Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Kismadár

  A Kismadár

  Ahogy a nyár lassan őszbe vegyült
  A végtelen kék égen egy kismadár repült.
  A nap még hosszan fitogtatta erejét,
  Mindenhova küldte éltető melegét.
  Repült a kismadár zöldellő réteken át
  Csodálta a természet harmóniáját.
  Egyszer csak meglátott valamit, mely lassításra bírta
  Odalent a tátongó mély és valami fényesség hívta.
  Leszállt egy faágra és gondolta meglesi,
  Mi az a tünemény, mi őt így megigézi.
  Nem messze a tisztáson illatos bálák tövében ragyogott a fény,
  Pár hasábot és szalmát nyaldosó tűzszerű képződmény,
  Pattogó tűzleány eleven és nem alszik sose
  Bár kicsi a lángja, fénye mégis messze-messze ragyog,
  Esténként versenyre hívják az irigységtől sárguló csillagok.
  Messziről leste csak a kismadár is, csodálva erejét, fényét
  És melegét… meg étvágyát, mely nem szűnik soha,
  Féltette a bőrét, nem akart ő lenni az esti lakoma.
  Ám igézte a tűz és fázott esténként, áhította a meleget és az illatot,
  Melyet a tűzleány folyton magából árasztott,
  Mint a virág, mely a méheket porzásra hívja, hogy
  Aztán elnyelje őket, és benne szülessenek újra.
  De a vágy nagyúr, és fájón a szívbe mar,
  Ha nem kapja meg azt, amit akar,
  És a kismadár érezte, ha nem menekül, elvérzik,
  De érezte, ahogy lassan szétesik minden gondolata
  Akárhányszor a távozásra gondolt és tudta
  Nem hagyja ott a tüzet, egyedül a pusztában,

  Folytatás...

  eszement24 15 éve 2

• A modern nők és férfiak 3.rész/1

  Tudom bizonyos értelemben lerágott csont, de más értelemben nagyon is időszerű..ha nem egyre időszerűbb a...

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Teszt 16 éve 58