Előzmény 1 ----> Előzmény 2. -----> Előzmény 3. ------> Előzmény 4. ----> Előzmény 5 -----> Előzmény 6 -----> Előzmény 7. ------> Előzmény 8. ------> Előzmény 9. ------> Előzmény 10 ------> Előzmény 11------>Előzmény 12 ------>

BUÉK! Hogy ez mekkora közhely! Mondjuk-írjuk már a jó ég tudja mióta egymásnak, családtagnak, barátnak, ismerősnek, ismeretlennek az év utolsó napján, vagy január elsején. Tényleg ránk férne már egy boldog új esztendő. De nem jön. Egyre rosszabb lesz már évek óta. Küzdünk, fejünket épp hogy a hullámok felett tudjuk tartani, néha így is átcsap felettünk egy-kettő. Sőt már inkább három-négy...Rossz helyre születtünk, rossz időben? Nem hiszem. Más itt a gond, de nehéz a valódi okokat megfogalmazni. Meg sem próbálkozok vele. Most így az új év első napján számtalan gondolat kavarog bennem. Nincs ünnepi hangulatom egyáltalán. Az éjjel ment az utcán nálunk is az ünneplés, a fiatalok durrogtattak, kiabáltak, mulattak. Nem tudom eldönteni, a régi évet búcsúztatták, vagy az újat köszöntötték. Szerintem egyik sem. Megszokottá vált, hogy ilyenkor ezt kell tenni. Nem számít, milyen volt az óesztendő, vagy mi vár ránk a következőben. Bulizni kell. Én nem ünnepeltem. Nincs és nem is volt mit. Azt, hogy túléltük? Megpróbáljuk a következőt is. Állítólag nehéz év elé nézünk. Optimista vagyok, és nem hiszem el, hogy ennél nehezebb lesz. Így is sokan már csak vegetálunk évek óta. Bear Grylls hozzánk képest amatőr kiscserkész. Jöjjön ide, és éljen itt egy pár hónapot, az az igazi túlélőművészet!
Magyarország-én így szeretlek!

December 25. majdnem dél-otthon...

Jól elmaradtam. Éppen ezért meg sem próbálom bepótolni, illetve valami féle kronológiai sorrendbe szedve felidézni az utolsó bejegyzés óta történteket. Már második hete itthon vagyok ugyan, de először a hazaérkezés majdhogy nem euforikus öröme, később pedig az egyre szaporodó gondok, amik akadályoztak abban, hogy számítógép mögé üljek. Most, karácsony napján valahogy még is késztetés támadt bennem. A házat betölti a rántott hús illata, várjuk a család másik felét, ebben a fél-egy órában pötyögök hát pár sort.

Istenem Henares...hm. onnan ezt még biztosan tudom, Tres Cantos következett, a már szokásosnak mondható Nivea fuvar, a végállomás Hamburg volt.

Előzmény 1 ----> Előzmény 2. -----> Előzmény 3. ------> Előzmény 4. ----> Előzmény 5 -----> Előzmény 6 -----> Előzmény 7. ------> Előzmény 8. ------> Előzmény 9. ------> Előzmény 10 ------> Előzmény 11------>Előzmény 12 ------>

November 1. - Calais - Franciaország

Halottak napja…. milyen groteszk elnevezés nem? Vagy csak szerintem az, lehet, nem tudom. Én inkább emlékezés napjának hívnám. Hisz ezen a napon Európa nagy részén, de talán a fél világon is elment szeretteinkre emlékezünk. Azokra, akik már nincsenek köztünk. Ilyenkor a gyász költözik újra a lelkekbe, hiába telt már el sok év, mióta elvesztettük őket. Lélekszorító érzés ezen a napon temető mellett elmenni, ahol az emlékezés gyertyái pislognak. Most én is meggyújtok két gyertyát, persze csak gondolatban, és emlékezek. Bocsássatok meg nekem, de ez a rész nem annyira az útról, hanem róluk fog szólni. A laptopon szól az Omega örökzöldje, a Gammapolis, és én emlékezem.

Édesanyám. Most is hallom, szinte várom, hogy csörögjön a telefonom, és beleszól: -mizujs van, merre jársz kisfiam?

-.Calaisban vagyok anyu, megyek át Angliába. Majd hozok valami mütyürt. És otthon mi van? Semmi, nekem fáj nagyon a lábam, rosszalkodik a cukrom, a szokásos…vigyázz nagyon magadra, várunk haza!

Gyuvok! Holnap Bazeilles felrako, valamikor Gandia, Spanyolorszag lerako. 1.700km. Hidegbol melegbe.

Mar csak Svajc, Irorszag es Norvegia van hatra. Utana elmondhatom: Mindenhol voltam Europaban!
Mosonmagyarovaron vagyok mar, nem sokara ujra elhagyom az orszagot. Sziasztok!
Egy par kep a gepszornyrol:

A naplo folytatodik!