Rengeteget hallgattam ezt a kérdést, de gondolom sok más kisgyereknek is kijutott ebből a része. A távoli családtagok, a család barátai minden találkozásnál a kisgyereknek nekiálltak ezzel a kérdéssel, bár tudtuk, se őket, se engem nem érdekel, miért is érdekelne. Persze egy kisgyerek fejében sok őrült ötlet megfordul, én viszont földhözragadt voltam, válaszoltam mindig erélyesen: matektanár. Nyilván magam se tudtam mit akarok, nem is kellett, de volt valami amiből én voltam a legjobb az osztályban, meg anyukám is előszeretettel mondta, hogy legyek az. Aztán a matematika szeretete elhalványult, gimnáziumban már nem én voltam az osztály legjobbja, mondjuk sose figyeltem, nem is érdekelt. Ekkor magam se tudtam mit akarok, de pont a "züllés" játszódott le különböző okok miatt nálam, nem is vagyok rá büszke.
Majd jött a következő nagy ötletem, mérnök leszek. Persze kettes matek jeggyel ez vicces kijelentés volt, de még mindig nagyon messze a választás ideje, gondoltam.
Ez kb két éve volt. Azóta nagyon sokat változtam, önképzés keretein belül rengeteg dologgal megismerkedtem művészetektől egészen gazdaságig. Az elmúlt egy évben egyre jobban éreztem, hogy közeledik Damoklész kardja, már konkrétabb elképzeléseim voltak. A fizikát szerettem, ezért a matekot is feltornáztam, így már a mérnöki kijelentés több volt ábrándnál. Fizikából be is jelentkeztem emeltre, de (erről írtam már egy bejegyzést) nem indult a fakultáció se közép, se emelt szinten, ahogy az alapórákban sem szerepel. Sajnos magánórákra járni megfelelő tanár híján nem tudtam, így ez nyáron eléggé felhúzott. Talán tudat alatt ez is szerepet játszott, de a fő érdeklődési köröm megint más irányt vett. Mikor most szeptemberben elkezdtem az utolsó évemet, már tényleg komoly kijelentésem volt. Budapesten az ELTE-n vagy a Corvinuson politológiát fogok tanulni. Bármennyire ésszerűtlen is, kitartottam emellett, megnéztem mi kell a felvételihez, a ponthatárokat, szépen kis is számoltam hogyan lesz jó. A magyar tanárnak jeleztem,hogy magyarból emelten számíthat rám. Sajnos jó két hete szembesültem azzal, hogy több kizáró oka is van Bp-nek. Újabb terv kuka, így bő két hónappal a választás előtt nagyon boldog voltam.
Szóval valami közelebbi kellett. Az Isten háta mögötti szabolcsi elhelyezkedésemnek "hála", egyetlen szereplőre szűkült a lista, Debreceni Egyetem. Nézegettem a karokat, szakokat, de a rossz szájíz megmaradt. Politológiát itt is tanulhatnék, de értelmét nem látom Bp-n kívül az egésznek. Akkor nézzük a jogot. Az a ponthatár
Számolgattam, az idióta emelt szintű pontozás miatt egy 85-90%-os magyar és töri emelt már elég is lesz. Nem azzal van a bajom, hogy teljesíthetetlen, szerencsére nagyon könnyen tanulok mindent(fizikát, törit bármit ami nem idegen nyelv), de nincs túl sok idő erre. Szóval jelenlegi tervem a következő:

Valami nagyon elcsesződött bennem tudom, de a politikai nagyon vonz, így ha a politológiát feladtam a jogot nem fogom. Szóval első helyen jog. Emelten választom majd a történelmet és magyar nyelvet, meglátjuk.
A második helyet még nem tudom, ezt majd még eldöntöm.
Harmadiknak pedig villamosmérnökit vagy mechatronika mérnökit jelölöm meg. Szerencsére ahogy néztem nincs emelthez kötve, de még fizikához se, így nem kell felelevenítenem tudásom, a ponthatár se vészes, egy-egy épphogy ötös matek és informatika is elég lesz ha minden igaz. Ez irányú érdeklődésem még megvan, max ha ide vesznek fel majd nyáron meló és barátnő mellett átrágom magam pár fizika könyvön ismét.

Így leírva már egészen konkrétnak tűnnek az elképzeléseim, de senkit ne tévesszen meg, szerintem leadás napjáig fog ez még formálódni. Kérdés, hogy elég lesz e az idő, vagy sem utána.