Minap már az ébredés után pár percel kiderült, hogy midnen téren kellemetlen napom lesz, olyan twollah-féle. Ám nemsokára a metró mozgólépcsőjén rájöttem, hogy tévedtem. Különösen jó napom lett.

Szereplők:
- egy aranyos szőke kislány világoskék kapucnis kabátban, továbbiakban Kl (Kislány)
- egy jólszituált hölgy elegáns ruhában, továbbiakban Nm (Nagymama)

Helyszín: Blaha téri metróbejárat, mozgólépcső

Kl: Milyen szép ez az alagút, nekem nagyon tetszik. Neked is Nagyi?
Nm: Neke...
Kl: És milyen jó szellője van!
Nm: Húzd be a kabá...
Kl: Milyen hosszú? 100 m?
Nm: Nem is tudom. 30-50 méter lehet.
Kl: Az nem baj, attól még szép... De érdekes ez a lépcső... Ez a mi súlyunktól megy?
Nm: Nem, Kicsim, motor hajtja.
Kl: Diesel? *
Nm: Nem, elektromos.

*: itt pár másodperc eltelt, mire a Nm feldolgozta a hallottakat és képes volt választ adni