Egy izzasztó reggelre ébredni csodálatos érzés. Mikor nincs levegő a lakásban, csak a por. Kinyithatnád az ablakot, de minek? Kint még melegebb van, és csak jönne be a további por. Kint munkások zaja, bent sem sokkal halkabb, a régi ablakok nem fogják meg a hangokat. Minden második autós dudál. Mintha ezzel előrébb jutnának. Ha nem lehet menni, akkor nem lehet, a sor elején lévő autós sem a többiekkel akar bunkó lenni.
Én pedig felébredek. Nem nagyon lehet már tovább aludni ilyen körülmények között. Hiába van beállítva a telefonom ébresztésre, 10:00-ra, ha a munkások 7:30-kor kezdik a légkalapálást. De épül az ország. Ebből azt látom, hogy minden nap valahol ásnak egy gödröt, másnapra pedig betemetik.
A reggeli izzadtságra ráragad a por. Minek öltözzél fel? Hogy erre a ragadós mázra kerüljön valami szilárdabb is? Egy vastagabb ruha alatt még többet lehet izzadni, ami még több porral elvegyülve valami ragadós masszát képez. A tenyered az egéren, mert az egyetlen normális elfoglaltság ilyenkor aszámítógép. Az egér is ragad, a kezed is ragad. Az alkarod is, ami a ragacsos-poros asztalnak támaszkodik.
Fény nem sok jut a szobába, de már így is egyre melegebb van. Van egy gitár a sarokban, az is poros, hiába tegnap takarítottad le. Holnap még porosabb lesz. Ha játszol rajta valamit, talán még ragadni is fog.
cikkek