Örömmel olvasom a linkelt cikket, miszerint a dunai "vizi sztrádát" használja majd a BKV a dugókerülésre. Időtlen idők óta adja magát a dolog, végre valaki logikusan gondolkodik és újra fantáziát lát a budapesti vizi közlekedésben. Piros pont.

Júliustól indul a dunai tömegközlekedés

Remélem, hogy inkább 320.- lesz a jegy. A kalleroktól menekülés itt ugye nem opció...

A múlt héten volt már egy ilyen széria, ráadásul extra teliholddal (un. szuperholddal). Nagyon nem kívánom most ezt:

Ez van. Ha hülye leszel a hétvégén, ne magad hibáztasd. Meg tudja viselni a szervezetet ez a hirtelen változás, az ilyen gyors lehülés.

Ismerős?

Tennék a fejedre egy könyvet, hogy érezd milyen is egyenesen ülni, de most nem állok melletted. Úgyhogy hallgass rám és menj a könyvespolchoz, vegyél le egy kb. 15 x 20 centis puhakötésű könyvet és próbáld a fejeden tartani! ...csak 20 percig, ne tovább.

Olyan könyvet válassz ami rongyolódhat, 20x - 30x leeshet, ne sajnáld.

- Most menj ki a konyhába a könyv alatt, főzz egy teát vagy nyiss egy sört.
- Aztán pozícionáld be az asztali munkakörnyezeted így:

Holnap újra tedd fel a könyvet a fejedre. Nincs más gyors megoldás, hidd el! Használd a fenti módszert csak egy hétig, nem is kell tovább. Utána már simán el tudod képzelni - akár az utcán sétálva vagy moziban, autóban ülve is - , hogy a fejeden a könyv. Végtelenül egyszerű, mégis meglepően sokat segít a dolog.

...erre még jöhet 20 perc relax Z alakban minden este...

(a bajusz nem kötelező)

Teljesen véletlenül nincs itt valaki a PH!-n aki VIP tag ezen az oldalon? Mielőtt fizetek kíváncsi lennék arra, hogy ez a rádió hallgatható-e jobb minőségben tagként.

Kérdeztem John Penrice-t, de nem tudja a választ.

Ezt kapom ha egy mailbe beírom a melléklet szót:

(Katt és nagyobb lesz...)

...érdekes, ha a sz@r szót írom be, nem jön fel ablak, hogy "Nem szeretett volna inkább a régi, egyedi gmail témájánál maradni?" Ejjj, de érdekes ez az informatika.

Egy reggeli zárómondat a rádióban:

"...egyébként a mai napra semmilyen meglepetés nem várható."

.

S. Mária nyugdíjas pécsi tanárnő két ceruzaelemet tett a táskájába, úgy ment a helyi nagyáruház pénztárhoz. Ezért a tettéért bíróság elé kellett állnia. Ami ebben a rövid és semmitmondó hírben egy újságírót lángra lobbanthat az a hölgy hivatása lehet - így képzelem. Ebből a tényből ki lehet hozni, ki lehet kerekíteni valamit, talán még címlapra is kerülhet egy pár soros cikkecske. De mivel divat lett "smittelni" az elmúlt hetekben, az index cikki róját elsősorban a hölgy neve izgatta fel. Lelki szemeim előtt látom ahogy a pulzusa elmelkedik, légzése szaporább lesz, forróság önti el a testét és talán egy laza erekció is dícséri a magasztos felfedezést, miszerint a néni neve Sch-val kezdődik! Eljött végre a várva-várt pillanat; két legyet is egy csapásra. Végre ő is dicsfényt kaphat, talán a holnap dolgozója is lehet. Nem kizárt, hogy egy-két gyors telefont is elengedett (anya, apa, testvérek, nagynénik, nagybácsik, amatőr pipaklub, stb.), hogy "...na most figyeljetek, most majd megmutatom! Két legyet is egy csapásra, röptiben!" Így lehetett a neve elhallgatását kérő szerkesztő torzult világában Sch. Mária a bűnelkövető. Csak két betűvel több az etikusnál, de milyen most az a két betű!? Ezekben az ínséges időkben? A kezdet és a vég.

Az ágyban tuti, de kint az erkélyen lesz-e?

Világ életemben utáltam a muskátlikat. Sosem értettem, hogy mi okból rajonganak a kedves idős hölgyek a muskátlis ablakokért, hiszen kevés büdösebb levelű dísznövényt ismerek. Nyilván ezért is vannak kint az erkélyen és nem a szobákban. Kb. egy éve egy haverommal melóztam egy - csepeli bérház tetejét szigeteltük - és szerencsémre pont azidőtájt forgattam ezt a könyvet:

...amiből kiderült, hogy a világon több száz muskátlifajtát nemesítettek - elsősorban brittek az ő különféle szigeteiken - és illatszerként illetve ételízesítőként is gyakorta alkalmazzák ezeket a növényeket. El nem tudtam volna képzelni. ...mikor is egy napon az egyik lépcsőházban a felső emeletek felé haladva intenzív, egyszerre rózsa és citromillat vett körül. A lépcsőfordulóban egy nagy cserépben hatalmasra nőtt, petrezselyem levelű, ezer virággal díszelgő növényt láttam. Ő árasztotta magából a bódító parfümillatot. Becsöngettem a közelében lévő első lakásba (nyögdíjas nénik jöttek-mentek egész nap) és rákérdeztem a fajtájára.
- Hát muskátli. - jött a válasz.
- Hihetetlen. - és azt már csak hozzágondoltam, hogy nekem kell ilyen!

Van kifelé a városból a Budaörsi úton két gyalogosátkelőhely ami nagyon gázos. Egy a Petőfi laktanyánál, és egy az OMV kútnál Budaörs felé. Minkettő nagyon veszélyes, több riportfilm is készült már az évek során arról, hogy szinte lehetetlen átkelni rajtuk a túloldalra, mert az autósok pont lesz@rják, hogy ott szobrozol a járdaszigeten; kevesen állnak meg a kétsávos úton. ...vagy leáll az egyik sáv, a másikhoz érve meg küzdesz az életedért. Jellemző a gyorshajtás mindkét helyen.

Ma mikor odaértem az egyikhez épp' csak egy egyterűt láttam kb. 300 méterről közelíteni. Gondoltam elmegy, utána nem jön senki 20 másodpercig, akkor átérek. Hát nem. A román rendszámú autó (szerintem gyorsabban is jött a megengedettnél) megállt és előzékenyen átengedett. Ezúton köszönöm. Pöccinthetett volna egyet a jobb nagylábujjával a gázon, de nem tette. Jól esett a figyelmessége.

Tegnap ünnepeltük Gary Moore 60. születésnapját a Petőfi Csarnokban. S bár az ír gitárlegenda ezen a napon már nem lehetett közöttünk, mégis ünnepeltünk. Őt és a BLUESt amit ránk hagyott, amit a szívével együtt felénk nyújtott. Boldogan gyűltünk össze és ki a muzsikájával, ki főhajtással, ki tapssal emlékezett rá, tisztelgett neki.

Külön öröm volt számomra Gary öccse, Cliff Moore játékát megismerni. Hatalmas showman, lazább, nyitottabb, rockosabb stílussal, Stratocasterrel a nyakában. Teljesen másképp' használja a gitárt mint Gary. Szimpatikus, hogy a saját útját járja, saját sikereit kovácsolja.

Henrik Freischlader aki bűvölte a Les Pault az emlékesten, nem is kicsit. Ő az új kedvencem energikus, harapós, gyors futamaival. Sokszor fáraszt már a "sportgitározás", de az öblös hangú Gibsonon sosem.

Ők ketten ragadtak magukkal, de a többi fellépő is nagyon jó volt - magyar és külföldi zenészek is színre léptek. Ékesszólóbb kritikusok írásait biztosan felleli majd az érdeklődő, ha kicsit keresgél.

Nagyszerű este volt, jó barátokkal, nagyszerű zenészekkel, mély érzésekkel.

Bencze Imre tollából:

„Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak!

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.

Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.

Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek. Erre sokan felfüleltek.
Kik a népet felültették; mindnyájukat leültették.

(...katt a képre!)

(Katt a képre!)

"Ha még nem döntötted el, mit csinálj adód egy százalékával, akkor itt a remek alkalom, hogy rendelkezz felőle! Ajánlunk néhány állatos alapítványt, akiknek jól jönne a felajánlás." [itt]

2012. 05. 07-töl a lejárt érvényességi idejü Kártyás elöfizetések kezelése mòdosul: az egyenleg a lejárat után elvész,az elöfizetöi hivòszámot 30 napig tartjuk. További infò: ASZF 9.1.4., www.telenor.hu/aszf, 173-dijmentes infòvonal.

Feladó: +36202020019
2012/03/27 10:09:38

A link hibátlanul: --> [katt]

Katt a képre!

Fészerben.

Feleségem és kardom

Petőfi Sándor verse

Galamb van a házon,
Csillag van az égen,
Az én ölemben van
Kedves feleségem;
Ugy tartják szelíden
Ringató karjaim,
Mint a harmatot a
Rezgő fa lombjai.

Ha már megöleltem,
Mért meg ne csókolnám?
Csókokban nem szegény,
Nem is fösvény a szám.
Beszélgetünk is, de
Az csak félig beszéd,
A másik fele már
Csókokba olvad szét.

Nagy a mi örömünk,
Nagy a mulatságunk,
Gyöngynek is beillik
Fényes boldogságunk!
De az én kardomnak
Ez sehogysem tetszik,
Ránk szemét a falról
Mogorván mereszti.

Mit nézesz, öreg kard,
Olyan mérgesen ránk?
Vén golyhó, talán a
Szerelemféltés bánt?
Hagyd el ezt te, bajtárs,
Nem való ez néked,
Ha férfi vagy, ne űzz
Asszonymesterséget.

De meg nincs is okod
Engemet féltened,
Hiszen ismerhetnéd
Már feleségemet,
Ismerheted lelkét,
Ezt a ritka lelket,
Aminőt az isten
Nem sokat teremtett;

Ha szüksége van a
Hazának karomra,
Téged saját keze
Köt fel oldalamra,
Oldalamra köt, és
Búcsuját így veszi:
Menjetek, legyetek
Egymásnak hívei!

Pest, 1848. április

...mennyire nem vigyáznak a szentendreiek a városukra. Összefirkálva és szemetelve az egész. Erős kontrasztot mutat a piszok a hely szépségeivel. Talán hozzászoktak a pógárok, hogy készen, minden erölködés nélkül kapják a hangulatos utcákat, szép tereket és romantikus zugokat. Talán "túl szép" nekik. Ha csúnyácska lenne, esetleg jobban megbecsülnék.

Anno hosszú hónapokat dolgoztam a városban. Most andalgó túristaként sem tudtam megváltoztatni a véleményem. Valami nem működik a fejekben, szívekben ott.

Hihetetlen, hogy pl. a Bölcsöde közben egyetlen sz@rházi minden nap pontosan ugyan arra a helyre dobálja a pontosan ugyan olyan üres Marlborós dobozait. A múltheti adag szerintem most is látható ott. Nézd meg ha arra jársz...

Elképzelhető olyan, hogy egy várost túl szépnek érez a népe? Lehet ilyen kitörni, törni vágyó belső érzés? A csúfítás elfojthatatlan vágya?