Sziasztok!
Volt már valamelyikőtöknek halálközeli élménye? Hát nekem ma reggel igen. 20 centiméteren múlott az életem, szó szerint. 
De kezdem az elején.
Reggel ugyanúgy munkába indultam, mint akármikor máskor. Hatan (A sofőrrel együtt heten) járunk Aszódra dolgozni. Már eddig is pár alkalommal megtapasztaltuk, hogy ha a sofőrünk siet valahová, akkor képes őrült módon vezetni, és itt most nem konkrétan a sebességre gondolok, bár jöttünk már 140-el is hazafelé. 
Egyszerűen néha fittyet hány a kreszre, és mindenféle vonalon átmegy, vagy szlalomozik a kocsik között. 
Ma reggel éppen Bátonyból fordultunk ki a 21-esre, amikor az előttünk lévő autó megállt a kiterelősávban. A sofőrünknek persze nem jutott eszébe, hogy talán neki is meg kellene állnia, ehelyett harsány káromkodások közepette megpróbálta kikerülni az előtte lévő járművet, de azután mégiscsak meg kellett állnia. 
Ugyanis Salgótarján felől két megpakolt kamion közeledett, és hát azok sem 30-al jöttek... 
A lényeg az, hogy még éppenhogy sikerült megállnunk, de a visszapillantó tükröt egy az egyben leradírozta a kamion az autónk oldaláról. Ha csak 20 centivel tovább megyünk, az a 30 tonnás monstrum papírgalacsinként gyűrt volna maga alá minket.
Az eset után mindketten megálltak, majd a kamion vezetője odajött és megkérdezte hogy jól vagyunk-e, azután az ékes magyar szókincs kevésbé emlegetett jelzőivel illette a sofőrünket. 
Megjegyzem, teljes joggal. Az odaúton tőlünk is kapott rendesen, és el is határoztuk, hogy fizetéskor megemlítjük a vállalkozónknak hogy vagy új sofőrt fogad, vagy kereshet új embereket.
Visszafelé ugyanaz a sofőr volt, de most egyszer sem léptünk 100 fölé, és a kresz szerint jöttünk. Hát remélem, megérem a fizetést...
Ha megérem... 
