cikkekÁltalában lehet röhögni rajta, mégsem vicc. Olykor ismert személyekről szól, mégsem pletyka. Gyakran a lapok is lehozzák, alap nélkül, mégsem kacsa. Akkor mi is az a városi legenda?
SÁRGA HÓ
A műfaj alapkönyve, egyben névadója Jan Harold Brunvand professzor 1981-ben megjelent műve (The Vanishing Hitchhiker: American Urban Legends & Their Meanings). A prof szerint a városi legenda egyszerűen az ipari társadalmak mítoszpótléka, egyfajta fikció tehát, amelynek azonban - hasonlóan a korábbi idők regéihez - gyakran van valami minimális igazságtartalma. Kezdetnek nézzük például ezt. Csinos, harmincas csaj életében először befizet egy sítúrára. Hamar megtanul hóekézni, ki-beszállni a felvonóba, először kék, aztán zöld pályákra merészkedik, ahogy közeledik a telelés vége, úgy lesz egyre vagányabb. A krach az utolsó napon üt be. A lejtő közepén rátör a pisilhetnék, ezért kénytelen behúzódni a fák közé, úgy-ahogy kihámozni magát a kezeslábasból, és belecsorgatni a szűzhóba. Igen ám, de ahogy guggol a rejtekadó erdőben, egyszer csak megindul alatta a léc, csajunk pedig a letolt nadrág fogságában, pucér fenékkel, tehetetlenül száguld le a lejtőn. A pálya alján a büfének csapódik, eszméletvesztés, amnézia. A következő snitt, hogy kórházban fekszik, mellette talptól nyakig begipszelt férfiú.
