Nem ma kezdtem a főzést, de a rizs egészen idáig valahogy teljesen kimaradt. Ma reggel viszont úgy ébredtem, hogy milyen jó lenne a sült hús mellé finom rizs. Új dolgok esetén a megszokott kör az, hogy megszkájpolom édesanyámat, jól kifaggatom. Ha ő nem elérhető akkor egy nagyon kedves barátomat interjúvolom meg, aki szintén nő és szintén eszméletlen finoman főz.

Persze vannak sötét napok, amikor egyikőjük sincs net közelében, ilyenkor marad a google (brrrrr). Azt már teljesen megszoktam, hogy ahány oldal, annyi leírás, teljesen mindegy milyen ételről van szó, még a legegyszerűbbeket is százféleképpen csinálják a népek. Az a legjobb, amikor ezek ráadásul nem csak egy-két részletben térnek el, hanem totál ellentmondanak egymásnak. Viszont már nagyon rutinos vagyok és halmazolom az információkat, vagyis kigyűjtöm a közös pontokat 5-6 recept alapján és abból dolgozom.

El is szaladtam tehát rizsért, a közeli lengyel boltban meglepő módon csak egyféle normális rizs volt (gyors rizst nem veszek, kemény vagyok), ilyen ni:

Ott persze nem néztem meg a leírást, úgyhogy már hazaérve kaptam az első sokkot, az addig egységesen 40-45 perces főzési idő helyett a csomagoláson 15 percet javasolnak. Remek. Nem baj, lesz ami lesz, nekikezdtem.

Két (púpozott) evőkanál olajon, lassú lángon (kerámialapos rezsóm van, minden főzésnél úgy kell kisilabizálni, hogy most melyik fokozat lehet a jó) megpirítjuk az egy bögrényi rizsünket, szól a recept, majd ennek duplájával felöntjük és kevergetés nélkül pároljuk szépen. Pirítás pipa, egy oldalon olvastam, hogy jobban megőrzi a rizs a textúráját ha nem hideg, hanem felforralt vízzel öntöm le, és bár baromira képtelen vagyok a textúrát és a rizst fejben összehozni, úgy voltam vele, mit veszíthetek. Szóval leöntöttem dupla mennyiségű vízzel, szépen be is fedte, kicsit meg is nyugodtam, hogy jó lesz ez na és még a sózást sem felejtettem el.

Az egész mutatvány ott borult, hogy nem tudtam legyűrni a kíváncsiságom és körülbelül 5 perc után szégyenszemre megemeltem a fedőt, majd halk sikkantással (nem, nem vagyok nő) konstatáltam a látványt, ugyanis a víz, mintha soha nem is lett volna, teljesen eltűnt. Jól a fejembe verték, hogy nem baj ha másként történik valami, kóstolni kell, csak utána tessék bármit is módosítani. Megkóstoltam, még teljesen kemény volt, pedig fél pillanatig azt hittem, hogy ez a tuning edition és megfőtt ilyen rövid idő alatt. De nem, ráadásul az ipari mennyiségű ráöntött só ellenére baromi sótlan volt, ez a másik poén, hogy nagyon ritkán firkálnak oda mennyiséget a netnagyik, szóval újabb két bögre víz és újabb adag só.

Azóta körülbelül egy óra telt el és még mindig kemény a rizs, nagyjából 6 bögre vizet öntöttem rá, a textúrát már rég leszarom, hidegen megy rá egyenesen a csapból. De! Még mindig kemény...