2016. május 31., kedd

Gyorskeresés

Bog blogbejegyzései

[ Új blogbejegyzés ]

  • Veletech 2016: kiállítók, programok, termékek

    Összeállt a végleges program, nem csak a színpadokon, hanem a standokon is lesznek bőven események.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Cikk 2 hónapja 64

  • Megint PlayIT, megint Veletech

    November utolsó hétvégéjén, új helyszínen, még több kiállítóval, még több programmal jön a PlayIT és persze ezzel együtt a Veletech is.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Cikk 7 hónapja 109

  • Egy low-budget esküvő története

    Kevés pénzből, sok kreativitással, fantáziával is lehet maradandó esküvőt csinálni.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Cikk 4 éve 165

  • Kiégett Ferrari a ház előtt

    Felkapta a net a sztorit, úgyhogy megírom a saját verziómat, ami szerintem meglehetősen tényszerű lesz, lévén az autó itt áll(t) a ház előtt. Láttam az erkélyről, amíg még autó volt.

    Volt egy heves vihar éjjel, jól ki is nyitottunk minden ablakot, hogy fújja ki a meleget a szél, ez egyébként kimondottan hatásos volt, aztán nyugovóra tértünk. Éjjel, 01:30-kor volt egy komolyabb csattanás, amit több kisebb követett, menyasszonyom fel is ébredt, hogy jajmivoltez, én pedig mindig bazira nyugodt vagyok, úgyhogy mondtam, hogy biztos leesett valami fadarab valahonnan, ne is törődjön vele. Ám kisvártatva elég erős fény jött be kintről, úgyhogy mégis felkeltem megnézni, hogy ez mi, és nem kellett nagyon elhúznom a függönyt, hogy tudatosuljon, hogy tűz van. Egy húbazmeg után pattantam is ki az erkélyre, hogy tájékozódjak, közben lazán levertem a karnist, de addigra a lány is talpon volt és neki bezzeg az volt az első szava, hogy "a Ferrari!".

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 4 éve 34

  • Először Ázsiában: Tajvan

    A Computex ürügyén jutottam ki Tajvanra, de a kiállításnál ezerszer érdekesebb maga az ország.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Elemzés 4 éve 79

  • Gázművek konteo

    Képzeljen ide az olvasó egy veretes káromkodást, ezzel kezdődik ez a bejegyzés. Megvan? Oké, én két hete folyamatosan ezt gondolom, alanya a Gázművek.
    Történt ugyanis, hogy egy verőfényes szeptember végi napon a fent említett cég kiragasztott egy szép papírt a társasház ajtajára, miszerint ők fel fogják túrni az utcát, mert cserélik a vezetéket, minek következtében november végén egy napig (8-16h között) elzárják a gázt, hogy átkössék a házat. Nem vagyok egy nyeretlen kétéves, pontosan tudom, hogy ez necces, mert könnyen lehet olyan következménye, hogy nem lesz gáz. Mivel én csak bérlem a lakást, ezért szóltam a tulajnak, hogy szerintem készítse fel a közös képviselőt a bonyodalmakra, de illető úriember nagyon magabiztosan állította, hogy nem lesz gond.

    Nos, gond az lett. Gáz pedig nem.

    Ugyanis az van, hogy amikor visszakötik az ojjektumot, akkor végeznek egy nyomáspróbát. Ha szerintük ez alapján valahol szivárgás van, akkor nem kötik vissza a gázt, csak akkor, ha a társasház a szivárgást megszünteti. Mivel van némi közöm az építészethez (rokoni ágak sora köt ide), ezért hamar megtudtam, hogy ez eléggé várható volt, mivel pár évtizede még a fővárosi földgázt vizezték, ezért az ekkoriban épült házak vezetékeinek tömítései és csatlakozásai úgynevezett kócos technológiával készültek, kóc van szigetelőanyagként benne, mert az a vízpárától jobban összeáll.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 5 éve 40

  • Lisszabon és környéke

    A portugál fővárosban jártunk, s kimondottan ajánljuk. Élménybeszámoló.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Helyszíni riport 5 éve 23

  • Regénycsíra

    Nincs vége. Mindössze próbálkozás, hogy van-e értelme egyáltalán.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Cikk 6 éve 22

  • Regényt írok

    Nem tudom, hogy miért, de elkezdtem írni egy regényt. Csak úgy. Mert hátha menni fog. El is készült hat fejezet, és most nem tudom, hogy hogyan tovább. No, nem a sztori rekedt meg, mert azt elég könnyű csűrni-csavarni, így belemászva a cselekménybe már értem, hogy mondjuk a 24 szerzői miképp tudnak újabb és újabb fordulatot bevinni a sorozatba. Nem nagy ügy, fogunk egy korábban jelentéktelen mellékszereplőt, kicsit piszkáljuk, amíg nem csinál valami bődületes baromságot, aztán megint van két-három rész, amíg meg lehet oldani, ez ilyen baromi egyszerű.

    A gond inkább az, hogy nem tudom, hogy jó vagyok-e egy regényre. Bochanak persze átküldtem már és Zita is elolvasta, de ők elfogultak. Azt sem tudom, hogy ha továbbírom, akkor van-e értelme. Ki fogom-e tudni adni? Megveszi-e valaki? Egyáltalán: milyen dolog az, hogy egy mobilos újságíró bűnügyi regényt ír?

    Azon is gondolkodtam, hogy kiteszem az első pár fejezetet ide, a logoutra. Olvassátok el és utána mondjátok meg, hogy érdekelne-e benneteket a könyv. Egyáltalán: érdekel bárkit is egy könyv manapság, amikor mindenki netezik?

    Blogbejegyzés 6 éve 35

  • Svédország - turistaszemmel

    Egy hetet töltöttünk el a déli részen. Az ország, ahol minden működik.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Cikk 6 éve 110

  • Raklet - ez mindig kiváló

    Nem tudom, hogy ki ismeri a szerkezetet, elektromos és jellemzően süt, a neve pedig raklet. A raklet egy pofonegyszerű cucc, van benne egy darab fűtőszál, ami kicsit kanyarog egy négyzetes, esetenként kör alakú teflon lap alatt, alulra pedig X darab kisebb tálcácska tolható be, ide kerül a sajt. Felül közben süthető konkrétan bármi, mi jellemzően a csirke, bacon, gomba, hagyma, cukkini vonalat szoktuk erőltetni.

    Ehhez a kombóhoz nem árt még egy szögegyszerű saláta, illetve némi kenyérnemű sem.

    Ennyi, kész a vacsora (ebéd), s mivel a raklet jellemzően nem két főre kalkulál, ezért mi jellemzően meghívunk 8-10 embert, bontunk pár bort. És baromira adja. Leginkább azért, mert iszonyatosan hangulatos, hogy körbeülünk egy asztalt, aminek a közepén ott sistereg a kaja, mindenki forgatja, cseszegeti a sülő terméket, néha valaki lesöpör a tányérjára egy adagot, szedegetjük ki a sajtot alulról, megy a táplálkozás, és rendre mindenki legalább három kört bevállal.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 éve 15

  • Karakterek focin

    Mióta is járok minden héten egyszer ugyanazokkal ar arcokkal focizni? Talán 2002-ben kezdtük, s azóta töretlen a lelkesedés. Néhány ember lemorzsolódott, újak jöttek helyettük, de együtt öregszünk, viszont a játék szeretete állandó. És ennyi év után már nagyon ismerjük egymást, vannak jellegzetes karakterek. Bemutatnék pár arcot, szerintem minden kispályás csapatnál megvannak ezek a típusok.

    A szakértő lúzer
    Az egyik kedvencem. Majdnem mindig jön, pontosan, időre, tutira van valami meze, pöcsöl még a lábszárvédővel is, pedig soha nem rúgjuk szét egymást, nyilván. De neki kell a profi-feeling miatt, meg kenegeti is magát Richtofit cuccal, mert "tudod, a múlt héten ráhúzódtam a régi sérülésre", aminek olyan szaga van, hogy menekül az öltözőből minden élő ember, plusz az esetleges növények is. A pályán nem mozog rosszul, de valamitől mindig ő lesz a balfasz a végén, rajta megy el az utolsó passz, mellélövi az üreskaput, őt szerelik utolsó emberként. Nem jó vele lenni, pedig a beszólogatásokat, vicces sértéseket zokszó nélkül tűri. Ha le kell ülnie a padra mondjuk csere miatt, akkor ha valakit talál, biztos elemzi a "csapat" játékát és pontosan tudja, hogy mit kéne tenni, de senki sem veszi komolyan.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 éve 12

  • Újra felfedezett sport: ping-pong

    Csak azért nem vagyok tökéletes gömb, mert amióta az eszemet tudom, szeretek sportolni. Az alacsony fickókra tervezett tevékenységek zömét mind kipróbáltam, fiatalabb koromban volt az életemben tenisz (6 év), evezés (kajak és kenu), bringa, illetve amióta járni tudok, próbálok labdát is rúgni. Ez utóbbit hetente kétszer két órában volt kollegákkal és haverokkal toljuk, teremben és műfüvön.

    Viszont amikor 12-13 éves voltam, akkor egy évet jártam a BSE-be asztaliteniszezni.

    És most Zitával újra felfedeztük magunknak ezt a sportot. 600 pénz, per fő, per óra. Labdát és asztalt kapunk ezért cserébe, ütőt is adnak ha kell, de most már nem kell, mert annyira belelkesedtem, hogy vettem egy 700-as szintű ütőt. A dologban egyébként az még az igen kellemes, hogy az általunk használt ojjektum jellemzően üres, csak mi megyünk le játszani, így aztán komoly anyázásokat is el lehet ereszteni a játék hevében. Z egyébként is olyan ebből a szempontból, mint Monica Geller.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 éve 8

  • Pókszázlábú

    Létezik egy ilyen állat, hogy pókszázlábú. Ez a legdurvább kombó az ízletlábúaktól irtozó júzerek szempontjából, mert egyrészt rettentően ergya kinézete van, másrészt elég nagyra meg tud nőni (4-5 centis testet is birtokolhat), harmadrészt baromi gyorsan közlekedik.

    Jelentem: nem kiirtható, ugyanakkor bizonyos források szerint még védett is. Nem mintha ez annyira zavart volna minket az elmúlt pár hétben, mert 8-10 darabot biztosan elintéztünk. Nem tudom, hogy az olvasók közül ki találkozott már ilyesmivel, megosztom az én tapasztalataimat.

    Egyrészt én annak ellenére utálom az összeset, hogy kábe együtt nőttem fel ezekkel. Buda, kertes ház, ott van fauna bőven, a pókszázlábú a kellemetlen véglet, de még emlékszem arra az estére, amikor a kertben egy őz figyelt frankón, meg a borz, a róka és a vaddisznó sem voltak éppen ritka vendégek. Manapság kicsit belakta a városból kimenekülő újgazdag nép a környéket, de róka még volt tavaly, sün is gyakori, nyest pedig tutira van nagy mennyiségben, lévén minden reggel össze van járkálva Károly (a kocsi) teteje és egy-két kulát is elhelyeznek a spoileren. Mókussal pedig 20 centiről szemeztem reggel hétkor pár hete, élvezte a napsütést, amíg meg nem moccantam. Régebben bagoly is volt, nagyon bírtam a hülye fejüket, no meg lábatlan gyík (amire kígyót kiabál a sok tudatlan, a kutya pedig szétszedi szerencsétlent).

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 éve 35

  • Kommunikáció duguláselhárítás kapcsán

    Azt gondolod, hogy az ürítek-lehúzom-illatosítok munkafolyamatba nem csúszhat hiba, s ez jellemzően így is van. De amikor nem, akkor beüt a szar. Szó szerint.

    Velem ez történt.

    Sebaj, láttam már ilyet, hosszú élettapasztalatom van így 30 felett, úgyhogy ezzel a tudással felvértezve láttam neki a probléma megoldásának. Az első lépés a kefe. Ha az ember ügyesen forgatja, akkor hamar eléri, hogy a lent beszorult végtermék bizonyos részei elszakadnak a törzsanyagtól, és barnára színezve a csészét kitöltő vizet hamara a felszínre kerülnek, más eredményt viszont nemigen érhetünk el vele.

    Második lépés a misztermászkül és társai öntögetése, majd a reménykedés, ami totálisan hiábavaló.

    Ezek után jönnek a barkácsmegoldások. Fadarab, csőgörény (tudjátok, hogy ez mi?), rugalmasabb rúd döfködése. Nyakig a szarban.

    Úgyhogy fel a netre, rákerestem a duguláselhárításra, s ahol voltak árak is (horror), meg egy órán belüli kiszállást ígértek, azt feltárcsáztam.

    Nos, egy duguláslehárító ügynök nyilván mindennap hallja és használja a szar, fos, kakalé és hasonló szavakat, de az ember valahogy nincs felkészülve arra, hogy most konkrétan azt kéne valahogy cizellált és kulturált mondatokba öntenie, hogy visszajött a szar és baromi gyorsan kéne segítség.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 éve 41

  • Gazdálkodjatok okosan és ezt ne vegyétek meg

    Beszívtam. Nem úgy, hanem a helyzetet. Átvertek mint macskát a platánfán, vagy ilyesmi.

    Megyek az Intersparban a sorok között, mint egy ember, hoppá, ismerős doboz, kék és piros, gazdálkodj okosan. Egyből rámtört a nosztalgia, hogy wazze, ezt mennyit nyomtuk anyámékkal kölyökkoromban, amikor 87-ben Görögországban voltunk, se TV, se melegvíz autentikus házban, akkor ez volt az esti program. Apám meg első este felcseszte az agyát a szerencsekártyákon, hogy borítékos sorsjeggyel szobabútort nyertél, és gyártott sajátokat. Mondjuk: addig-addig játszottál borítékos sorsjeggyel, amíg 1000 forintot vesztettél, vagy egy kellemesebb: az infláció miatt a mosógép ára az eddigi 1500-ról 15000-re emelkedett. De a leggenyább az volt, hogy "beköszöntött a proletár-diktatúra, mindenkitől azt vehetsz el, amit csak akarsz". És akkor még javában tombolt a szocializmus.

    Úgyhogy - visszakanyarodva történetünk magvához - megvettem ezt a new editiont, 20.000 forintos volt az oldalára rajzolva, milyen up-to-date - gondoltam. Hazahoztam, kinyitottam, és pár perc múlva már anyáztam. Mert az egy dolog, hogy a tábla olyan, mint egy hirdetési újság zanzásítva (Pick, OTP, Mediamarkt, Citroen, Vista, stb), de nem lehet vele játszani.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 éve 27

  • A gugli azért gennyes egy banda

    Túl sok ez nekem. Túl sok Google, minden Google, csak a Google. Eddig csak elemzők próbálták felnyitni a népek szemét, hogy itt valami veszélyes dolog alakul, de most láthatjuk mi is. Te is.

    Ezeknek mindenben benne van a kezük. Mindenben, ami internet. Mindent akarnak, és meg is szerzik, és elképesztően rafinált módon. Ugyanis amit a Google csinál az jó. Jó neked, jó nekem, jó mindenkinek, amíg egyénekként használjuk a rengeteg tényleg professzionális, ingyenes szolgáltatást.

    És ezt már több éve megtervezték. Hogy a Google Mail, Earth, Wave, Lattitdue, Maps, Android, Adsense külön-külön is rohadtul meg vannak csinálva, az egy dolog. De hogy ezek egy baromi nagy rendszerben működnek az már nem vicces. Hanem félelmetes. A Google egy dolgot biztosan tud: olyan dolgot adni az embereknek, ami jobb, mint a konkurencia, vagy ingyenesebb. És akkor ezt fogják használni.

    Kereső? Kipipálva. Térkép? Az is. Navigáció? Ingyen és bérmentve. Korlátlan levelezés? Nem volt probléma. Böngésző? Készen. Oprendszer? Az is, ráadásul minden platformra.

    És állati jó, hogy minden mindennel kommunikál, szinkronizálja a névjegyzékem, megosztom a Gmailből a YouTube linkeket a telefononom át a Facebook-on, de még meg is taggelem GPS pozícióval, amiből egyből látszik a térképen, hogy hol vagyok, tényleg kiváló.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 éve 57

  • Sorakozó!

    Hogy mennyire begyepedesett, posztkommunista, maradi és segghülye a társadalom, arra a legjobb példa a sorban állás. Hogy belénkégett évtizedeken át, hogy ha sor van, akkor elöl biztos valami atomfasza cuccot osztogatnak, és egyetlen cél lebeg a szemünk előtt, hogy furakodjunk, tolakodjunk, lökdössük egymást, de ha azt nem lehet, akkor minimum olyan sűrűn álljunk, hogy egymás szájvizét (ha van egyáltalán) molekulárisan tudjuk elemezni.

    Mondok egy példát.

    Kora délután, hétköznap, Újbuda center, posta. Belépek, két pultnál dolgozik ügyintéző. Már az ajtóban ott a tábla, hogy "kérjük, hogy a választott ablaknál álljon sorba." Ezen én élből felcseszem az agyam, de kellemes meglepetéssel veszem észre, hogy a várakozók a józan eszükre hallgatva, saját idegrendszerük megkímélése okán automatikusan leszarták a táblát, és egy sorban álltak, aki elöl volt, az pedig a felszabaduló pulthoz lépett.

    Így igazságos, így kiszámítható, így kulturált és így normális, ugyanis. Mindenhol így van, tőlünk nyugatra.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 éve 18

  • Rohadt kátyú

    Beszoptam. Este fél 10-kor a Pongrác úton, nem messze a Liget tértől beleszaladtam egy kátyúba, ami délelőtt még nem volt ott. Pont a nyomvájúban volt, későn észleltem, elkaptam a kormányt, a rohadt luk pedig a kerék szélét. Volt vagy 20 centi mély, szétütötte a felnit.

    Egyből el is kezdett kopogni és rázni a kocsi, az első lehetőségnél félreálltam, s bár semmi nem látszott kívülről, biztos volt, hogy ezzel így tovább nem lehet menni. Eldöcögtem a benzinkútig, kutas csávó rettentő jó arc volt, kifordítottuk a kereket és ott volt az ütés.

    Azt mondta, hogy ha kártérítést akarok, akkor hívjam ki a zsarukat, 1 óra alatt talán ki is érnek. Kellemes programnak ígérkezett este 10-kor Kőbánya legzűrösebb környékén bónusz barátnő. Úgyhogy hagytam a francba, és csak reméltem, hogy a futóműnek nem lett baja.

    Nem lett, a felni is javítható pár ezerből, úgyhogy nincs vész, de.

    A büdös francnak nem lehet úgy megcsinálni az utakat, hogy ez ne forduljon elő. Tudom, hogy szélsőséges az időjárás, de a rohadt életbe: ahol faltól falig van aszfalt, folytonossági hiba nélkül, ott nincs kátyú. Hogy miért nem lehet úgy megcsinálni egy úthibát, hogy ott teljes szélességben kicseréljük az aszfaltot? Kéregből mondok 10 olyan utat Pesten, ami olyan, mint egy patchwork, esik szét, hullik darabokra.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 6 éve 35

  • a jövő nemzedéke

    voltunk szombaton egy lightos, s már-már classic kategóriájú kiránduláson, jelesül libegő fel, kiláttunk a kilátóból, aztán az erdőn keresztül a tündér-szikla érintésével le. 2-3 óra alatt megjárható, nem egy nagy cucc, de kikapcsol.

    a jó idő ellenére alig-alig voltak népek.

    a kilátó előtt ücsörögtünk nyugisan, amikor két tizéves kiscsávó, hmm, összeszólalkozott, amit a műértő közönség abból vehetett észre, hogy az egyik fiúcska szájából ordítva hangzott el a következő mondat: széjjelbaszlak, te geci! erre már apuka is megélénkült, de nem az volt, hogy lenyomott két rohadt nagy sallert a fiának, hanem hogy ne szaladgáljál már ennyit.

    eldobom az agyam. és 7-8 év múlva ez a kis lurkó (pöcs) felnő és elmegy szavazni.

    jöjjön az ellenpélda: a sziklánál ültünk (inkább rajta), amikor felbukkant egy család négy gyerekkel, olyan 4-12 éves kor közötti egyedekről van szó. nyilván nem libasorban jöttek, mert azok is szaladgáltak mindenfelé, de élből ránk köszöntek (hoppá!), felfértünk mind a kis sziklára, aztán megkérdezték, hogy merre kell menni, és távoztak, a nagyobbik lány vigyázott végig a legkisebb srácra. még láttuk föntről, hogy mennek lefelé lelkesen, és ez azért kellemesebb érzés volt, mint a széjjelbaszlak, te geci.

    Blogbejegyzés 7 éve 38

  • kőbánya-libegő-kőbánya: milyen lehet hétköznap?

    személyes indíttatású anyázásnak indult morgás lesz ez, erősen benyugtatózott állapotban, visszafogva magam, mert ha tényleg azt írnám, ami a fejemben van, akkor az egészet ki kéne sípolni.

    vasárnapi programom nekem jellemzően az, hogy meglátogatom anyámékat, s véletlenül pont mindig ebédidőben érkezem, így aztán - ha már ott vagyok - eszem is. ez laza 20km oda, ugyanennyi vissza, mert kőbánya-zugliget távról van szó, amely egyre inkább hasonlít egy hardcore adventure játékhoz, némi útvesztős felhanggal.

    nincs olyan út, amin haza tudnék menni. nincs, bazze, mert az egész rohadt várost sikerült EGYSZERRE széjjelba... khm. széjjeltúrni. a jó öreg kőbányai-baross-kecskeméti utca-erzsébet híd útvonal bukta, mert az új főutca miatt lezárták a belvárost. ha a kerepesin megyek, akkor a keleti előtt már horror, de most hétvégén bónusz nehezítés a blaha, ahol a körúton szétszedték a síneket, ezért sávelhúzással lehet átmenni a téren. és nem hittem el, az emberek olyan szinten balfaszok, hogy ha nem egyenesen megy át a sáv, hanem kifliben, akkor öttel mennek ott, miközben azt a kis flikkflakkot egy guruló gardróbra emlékeztető wagon r-rel is 40-en lehet abszolválni, de nem, anyuka meg apuka ott faszozik, ami miatt a keletiig áll a rákóczi út, basszátok meg.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 7 éve 28

  • voltunk flashmobon

    17:30-kor ott voltunk a moszkván, hogy megnézzük a májkül dzsexon tribjut densz flesmob második felvonását. itt van neki weboldala: mjdt.atw.hu

    már fenn van a jutúbon, mindhárom rész, lehet tájékozódni, de inkább némi személyes.

    szerintem a flashmob az, amikor megleped a járókelőket, nem tud róla senki, csak úgy keletkezik, tart egy picit, aztán véget ér. a klasszikus best ever flashmobot azért linkelném: hammertime

    itt meg az volt, hogy odaértünk negyed hatra és már nem volt hely a moszkván a nagylépcsőn, de a bkv ház (metrólejáró) tetejéről is kameráztak, a téren pedig a vasárnap délutáni kósza forgalom helyett vagy 150 fiatal próbált lézengeni, de ehelyett hamarosan egy nagy kört alakítottak ki. ide még azok a járókelők sem tévedtek be, akik tényleg csak járókeltek, mert ki a tököm akar átmenni premier plan egy nagy emberkörön.

    aztán fél hatkor tényleg felhangzott 450 wattnyi zene, kisétált egy feketébe öltözött csávó és elkezdte, azzán csatlakoztak hozzá jó sokan, és tényleg látványos volt az egész, jól betanulta a nép a koreográfiát, kongrats, meg minden, mi is jól levideóztuk. de ez semennyire nem volt flashmob, inkább össznépi táncitánci, mondjuk ennek abszolút megfelelt.

    Blogbejegyzés 7 éve 4

  • szerkesztőségi összejövetel

    gubro, bocha, (an)dante meg én. hírszerkesztőnk hazatolta az arcát dajcslandból, úgyhogy ilyenkor kicsit összegyűlünk, eddig jobbára a szlovák sörözőben toltunk be egy tatárt, de miután én úgyis ott ebédeltem szombaton mással, ezért most rendhagyó módon elmentünk bowlingozni.

    muhaha.

    kinéztem az interneten, hogy viszonylag jól megközelíthető, de olcsó helynek számít a lurdy-ház, úgyhogy ott nyomtunk le két órát. hát olyan is volt. az egy dolog, hogy mindannyian totál fakezűek vagyunk (elsőt én nyertem, másodikat bocha, harmadikat gubro), de andante kicsit később befutott, aztán második gurításnál nyomott egy strike-ot. ez volt az utolsó értékelhető dobása. ám azért ilyen olcsó a lurdy, mert a pálya egy rakás szar, ha nullát dobtál, akkor is számolt egyet, a golyók rendre nem jöttek vissza, a bábukat nem bírta felállítani a gép, a szerencsétlen staffot öt percenként küldtük be hátra, pedig bocha beajánlotta, hogy majd ő hátramegy és felrak egy új ROM-ot.

    aztán jött az idea, hogy csocsózzunk. kiderült, hogy (an)dante hmm... hát nem egy magasan képzett játékos, úgyhogy hátul próbáltam tartani a frontot és egész pályáról aláztam meg gubro bácsit. így is kikaptunk, úgyhogy áthúztunk a tölgyfa utcába, az osterbrauba (kafa hely), ahová már befutott bolondember is, úgyhogy itt már komoly partikat nyomtunk, szerintem úgy kilenc meccset toltunk le, miközben rotáltunk a csapatokat.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 7 éve 5

  • autók és én

    kölyökkorom óta rajongok az autókért. apám még az nszk-ból hozta a 88-as ADAC katalógust, rongyosra olvastam úgy, hogy 8 éves koromban a német nyelvtudásom odáig sem terjedt ki, hogy megértsem, hogy a hülye németek miért írják a saját országukra azt, hogy bundesrepublik deutschland.

    aztán teltek-múltak az évek, fejből vágtam az évjáratokat meg a teljesítményeket, közelgett a jogsi lehetősége, de a szüleim azt mondták, hogy keresd meg rá a pénzt. aztán kiegyeztünk egy fifty-fifty megosztásban, nekem meg elsőre minden sikerült, bár az eü vizsgán a doktornő hozzámkúrta a gézt, aztán átengedett, mert legalább a stabil oldalfekvést meg tudtam csinálni. előtte az volt a task, hogy tegyek fel egy artériás nyomókötést, én meg kérdeztem, hogy hova, ő meg mondta, hogy a oda, ahol van artéria, ott van a felszerelés a sarokban az asztalon. tényleg volt ott egy rakás fehér izé, úgyhogy becsavartam gézbe a bal felkarom és mondtam, hogy kész, mire nem kicsit lett ideges, de aztán mégis átengedett.

    Folytatás...

    Blogbejegyzés 7 éve 40

Hirdetés

Copyright © 2000-2016 PROHARDVER Informatikai Kft.