Magam is megdöbbenek...saját magamon. Azon, amit a bensőm visz véghez egy nap alatt...az a rengeteg dolog ami átfut rajta...hihetetlen hogy képes erre..
Vannak napok, mikor egy-egy dolog megérint, mert valamilyen mély kapcsolat épült ki egy emlék iránt, ilyenkor valami megtörténik, ami megidézi a múltat, valamilyen kellemes vagy rossz emléket és egyszer csak törnek elő az érzések. Minden érzés emlékképpel raktározódik, egy személy arca, egy étel íze, egy nyaralás...mind-mind egy kép, ami érzést hoz a szívbe. Akár egy pillanat, ami felidéződik, talán már nehéz is meghatározni hova köti az ember, de annyira ismerős, annyira belülről fakad, hogy lehet érezni: ez az amiért mi Mi vagyunk. Egy történés, a múlt, amely meghatározza életünk. Sorban szépen csendesen, a legváratlanabb pillanatban késztetnek arra hogy emlékezz és érezz. Érezz a szíveddel. Ha fáj akkor keményen, ha szép akkor bársony puhán, selymesen... Kívülről viccesen hat, ha épp valaki megfigyel, tökéletesen úgy tűnhet: elbambultál. Nem dolgozol, nézed a semmit, szemed csillog, nem tudni hogy szerelmes pillanatok, vagy a bánat könnyei, hiszen csak belül van. Ez a legbensőnk filmje. Kívülről szimpla bambulás.