Elveszett egy álom…

Elveszett egy álom, amit ő váltott volna valóra,
Nem dobog a szív, mely mindig ösztökélte jóra.
Nem tudjuk, hogy mennyit ütött az óra,
Mikor eltávozott közülünk az örökkévalóra.

Édesanyja szemében gyász tébolya futkos,
Nem érti, hogy miért az ő gyermeke halott.
Szülőnek nem való gyermekét temetni,
De mit tehet, ha az Égiek ezt rendelik?

Nehéz a gyász, együtt sír az egész család,
A sok-sok rokon, barát és a régi osztály.
Ezután szükség lesz minden erőre,
Mert hiányozni fog Ő mindörökre.

Kevés verset írtam eddigi életemben, de így tudtam legjobban kifejezni érzéseimet. Köszönöm, ha elolvasod.