Tehát ma este a következő levél érkezett a szokásos módon:

Tisztelt BM Rendorseg es Fovarosi Birosag!

Elnezest, hogy ekezet nelkul irok, nincs a laptopomon magyar billentyuzet,
jelenleg nem Magyarorszagon elek.

Jelenleg nevtelen bejelentes a celom. Dr. Szilagyi Gyorgy ugyved ur, aki a
jogi kepviselom tanacsolta, hogy elore jelentsem be a Tisztelt Hivataloknak,
hogy a legkozelebbi Magyarorszagon tartozkodasom alkalmaval feljelentest
kivanok tenni zsarolas, eletveszelyes fenyegetes, gyilkossagi kiserlet
miatt, amit a kovetkezo szemelyek kovettek el ellenem:

Egri Istvan, Makkai Viktor, Borbely Viktor, Kovacs Tamas, Blitzer Attila, Nemes Pal.
Ezenkivul meg harom szemely neve es adatai vannak a birtokomban, melyeket
Dr. Szilagyi Gyorgy ugyved fog atnyujtani a Tisztelt Hivataloknak.

A nevezett szemelyek korulbelul 5-6 eve rendszeresen eletveszelyes
uzeneteket kuldenek nekem a kovetkezo modokon:

Like anyone would be
I am flattered by your fascination with me
Like any hot-blooded woman
I have simply wanted an object to crave
But you, you're not allowed
You're uninvited
An unfortunate slight

Must be strangely exciting
To watch the stoic squirm
Must be somewhat heartening
To watch shepherd need shepherd
But you you're not allowed
You're uninvited
An unfortunate slight

Like any uncharted territory
I must seem greatly intriguing
You speak of my love like
You have experienced love like mine before
But this is not allowed
You're uninvited
An unfortunate slight

I don't think you unworthy
I need a moment to deliberate

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Kedves volt és leendő barátaim, ellenségeim, rokonaim, ismerőseim!

Mostantól igyexem én is idetolni a magam mindennapi nyűgjét, baját, gondolatát, felismerését - ''hátha'' jeligére.
Azt még nem tudom, ez kinek lesz jó, de ha nekem legalább egy kicsit, már az is tök jó lesz. (Émmég tán Parcinál is nagyobb traumán estem-esem át - bocs, Parci -, úgyhogy időnként nem leszek könnyű olvasmány még magamnak sem.)

Updated: Ehh, most így egy év után, lehet, hogy van is értelme folytatnom. Hát belekezdek.