Az igazat megvallva megszállott játékos vagyok. Ezen az sem tud változtatni, hogy most töltöm lassan a 3X-et, továbbá egy csodálatos 2 éves kisfiú apukája illetve egy gyönyörű nő férje lettem.
Az életem pereg, a napok telnek, a szokásos mederben csordogál minden és természetesen mindig gémezek. Csak így magyarul: gémezés.

Fenti szó kb. az Amigás korszakban nyert értelmet nálam. Feri barátomnál órákig tudtunk ökörködni egy kis street figtherrel, 1 perc játék, 5 perc lemezről töltögetés. Meg volt a varázsa.

Teltek az évek majd megvételre került egy PS1-es konzol nagyapám útján. Nagy volt az öröm. Az enyém volt, a sajátom. Szerintem ekkor ''kattantam'' meg. A játékőrület elvitte cseppnyi eszem maradékát de óriási élményt is nyújtott. Barátok lettünk. Ő meg én. Jöttek a testi-lelki jó barátok is nyúztuk éjjel-nappal.

Majd beköszöntött a munkás-korszak. Ekkor jött ám a jó világ. Munkám minden gyümölcsét konzolozásba fektettem:SEGA Dreamcast,PS2,XBOX. Lövésem nem volt még a számítástechnikáról: a hardverekről, a szoftverekről, telepítésről, BIOS-ról, ONLINE játékról. Mivel szüleim nem igényelték a technikai fejlődést - az első mikrónkat is én vettem -ezért vajmi keveset tudtam a PC-ről ( bavallom most sem állok a helyzet magaslatán ).