabadon bocsátották a derék és lovagias hadfit.
Isten, miután átaludta a fegyverek ropogását, felriadva ismét csodát tett, ne szenvedjen börtönben az a szegény, jóhiszeműen és hazafias érzelmektől eltelve kegyetlenkedő szerb tábornok.

Én komolyan mondom, nem értem az „ember”-nek titulált állatfajt. Ma szombat van. 07.43-kor rákezdtek fakalapáccsal kopácsolni, szerintem valamelyik ablakot szintezhették a panelfelújító program jómunkászemberei. 08.18-kor elkezdett csörögni a vezetékes – a gyerek még aludt (addig). Mire beértem a konyhából, szerintem nyilván ő szúrhatta ki a másik szobában; én két másodperccel lekéstem, hogy felvegyem a „privát hívó” kijelzésű hívást. Ezek a privát hívások szoktak lenni a nagyszerű NASA technológián alapuló lakossági egészségszűrő programra buzdítás, mert azok ezen a héten – ezt is beleszámítva – negyedszer hívtak fel. Alattomos, sunyi szemetek, mert ők ugye letiltják a telefonszám kijelzést. És rezignáltan kunkog nekem, hogy amíg én pihenek, addig ő abban az időben a megélhetéséért dolgozik; ergo teljesen jogos, hogy engem kizárólag bármikor, délutáni szieszta, kora reggel szombat-vasárnap stb. felhívjon. Ha most fel tudtam volna venni, ezer százalék, hogy szó szerint elküldtem volna a 3.14csába. Nem érdekel, hogy nő, nem érdekel, hogy a munkáját végzi, hívja fel munkanap a MÁV Igazgatóságot, hogy a dolgozók részére szervezett egészségszűrő program igénybe vételére van lehetőség, olyan űrhajós technikával, hogy olyat még Gagarin se b@szott. Ha ügyes, mindjárt tud kötni vagy huszonezer emberre üzletet, de ennyi eszük nincs ezeknek az egybites agyú egyszikű véglényeknek, csak annyi, hogy felütöm a telefonkönyvet, oszt hívom sorban a neveket.

Most kaptam a fiamtól e-mailben... lesújtó hír:

A Ronnie James Dio levlistára most írta Jon Lord, hogy rákos

-----
A Message from Jon:
August 9, 2011
I would like all my friends, followers, fans and fellow travelers to know that I am fighting cancer and will therefore be taking a break from performing while getting the treatment and cure.

I shall of course be continuing to write music – in my world it just has to be part of the therapy – and I fully expect to be back in good shape next year.

God bless and see you soon
Jon

Egyszer arról próbálok már televíziós műsort készíteni, mitől függ az, hogy az emberi elme mennyire ítél szubjektíven, illetve mennyire képes valaki a realitás talaján maradni, azaz objektív lenni; egyáltalán, létezik-e abszolút igazság, vagy mindenkinek a maga igaza az igaz, ami viszont megalapozza a világ összes konfrontációját?

Az amerikai barom lelkész, aki két hete csak megcsinálta a maga kis Korán égetését, - minek következtében egy észak-afganisztáni városban több száz muzulmán megrohant egy ENSZ képviseletet, két embert megöltek, gyújtogattak és romboltak (ma reggel mondták be a hírekben) – azt nyilatkozta, nincs releváns összefüggés az ő cselekedete és a bekövetkezett atrocitás között: a gané afgánoknak csak ürügy volt ehhez a „provokációhoz” a Korán égetés. Mindezt egy lelkész nyilatkozza, akinek az ő jóságos istene azt sugallja, ha egy afgán jobbról pofán vágja, tartsa oda a másik orcáját…

Az más kérdés, hogy a logika a másik oldalról is azt követelné, konkrétan csak az eszetlen lelkes lelkészt kerestessék meg és valami ponyvaregényes tandumával (az igaz ember járta ösvényt…) a szeme láttára gyújtsák fel az autóját … vagy a könyveit. De hát az emberiség a saját emócióinak hálójában „tajtékzik téveteg”.

Miért nem szólítja a sok vallásos, fanatikus állatot egyszerre magához az ő istene…? Egész lakhatós, levegős kis bolygó lenne a Föld.

Az E52-es topikban található reflektációm, [link] bár később íródott, talán jobban megvilágítja és mindenki számára érthetővé teszi, miért és miről is szól ez a kis szösszenet: [link]

Aki esetleg más esetéből szeretne okulni, azoknak ajánlom: a [link]honlapon feldolgoztam Rudas László prof és Ungi Imre főorvos segítségével a saját infarktusom történetét, Karinthy mintájára... (november 30-i adás)
Nem azért ajánlom megtekintésre, mert rólam szól; hanem azt remélem, aki megnézi, megérti, maga a halál nagyon egyszerű dolog, csak a hozzá vezető út igen göröngyös; mégis, élet vagy halál kérdését csak egy vékony, vörös vonal választja el egymástól. Ha szeptember 18-án rossz döntést hoztam volna, most nem írnék. Legfeljebb rólam mások ... nekrológot.

Mivel az egyik fórumos társ volt kedves nevezni a VIII. kategóriában a vasutas életemet feldolgozó sorozatot a Logout Díj 2010 -re, viszont még folyamatosan írok hozzá - hiszen a sínek hosszúak - , az egyszerűség kedvéért itt fogom a tartalomjegyzéket megjelentetni.

1. Szösszenetek vasutas koromból: [link]
2. További szösszenetek vasutas koromból: [link]
3. További szilánkok vasutas koromból - hogyan lettem először forgalmista : [link]
4.Vándorlás a szegedi vasutas világban :[link]
5. Vándorlásaim következő állomása [link]
6. A nagy egyenruha átszabás [link]
7. Újra a szülőváros közelében [link]