Kishúgom szeretne telefont cserélni. Sajnos kisgyereke miatt helyhez van kötve egy nem fővárosi faluban, az ottani T boltban szinte semmilyen telefon nincs raktáron, az is bizonytalan, hogy mi érkezik. No, gondoltam, majd én veszek neki egyet.
Mivel nem találtam a T oldalán magánszemélyeknek szólót, felhívtam az Ügyfélszolgálatot. És ekkor értek a meglepetések.
Az első kérdés az volt, meg tudják-e mondai, hogy a kiválasztott készülék hol kapható. Meg sem lepődtem, hogy nem, azon már inkább, hogy ez a mi érdekünket szolgálja: nevezetesen, nehogy elfogyjon a raktárkészlet, amíg a telefonálástól a megjelölt boltba érkezés megtörténik.
Az igazi hidegzuhany most jön: amíg egy céges megbízott egy egyszerűen le és kitölthető papírlap segítségével akár 600db telefont is megvásárolhat, addig én egy darabot a húgom nevében csak ügyvédi avagy közjegyzői ellenjegyzéssel ellátott meghatalmazással. Ez mostanság kb. 20.000.- forintért meg is oldható.
Hát gratulálok. Veszek telefont egy webshopban, ahol nem kell meghatalmazás, pár ezressel még olcsóbb is talán és naprakész a raktárkészlet, amit lefoglalhatok.

Legújabb morgásom tárgya legkedvesebb szolgáltatóm. Lakhelyemen ADSL-en 15 MB/s, Kábelen 25MB/s a legnagyobb sávszélesség. Abban nem vagyok biztos, hogy mióta van így, de HDTV-t már az egész szolgáltatás megrendelése idején, 2008-ban sem kérhettem, így nagy fejlesztések biztosan nem voltak.
No most, 15MB/s arra elég, hogy az emberfia IPTV-t nézzen, és 5MB/s-os internetje legyen. Ennél többet nem tud kiszolgálni. A Kábelnet esetén menne a 15MB-es internet, de gondolom, ezzel egyidőbena HDTV már nem, ne is beszéljünk nagyobb csomagokról.
A nagyobb internet sávszélesség elérése érdekében felajánlották, hogy váltsak náluk Kábelnetre (HDTV úgy sem lenne, azt hiszem), de akkor nekem kell írnom egy kérelmet, hogy ne verjék rám a hűségidőben történt váltás miatti büntetést. Meg persze fizessek többet a szolgáltatásért. Tehát olyan, hogy méltányosság az nincs T-nél, vagyis ők ezt egészen érdekesen értelmezik.
Még két gondolat: azt mondták, azért nincs fejlesztés, mert nincs rá anyagi forrásuk. A másik: néhol a mobilinternet is eléri a 14 MB-es sebességet.......

Ismerőseim tudják, néha amolyan Don Quijote módra küzdök a "nagyokkal", most éppen a MÁV volt soron. Itthon, Ithakában, jellemző minden dolog túlkorlátozása, gondoljuk csak a sok indokolatlan 20-as, 30-as táblára, a rengeteg felesleges szabályra stb. Azon túl, hogy szerintem csak arra kellene szabályokat hozni, amik tényleg fontosak, a túl sok és túl szigorú szabályzás előbb-utóbb oda vezet, hogy senki sem veszi komolyan őket. Hatóságaink azonban ettől csak még buzgóbbak lesznek, még több szabály jön és az ördögi kör már el is indult.
Nos, legutóbbi problémám az volt, hogy miért kell olyan sokat várni bizonyos vasúti átjárókban. Nálunk pl, itt Ithakában, az átjáró nem sokkal az állomás után van. Namármost, a fénysorompó úgy van beállítva, hogy már nem sokkal az állomás előtt triggereli azt a vonat (ami amúgy is kb. 20 km/h-val jön, hiszen állomás, meg átjáró is van, ugye), majd szépen végigvárjuk, amíg az utasok le- és felszállnak, majd azt is, amíg a vonat áthalad az átjárón. Ennek kilóméteres sor az eredménye, még egy olyan kis faluban is, mint Ithaka, írtam tehát egy levelet a MÁV-nak, nem lehetne-e ezen optimalizálni valamit.
Úgy van, azt írták vissza, nem lehet, mert ez a szabály. Nem gondoltam, hogy nem így lesz, csak hát néma gyereknek.... Bosszantó, elvesztegetett idő, plusz környezetszennyezés (kevés autóban van start-stop rendszer, ugye), értelmetlen is.

Nem írom le, hol lakom. Nincs különösebb oka, csak egy régi Hofi kabaré emlékére monduk azt, hogy itt, Ithakában. Néhány éve - itthon, Ithakában, fiatal és energikus barátnőm unszolására, elkezdtem edzőterembe járni. Na nem túl komolyan, olyan heti kettő, szintentartó módon. Szociológiai szempontból viszont egész érdekes ez a hely.
Többféle ember jár ide, próbálok leírni párat. Először is, a hozzám hasonló, kissé elhízott kockatornászok, semmi különös, helyre pocak, hosszúnadrág, póló, törölköző, egy adag víz, sok izzadság egy fél órácska megpróbáltatást követően.
Vannak itt azonban a trendi-macsók: simulós kerékpáros naci, esetleg bermuda jellegű alsórész, feszülős, ujjatlan felső, bőr, szintén ujjatlan csatos vagy tépőzáras kesztyű. Borotvált test (értsd mindenhol). Rákészülnek, ez hosszas tükörben magukat csodálásból, majd WC-ben fehérje italpor elkészítése kulacsba, aztán irány az edzőterem. Ott kakaskodó fel-alá járkálás, embertelen súlyokkal foglalkozás párszor tíz percig (megfelelő hangokkal kísérve), majd az ásványvizes pult támasztása és annak figyelése, hogy őket ki figyeli meg.
Női megfelelőjük cicanaciban, ujjatlan felsőben, erősen kifestve, szoláriumban feketére grillezett testtel végez popsierősítést a taposógépen, páran közülük egy kinézis nevű, elsőre felfoghatatlan rendeltetésű szeren kínozza magát. Majd sok pletyka következik a hozzá hasonlókkal.

Igyekszem pozitív világszemléletet kialakítani magamban, nem utolsósorban családom unszolására, sokat meditálok, japán módra "üres csészéből iszom teát" (vagy inkább magyar módra - nincs már teára sem pénz ), de nap, mint nap böszmeségekkel kell találkozni, szóval nehéz.

Legutóbbi eset a Magyar Királyi Postával történt (Hofi úgy mondaná: Itakában...). Ajánlott levelet vártam egy barátomtól, nem érkezett meg. Két- három hét elteltével keresni kezdtük, a felvevő postahivatal átadott egy A4-es nyomtatványt, melyen követni lehetett a levél útját egészen a mi falunkig. Korrekt, gondoltam, végre valami működik.
A feketeleves ezt követően ért: telefonos érdeklődésre a "hazai posta" közölte, hogy nem kaphattam volna meg ezt a papírt, különben sem mondhatnak semmit telefonon. Felhívtam a Posta központi panaszbejelentőjét, ott megígérték, utánajárnak a dolognak, bár ők sem értették, hogyan kaphattam ilyen részletes infót arról, hogy merre jár az én személyes tulajdonú levelem.