Vártuk, közelgett, néztük a dátumot... várták, és itt van - hatalmas marketingdömping, csinnadratta, óriási hypeolás, találgatások, fikcionálások... egy rövid szösszenet, vagy inkább monológ azokról a bennem kavargó érzésekről, benyomásokról, melyet a várva várt Ötös hozott el az Elder Scrolls fanoknak. Mindezt nem csak játékos, hanem a TES4-re jó ideje fejlesztő modder szemével.

Belekezdeni is nehéz ebből a helyzetből. Legésszerűbb volna egy pontokba szedett élménybeszámolót, vagy valamiféle elemzést írni - miben más, miben jobb, miben rosszabb (ez persze nem lehet, de mégis).
Két éve, amikor először vettem kezembe az Oblivion Construction Set-jét - majd később, ahogy feltárultak előttem a járható utak, ilyetén mélyebben kiismerhetővé vált a játék, elcsodálkoztam. Elcsodálkoztam azon, mennyire primitív, egyszerü minden, ami a legelső végigjátszáskor hatalmas élményeket okozott számomra. A TES4 nem túl magnifikáns, ám megragadó momentumai, a hozzá kapcsolódó cselekmények, helyszínek, személyek (NPC) mind mind valamilyen szinten részemmé váltak még a második végigjátszás idején is. Meg tudott fogni, mert -bár a Morrowindhez képest már arcade-bb jellegű, ám még mindig eredeti, sajátos környezetet, hangulatot tudott teremteni. Olyan világot, amely a maga hibáival együtt sem hasonlítható máshoz. Mert ez az Oblivion. Aki játszott vele, még csak futólag is, szinte biztosra vehető hogy azonnal meg tudja mondani mit is lát; hát még aki szereti is az Elder Scrolls-t, mint mondjuk így "műfajt" a szerepjátékok terén. Van "jobb" is tőle, van "rosszabb" is - mindez persze szubjektív - de Elder Scrolls4 : Oblivion-ból egy van. Akár alapjáték, akár egy szénnémoddolt install, teljesen mindegy.

Mindezek az egykor megélt élmények, benyomások, emlékek egész más vetületbe kerültek, miképp kiismertem a játék belső mechanizmusait, melyek ugyebár elengedhetetlenek voltak, hogy haladjak a moddolás nem túl kényelmes, de legalább rögös útján. Az egykori helyek csak objektumokká, referenciákká, scriptekké, FormID-kké váltak, egy végigjátszás gyermekded könnyedséggel valóra vált, hisz tudtam, hogy mikor mit teszek, mit fog csinálni a motor. Csak így egyszerűen.

Azonban mégis. Ma is megtehetem, s meg is teszem, hogy céltalanul, kimaxolt karival csak sétálgatok, a motor által képzett művi világhoz hozzáadva saját fantáziámat, egy majdnem "saját" világban, amit még formálni is képes vagyok, ha elég jól forgatom a CS-t. Isteni. Szó szerint. A mai napig meg tud fogni egy jól összerakott Oblivion install.

Nemrég érkezett az Ötös. Összeszedtem minden eddigi élményt, beidegződést, Cyrod-ban megtanult lore-t, stbstb... egyszóval az Elder Scrolls "életérzést".
Ránézek az install dir-re, a szokásos -bsa fileok, szokásos dll-ek, indításkor pedig a szokásos kisablak, majd vált teljesképre... mint az Oblivion. Eh.
Az intronál fejbevágott valami. Várjunk csak, ez az új motor... izé... ez olyan mint a far cry2... dehogyis, az szebb... ja nem, mert valamelyik COD-ban láttam ezt barnásra árnyalt, furcsa szinvilágot, tökre olyan mint az OBGE egyik shader effektje. Milyen szép a táj, egész eredetiek a hólefúvások, és milyen élesek a texturák, mint a QTP3-nál. Na mindegy, lássuk mi történik. Egész szépek a karakterek is, jé, ilyet láttam az Oblinál is, olyan mint a Fantasy Figures modnál - he? ... Atyaisten, azok a fák.. jól látom? nanemár...

...Na, mindjárt levágják karim fejét - persze úgyis tudtam hogy valami történni fog. Jött a sárkány, minenki jajveszékelt, jaj szaladj az életedért... óhátpersze, tudjuk hogy essential taget kapott a kari a cutscene idejére, csak félreálltam a csata kellős közepére, és megvártam mig lenyugszik a tisztelt... izé, scriptelt sárkány kollega.

Na, akkor mehetünk tovább, kisbarlang, nagybarlang, alvómedve, hopp, Skyrim...
A dungeon/cave részek valóban szépek, bár kiszámíthatóak egy idő után.
... Ahogy eljöttem a kovács lakásáról, utban a questem célja felé, utamba került egy nagy romtemplom, kicsit olyanok mint az Ayleid városromok. Na akkor menjünk, lássuk olyan belül is, vagy nem. Jött egy bandit, majd még kettő. Level1-hez képest, Oblis beidegződéssel nekiálltam csépelni őket, erre hirtelen elvesztem az irányítást, és... látványos bullet-time jelenettel a highelf hölgyemény kettéhasítja a bantitát - basszus, ez tökolyan mint a Deadly Reflex...
... már bent a templomrom mélyén, jött egy undead, morogva fenyegetően lóbálta a kétkezes kardját, majdnem megijedtem, teljesen ijesztő volt. Elsőre. A sokadik bullet time bullshit után megvolt az agyamban a script, a tizediknél már zsigerből nyomtam le pár kattintással, miközben másik kezemben nem a WSAD-val kalimpáltam, hanem a Nesteás üvegem et szorongatva oltottam szomjam.
... meghúzom a kart, valami elkezd lőni. Jah, ez az egyik csapdatipus. Akkor itt valami triggerre lesz szükség, hogy kinyissa a vaskaput. Ja, a szobrokat forgasd be ugy, ahogy a mennyezeten látod. Mind az Indiana Jones filmekben. Wow. Kaszab, kaszab, megint egy ajtó, három kőkarika, középen a nyitókája, valoszinüleg egy kombinációs zár. Megnyomom, betesz egy csontváz-két kulcsot (inventory-ban nem is volt ilyenem), ja hogy találd ki a kombinációt. Najó, hagyjuk, ez még elment a jó öreg C64-es játékokban, de most nincs ehhez kedvem... menjünk tovább a quest target felé.
Kiérek, látok egy sziklaszirt szélén álló kis kőtornyot. Remekül kivitelezett, romantikus építmény, tényleg, szép munka, a modellezőjét dícséri. Három bantita, scriptből lenyomva. Kilátás csodaszép, de jellegtelen - mégis mit szeressen az ember egy kietlen hófehér kőhalmazban. Ott egy patak meg a tó, jé, tényleg, megnézem a vizet. Nanemár, még mindig nem voltak képesek a szélét elmosni, ilyen víz már a HL2-ben is volt. Vagy az OBGE Liquid Water... nadekérem, ez egy új fejlesztés, ne gondoljunk már ilyenekre. A patakok animálása aranyos, hirtelen odanézve tuti, csak ne nézzem 4másodpercnél tovább, mert a végén megirigylem a HL1 vizét is. Nagyon kedves a készítőkptől, hogy az előregyártott "pirosnyilas" utak körül annyira szép a táj, csak ne menj 10 méterrel arrébb, mert az meg Morrowindet megszégyenítő felbontású texturákkal összehenkölt "lássvalamit a háttérben"... A hólefúvások tényleg szépek, a hegyek között bújkáló felhők is. Nédda, mégis találtak egykét eredeti ötletet...
Inventory - meg egyáltalán az egész UI- katasztrofális, hogy képtelenség egérrel vezérelni, még a menüben is a WSAD. Na mindegy, biztos jó lesz ez így, csak megszokás kérdése. Nem fogom megszokni. Nem akarom megszokni.

És még a main quest elején tartok. Végigviszem, mert kíváncsi vagyok rá. kíváncsi vagyok arra, mennyire rombolták le azt az érzést, vagy feelinget, amely minden eddigi Elder Scrolls játék esszenciája, hajtóereje volt. Eddig nyomokban sem találom. Nem a játékmenettel mint olyannal van probléma, hisz az Obli alatt is voltaképp dungeon/kincsvadászat/bossellenségmegölészet, majd GOTO0 volt... ez ilyen, így jó, az előzőeket is ezekkel együtt szerettük, és ezekkel együtt váltak legendássá.

Eleinte feszegettem a kérdést, hogy az új motorra esetleg érdemes lehet átállni fejleszteni. Ahogy elnézem, az égadta egy világon semmi sem változott. Ami változott, az gyönyörü, éles új texturát kapott; de könyörgöm, ezt az Oblivion is tudja, de még a vénséges Morrowind is. Ahogy haladok előre a játékban, kezd egy bizonyos érzés terjengeni bennem - és ezt lehető legegyszerübben óhajtom leírni. A Skyrim semmi több, mint egy kijavítgatott Oblivion motor, belegyúrva az Oblivion modjainak legjava. Túl sok az egybeesés, a hasonlatosság, túl sok a már megszokott, tipikus Gambyro-bugzás. Mert az is.
Valahogy már nem várom a Creation CS-t. Vagyok én annyira faszagyerek, hogy ha akarom, át tudjak húzni vanilla objekteket 2048as texturákkal, vagy kicsit részletesebben modellezni valamit. Hiába a számos (valóban) értékes aprócska újítás, a kisebb-nagyobb bugfixek; nem ezt kellett volna kidobni ekkora hype után, és pont.

Egyik felem örül, másik szomorú. Örülök, mert az Oblivion motorja olyan állapotba került, amilyen állapotában az Oblivionba kellett volna bekerülnie. Másik felem szomorú. nem csalódtam, mert az első trailerek, shotok, és az erőltetett marketing eleve megkérdőjelezték bennem a szándékot, hogy valójában mi is lesz a Skyrim. Hogy mi lett a Skyrim? Egy szórakoztató, látványos, easy-to-use arcade játék, ami ugyan szerezhet sok kellemes játékidőt, néhol haloványan emlékeztetve nagy múltú elődeire... de részemről inkább visszanégy, Oblivionhoz. Az utolsó Elder Scrolls játékhoz.