Egyszer volt, hol nem volt ország,
ez az ország Magyarország.
Beteg lett nagyon a drága,
bement - pszichiátriára.

Az orvosok tanácskoztak,
két dologra hivatkoztak.
Diagnózist felállítván,
korruptságra hivatkozván.

Csúf e féreg, mely belül rág,
jaj neked, te kicsi ország!
Jobb lenne az öntisztulás,
mint e rothadó pusztulás.

Szégyen ide, szégyen oda,
nem olcsó a politika.
Gazdag urak bevallanak,
igazat most nem hallanak!

Csikorgatják a fogukat,
kitárják a bukszájukat.
Lássuk milyen csóró szegény,
ez a politikus legény.

Nevén kocsi, de csak trabi,
merci-tulaj a nagypapi.
Másfél szobás lakása van,
abban éldegél boldogan.

Se inge és se gatyája,
állambácsi ügyel rája,
hogy gazdag ő ne lehessen,
vagyont, papírra ne vessen.

Százmillió nem sok lóvé,
zsebreteszi korrupt "kópé"!
Pályázatokat kiírnak,
egyfolytában pénzért sírnak.

Ki pályázatot megnyeri,
a sok lóvét jól benyeli.
S arra is ügyelnek nagyon,
ne gyarapodjon a vagyon.

Parlamentben felszólalnak,
főleg akkor, ha ott vannak.
Ha éppen nem telefonál,
feláll és kisétafikál.

Most, hogy már lassan három hónap telt el Anyám temetése óta, leírom, ami már nagyon kikívánkozik belőlem.
Ez most nem éppen róla szól, hanem a testvérekről, vagyis a mérhetetlen kapzsiságról. Vagyunk ugyanis öten testvérek, öt lány, ebből négyen egy városban élünk, az ötödik 15 km-re egy kisebb városban lakik.
Mint írtam, nem volt felhőtlen a kapcsolatunk Anyámmal. Talán a húgomon kívül senki sem állt közel a szívéhez, pedig szerettünk volna. Egy húgom van és három nővérem.
A húgomat nevelőapámmal /10 éve halt meg nevelőapám/ sajátként nevelték, vagy úgy is mondhatom inkább, hogy kényeztették, mivel a húgom még csak három hónapos volt, amikor Édesapánk meghalt, és 9 hónapos, amikor nevelőapánk hozzánk költözött. No komment.

A középső nővérem volt talán még, aki kicsit közelebb került anyánk szívéhez, mert szerinte rá hasonlított, annyira szép volt, - az érdekessége a dolognak csak az, hogy állítólag a nővéremmel nagyon hasonlítunk, pedig én állítólag tiszta apám vagyok. / Most itt nem azt akarom mondani, hogy én is szép vagyok/voltam, inkább utóbbi/.
Sokszor csúfolt kiskoromban, hogy olyan köpésre álló szám van, mint Apánknak volt.

Hát az úgy kezdődött, hogy a sok-sok otthon töltött év után nem tudtam elhelyezkedni, de szükség volt még egy keresőre, így hát nekiálltam ezerrel állást keresni.
Munkaügyi központ, újság, internet, ismerősök...
Nem igazán jártam sikerrel sehol, rá kellett döbbennem, hogy nem kapkodnak két kézzel utánam, aki több mint 20 évet otthon töltött gyerekneveléssel.
A korban is benne vagyok, gondoltam előbb-utóbb rájön valamelyik munkaadó, hogy megütné velem a főnyereményt, de addig is várnom kell.
Hogy miért ütné meg velem a főnyereményt? Hát először is én már nem megyek gyes-re, nem éppen kicsik a gyerekek, így táppénzre sem kell velük mennem, ha netán betegek lennének.
Szóval úgy gondoltam, hogy ezek után kapkodni fognak utánam, ha ezeket a pozitív dolgokat beleírom az önéletrajzomba, sőt még azzal is megspékelem, hogy START EXTRA kártyára jogosult vagyok.
Hát így sem sikerült senkit meggyőznöm és már kezdett a letargia erőt venni rajtam, hogy mi lesz velem, nem kellek én már a kutyának se!
Jó állásom volt, fizetés nélküli szabin voltam, amíg a gyerekekkel otthon tartózkodtam, hol gyes, hol gyed, hol pedig gyet-en. Sajnos amikor másik megyébe költöztünk, közös megegyezéssel megszüntettük a munkaviszonyomat, nem gondoltam, hogy valaha még visszajövünk a városba.

Kilépek a testemből és halott vagyok,
felettem az égbolt, s rajta csillag ragyog.
Lenézek a testre, melyet birtokoltam,
nehéz volt az életem, de boldog voltam.

Vakító az alagút, min átkeltem én,
síettem, mert ott a végén - vonzott a fény!
Vergődtem az élet árnyékos oldalán,
vonzott a fény az alagút túloldalán.

Lent a Földön nehéz sors, mi jutott nekem,
csak a család szépítette az életem.
Gondoltam, hogy elmegyek, már nincs szükség rám,
hatszoros sarc az életért, ez volt a vám.

Majd ha egyszer kipihenem magam itt fenn,
számot vetek, hogyan is volt az életem.
Mennyi nehézség volt nekem ez az egész,
öt gyereket vállaltam, s ez nagyon nehéz.

Érezték a szeretetet, amit adtam?
mert én Tőlük az életben sokat kaptam.
Szidtam őket néha-néha, ha neveltem,
őket akkor mindennél jobban szerettem.

Embert akartam faragni belőlük én,
megéljenek akkor is ha vár rám a fény.
Útmutatást jó példával megmutattam,
Rájuk mindig büszke, s boldog anyjuk voltam!/VAGYOK!/

Hát nem írhatom le, hogy ez a nap más mint a többi, pedig még a szülinapom is volt tegnap.
Négyig dolgoztam, aztán itthon meglepi. Drága lányom tortát sütött nekem. A család kicsit szétszéledt, kisebbik lányunk kisírta, hogy elmehessen a volt falunkba a barátnőjével ünnepelni, meg barátokkal. Hát elengedtük, sűrű intelmek kellős közepette, hisz 16 elmúlt és ennyi idősen már mi is buliztunk. Persze más világ volt, de reméljük meg van a magához való esze, erre tettünk is egy lapáttal, hosszú litániát mondtam el Neki a viselkedéskultúrával kapcsolatban.
Az apja elé már úgy állt, hogy az én intelmeimet felsorolta erényeként. Mindenesetre megtörtént ami már nagyon régóta nem, hogy másnap korán hazaérkezett, időben, nem hivatkozott "lekéstem, elaludtam, marasztaltak, világvége volt a faluban, stb.". A nagyobb lányom, már az itthonlévők közül az egyetemre ment a barátjával, haveri körben búcsúztak a óévtől. A tortasütő lányom nem akart itthon hagyni bennünket az öcskössel, eljött a barátja, tíz felé már rápirítottam, hogyha a terv az volt, hogy a barátjánál ünnepelnek, akkor lépjenek már le, mert B. kocsival jött, tíz óra lévén nem is ivott, hogy majd mennek.
Nem kell minket félteni címszóval, elzavartuk Őket.

Ami elromolhat, az el is fog, és mindez persze nálunk történik meg. Még jó, hogy mióta ebbe a lakásba költöztünk, folyamatosan történnek az elromlások. Két hónapja, amikor éppen a WC-t húztam, illetve nyomtam le, szétment a lenyomója, természetesen a rugó a kagylóban landolt, a víz meg zúdult rá.Hát kellett gyorsan venni egyet. Aztán két hete, nem ment le a kádban a víz, természetes dugulás, szerencsére lányom barátjának a haverja vízvezeték szerelő és meg tudta a férjemmel csinálni. Tehát a víz már lemegy, illetve lemenne, most meg mikor a kádba szálltam, a csap maradt a kezemben.
Hát ez érdekes! Szóval tele a tököm mindennel. Karácsony este, vödörbe víz a konyhából, úgy fürdünk mint őskorban. De legalább spórolunk vele.
Miért akkor romlik el minden, amikor pénzem sincs?
Természetes ez is velünk történik meg és most azt sem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Inkább utóbbi mellett döntök. Na jó éjszakát, reméljük éjjel amíg alszunk, nem romlik el semmi.