2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Szar-vas

    És tényleg ;] :D

    Bubu79 14 éve 14

  • Egy mackó viszontagságai a halászlével

    Történetünknek három főszereplője vala - adott egy bársonytalpú rém és egy mackó, aki történetesen szereti a halászlét – ez utóbbi a harmadik sztárvendég szösszenetünkben.

    A mackó Sógornője tudja, hogy hősünk szereti a halászlét, ezért csomagol neki egy kis kóstolót, amit felelőtlen medvénk hazaérvén betesz a hűtőbe - mondván másnap majd ebédre jó lesz.

    Eljön a másnap - előkerül a halászlé - szorosan zárt dobozkájában, ami jelen esetben egy befőttes üveg, melyre jól ráhúzták a tetejét.

    Tető lecsavar, a halászlé egy laza lendülettel telespricceli a konyha nagyobb részét és hősünket is, ki ekkor már erősen sejti, hogy ez az ebéd biza nem lesz egyszerű...

    Maradék anyag tányérba kiönt - mikróba behelyez - míg melegszik, alakul a konyha is, mert elég hülyén néz ki a csempe, a mosogató környéke és a padló pirosban - hősünkről nem is beszélve.

    Alakul a rend, az ebéd is eléri a megfelelő hőfokot - ekkor már az előkészületeknek hála meglehetősen jó illatok terjengnek a konyha környékén, hősünk bélése ezt növekvő izgalommal nyugtázza - nosza hát, tegyük magunkévá az ebédet - bent a szobában, egy film előtt, mert fő a kényelem.

    Tányér, friss kenyér a tálcán - majd a szobába érvén eszébe jut, hogy jó lenne valamire rakni a szálkákat is - kirohan hát a háziasszony legjobb barátnőjéért, Szilviáért.

    Folytatás...

    Bubu79 15 éve 18

  • Vándor...

    Lord - Vándor

    Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
    Fekete föld mélyén örökre megnyugodott
    Nem siratja senki őt, nem könnyeznek sírja előtt
    Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt
    Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
    Vén szemét lehunyva élete megszakad,
    Nem indul új útra, pihen a föld alatt

    Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
    Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
    Szülei eldobták, nem törődtek vele,
    Nem maradt semmije, csak az élete!
    Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
    telt a gyermekkora, ott volt az otthona

    És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
    Hogy egyszer majd innen elmegy, várják erdők, völgyek, hegyek,
    Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
    Mindet földet bejár

    Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
    Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
    Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
    Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:

    Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
    Városok, országút pora
    Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
    Vándorlok, nem állok meg soha

    Folytatás...

    Bubu79 15 éve 0

  • A gyászoló kutya

    Előre szeretném bocsátani, hogy nem saját írás - a Dunaújvárosi Maraton egy munkatársának, Horváth Klárának tollából látott napvilágot ez a kis szösszenet a minap, s hogy mégis közreadom csak annak köszönhető, hogy megfogott az írás - hangulatával, mondanivalójával.

    A gyászoló kutya

    Nem mindennapi temetés volt a múlt télen, megindító, borzongató történettel.

    Az elhunyt hozzátartozói, a gyásznép, ahogy szokás, csendben álldogáltak a ravatalozóban.
    Amikor eljött az idő bevonult a pap, hogy megtartsa szertartását.

    Mindenki csodálkozására egy kutya ballagott utána, láthatóan gazdátlanul.

    A ravatalnál leült és várakozott. Senkihez nem tartozott, nem ismerte senki.
    Ott ült türelmesen amíg a beszéd tartott. Miután elindult a gyásznép a sírhelyhez, Ő is felkerekedett, és lépkedett mellettük.

    Gyorsabban haladt a menetnél, s ahogy soronként elhaladt az emberek mellett, mindenkire rátekintett hosszan, mintha üdvözletét fejezné ki, "odaköszönt".
    Így tette ezt egészen a sírhelyig.

    Ott átment a szemközti sírhalomhoz, ráült két hátsó lábára és tutulni kezdett.
    Így tette ezt végig, amíg a szertartás tartott.

    Folytatás...

    Bubu79 15 éve 6

  • Lord - Virágdal a XXI. Századból

    Zsenge ifjúságom egy meghatározó hazai zenekara volt - rengeteg szép dallammal, gyönyörű dalszövegekkel és utánozhatatlan előadásmóddal.

    Ez a dal egyik kedvencem Tőlük - sok másik mellett - Vándor, Szemedben a Csillagok, Csönddel üzenek, Kisfiú - és sorolhatnám napestig, hiszen hosszú fenállásuk alatt rengeteg olyan zenével lepték meg rajongóikat, melyek mindegyike megérdemelne egy-egy saját ódát, mit zenghetnék róluk...

    Egy grafika eredetiben - köszönet érte az alkotónak. Kisebb változatát próbáltam beilleszteni több képfeltöltő oldalról is, de nem jött össze, így maradok csak a linknél

    Magát a grafikát a www.lordinfo.hu-n találtam, ahol sok érdekesség található meg a zenekarról és cirka 35 éves fennállásáról.

    Lord - Virágdal a XXI. Századból

    Folytatás...

    Bubu79 15 éve 0

  • Éjszakai frász

    Éjszaka volt.

    A Hold fénye sejtelmesen ragyogta be a tájat miközben főhősünk bőszen kutatott holmi betévedt idegenek után az éj csendjében.

    Mert csend volt, amolyan vihar előtti fajta, amikor valahogy érzi az ember, hogy ott motoszkál a sötét mélyén valami, ami csak rá vár - valami, ami baljósan árnyékolja be még a Hold fényét is...

    Éjfél körül járt az idő - álmos nyugalomnak nyoma sem volt, noha mint említettem volt csend uralta a tájat.

    Egy tétova lámpa pásztázta csupán a környező fákat és a kerítés tövét - egy tétova lámpa, mely egy mancsban kelt életre...

    Nem hallatszott más, csak mackó zihálása és szentségelése, hogy nem hozta magával a vastagabb bundáját, mert hűvös volt - vizuálisabbaknak mutatva ilyen hideg...

    És aztán egyszercsak meghallja...

    Valami morog a félhomályban. Valami szuszog. Valami egyszerűen a frászt hozza mackónkra, ki ekkor már nem is olyan tétován pásztázza a környéket lámpájával, kutatva a hang forrását.

    Csámcsogás, szuszogás, morgás - mintha csak valami horrorfilmbe csöppentünk volna...

    És sehol semmi - itt-ott elvétve egy nyikorgó madár hang - kéne kirakni szalonnát, hátha meglenne a természetes kenése eme nyekergő torkoknak...

    Folytatás...

    Bubu79 15 éve 21

  • Kedd...

    Átlagos napnak indult - olyannak, amitől tucatból egy érzése támad az embernek este, amikor végiggondolja a nap történéseit.

    Szabad nap lett volna, de a szokásos éves munkavédelmi oktatás miatt néhányan felkerekedtünk - kollégákkal - és Székesfehérvár felé vettük az irányt.

    Az oktatás hangulatos volt, mint mindig - kis gyártörténeti eszmefuttatás ( sokadszor hallva kicsit türelmetlenné válik az ember ), pár szó a cég fejlődéséről, holmi gyáregységek kiszervezéséről, de ki a bánatot érdekel az ilyesmi, amikor mindez csak azért van, hogy megközelíthessük a saját berendezéseinket, hogy szükség esetén beavatkozhassunk ( egyébként távfelügyelt a rendszer, karbantartáskor és ellenőrzésekkor igényel csak személyes jelenlétet ).

    Szóval minden megy a maga kis unalmas medrében és véget is ér - bár néhányszor úgy tűnik a végtelen körmondatoknak nevükhöz méltón sosem szakad vége...

    Irány haza - irány a 62-es út, Seregélyes felé.

    Szokásos hét közbeni forgalom - pár teherautó, néhány kamikáze, akik úgy gondolják, a legjobb ott előzni, ahol az előttünk lévő útszakaszból lehetőleg semmit, vagy alig látni - kockázat az élet sója...

    Előttünk lassít a kocsisor - majd araszolni kezd. Keressük okát, de senki nem lát semmit - mígnem egyszer csak feltűnik a baloldalon pár villogó kék lámpa - egy mentőre szerelve.

    Folytatás...

    Bubu79 15 éve 3

  • Zene, zene, zene...

    Ezúttal egy Scorpions szám - egy feldolgozás, melynek eredetijét hazánk egy klasszikussá vált zenekara követte el, az Omega - a Gyöngyhajú Lány-t.

    A Scorpions - White Dove-ról van szó.

    Az eredetinek is van mondanivalója, a német csapat azonban kicsit más, egy hangyányit mélyebb problémát ragadott meg a gyönyörű dallamok segítségével.

    Mindkét nótát szeretem, más-más okból - ami közös bennük, hogy értéket képviselnek számomra.

    Scorpions - White Dove

    A place without a name
    Under a burning sky
    There's no milk and honey here
    In the land of God

    Someone holds a sign
    It says we are human, too
    And while the sun goes down
    The world goes by

    White dove
    Fly with the wind
    Take our hope under your wings
    For the world to know
    That hope will not die
    Where the children cry

    Waves, big like a house
    They're stranded on a piece of wood
    To leave it all behind
    To start again

    But instead of a new life
    All they find is a door that's closed
    And they keep looking for
    A place called hope

    Folytatás...

    Bubu79 16 éve 0

  • Ismét Zene...

    Egy újabb kedvenc, mely talán kissé borúsan írja le a helyzetet, ami ihlethette, mégis valahol szép.

    Mindenki élt már meg hasonlót, ebben biztos vagyok - amikor minden szürkének és értelmetlennek tűnik, amikor úgy érzi az ember, hogy nincs tovább...

    Ez a dal erről szól - borongós, szomorú, mégis megérint valamiért...

    Címét sokféleképpen lehetne fordítani, de talán nem is érdemes küzdeni vele - az én értelmezésemben Feketébe olvad, Elsötétül...

    Metallica - Fade to Black

    Life it seems, will fade away
    Drifting further every day
    Getting lost within myself
    Nothing matters no one else
    I have lost the will to live
    Simply nothing more to give
    There is nothing more for me
    Need the end to set me free

    Things are not what they used to be
    Missing one inside of me
    Deathly lost, this cant be real
    Cannot stand this hell I feel
    Emptiness is filling me
    To the point of agony
    Growing darkness taking dawn
    I was me, but now hes gone

    No one but me can save myself, but its too late
    Now I cant think, think why I should even try

    Yesterday seems as though it never existed
    Death greets me warm, now I will just say good-bye

    Folytatás...

    Bubu79 16 éve 18

  • Semmi más nem számít...

    Csak hallgasd és éld át a csodát, add át Magad a hangulatnak, amit közvetít a zene...

    Metallica - Nothing else matters

    So close no matter how far
    couldn't be much more from the heart
    forever trusting who we are
    and nothing else matters

    never opened myself this way
    life is ours, we live it our way
    all these words I don't just say
    and nothing else matters

    trust I seek and I find in you
    every day for us something new
    open mind for a different view
    and nothing else matters

    never cared for what they do
    never cared for what they know
    but I know

    so close no matter how far
    couldn't be much more from the heart
    forever trusting who we are
    and nothing else matters

    never cared for what they do
    never cared for what they know
    but I know

    never opened myself this way
    life is ours, we live it our way
    all these words I don't just say

    trust I seek and I find in you
    every day for us something new
    open mind for a different view
    and nothing else matters

    Folytatás...

    Bubu79 16 éve 18

  • Rendhagyó esti mese

    Sűrű fekete köd gomolygott az erdő fái között, árnyak mozgolódtak a sötétben, suttyomban, vészterhesen - a Hét Törpe volt az, épp a reggeli betevő zabkásájukhoz lopták el a zabot szegény jó Piroska nagymamájától... A kis mocskok.

    Látván tettüket az erdő kapitánya, Metálmackó utánuk igyekezett szolgálati triciklijén, melynek kormányán Bagoly ült, az ügyeletes sziréna - akit éppen serény tolltépkedéssel próbált meg rávenni a kapitány arra, hogy izomból szirénázzon...

    De Bagoly nem adta olcsón a tollait ezért hősünk tele volt már karom- és csőr nyomokkal - bizonyítván, hogy veszélyes szakma az övé, a csendőrségi tricikli pedig veszélyes jószág - főleg, ha egy felbőszült medve tekeri a pedálját...

    Gumifüst és fékcsikorgás a kanyarokban, nem menekülhetnének a törpék, csakis és kizárólag akkor, ha macit baleset érné - de maci szívós, nem állhat útjába semmi és senki!

    Szent küldetése volt - fülön csípni a tolvaj törpéket és visszaszolgáltatni a Nagyinak a zabot, mert biza Hősünk szíve meg kell hagyni erősen dobogott a kis Piroskáért, aki meglehetősen szemrevaló teremtés volt a köpenykéje nélkül - főleg, hogy azalatt Éva kosztümben tartózkodott csak.

    Szóval...

    Hősünk veszett tempóban hajt a törpék után, akik látván üldözőjüket, rögtön belerittyentettek a nadrágjukba - ismervén maci agresszív természetét és feltétlen becsvágyát.

    Folytatás...

    Bubu79 16 éve 11

  • Üzemileg zavaros

    Hétfő. Unalmas és hatalmas közutálatnak örvendő napja a hétnek, melyet megkoronáz, hogy a felemelő éjszakás műszakban kezdhetem meg tevékenységemet...

    21:30

    Megkezdődik a műszak - a délutános kollégák átadják tapasztalataikat, meglátásukat az üzemet illetően, majd érzékeny búcsút veszünk egymástól - ki elégedetten megy a dolgára, ki kevésbé, de hát ez már csak ilyen - végigböngésszük a monitorok sorát, rendellenesség után kutatva a rendszerben.
    Úgy tűnik minden rendben, szokásos üzemmenet ígérkezik.

    22:00

    Szokásos ellenőrző körutamra indulok - kell, hogy az ember tudja, minden a helyén, minden úgy szuszog, harákol, köhécsel, ahogy szokott - a séta még jól is esik az esti kellemes időben...

    22:45

    Újra a vezérlő teremben - jelzések villognak, számítógép csipogva adja tudtunkra: igen, még él a rendszer és dolgozik, megy minden a maga útján, ahogy kell.
    Halk zeneszó a rádió felől, nyugodt beszélgetés a kollégák között - merre járt a lány, kivel játszottak legutóbb és hol ( vízilabdázik, nem is rossz eredménnyel - de apjukom hangján mintha cseppnyi elégedetlenséget vélnék felfedezni, noha mellkasa majd kicsattan a büszkeségtől és megjegyzi, hát azért lehetne jobb is )

    00:10

    Folytatás...

    Bubu79 16 éve 20

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.