Hol van, hol nem van, van Nógrád megyében egy puszta, azon pedig egy tanya. Kedélyes emberek járnak oda, akik a betonrengetegből kiszabadulva élvezik az ottani életet. Van pipi, meg kutyó, meg cicó, meg tehénke...
Dolgozni is lehet ám, nehogymár ingyen legyen a trágyaszaggal átitatott jó levegő, tehát meg lehet fogni a kapanyelet, lehet ültetni, kerítést húzni, tehénkét fejni, szóval minden olyant, amire a betonproli rácsodálkozik: jé, tényleg?

Történetem egyik szereplője ez a tehénke. Nem kis darab, de nincs vele gond. Még egy elárvult bivalyborjút is örökbe fogadott. Talán az anyai féltés váltott ki belőle agressziót.

Egy asszonyka a másik szereplő, aki szeret a tanyára járni, ott szorgoskodni. Viszi a tacskó méretű kutyáját is, hadd élvezze ő is a szabadságot.
Az asszonykának szót adok, dőlt betűsen fog beszélni. Az emlegetett nevet megváltoztattam.

- Körbejártam a ház körül, és adtam enni a kutyának, birkáknak, majd haladtam a legelő felé, mondván megkeresem Lajost, hogy lehet menni vacsizni. Tisztes távolban megálltam, mert messziről láttam, hogy a tehén vezetőszárát fogja és ácsorog, mármint Lajos. A kutyusomat magamhoz hívtam, és mindjárt felvettem a csípőmre, hogy ne szaladjon még véletlenül se megijeszteni a tehenet. A tehén békésen ácsorgott, miközben fogadott borjúja, egy bivaly szopott. Finom hangon szólongattam a tehenet: „Gyere, gyere”. Mire két lépéssel reagált.
- Ezt talán nem kellett volna, szoptató anyát nem macerálunk. Ez csak a kisebbik baj volt, talán a gondozó hibázott nagyobbat.
- Lajos a bivalyborjút próbálta leválasztani a tehénről, ami olyan hevesre sikeredett, hogy Lajos majdnem el is esett. A tehén hátralendítette a fejét,...
- Itt én már pucoltam volna, majrés vagyok.
- ... mire szóltam Lajosnak: „Vigyázz a szarvával!”. Lajos valami olyasmit reagált, hogy „Igen, vigyázni kell vele”, és közben a tehén fejét átkarolva, megpaskolta az arcát.
- Ez lehetett volna a békés végkifejlet, de nem így történt.
- Úgy döntöttem, hogy nem zavarom tovább a karámba vezetést. Hátat fordítottam, elindultam a ház felé. Léptem néhány lépést, mire a kutyus a kezemben ficánkolni kezdett. Rászóltam a jószágra: „Manó!” Mire a neve végére értem, éreztem egy lökést, és máris elestem. Elengedve a kutyát a hátamra estem, majd éreztem kétszer is, egyszer a fejemen, egyszer a bal lábamon, mintha rám esett volna a tehén. Ezen közben ahogy a torkomon kifért, nem is tudom, hogy ijedtségemben-e, vagy csak úgy, sikoltoztam, majd azon gondolkodtam, hogyan fogok kikerülni a nehéz tehén alól, és egyáltalán miért nem olyan nehéz, mint amire számítottam, és ha épp fel fog állni, a lábával össze fog taposni.
- Hál' Istennek, a tehén nem esett az asszonykára, "csak" a fejével döngölte a földbe, meg rátaposott.
- Hallottam, vagy talán képzelődtem, hogy Lajos kiabál: „Fuss!” Nem tudom, hogy mondtam-e, vagy csak gondoltam, az volt a válaszom, hogy: „Nem tudok futni, meg se tudok mozdulni.” Kinéztem a szituációból, és láttam, hogy Lajos mintha lemerevedett volna, állt egy helyben. Én szerettem volna a kezem kinyújtani, és segítséget kérni, hogy fogja meg a kezem, és húzzon ki ebből a helyzetből, de láttam, hogy nem is felém néz, így azonnal ismét összehúztam magam.
- Ejnye, ejnye, Lajos!
- A tehén megforgatott a földön a fejével vagy kétszer, még az is átfutott az agyamon, hogy milyen selymes a fején a szőr. Valamiért, nem tudom, miért, felemeltem a bal lábam, és a szemei közé raktam. Az jutott utána eszembe, hogy amikor ő majd ismét forgatni akar, eltolatom magam vele. Éreztem és hallottam, hogy a tehén ekkor egy nagyot szusszantott, és elindult a karám felé, otthagyva engem a földön. Én négykézláb arrébb másztam, közben már láttam, hogy Lajos telefonál és kérdezte, hogy jól vagyok-e.
- Már megint ejnye, Lajos!
- Mondtam, hogy jól vagyok, mindjárt összeszedem magam, miközben ültem a földön, és csöpögött az orromból a vér. Elkezdtem a szememmel feltérképezni a terepet, elég messze vagyok-e az állatoktól, hol van a kutyám, stb. A kutyusom megjelent és leült mellém, mondhatni hirtelen belé kapaszkodtam. Szerintem 5 percet se ültem a földön, és utána felálltam.
- Kérdés, hogy Lajos közben mit csinált. Nem kellett volna segítenie?
- Lajost kérdezgettem, hogy felszakadt-e az arcom, mert egy zsömle nagyságú daganatot éreztem a jobb arcomon. Szerencsére nem szakadt fel az arcom. Rám szólt többször is Lajos, hogy üljek le, de mondtam, hogy nem tudok leülni. Bementünk a házba. Levettem a sáros kabátot, majd lecseréltem a sáros nadrágot is. Ekkor vettem észre, hogy a bal lábam is nagyon össze van zúzva. Megérkezett a tulaj, aki azonnal kocsiba ültetett, és bevitt a mentőállomásra, ahonnan azonnal a balassagyarmati kórházba szállítottak. Akkor kezdtem el remegni és megijedni, mikor a mentősök méregettek. Úgy gondolták, hogy biztosan eltört az arccsontom, amit a Rtg. és CT vizsgálatok ki is mutattak.

A balassagyarmati kórház ambuláns lapján az áll: Bal arcüreg alsó sinusa kitöltött, jobb orbita alsó szélének konturjai egyenetlenek, törés nem zárható ki. A Merényi kórház ambuláns lapja azt írja (CT vizsgálat): jobb oldalon az orbita felső lateralis falán elmozdulás nélküli ferde törés van.

Az asszonyka a lányom. 160 centi, cirka 42 kilós teremtés. Szerintem nagyon olcsón megúszta. A baleset nyomai nemsokára eltűnnek, köszönhető ez a gyógynövényeknek is.
A tehénre nem haragszik, hiszen csak egy oktalan állat. Valószínűleg az anyai féltés, a kutya volt a támadás kiváltó oka, nem pedig az a törékeny teremtés, aki már fejte is.
Hogy Lajosra haragszik-e, nem tudom. Nem kérdeztem, nem mondta.

Végül két fotó. Az első egy, a második tíz nappal a baleset után készült. Ronda látvány, csak erős idegzetűeknek!
Arc, láb.

- o -

Reagált a lányom, idézem.

Nagyon jól megírtad, nekem nagyon tetszik. Semmi túlontúl érzelem, csakis a tények. Ne ítéljük el "Lajost". Csak a pillanat tört részéig láttam őt és nem tudom, hogy tett-e valamit, hiszen az egész nagyon gyorsan zajlott, lehet, hogy mire tett volna valamit, már vége is lett a történetnek. A kérdésre válaszolva, nem haragszom se rá, se másra. A sors rendezte így, ez egy jel volt számomra és ez egy megerősítés is, melyet az Égiektől kaptam, hogy látom, kinek is vagyok fontos és a fiamat is jól neveltem. Hálás vagyok, bár lehetett volna kevésbé fájdalmas is, a történtek miatt. Sok dolgot helyrerakott bennem. Még ez a nyeszlett, ijedős kutya is felértékelődött számomra.

Tényleg szépen gyógyulok. Holnap lesz két hete, hogy történt az eset és a szemem alatt már csak egy vékony lila csík díszeleg, a lábam pedig szépen lassan javul. A fülemről a seb, és az arcomról a horzsolás már teljesen eltűnt, nyoma sincs, sőt a megmaradt fülbevalót is be tudtam tenni a sérült fülembe, így az aggodalmam, hogy talán sose tudok hordani fülbevalót is elszállt.