26 évem nagy részét képezték a PC-s és konzolos játékok, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy készítek egy összefoglalót, a 90-es évek közepétől, napjainkig, a főbb mérföldkövekkel, és azokkal az emlékekkel, amelyek akármilyen régen is voltak, nem koptak ki az emlékezetemből, ennyi év után sem.

Korábbi részek: I. rész, II. rész, III. rész

A Korai Újkor

2012 tavaszát – nyarát írtuk, amikor sikerült leállamvizsgáznom, megküzdöttem a szakdolgozatommal az elavuló gépemen, de tudtam, hogy ez így nem lesz jó (megjegyezném, és ha jól emlékszem, ekkor még az ABIT alaplap dolgozott benne), ha dolgozni megyek. Ezért 2012 nyarán sikerült is beszerezni egy Sony Vaio notebook-ot.

Hogy miért laptop? Csupán praktikumból, számoltam azzal a tényezővel, hogy ha találok munkát, szükség lehet rá. Pontosan tudtam, hogy emiatt nagyrészt le kell mondanom arról a 10 éven át tartó legó játékról, amit a gépek összeszerelése, szétszedése jelentett.

A gép egy Core i3-as (második generációs) processzorral, 4 GB RAM-al, Nvidia 410M 1 GB-os videokártyával, 500 GB vinyóval felszerelt modell volt. Mondanom sem kell, ég és föld volt a különbség az előző gépemhez képest, bele is csaptam az akkor aktuális játékkínálat meghódításához.

Felfedeztem a Steam és Origin fiókok szemtelen akcióit, rengeteg játék porosodik a digitális könyvtáramban, a különböző sale-ek és Humble Bundle akciók miatt, amiknél biztos, hogy a játékosok többsége a fejéhez kapván azt mondja: ennyiért nem lehet otthagyni, hogy aztán később 10 perc játék után hozzá se nyúljon többet. Majd jó lesz az később is – mindig ezzel nyugtattam magam, de aztán ez az idő csak nem akart még elérkezni.

Ebben az időszakban (illetve már az előző gépemnél is hébe-hóba) újból visszatértem az I. korszakom nagy játékaihoz, de érdekes módon már nem kötöttek le úgy, ahogy akkor.

Ennyit változtam volna gyerekkorom óta? Ennyit nőttek az elvárásaim a játékokkal kapcsolatban?

A válasz egyszerűnek tűnhet. Akkoriban, amikor először játszottam ezekkel a játékokkal, sokkal mélyebb nyomot hagytak bennem. Hiába játszottam velük ismét, közel 15 év elteltével, nem ugyan az a hangulata, mint 6 éves fejjel küzdeni egy hercegnő megmentéséért, hiszen az akkori énemet, az akkori tudatlanságomat és rácsodálkozásomat a technológia fejlődésére nem tudja visszahozni, márpedig ezek együttese generálta azokat az élményeket, amik oly sok év után is megmaradtak az emlékezetemben.

A játékok egyre modernebbek lettek, nem csak grafikailag kezdenek a valóságra hasonlítani, hanem fizikailag is, a játékok történeti hátteréről nem is beszélve. Talán ez a fejlődés az, ami képes felnőtt, sokszor 30-40-50 éves embereket akár órákra a gép előtt tartani, megfeledkezve a külvilágról, a hétköznapok gondjaitól, hiszen ki ne akarna ellátogatni egy olyan világba, ahova a való életben nincs lehetősége.

Már az előző gépen is, de a mostani sony vaio-nál játszott játékoknál kristályosodott ki, hogy egy játék esetén a történet a fő értékmérőm. Sok játék rendkívüli módon magába tudott szippantani, a kiépített univerzumával, hangulatával (pld: Mass Effect trilógia, Bioshock: Infinite), aminek a végigjátszása után, valami olyan érzés kerülgetett, mint amikor valakinek a kedvenc sorozata véget ér, egy szakasz lezárul. A szakaszok között pedig az olyan szokványos játékok kaptak helyet, mint a FIFA, vagy a stratégiai játékok, melyek nem feltétlen rendelkeztek történeti háttérrel (Sim City).

A fentiek alapján észrevehető, hogy ismét előtérbe kerültek a játékok, hiszen egy laptopot elég nehéz bővítgetni, ennek ellenére egy kis sebességnövelést sikerült kicsikarnom a beleszerelt Samsung SSD-nek, illetve a + 4 GB RAM-nak köszönhetően, ám ehhez sem kellett teljesen szétszedni a gépet, csak egy-egy burkolatot levenni, az pedig az elmúlt időszak szerelési munkálataihoz képest kisujjgyakorlat volt. Kompletten 1-szer bontottam meg, portalanítás céljából, de bevallom, nem is nagyon éreztem emiatt hiányérzetet, kényelmes volt, hogy tette a dolgát, nem kellett berhelni.

Az említett sebességnövekedés ellenére a fénykorában is egy alsó-közép kategóriás hardver 3 év elteltével már nem bírta a technológia fejlődésével felvenni a versenyt, amikor pedig már egy FIFA nem indul el (csupán az új engine miatt), akkor az ember akarva – akaratlanul elgondolkozik, hogy hogyan lenne képes bírni a tempót az egyre gyorsuló fejlődéssel, mi lehetne a következő lépés?

Szükségét éreztem egy új gépnek, ezzel kapcsolatban pedig számos kérdés kavargott bennem.
Vegyek újra egy asztalit? Vagy egy másik laptopot, de drágábban, jobbat? Vagy hagyjam az egészet a fenébe, ha 10 évet kibírtam az előzővel, ezzel is kifogok még párat?

A választ megtalálni nem volt egyszerű, de végül 2015. júniusában meghoztam a döntést és léptem be a modern korba, napjainkba.