Ady Endre rengeteg témát dolgozott fel műveiben. Kora tele volt tragikus ellentmondásokkal, buktatókkal. Ez a hangulat jelenik meg magyarságverseiben. Míg forradalmi műveiből az optimizmus árad, addig magyarságverseiben a pesszimizmus dominál.
Ady verseiben már az első versszakban - sőt, néha már az első sorban - kimondja a lényeget. Ennek legszebb bizonyítéka A kürtösök szava c. versében található: az egyes strófák tulajdonképpen csak részletezik az első igazát. Mindegyik versszakban megismétlődik a kürtösök riasztásának motívuma.
A szeretném ha szeretnének című ciklus magyarságverseinek már első darabja pontosan kifejezi a költő feszültségekkel, küzdelmekkel teli magyarságtudatát. Az Ond vezér unokája című művében a költő egyfelől azonosul népével, s annak hibáival, erényeivel. Másrészt viszont idegennek érzi a korabeli magyarságot. Ady magyarságának a tragikumát az a tudat okozza, hogy a vesztébe rohanó magyarsággal szemben ő az, aki világosan látja a nemzet igazi tennivalóit. Néha úgy érzi, hogy a magyar társadalommal már nem lehet mit kezdeni, a népet előbbre vivő harcot már nem lehet megvívni. Ennek ellenére magasrendű azonosságtudata miatt feljogosítva érzi magát arra, hogy kíméletlen hangnemben ostorozza népe hibáit és az ország elmaradottságát.
Érdekes a költő magyarságtudatának hullámzása:

„Halj meg már bennem, te civódó magyar,
Békétlen Koppány, hunn ördögök fia...”

Minden szar. Minden, amit más csinál, az szar. Jó nem lehet. Soha.
Miért ilyen a mentalitása az embereknek? Miért az ugat legjobban, aki a kisujját sem mozdítja azért, hogy jobb legyen?
Lassan 18 éve vagyok ezen a világon, és mindig ez van. Végzek idén gimiben. Én futkostam a szalagavatói értesítő miatt, mert az osztályban nem tudtunk megegyezni most sem. Éljen. Rengeteg időm ráment, a cég mindent összekevert. Sajnos úgy jött ki, hogy nem én vettem át a 2600 darabot. Mikor megláttam, hogy az utolsó korrekciót nem csinálták meg, ráadásul nem is olyan papírra nyomták, mint amiben megegyeztünk, azt hittem felrobbanok. Sajnos időhiányában voltunk már, ígyhát nem vittem vissza nekik, pedig nagyon a határon voltam. Suliban persze a fél osztály ordibál, csapkodja az asztalt. És persze ki? Hát aki egy kibaszott betűt nem tett hozzá, egy ötlete sem volt. Csodálatos. Aztán jön a következő, hogy szar....
Hát ezért törjem magam? Ezért csináljak meg vmit mások helyett? Ezért segítsek? Szánalmas ez a mai társadalom...