Nem, kedves olvasó, most nem arról fogok írni, hogy melyik pártot mennyire, és a másikat mennyire nem. Inkább arról a keserűségről írok, ami országunk jelenlegi állapota miatt bennem van. És hogy mi a kiváltó ok? Egyik kollégám az év végén elhagyja az országot, és meg sem áll Ausztráliáig. Ebben az évben már ő a harmadik, aki a közvetlen környezetemből külföldre távozik az itteni vélt vagy valós sérelmek miatt. Vesézzük ki egy kicsit a dolgot!

1., Értelmiségre szükség van. Az az ország, amelyik nem rendelkezik alkotó értelmiséggel, eltűnik a középszer mocsarában. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai Magyarország jelentős része (szerintem úgy kétharmada) ösztönlény. De nevezhetnénk őket konzumlénynek is. Ezek az emberek sosem, és újra: SOSEM fogják előbbre vinni az országunkat. Persze ez a nyugati világban is így van, nem magyar jellegzetesség. Viszont ezért nagy szükség van a maradék egyharmadra, akik értéket hoznak létre. Ők az ún. értelmiség. Akiknek viszont a nyelveket beszélő, korszerű ismeretekkel rendelkező része egyre nagyobb számban végez szellemi rabszolgamunkát Nyugat-Európában. Mindezt miért? Nem, kedves olvasóim, nem elsősorban a pénzért. Hanem azért, mert itthon nincsenek megbecsülve, nagyon nem. Ott kint sem, de legalább megfizetik őket. 1. számú bonmot a szocializmusból: a magyar értelmiségi előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Hál' Istennek most már legalább lehet külföldre menni.

Napok óta megy a vita a munkahelyemen miniszterelnök által bejelentett közlekedésbiztonsági lépésekről. Nem titkolom, ezekben a vitákban én mindig azon a párton állok, hogy a magyar autósok kb. felétől statáriálisan el kéne venni az autót, hiszen teljesen alkalmatlanok a közúti közlekedésre. Ez a morgolódás és vélemény persze megmaradt volna céges keretek között, ha nem húzom fel magamat a Totalcar mai írásán: [link].

Én is szoktam vezetni. Igaz, hogy hétvégi sofőr vagyok, de 9 éve van jogsim, és ebbe azért már beletettem több tízezer kilométert. Persze ez nem sok, de azért láttam már ezt-azt. Elsősorban azt, hogy az utak tele vannak közveszélyes idiótákkal, akik képtelenek az elemi viselkedési normákat betartani. Mindegy, hogy Ladában vagy Mercedesben ülnek, nem képesek "európai" módon vezetni. Mindenki tudja, mire gondolok. Tegyétek a kezeteket a szívetekre! Hányszor használtatok dudát, hányszor anyáztátok az előttetek levőt, hányszor vágtatok ki nagy gázzal a pöcsölő Suzukis mögül a záróvonalon? Én egyszer sem, mert van türelmem. Lehet, hogy a pöcsölő Suzukis kategóriába tartozom? Viszont egyszer sem volt balesetem sőt, még vészfékezésem se. Olyan nagy kérés lenne, hogy mindenki türelmes legyen? Valószínűleg igen, mert ez valahogy nem része a közlekedési kultúránknak.

Újabb magyar bankot ért adathalász támadás. Ezúttal az MKB-nál próbálkoztak be a támadók. A bank időben intézkedett, a hír nyilvánosságra kerülésekor a hamisított weboldal már nem volt elérhető. A támadás a primitívebb fajátból való, az adathalász e-mail angol nyelvű, és csak az MKB kezdőoldalát tartalmazta. Gyenge próbálkozás volt, reméljük, hogy senki nem dőlt be. További részletek a bank honlapján: [link]

Végre megvalósult régi vágyam: blogot írhatok azokról a dolgokról, amik esetleg az IT.News-ra nem férnek be. Újévi fogadalmam, hogy komoly szintre fejlesztem ez a blogot. A cél a következő: kommentálni a híreket, amiket olvasok, kommentálni az eseményeket, amiken résztveszek. Dicsérni azt, akit sokra becsülök, és jobbító szándékú kritikával illetni azt, aki esetleg rászorul. Bár a szakmában jót vagy semmit, úgyhogy ez utóbbi nem valószínű.

Egyébként első körben mindenképpen meg kell említeni, hogy amit én itt írni tervezek, egy nagy klasszikusból merítkezik. Természetesen Bruce Schneier blogjáról ([link]) van szó. Amíg nekem nem keletkezik értelmes beírásom, mindenképp érdemes a Mestert olvasgatni. A többit pedig majd meglátjuk!