Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Ágyat ne adjak?

  Tavasz van. Kellemes az idő odakint, és az ablakon kibámulva szinte megszólít: "Kelj már fele, ideje elhagyni a négy falat". Hát kell ennél több? Irány az utca! Egy kellemes séta a lemenő tavaszi napsütésben a parkban, vagy épp lent a parton. Mindenfele a rügyező, egyre zöldebb színben pompázó fák fogadnak, melyet a madarak éneke tesz még kellemesebbé. Szinte elfeledkezel a világról, és csak mész előre, ki tudja hova. Aztán mikor feleszmélsz, körbenézel, és akkor veszed észre, hogy mindenkit a szabadba csábított a telet kitaszító megújulás. A srácok a játszótéren, az idős hölgy a kutyájával, és a padon üldögélő párok szemlélik a lemenő napsugarat. Párok, hmm.. de szép is az. Egy kis időre kiszakadva a világból, csak ők ketten, csak ülnek, élvezik a szabadságot, és boldogok. Ilyenkor belegondol az ember, hogy de jó is volna, ha én is ott ülhetnék valakivel, és semmivel sem törődve élvezhetném a pillanatot..

  Aztán visszacsöppenünk a valóságba. Tél van, hideg reggelen állok a megállóban, és várom a buszt, hogy elvigyen a suliba. Felszállva a szokásos tömeg fogad, de szerencsére most is akad egy hely, ahol még megpihenhetek, mielőtt beindul a nap. Elfoglalva a helyem, megpillantom magam előtt azt a párt, amely az előbb még a parkban ücsörgött. Hm.. így még a reggel is szebb lehet.

  Folytatás...

  Barthezz2 14 éve 29