Az év legmelegebb napján visszatértünk a párommal (apropó: azóta már a menyasszonyom) Miskolcra, igazi otthonunkba, hogy egy régi ismerősöm újonnan alakult bandájának koncertjét meghallgassuk. Ez a banda a Nowherehill. Hát mit mondjak... nem volt semmi.
Alig hallok manapság jó rockzenét, de ez az volt. A helyszín is jó választás volt, a Miskolc Galéria eldugott kis udvara jó helyet adott a kis underground közösségnek. Viktort, az énekest még akkor ismertem meg, amikor Miskolcon laktam, pár évig együtt játszottunk Live Vampire szerepjátékot. Azok az összejövetelek is megérnének egyszer egy blogbejegyzést egyébként.
Nem egy tipikus pogózós koncert volt, inkább nyugodtan, ülve tombolós, a zenék mégis annyira sodróak voltak, hogy kicsit még most is a hatása alatt vagyok. Az egyetlen szám amelyik nem tetszett tőlük egy Dream Theater feldolgozás volt. Soundcloud-on meghallgathattok tőlük néhány szerzeményt, de azt megsúgom, hogy az igazán jó számaik csak koncerten hallhatók, illetve remélem, hogy nemsokára egy album formájában is megvehetem.