A kedvesem épp a szakdolgozatát fejezi be. A konzulense egy harmincas hölgy, nem tudom pontosan, hogy kicsoda és micsoda, azon kívül, hogy tanár a főiskolán, plusz elméletileg egy relatív elismert szakember a szakterületén. Azt viszont tudom róla, hogy olvashatatlanul ír. A szakdolgozatban lévő hibákat pár szavas mondatokkal kommentálja a kinyomtatott verzióra, olvashatatlanul.

Édesanyám tanítónő, sok ronda írást látott már, de ez még sokszor rajta is kifog. Pár órája azon vagyunk, hogy értelmezzük a tisztelt konzulens írását, miközben azon gondolkodom, hogy hogy nem szakad le a pofája ettől. Már háromszor nézte át a dolgozatot, a kedvesem az első után szólt, hogy nem tudja elolvasni az írását - a nő megnézte, ő sem tudta, pedig ugye a saját írásáról beszélünk. Én meg állhatok neki este nyolckor a holnapi cikknek, mert a tisztelt konzulens - aki sokszor a helyesen írt szavakat átjavítja rossz formára - nem volt képes kicsit olvashatóbban írni.