ByB bejegyzései között olvastam már jópár írást a János Kórházról és amúgy a magyar egészségügyről. Engedjétek meg, hogy ezen felbuzdulva megosszam veletek saját tapasztalatomat.

Páromnak sajnos olyan betegsége volt, amit már csak műtéttel lehetett orvosolni. Hogy mi is ez azt nem szívesen írnám le, de a történet szempontjából ez lényegtelen is.

Október 16, péntek, a kiírt műtét napja. Párom otthon szépen megreggelizett, majd együtt bementünk reggel 8-ra a SOTE I.sz sebészeti Klinikára. Jelentkezés és röpke 2 óra várakozás után szóltak, hogy megvan az ágy, felmehetünk. Itt újabb 2 óra várakozás után (már 12:00-nál tartunk) megjelent a műtősfiú a páromért. Gyors bátorítás, majd vitték is műtőbe. De 30 perc múlva már hozták is vissza… meg is lepődtem hogy az egynapos, 20 perces műtét altatással tényleg ilyen gyorsan megy? Hát nem… ugyanis kiderült, hogy altatásos műtét előtt nem szabad enni semmit. Csak erről az orvos elfelejtett tájékoztatni, nekünk, akik 2 évesen voltunk utoljára Kórházban, ez nem evidens. Így műtétnek annyi… Dokit felhívtuk, jöjjünk vissza 20-án, kedden.

Október 20, kedd. Reggel 8-ra ismét odaértünk, majd úgy fél10 körül szóltak, hogy fáradjunk le az ambulanciára (ott van a sebészeti szakrendelés). Na mondom ebből már nem lesz műtét… és nem is lett. Újabb időpontot kaptunk… 21-e, szerda. Párom este 8-kor vacsorázott, utána semmi. Ez később még fontos lesz!

Eljött az idő, végre elszántam magam hogy én is elkezdek írni. Eddig csak olvasgattam az írásokat, mindig bennem volt, hogy na majd holnap elkezdem, de valahogy mindig elmaradt. Ezen most változtatok

Megosztok veletek egy történetet. Államigazgatás csodája is lehetne a címe.

Arról lenne szó, hogy anno Januárban diákmunkát kerestem (félévet halasztottam, de ez egy másik történet lesz ) és 1 nap alatt találtam is. Tökre örültem neki Jan22-én mentem először. Hát úgy alakult, hogy meg voltak elégedve velem, a lóti-futi munkából elég hamar felvittek az Informatikai Főosztályra, itt végre olyan melót kaptam amire azért hivatali körökben „büszke” voltam. Ugyan csak adatpótlás, de úgy 70%-ban hozzájárultam ahhoz, hogy bevezessenek egy új nyilvántartó rendszert. Hónapokig ezt csináltam. 8 órás volt a munkakör, de ha késtem senki nem nézte, ha fél óra helyett 1 órát kajáltam, senki nem szólt. Teltek a hónapok, és nekem döntenem kellett, hogy megyek vissza fősulira, vagy maradok itt a cégnél legalább 1 évet. Hát döntöttem, mert be volt ígérve, el volt indítva az átvételem. Szépen lementem Gödöllőre elbocsájtásomat kértem, meg is lett. És jött a szeptember… főnököm azt mondta 1-jét, és 2-át, még írjam az augusztusi jelenlétire (plusszoljam hozzá a meglévő napokhoz), és csütörtöktől szépen szerződéssel fogok tovább dolgozni.